Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)

1913-02-25 / 48. szám

8 a nem­ teszi föl külön kérdés gyanánt, akkor nem lett volna semmi akadálya a megszava­zásnak. Moussong, hogy szakfelügyelőségét a minisztériumnál el ne rontsa, útjában állt a tanítóság állásfoglalásának. A közhangulat után ítélve, valószínűleg ez volt az ő utolsó állásfoglalása. Ezek az eszmék az ő könnyű személyét hamarosan félre fogják tolni az útból. •HWBtagu IIWWWIIM * —I II IL» Á balkáni háború. * * * Béketárgyalások. — A nagy­hatalmak közbelépése* — Bajok Kisázsiában. * * * Békés hangok érkeznek megint. Úgy Szó­fiából, mint Konstantinápolyból egyaránt arról jön értesítés, hogy a tárgyalások meg­indulása küszöbön áll s a nagyhatalmak fá­radozásának sikerült alapot teremteni a tárgyalások megindítására. Ez magában véve nem jelent sokat, mert láttuk már, hogy — különösen a törökök — azért men­tek csak bele a béketárgyalásokba, hogy ha­lasztást nyerhessenek. Ezért csak akkor le­hetne bízni a sikerben, ha igaz lesz az a hír, hogy mindkét fél aláveti magát a nagy­követi értekezlet ítéletének. Valószínűleg így intézik el a bolgár—ro­mán konfliktust is, de ha ez a kérdés is el lenne már intézve, még ezzel sem lenne meg­oldva minden nehézség. Mert fölmerül ak­kor a kérdés, hogy a Törökországtól elvett területeket ki kapja meg ! Itt a szövetsé­gesek között is súlyos érdekellentétek van­nak, ezek azonban nem sok bajt okozhat­nak, mert kétségtelen, hogy valamely nagy­hatalom, talán Oroszország ítéletének fog­ják a felek magukat alávetni. De bajt okoz­hat az albán kérdés. Itt nem arról van szó, hogy a szövetségesek egymás között hogyan osszák el a hódított területet, hanem arról, hogy mi jusson a szövetségeseknek s mi a független albán államnak. Az albánok pe­dig nem hajlandók magukat Oroszország ítéletének alávetni s bármely államnak jus­son is Albánia egy része, kérdés, nem ismét­lődik-e meg az a folytonos lázongás, amely Törökországnak oly sok kellemetlenséget szerzett s nem marad-e meg az albán kér­dés, amelyet megoldottnak hittek már. Törökországra nézve persze most már megszűnt az albán kérdés, mert elvesztette Albániát, de felmerül egy más kérdés, amely nem csekélyebb bajt hozhat reá. Szí­riában is mozgalom támadt bizonyos fokú autonómia iránt s nagyon közelfekvő, hogy ezt a mozgalmat Franciaország szitja. A csatatért most is hó borítja, tehát a csatát most is csak a követségek szalonjaiban vív­ják a háborús felek. Mai tudósításunk a következő : része felé. (Konstantinápoly, február 24.) A mai mi­nisztertanács a nagyvezír jelentése alapján valamennyi harctéren a legfeltétlenebb vé­delmi rendszert fogja elhatározni. A minisz­teri tanács Hakki basát utasítani fogja, kér­dezze meg a nagykövetek reunióját, mily pénzügyi hasznot nyújtanának a nagyhatal­mak Törökországnak, ha Drinápoly átenge­dése alapján azonnal békét kötne. (Konstantinápoly, február 24.) A portán je­lentik, hogy a béketárgyalás megkezdése leg­közelebb várható. A nagyköveti értekezlet meg fogja állapítani a békefeltételeket, ame­lyeknek mind a két fél alá fogja magát vetni. (Szófia, február 24.) Hakki basa a nagyha­talmak január 17-iki jegyzékét elfogadta a tárgyalás alapjául és megtudakolta a szövet­ségesek újabb követeléseit. Bulgária azt kí­vánja, hogy az új határ Konstantinápolyhoz közelebb legyen az eddig követeltnél, h­ogy Törökország hadi kárpótlást fizessen és hogy Törökország tizenöt nappal az újabb béke­tárgyalás megkezdése után leszereljen. (Szófia, február 24.) Beavatott körökben hite jár, hogy az angol kormány a bolgár kormánytól megkérdezte a feltételeket, ame­lyek mellett hajlandó volna Törökországgal megint béketárgyalásokba bocsátkozni. Fegyveres béke őszig. (Bécs, február 24.) Diplomáciai körökből je­lentik: A balkáni zavarokkal összefüggő kér­dések megoldása az illetékes körök véleménye szerint legalább tavaszig, sőt talán nyárig el fog húzódni. Európa csak az ősz folyamán lesz abban a helyzetben, hogy megítélhesse, várjon tartós békére számíthat-e. Oroszor­szág ezekben a zavarokban nagy ügyességgel fáradozik azon, hogy magának a legnagyobb hasznot biztosítsa. Oroszország ez idő szerint nemcsak Belgrádban, hanem Szófiában is, sőt még Bukarestben is a legnépszerűbb nagyhatalom. Károly király és kormánya Ausztria-Magyarországhoz szótt, de a lakos­ságban igen nevezetes fordulat megy végbe Ausztria-Magyarország ellen. Bukarestben csodálkoznak Ausztria-Magyarország diplo­máciájának lassúsága miatt, amit csak azzal tudnak megmagyarázni, hogy Berch­told gróf két hangszeren játszik egyszerre. Ez idő sze­rint egyetlen nagyhatalom sem gondol arra, hogy katonai óvóintézkedéseit megszüntesse vagy le is szállítsa. ZIE alb­án.'stérdés, (Berlin, február 24.) A „Vossische Zeitung" jelenti Bécsből: A nagyhatalmak kabinetjei között tárgyalás folyik Albánia elhatárolá­sának kérdésében. A londoni kabinet főleg azon fáradozik, hogy Oroszországot követelé­seinek mérséklésére bírja. A legkiválóbb diplomáciai helyeken az a vélemény, hogy a londoni nagyköveti reunió legközelebbi ülése után olyan eredmény fog a tárgyalás anya­gául szolgálhatni, amely az osztrák-ma­gyar érdekkel is számol. A bolg&i*—i*onte&n vSsxe&ty, (Szófia, február 24.) A kormány este át­adta a nagyhatalmak képviselőinek a vá­laszt tegnapi közös démársukra. A bolgár kormány a válaszban kijelenti, hogy bízva a nagyhatalmak kifejlett igazságosságá­ban, elfogadja azt a javaslatukat, hogy a román—bolgár vitás kérdés megoldása dol­gában a hat nagyhatalom döntésének vesse magát alá. E javaslathoz való hozzájárulá­sának előfeltételeü­l a bolgár kormány azt jelöli meg, hogy Románia is hozzájáruljon a nagyhatalmak ebbeli javaslatához. (Szófia, február 24.) A hatalmak képviselői vasárnap délután egy órakor egyenként diplo­máciai lépést tettek Gesov miniszterelnök és külügyminiszternél, akinek azt a nyomaté­kos tanácsot adták, hogy a bolgár—román vi­tás ügy megoldását a hat nagyhatalom dön­tése alá bocsássa. Gesov azt válaszolta, hogy erről a minisztertanácsnak jelentést fog ten­ni, azután megadja a választ. (Szófia, február 24.) A nagyhatalmak kol­lektív lépése nem jelenti a választott bírósági eljárás megkezdését. Egy bolgár miniszter ezt mondta: Romániával való differenciánk tárgyalását a hatalmaknak ránk nézve nem kötelező döntésére bízzuk, amelyet aztán el­fogadhatunk vagy visszautasíthatunk. A ha­talmak közbelépésének eredménye körülbelül ugyanolyan lesz, amelyet Durazzóval elértek. (Bécs, február 24.) A román kormány írá­sos válasza, amelyben tudatja a hatalmak­kal, hogy elfogadja a közvetítésüket, már megérkezett az egyes kormányokhoz. Romá­nia föltétlenül elfogadja a közvetítést és jegy­zékében csak azt a kívánságát fejezi ki, hogy a hatalmak jelöljenek meg egy határidőt, amelyen belül eredményt remélnek elérhetni és e részben a bukaresti kormány a hágai egyezmény 3—7. §-aira hivatkozik. H bo!ßiir-afi hdti*<älnatt* (Páris, február 24.) A harctérről érkezett utolsó jelentések azt monják, hogy a bolgár hadsereg dereka végérvényesen visszahúzó­dik Csorla felé. A bolgárok Sziliviit föladták és megszüntették élelmiszerraktáraikat. Csak az úgynevezett belgrádi erdőben hagytak fe­dezetet, hogy a török előőrsökkel az összeköt­tetést föntartsák. Mindazokon a helyeken, amelyeket a bolgárok elhagytak, visszaállí­tották a török polgári igazgatást, még Csa­taldzsában is, ahol pedig a bolgárok már be­rendezték az ő igazgatásukat. A Fekete-ten­geren tegnap egész nap két török cirkálóhajó és több torpedónaszád cirkált Livia előtt, a hajók több lövést tettek az ott összegyűlt bolgár haderőre. (Konstantinápoly, február 24.) A Driná­polyban levő konzulok szikratáviratot küld­tek az itteni nagykövetekhez, hogy az idegen kolóniák most már nem akarnak elvonulni az ostromlott várból. Gyűlést tartottak a kül­földi alattvalók s ugy határoztak, hogy Dri­nápolyban maradnak. (Konstantinápoly, február 24.) A nagyvezír a drinápolyi idegen kolóniákhoz táviratot in­tézett, amelyben köszönetet mond nekik azért, hogy inkább lemondtak a város elhagyásáról és megelégszenek a semleges zónába való át­költözéssel, tanújelet adván emberies szoli­daritásuknak a város török lakosságával, amelyre kivonulásuk rossz hatást gyakorolt volna. Kié lesz SeneSa­fi? (Cettinje, február 24. — Hivatalos monte­negrói forrásból.) Az a hír, mintha a monte­negróiak Skutari körül beszüntették az ope­rációkat, mert vereséget szenvedtek, nem egyéb gonosz akaratú koholmánynál. A mon­tenegrói csapatok vereséget nem szenvedtek, mert hiszen a legutolsó harcokban fontos po­zíciókat foglaltak el a Bardagnol-dombon, a város keleti részén, sem pedig nem szüntették be a hadműveleteket. (Cettinje, február 24.) Az itteni hivatalos lap Skutari kérdésében a közvéleményhez fordult és közli Miklós király táviratát, amelyben a következőket mondja: — Skutari Montenegróra életkérdés és en­nek a városnak leírása egész nemzeti létünk­nek szükséges és logikus végső következte­tése. Európa közvéleményének meg kell érte­nie, hogy az igényeink mellett való makacs kitartás, amelyet az ostromlott város körül való roppant veszteségeinkkel nemrég igazol­tunk, teljesen jogos és hogy a montenegrói nép szilárdul el van tökélve, hogy nem hagyja elragadni magától meghódított birtokát. Mon­tenegró reméli, hogy Európa ezt be fogja látni és nem fogja a kis országot kétségbe­esett elhatározásokra kényszeríteni. A fiavc­érit. (Konstantinápoly, február 24.) A hivatalos harctéri jelentés így hangzik : A tegnapi nap folyamán az ellenség Drinápolyt gyengén bom­bázta. A védővonal és az ellenséges ütegek kö­zött kisebb tüzérharc fejlődött ki. Bulair hely­zete változatlan. Csataldzsánál a patakok kilép­tek medrükből, ami nagyon megnehezíti a fel­derítő osztályok munkáját A Csataldzsa-vona­lon Albasszántól nyugatra harc fejlődött ki, amelyben öt halottunk és huszonkét sebesültünk volt. Az ellenség veszteségei lényegesen nagyob­bak voltak. (London, február 24.) A „Daily Chronicle" konstantinápolyi tudósítója jelenti Konstanzá­ból: A török fővárosban a legkalandosabb hi­tek keringenek. Mahmud Sefket basa állítólag már visszatért Gallipoliból és a német nagykö­vetségen keresett menedéket Nem lehet tudni, hogy igaz-e a bulairi vereség. Azt beszélik, hogy a csataldzsai táborban a tisztek között vé­res összeütközés volt és hogy az új-török tiszti­liga egy küldöttsége a szultánnál járt A tisz­teknek állítólag megígérte a szultán, hogy új kormányt fog kinevezni. A hadműveleteket a Dardanellákban Enver bej intézi. (Konstantinápoly, február 24.) A mai hiva­talos harctéri jelentés a következőket mondja: Tegnap az ellenség folytatta Driná­poly bombázását. A keleti fronton tüzérségi harc volt. Bulair körül semmi sem változott A Csataldzsa-vonal előtt az ellenség azzal van elfoglalva, hogy a Csiflíköjtől nyugatra levő magaslatokat megerősítse. Felderítési csapataink működésben vannak. Máskülön­ben semmi esemény nem történt (London, február 24.) A „Daily Chronicle­­konstatinápolyi tudósítója jelenti Konstan­zán át. NÉPSZAVA 1913 február 22.

Next