Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)
1913-02-16 / 41. szám
szere lenne, a kormányzás törvényen kívüli divatjává válna, amelyet újra meg újra igénybe vesnnének a munkások, valahányszor valami új reformot akarnának kivívni. Ez nem igaz. Az általános sztrájk sohasem volt és sohasem lesz más, mint kivételes eszköz, mint végső eszköz, mert a munkásosztály nem folyamodhatik hozzá anélkül, hogy ki ne tegye magát nélkülözések, áldozatok és súlyos csapások hatásának. Ebben az órában minden elszántságával akarja a munkásság az általános sztrájkot, mert tovább már nem tud várni, mert eljutott már türelme legvégső határáig, mert most már elenyészett minden reménye, hogy valaha is a plurális szavazás révén megválasztottak önkéntes lemondása folytán szűnik meg a plurális választójog. Akarja-e, hogy mostantól kezdve a jövőben fölöslegessé váljanak a politikai általános sztrájkok? Meg akarják-e menteni az országot attól, hogy megint olyan válság szakadjon rá, mint 1886-tól 1893-ig, az első alkotmányrevízió idején? Meg akarják-e mutatni, hogy az osztályellentétek fölött van valami nagy közös lelkiismeret, amely azt parancsolja, hogy igazság állítsa helyre a nyugalmat Ha igen, akkor jöjjenek a proletárság segítségére! Nyissák meg házukat a sztrájkolók gyermekei előtt! Az a harc, amely most megindul nem csupán a munkásosztály harca egy olyan választójogi uralom ellen, amely őt megalázza és lealacsonyítja, hanem egyben jogért való harca ez minden nemes léleknek, minden jövőért aggódó embernek. Legyenek velünk harcunkban. Éljen az alkotmánymódosítás! Éljen az általános választójog! KÜLFÖLD * 'iu * * * Az osztrák-magyar tengerészeti szállítások. Bécsből jelentik: Az az albizottság, amelyet a Reichsrat a tengerészeti szállítások megvizsgálására kiküldött, Mastalka elnöklete alatt a jövő kedden fogja első ülését tartani. A bizottság elnöke meghívta az ülésre gróf Stürglik miniszterelnököt, úgyszintén Georgi landwehrminisztert és a kereskedelmi minisztert is, hogy felvilágosítást adjanak azokról az elháríthatatlan okokról, amelyek arra késztették gróf Montecuccoli tengerészeti parancsnokot, hogy 23 millió korona erejéig külföldi vállalatoknál rendelje meg a haditengerészet szükségleteit. A francia választójogi reform, Briand miniszterelnök egy pártküldöttségnek kijelentette, hogy a szenátus előtt a jövő hét folyamán a választói reformjavaslat mielőbbi tárgyalásáért fog síkraszállni és a javaslatnak lényeges pontjait, különösen a proporcionalitás kérdését erélyesen megvédelmezi. Ha ebben a kérdésben vereséget szenved, akkor tudni fogja, mit tegyen. A mexikói forrongás. Mexikóból jelentik: Francisco Madero elnök lemondott. A belügyminiszter is beadta lemondását. A 20. gyalogezred egy csapata, amely a nemzeti palota és a fegyvertár között volt fölállítva, föllázadt és tisztjeit agyonlőtte. Megkísérelték, hogy Diazhoz csatlakozzanak, de a lázadókat leverték és 40-et közülök a palotába hoztak. A lázadók egyik gránátja pénteken elpusztította a nemzeti palota, mögött levő kolostort, amelynek lakói közül többet megölt. Később a felkelők ágyúzása elpusztított még öt házcsoportot a nemzeti palota közelében és megölt néhány lakót. Newyorkból jelentik : Mexikóból érkezett hírek szerint az amerikai nagykövetet Madero felszólította, hogy a nagykövetség épületét ürítse ki, mert a kormánycsapatok ágyukat akarnák fölállítani. A nagykövet a kérést viszszautasította. Az Unió mexikói nagykövetének jelentése szerint a gránátok és más lövegek sok helyen megrongálták a német és a francia nagykövetség épületeit Az amerikai nagykövetségen élelmiszerhiány állott be, úgy, hogy a szolgáknak a tűzvonalon át kellett a külvárosba mennjiök a legszükségesebb élelmiszerek beszerzése végett. A többi követségek — hír szerint — hasonló helyzetben vannak. NÉPSZAVA 1913 február 8. A balkáni háború. * * * Bolgár győzelem. — Meghiusultak a béketárgyalások. — Kiélesedik a bolgár-román viszály. — fáradnak az albánok. *** Gallipoli sziget bejáratánál, ahol a háború sorsa valószínűleg el fog dőlni, harc volt, amely a bolgárok győzelmével végződött. Néhány külföldi lap híradása szerint a bolgárok véres harc után elfoglalták Bulakrt, amelyet a törökök oly régóta védelmeznek. Ha a hír igaz lenne, a bolgárok nagyon fontos sikert értek volna el, de a törökök cáfolják ezt a hírt, a bolgároktól pedig nem érkezett megerősítés. Így tehát, úgy látszik, hogy ha a bulairi győzelem nem a hírlaptudósítók fantáziájában született meg, akkor nem a bulairi vár, hanem csak Bulair falu elfoglalásáról lehet szó, ennek pedig semmi jelentősége nincs, mert nem volt megerősítve. Csataldzsánál ellenben a törökök folytonos visszavonulásra kényszerítik a bolgárokat, akik régi hadállásaikat föladják. A montenegróiak kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek, hogy Skutarit meghódítsák, mert attól félnek, hogy ha mégis megkötnék a békét s ők addig Skutarit meg nem hódíthatnák, akkor a várost Albániához fogják csatolni s ők elesnek a zsákmánytól, Skutari birtokától, már pedig Montenegró csakis Skutari birtokáért csatlakozott a szövetségesekhez s hozott irtózatos áldozatokat. Szerbia magatartásáról a legellentétesebb hírek jönnek. Először megbízható forrásból érkezett az a hir, hogy Szerbia újabb nyolcvanezer embert ad segítségül Bulgáriának, majd megcáfolták ezt a hírt azzal, hogy Szerbia semmiféle új áldozatot hozni nem hajlandó, közvetlenül azután jött a hír a minisztertanács üléséről, amelyen heves vita után a segítséget megszavazták s most ismét tagadják, hogy segítséget szavaztak volna. Valószínűleg úgy áll a dolog, hogy Szerbia nem mer elszakadni a balkáni szövetségtől, mert eddigi győzelmeinek eredményeit is elveszítené, viszont teljesen ki van már merülve s habozik, mert szeretne már a háborúnak véget vetni, csakhogy ez nem tőle, hanem Bulgáriától függ. Szeretnék a békét apró győzelmeik ellenére a törökök is, de a nagyhatalmak a sok csalódás után egyelőre nem hajlandók a közvetítésre. Drinápoly ostromáról ma nem jött hír, ellenben Bulgária beleegyezett abba, hogy az idegenek és külföldi alattvalók elhagyhassák az ostromlott várost. Ez megerősíti az ostromlottak helyzetét, mert megszabadulnak egy sereg kenyérfosztótól, akik a vár védelmében nem vettek részt, de sürgették a parancsnokságnál a vár átadását. Tudják ezt a bolgárok is, azért tagadták meg a nagyhatalmaknak ezt a követelését oly sokáig, amíg Franciaország oly erélyesen föl nem lépett, hogy követelését többé megtagadni nem merték. A mai nap eseményeiről a következő táviratokat kaptuk: égei tengerparton Kiváli mellett tizenháromezer görög katona szállt partra. (Páris, február 16.) Az „Excelsior" szerint a bolgárok Gallipoli-félszigeten nagy sikert értek el és rendkívül véres csata után, amely kedden kezdődött, elfoglalták Bulakrt. A bolgárok visszavonulást színleltek és a törököket meg nem erősített területre csalták, ahol aztán hirtelen támadásba mentek át és több órai harc után a törököket megfutamították. A harcban ugy a török, mint a görög flotta résztvett 7i törökök tagadnak. (Konstantinápoly, február 15.) Egy nagyállású török tiszt kijelentette, hogy pesszimizmus egyáltalában nincs megokolva. A bolgároknak nem sikerült Gallipoli mellett előrenyomulni és nem tudták a bulairi sáncokat bevenni. Csataldzsa mellől a bolgárok visszavonulása még egyre tart. Drinápoly, Janina és Skutari helyzete oly kedvező, hogy megadásukról egyelőre szó sem lehet. A Márvány-tenger környékén a törökök győznek s a bolgárok nem tudják a török hajók által oltalmazott erődöket elfoglalni. A katonák szelleme kitűnő. (Konstantinápoly, február 15.) A hadügyminisztérium a következő jelentést teszi közzé : Bulak mellett a helyzet nem változott. A török csapatok Ormanlikös parti várost megszállták. Török felderítő csapatok Akaran és Karacsev irányában előnyomultak. Egyébként a helyzet változatlan. Skutari ostroma. (Cettinje, február 15.) Miklós király az ostromló hadsereghez beszédet intézett, amelyben azt mondta, hogy a világ semmiféle hatalma sem fogja rákényszeríthetni, hogy az elfoglalt Skutariból kimenjen, inkább ő maga elpusztul és Montenegrót sorsára bizza. Ezidő szerint még a következő pozíciók vannak a törökök kezében: Tarabos, Brdica a skutarii fellegvár és a Tepe-erőd. Skutari most már teljesen körül van zárva. (Konstantinápoly, február 15.) A montenegróiak Skutari ostromával sehogysem boldogulnak. Heves támadásaikkal alig nyernek tért, de a törökök erélyes védekezése folytán igen nagy veszteségeket szenvednek. Zogaiból jelentik, hogy ott az angol Vörös Kereszt150 montenegrói sebesültet ápol (London, február 15.) A „Times" jelenti Zogaiból e hó 12-éről. Skutarit a montenegróiak pénteken, szombaton és vasárnap teljes erővel bombázták, mire két napi szünet következett. A montenegróiak megmászták szombaton a Tarabost, de másnap kénytelenek voltak feladni, mert a többi hadműveleteik ezzel nem tartottak lépést. Rodicát az árvíz miatt nem lehet dél felől megtámadni Bardanjolt a törökök vasárnap teljesen kiürítették. Enver bej serege. (London, február 15.) A „Daily News"-nak jelentik Konstantinápolyból. Az eddigi jelentésekből az tűnik ki, hogy Enverbejnek sikerült csapatainak egy részét Gallipoli félszigeten partra szállítani. Jellemző azonban, hogy a hajók a part közelében maradtak, hogy szükség esetén ismét behajózhassák a csapatokat. Enver bej serege nincs jól organizálva és különösen élelmezése nagyon gyönge. Ennek következtében a sereg nem képes olyan akcióra, mint amilyet tőle vártak. Török győzelmek. (Konstantinápoly, február 15.) A Sarkesnél vívott rendkívül heves, két napig tartó ütközet után a török sereg elfoglalta az erődöket Siniklitől északnyugatra. (London, február 15.) A „Times"-nak jelentik Konstantinápolyból. A csataldzsai vonalon a török sereg előnyomul és lassan tért hódít míg a bolgár sereg zöme már egészen Cserémig vonult vissza. Az előrehaladó török előőrsök és bolgár őrjáratok közt több összeütközés volt, de ezek a csatározások nem számítanak. A tö- * a bolgárok elfoglalták Bulairt. (London, február 15.) A „Daily Chronicle" távirata szerint a balkáni szövetségesek Bulairt elfoglalták. A török hajók tévedésből a török csapatokra tüzeltek, amelyeket a bolgárok hálóba csaltak. A bolgárokat a görög hajók támogatták. A bolgárok támadása rendkívül heves volt és Bulak elfoglalásával végződött. Enver bej szombaton öt szállítóhajóval, amelyek mindegyikén ezer ember volt, megjelent Sárkős előtt; kétezer ember már partraszállott, amikor a bolgárok megtámadták és megfutamították őket. Enver bej csak nehezen tudott hajójára menekülni. Az