Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)

1913-02-16 / 41. szám

szere lenne, a kormányzás törvényen kívüli divatjává válna, amelyet újra meg újra igénybe vesnnének a munkások, valahány­szor valami új reformot akarnának kivívni. Ez nem igaz. Az általános sztrájk sohasem volt és sohasem lesz más, mint kivételes esz­köz, mint végső eszköz, mert a munkásosz­tály nem folyamodhatik hozzá anélkül, hogy ki ne tegye magát nélkülözések, áldozatok és súlyos csapások hatásának. Ebben az órában minden elszántságával akarja a munkásság az általános sztrájkot, mert tovább már nem tud várni, mert elju­tott már türelme legvégső határáig, mert most már elenyészett minden reménye, hogy valaha is a plurális szavazás révén megvá­lasztottak önkéntes lemondása folytán szűnik meg a plurális választójog. Akarja-e, hogy mostantól kezdve a jövőben fölöslegessé váljanak a politikai általános sztrájkok? Meg akarják-e menteni az orszá­got attól, hogy megint olyan válság szakad­jon rá, mint 1886-tól 1893-ig, az első alkot­mányrevízió idején? Meg akarják-e mutatni, h­ogy az osztályellentétek fölött van valami nagy közös lelkiismeret, amely azt paran­csolja, hogy igazság állítsa helyre a nyugal­mat Ha igen, akkor jöjjenek a proletárság se­gítségére! Nyissák meg házukat a sztrájko­lók gyermekei előtt! Az a harc, amely most megindul nem csupán a munkásosztály harca egy olyan választójogi uralom ellen, amely őt megalázza és lealacsonyítja, hanem egyben jogért való harca ez minden nemes léleknek, minden jövőért aggódó embernek. Legyenek velünk harcunkban. Éljen az alkotmánymódosítás! Éljen az ál­talános választójog! KÜLFÖLD * 'i­u * * * Az osztrák-magyar tengerészeti szállítások. Bécsből jelentik: Az az albizottság, amelyet a Reichsrat a tengerészeti szállítások megvizs­gálására kiküldött, Mastalka elnöklete alatt a jövő kedden fogja első ülését tartani. A bi­zottság elnöke meghívta az ülésre gróf Stürglik miniszterelnököt, úgyszintén Georgi landwehr­m­inisztert és a kereskedelmi minisztert is, hogy felvilágosítást adjanak azokról az elhá­ríthatatlan okokról, amelyek arra késztették gróf Montecuccoli tengerészeti parancsnokot, h­ogy 23 millió korona erejéig külföldi vállala­toknál rendelje meg a haditengerészet szükség­leteit. A francia választójogi reform, Briand mi­niszterelnök egy pártküldöttségnek kijelen­tette, hogy a szenátus előtt a jövő hét folya­mán a választói reformjavaslat mielőbbi tár­gyalásáért fog síkraszállni és a javaslatnak lényeges pontjait, különösen a proporcionali­t­ás kérdését erélyesen megvédelmezi. Ha eb­ben a kérdésben vereséget szenved, akkor tudni fogja, mit tegyen. A mexikói forrongás. Mexikóból jelentik: Francisco Madero elnök lemondott. A belügy­miniszter is beadta lemondását. A 20. gyalogez­red egy csapata, amely a nemzeti palota és a fegyvertár között volt fölállítva, föllázadt és tisztjeit agyonlőtte. Megkísérelték, hogy Diaz­h­oz csatlakozzanak, de a lázadókat leverték és 40-et közülök a palotába hoztak. A lázadók egyik gránátja pénteken elpusz­tította a nemzeti palota, mögött levő kolostort, amelynek lakói közül többet megölt. Később a felkelők ágyúzása elpusztított még öt házcso­portot a nemzeti palota közelében és megölt né­hány lakót. Newyorkból jelentik : Mexikóból érkezett hí­rek szerint az amerikai nagykövetet Madero felszólította, hogy a nagykövetség épületét ürítse ki, mert a­ kormánycsapatok ágyukat akarnák fölállítani. A nagykövet a kérést visz­szautasította. Az Unió mexikói nagykövetének jelentése szerint a gránátok és más lövegek sok helyen megrongálták a német és a francia nagykövet­ség épületeit Az amerikai nagykövetségen élelmiszerhiány állott be, úgy, hogy a szolgák­nak a tűzvonalon át kellett a külvárosba men­njiök a legszükségesebb élelmiszerek beszerzése végett. A többi követségek — hír szerint — ha­s­onló helyzetben vannak. ­ NÉPSZAVA 1913 február 8. A balkáni háború. * * * Bolgár győzelem. — Meghiu­sultak a béketárgyalások. — Kiélesedik a bolgár-román viszály. — fáradnak az al­bánok. *** Gallipoli sziget bejáratánál, ahol a háború sorsa valószínűleg el fog dőlni, harc volt, amely a bolgárok győzelmével végződött. Néhány külföldi lap híradása szerint a bol­gárok véres harc után elfoglalták Bulakrt, amelyet a törökök oly régóta védelmeznek. Ha a hír igaz lenne, a bolgárok nagyon fon­tos sikert értek volna el, de a törökök cáfol­ják ezt a hírt, a bolgároktól pedig nem érke­zett megerősítés. Így tehát, úgy látszik, hogy ha a bulairi győzelem nem a hírlap­tudósítók fantáziájában született meg, ak­kor nem a bulairi vár, hanem csak Bulair falu elfoglalásáról lehet szó, ennek pedig semmi jelentősége nincs, mert nem volt megerősítve. Csatal­dzsánál ell­enben a törökök folytonos visszavonulásra kényszerítik a bolgárokat, akik régi hadállásaikat föladják. A montenegróiak kétségbeesett erőfeszíté­seket tesznek, hogy Skutarit meghódítsák, mert attól félnek, hogy ha mégis megkötnék a békét s ők addig Skutarit meg nem hódít­hatnák, akkor a várost Albániához fogják csatolni s ők elesnek a zsákmánytól, Skutari birtokától, már pedig Montenegró csakis Skutari birtokáért csatlakozott a szövetsé­gesekhez s hozott irtózatos áldozatokat. Szerbia magatartásáról a legellentétesebb hírek jönnek. Először megbízható forrásból érkezett az a hir, hogy Szerbia újabb nyolc­vanezer embert ad segítségül Bulgáriának, majd megcáfolták ezt a hírt azzal, hogy Szerbia semmiféle új áldozatot hozni nem ha­jlandó, közvetlenül azután jött a hír a mi­nisztertanács üléséről, amelyen heves vita után a segítséget megszavazták s most is­mét tagadják, hogy segítséget szavaztak volna. Valószínűleg úgy áll a dolog, hogy Szerbia nem mer elszakadni a balkáni szö­vetségtől, mert eddigi győzelmeinek eredmé­nyeit is elveszítené, viszont teljesen ki van már merülve s habozik, mert szeretne már a háborúnak véget vetni, csakhogy ez nem tő­le, hanem Bulgáriától függ. Szeretnék a békét apró győzelmeik elle­nére a törökök is, de a nagyhatalmak a sok csalódás után egyelőre nem hajlandók a köz­vetítésre. Drinápoly ostromáról ma nem jött hír, ellenben Bulgária beleegyezett abba, hogy az idegenek és külföldi alattvalók el­hagyhassák az ostromlott várost. Ez meg­erősíti az ostromlottak helyzetét, mert meg­szabadulnak egy sereg kenyérfosztótól, akik a vár védelmében nem vettek részt, de sür­gették a parancsnokságnál a vár átadását. Tudják ezt a bolgárok is, azért tagadták meg a nagyhatalmaknak ezt a követelését oly so­káig, amíg Franciaország oly erélyesen föl nem lépett, hogy követelését többé megta­gadni nem merték. A mai nap eseményeiről a következő táv­iratokat kaptuk: égei tengerparton Kiváli mellett tizen­háromezer görög katona szállt partra. (Páris, február 16.) Az „Excelsior" szerint a bolgárok Gallipoli-félszigeten nagy sikert értek el és rendkívül véres csata után, amely kedden kezdődött, elfoglalták Bulakrt. A bolgárok visszavonulást színleltek és a törö­köket meg nem erősített területre csalták, ahol aztán hirtelen támadásba mentek át és több órai harc után a törököket megfutamí­tották. A harcban ugy a török, mint a görög flotta résztvett 7i törökök tagadnak. (Konstantinápoly, február 15.) Egy nagy­állású török tiszt kijelentette, hogy pesszimiz­mus egyáltalában nincs megokolva. A bolgár­­oknak nem sikerült Gallipoli mellett előre­nyomulni és nem tudták a bulairi sáncokat bevenni. Csataldzsa mellől a bolgárok vissza­vonulása még egyre tart. Drinápoly, Janina és Skutari helyzete oly kedvező, hogy meg­adásukról egyelőre szó sem lehet. A Már­vány-tenger környékén a törökök győznek s a bolgárok nem tudják a török hajók által oltalmazott erődöket elfoglalni. A katonák szelleme kitűnő. (Konstantinápoly, február 15.) A hadügy­minisztérium a következő jelentést teszi köz­zé : Bulak­ mellett a helyzet nem változott. A török csapatok Ormanlikös parti várost megszállták. Török felderítő csapatok Aka­ran és Karacsev irányában előnyomultak. Egyébként a helyzet változatlan. Skutari ostroma. (Cettinje, február 15.) Miklós király az os­tromló hadsereghez beszédet intézett, amely­ben azt mondta, hogy a világ semmiféle ha­talma sem fogja rákényszeríthetni, hogy az elfoglalt Skutariból kimenjen, inkább ő maga elpusztul és Montenegrót sorsára bizza. Ezidő szerint még a következő pozíciók van­nak a törökök kezében: Tarabos, Brdica a skutarii fellegvár és a Tepe-erőd. Skutari most már teljesen körül van zárva. (Konstantinápoly, február 15.) A montene­gróiak Skutari ostromával sehogysem boldo­gulnak. Heves támadásaikkal alig nyernek tért, de a törökök erélyes védekezése folytán igen nagy veszteségeket szenvednek. Zogaiból jelentik, hogy ott az angol Vörös Kereszt­­150 montenegrói sebesültet ápol (London, február 15.) A „Times" jelenti Zogaiból e hó 12-éről. Skutarit a montene­gróiak pénteken, szombaton és vasárnap tel­jes erővel bombázták, mire két napi szünet következett. A montenegróiak megmászták szombaton a Tarabost, de másnap kénytele­nek voltak feladni, mert a többi hadművele­teik ezzel nem tartottak lépést. Rodicát az árvíz miatt nem lehet dél felől megtámadni Bardanjolt a törökök vasárnap teljesen kiürí­tették. Enver bej serege. (London, február 15.) A „Daily News"-nak jelentik Konstantinápolyból. Az eddigi je­lentésekből az tűnik ki, hogy Enver­bejnek sikerült csapatainak egy részét Gallipoli fél­szigeten partra szállítani. Jellemző azonban, hogy a hajók a part közelében maradtak, hogy szükség esetén ismét behajózhassák a csapatokat. Enver bej serege nincs jól orga­nizálva és különösen élelmezése nagyon gyönge. Ennek következtében a sereg nem képes olyan akcióra, mint amilyet tőle vártak. Török győzelmek. (Konstantinápoly, február 15.) A Sarkesnél vívott rendkívül heves, két napig tartó ütkö­zet után a török sereg elfoglalta az erődöket Siniklitől északnyugatra. (London, február 15.) A „Times"-nak jelen­tik Konstantinápolyból. A csataldzsai vonalon a török sereg előnyomul és lassan tért hódít míg a bolgár sereg zöme már egészen Cserémig vonult vissza. Az előrehaladó török előőrsök és bolgár őrjáratok közt több összeütközés volt, de ezek a csatározások nem számítanak. A tö- * a bolgáro­k elfoglalták Bulair­t. (London, február 15.) A „Daily Chro­nicle" távirata szerint a balkáni szövetsé­gesek Bulairt elfoglalták. A török hajók tévedésből a török csapatokra tüzeltek, amelyeket a bolgárok hálóba csaltak. A bolgárokat a görög hajók támogatták. A bolgárok támadása rendkívül heves volt és Bulak­ elfoglalásával végződött. Enver bej szombaton öt szállítóhajóval, amelyek mindegyikén ezer ember volt, megjelent Sárkős előtt; kétezer ember már partra­szállott, amikor a bolgárok megtámadták és megfutamították őket. Enver bej csak nehezen tudott hajójára menekülni. Az

Next