Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)

1913-02-18 / 42. szám

1913 február 18. NÉPSZAVA (London, február 17.) A „Daily Express" török harctéri tudósítója jelenti: Enver bey tudta, hogy gyilkos merénylet készül ellene és még idejében a „Haireddin Barbarossa" hadihajóra menekült, egy ideig ott rejtőzkö­dött, aztán sikerült visszatérnie Konstanti­nápol­yba és a szultán háremében talált me­nedéket. Enver­beynek ugyanis Nadie her­cegnő, Abdul Hamid volt szultán leánya a felesége. Általános támadás Drinápoly ellen. (Konstantinápoly, február 17.) A bolgárok tegnap általános főtámadást intéztek Driná­poly keleti erődei ellen. Sukri basa szikla­táviratban jelenti, hogy mind a két erőd hely­őrsége a legnagyobb eréllyel a legvégsőig vé­dekezik. (Páris, február 17.) Az itteni bolgár követ­ség a következő közlést teszi közzé: Francia­ország, Anglia és Ausztria-Magyarország konzuljai, akik táviratilag azt kérték, hogy honfitársaikkal elhagyhassák Drinápolyt, ma egy bolgár parlamenter közvetítésével szófiai követségeiktől azt a felszólítást fogják kapni, hogy állítsák össze Drinápolyban levő honfi­társaik listáját. Mihelyt e lista kész lesz, a bolgár főhadiszállás a drinápolyi parancs­nokkal a listában említett külföldiek kivonu­lása dolgában meg fog állapodni. (Konstantinápoly, február 17.) A bolgárok ama javaslatát illetőleg, amely szerint az ide­geneknek megengednék, hogy a bolgár vo­nalba eső Karagasban gyűljenek össze, itteni mértékadó helyen kijelentik, hogy a porta katonai okokból nem hajlandó megengedni azt, hogy a külföldiek a bolgárokkal érintkez­zenek. Mindenesetre ottomán földön marad­nának. A diplomáciai körök elismerik a tö­rök álláspont helyességét. Csataldzsa és Bulain. (Konstantinápoly, február 17.) A török se­reg tegnap Csataldzsa előtt hat kilométer­nyire előrenyomult és Kuskainál visszahódí­totta a bolgárok által elfoglalt hadállást, anélkül, hogy különösebb ellentállást talált volna. A törökök ott 470 bolgár halottat ta­láltak. (Konstantinápoly, február 17.) Hír szerint Bulak­ vidékén reggel óta jelentékeny harc folyik a bolgárok és a törökök között. A bol­gárok a midia-sinekli-rodostói vonalon elsán­colják magukat­ A vasút a 65-ik kilométer­kőig, amely négy kilométernyire fekszik Csa­taldzsa előtt, szabad. Az „Isham" című lapot felfüggesztették, mert tegnap egy cikket kö­zölt a háborúnak a legvégsőkig való folyta­tása ellen és e cikkben azt fejtegette, hogy semmi haszna sincs a háború folytatásának és a közvélemény félrevezetésének. A lap kia­dója ellen bírói eljárást indítottak. (Szófia, február 17.) A Bolgár Távirati Iroda jelenti: A bolgár csapatok tartják Csataldzsa és Bulair előtt hadállásaikat. Valótlan az a konstantinápolyi jelentés, mintha tegnapelőtt jelentékeny harc lett volna Bulairnál. Csu­pán egy bolgár egészségügyi különítményre, amely a február 3-iki harcban elesett törö­kök holttestét, amelyek a bolgár pozíciók előtt hevertek, temette, lövöldözött a török vártüzérség. A különítmény visszatért, mire az ellenség a tüzelést beszüntette. (Konstantinápoly, február 17.) A hangulat harciasabb, mint valaha. Mindenfelől új har­cok megkezdését jelentik. Számos új kórhá­zat állítanak föl. Gallipoli félszigeten, a fél­sziget fővárosától északra ma is tart a csata a törökök és a szárosi öbölben görög hajók­kal partraszállított bolgár csapatok között. A veszteségeket kedd óta mind a két részen húszezer emberre becsülik; a sebesültek főleg shrapnelektől és szuronyoktól erednek. Gal­lipoli lakóit és a sebesülteket az ázsiai partra szállították. Az összes ottani görögöket kiuta­sították. A Márvány-tenger parti városaiból az összes utolsó lakók is elmenekültek. Ssculari ostroma. (Konstantinápoly, február 17.) A sajtó­iroda a következő kommünikét közli: E hó 4-én mintegy 16.000 montenegrói számos ágyúval megtámadta a tarabosi és brdicai erődöket. A török csapatok hősiesen vissza­verték a támadást, úgy, hogy a montene­gróiaknak vissza kellett vonulniok. A monte­negróiak hat ágyút és 3000 sebesültet hagy­tak cserben, n­yörögöse Janina alatt. (Athén, február 17.) A görög fővárosban lázas izgatottsággal várják a Janina előtt levő görög sereg jelentéseit Bizani erőd ostro­máról. Az óriási veszteségek dacára, a gö­­rögök nem csüggednek el és naponta újabb támadásokat intéznek az erőd ellen. A 260 főnyi krétai önkéntes diákcsapatnak két­harmad része elesett­ A rendes sorkatonaság veszteségei is ugyanolyan arányúak. Általá­ban az a meggyőződés uralkodik, hogy Ja­nina bevétele végre is sikerülni fog. A román - bolgár­ konfliktus. (Szófia, február 17.) Illetékes helyen úgy tud­ják, hogy Danev dr. Ghyka herceg román követnek bolgár ellenjavaslatot nyújtott át, amely ugyan a román követeléseknek nem fe­lel meg teljesen, de némileg konciliáns és kife­jezi a tárgyalások gyorsításának óhaját. A tár­gyalások ily módon folytathatók. Most Romá­nia válasznyilatkozatát várják. Ha ez Bulgá­ria várakozása ellenére kedvezőtlen volna, ak­kor a bolgár kormány az összes hatalmak köz­vetítését szándékozik igénybe venni a vitás ügy békés elrendezése érdekében. (Bukarest, február 16.) A Román Távirati Iroda határozottan megcáfolja a ,,Berliner Tägliche Rundschau" hírét, hogy Románia Bul­gáriának ultimátumot küldött. (Berlin, február 17.) A „Lokalanzeiger"­nek jelentik Szófiából. A bolgár-román fe­szültségről terjesztett nyugtalanító hírek erősen túlzottak. Bulgária hajlandó enged­ményeket tenni, de még eddig nem kapott rájuk feleletet. A román követ tegnap a „Lo­kalanzeiger" tudósítójának azt mondta, hogy a diplomáciai viszony megszakadásáról szóló híreknek nincsen semmi pozitív alapjuk. A követ egyszerűen átvette a bolgár kormány javaslatait és azokat eljuttatta a kormányhoz és most újabb utasításait várja. (Milano, február 17.) A torinói „Stampa" azt állítja, hogy Románia nemrég 40.000 em­berből álló segítő sereget megfelelő tüzérség­gel és 50 millió frank kölcsönt ajánlott föl Bulgáriának, azzal a feltétellel, hogy követe­léseit elismeri. Bulgária az ajánlatot vissza­utasította, mire Románia Ausztria-Magyar­országban 60.000 régi Mannlicher-puskát és több millió töltényt vásárolt, bár ezeknek a puskáknak a kalibere nagyobb, mint a rendes román Mannlicherek kalibere. (Szófia, február 17.) A hármas entente dip­lomáciai képviselői tegnap közvetítést kísé­reltek meg, hogy elsimítsák a román-bolgár ellentéteket, de minden tanácsuk sikertelen volt a két fél rideg magatartása miatt. Leg­később szerdáig meg fognak szakadni a tár­gyalások és aznap a román követség el­hagyja Szófiát. Haki basa küldetése. (Páris, február 17.) Hakki basa, aki ma délután innen Londonba utazott, a „Temps" tudósítója előtt kijelentette, hogy semmiféle hivatalos missziója nincs. Kormánya csupán a londoni török delegátusokhoz küldötte ki, hogy tapasztalataival és a béketárgyalások­ban szóbakerülő kérdésekről való tájékozott­ságával segítségükre legyen. A tárgyalásokat ugyan megszakították, de Törökország ügye a válaszjegyzék által a nagyhatalmak kezébe tétetett. A nagyhatalmak a török válaszjegy­zékre még nem feleltek s a nagykövetek foly­tatják a helyzet és az esetleges megoldás mér­legelését. Hodn válasza. (Pétervár, február 17.) A cárnak a magyar király levelére adott válasza rövid és határo­zott Célzást tesz benne a régi barátságra és azután azt mondja, hogy Ausztria-Magyar­országnak az utóbbi években tanúsított vi­selkedése arra kényszeríti Oroszországot, hogy hajthatatlan elhatározását közölje a szláv testvérek érdekeinek támogatása dolgá­ban, de a cár reméli, hogy fognak találni mó­dot és eszközöket a béke föntartására, még­pedig az osztrák-magyar balkáni politika alapjának figyelembevételével . 11 KÖZSÉGI ÜGYEK *** A főváros „a kisemberek" ellen. * Tönkreteszik a bérkocsisokat néhány nagyvállal­kozó kedvéért. A főváros mostani kormányzata és ural­kodó pártjai a munkásságért vajmi keveset tesznek. Eddig azonban azt hirdették maguk­ról, hogy ők a „kisemberek" védői. Ők fönn akarják tartani a független kisexiszten­ciákat. Mint szocialisták, mi nem vagyunk a kis­emberek védői olyan értelemben, mint ők. Ahol a kisembert csak mesterségesen lehet föntartani, közpénzekből hozott óriási áldoza­tokkal vagy parazita-exisztenciát biztosítva nekik, ott mi nem védjük a kisembert. Hiszen a természetes fejlődést mesterségesen föltar­tóztatni nem lehet; a kisexisztencia elpusz­tul mindenütt, ahol útjában áll a természe­tes fejlődés ; ezen lehet sírni, de nem lehet változtatni. Ámde mi ahhoz sem járulunk hozzá, hogy a kisexisztenciákat szükség nélkül, szánt­szándékkal tönkretegyék. Pedig ezt cselek­szik most a fővárosnak „a kisexisztenciákat védő" urai a bérkocsis iparosokkal. A fővá­ros részben áttér a gépüzemű bérkocsik rend­szerére. Ez rendben van , a tökéletesebb köz­lekedési eszköz elől előbb-utóbb el kell pusz­tulnia a tökéletlenebbnek, az elavultnak. És ha ez a változás okvetetlenül megkívánná, hogy az eddigi bérkocsisiparosok, mint ilye­nek, tönkremenjenek, ebbe is belenyugod­nánk. De nem kívánja meg. A közérdek egy­általában nem kívánja, hogy az automobil­bérkocsi üzem egyetlen egy vagy akár három­ nagy vállalat kezében legyen koncentrálva. Ezt az ipart kisipar módjára is sscfiért ttenni ép­pen úgy, mint a jóüzemű bérkocsisiiparrt. AM-nek egy automobilbérkocsija van, az azt az egyet éppen olyan jól üzemben tarthatja, az előírt közlekedési szabályoknak éppen úgy megfelelhet, mint aki 500 ilyen kocsit tart üzemben ; a hatóságilag megszabott viteldí­jakat szintén köteles éppen úgy betartani, mint a nagyvállalkozó. Midőn tehát a bérko­csis iparosok azt kívánják a várostól, hogy nekik is adjon engedélyt gépüzemű kocsik járatására, illetőleg arra, hogy az eddigi jó­üzemű bérkocsijaik helyett gépüzemű kocsi­kat járathassanak, meg kell állapítanunk, hogy ennek a kérésnek a teljesítése nem, üt­közik semmiféle közérdekbe. A főváros ta­nácsa mégis mereven ragaszkodik ahhoz, hogy autotaxiengedélyt csak három nagy­vállalatnak ad, a bérkocsis kisiparosokat pe­dig ebből a kedvezményből kizárja; marad­janak meg továbbra is az elavult üzem mel­lett és ha nem bírják az autótaxi versenyét, hát menjenek tönkre. Mi nagyon szívesen látnók, ha a főváros az autótaxi üzemet házikezelésben rendezné be. De azt semmiképpen sem helyeseljük, hogy három vállalatnak az autótaxira monopóliu­mot adnak, a bérkocsis kisiparosokat pedig pusztulásra ítélik. A közérdek ezt nem kí­vánja, ezt csak néhány nagyvállalkozónak az érdeke kívánja. Az ilyen esetekből a ,,kisemberek" megta­nulhatják, hogy a hatóságok az ő érdekeiket legföljebb csak a még nálánál is kisebb és gazdaságilag gyöngébb munkásokkal szem­ben védelmezik meg; de a nagyvállalatok­kal, a nagykapitalistákkal szemben a kisem­berek érdeke megbukik; néhány nagykapi­talista kedvéért gazdasági pusztulásra ítél­nek néhány szás kisembert. A virilistáknak és a cenzusos választójogból kikerülő urak­nak ilyen a kisemberek iránt uvaló barát­ságu­k.

Next