Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)

1913-02-14 / 39. szám

1913 február 13. NÉPSZAVÁ­Ra hogy nagy csapatokkal fogják ellepni a ten­gerparton a bolgár helységeket a botg*íi»ofc cáfolata. (Dimotika, február 13.) A bolgár főhadiszál­lás a következő kommünikét teszi közzé: Az összes konstantinápolyi jelentések a há­ború második periódusában történt katonai operációkról, amelyekben a török seregek állí­tólag győzelmeket arattak a bolgárok fölött, teljesen hamisak és a török hatóságok részéről azért terjesztetnek, hogy Európa közvélemé­nyét tévútra vezessék. A valóságban a hadmű­veletek a következőképp folytak le : Február 4-én a bolgár csapatok a Gallipoli-i török hadsereget Kavak déli részén megverték. A törökök teljes rendetlenségben, számos halott és sebesült visszahagyásával a bulakri állások mögé menekültek és a bolgárok erélyesen ül­dözték őket. Február 8-án hat török hadosztály megtámadta csapatainkat, amelyek Bulak­tól körülbelül öt kilométernyire elsáncolták magu­kat. A törököket a bolgárok visszaverték. Ez­után a bolgárok ellentámadásba mentek át és szuronyharcban az ellenséget pánikszerű mene­külésre kényszerítették. A törökök nagymeny­nyiségű hadi trófeumot cserbenhagytak. A tö­rökök ebben a csatában rendkívül nagy veszte­ségeket szenvedtek. A bolgárok eddig körülbe­lül 6000 török holttestét temették el, amelyeket a bolgár hadállások arcéle előtt találtak. A Bu­ki­rig vezető út többi, részén még nagyszámú tö­rök holttest temetetlenül hever. A Fekete- és a Márvány-tenger partjain való török partraszállási kísérletek mindenütt meg­hiúsultak és a törököknek ez alkalmakkor je­lentékeny veszteségeket okoztunk. Épp ugy a Podimánál megkísérelt partraszállást a bolgár csapatok rögtön meghiúsították, akik a törö­köknek száz főnyi veszteséget okoztak halottak­ban és sebesültekben és száz törököt elfogtak. A partraszállásnál, amelyet a törökök Sarkös­nél e hó 8-án és 9-én megkísérlettek, a három hadosztálynyi török csapatot a bolgárok szá­mszordiji támadással visszaűzték hajóikra.. A törő­k­­több mint ezer halottat­ és sebesültet vesz­tettek. További 4­ 500 emberük, akiknek nem si­került a hajókat elérniök, szétfutott és bolgár fogságba kerü­lt. E sikerek után, a Márvány­tenger egész északi partja, beleértve Bulairig az összes kikötőket és lakható helyeket, teljesen a bolgárok kezében van. Azok a hírek, mintha a törökök Rodostóban, Silivriben, Mik­ofitóban és Midiában partraszállást kíséreltek volna meg, teljesen hamisak. Ezeken a helyeken nem történt partraszállási kísérlet. Ami a bolgár előőrsöknek a csatárdzsai első vonalból való visszavonulását illeti, itt nincs másról szó, mint egy már előbb koncipiált terv végrehajtásáról. Drinápoly ostromát sikerrel folytatjuk. A bolgár csapatok rendszeresen előnyomulnak az erődítési vonal felé és mindjobban beszorítják az ellenséget. HfGntene<gi*& Hajban. (Cattaro, február 13.) Cettinjében nagy az elkedvetlenedés. A szerbek és a monte­negróiak Skutari ellen intézett támadásuk­ban óriási veszteségeket szenvedtek. Az el­keseredést fokozza az, hogy külföldi hírek szerint a nagyhatalmak Skutarit Albániá­hoz akarják kapcsolni. Udvari körök attól félnek, hogy Skutari kérdése a királyi há­zat legnagyobb veszedelembe sodorhatná . Nikita király ezért a cárnak levelet írt, amelyben ebben a kérdésben Oroszország segítségéért folyamodik. (Cattaro, február 13.) Cettinjében rendkívül nyomott a hangulat és kezdenek lemondani arról, hogy Skutari, amelyért már annyi vér folyt, valaha Montenegróé lesz. A Skutari és külső védművei ellen a legutóbbi napokban intézett támadások olyan veszteségekkel jár­tak a montenegrói seregre nézve, amelyekkel az elért sikerek semmiféle arányban sem ál­lanak. Az összes kórházak túl vannak zsú­folva sebesültekkel, a halottak száma pedig rendkívül nagy. A legutolsó forszírozott tá­madások állítólag nem kevesebb mint 3500 montenegrói harcos életébe kerültek. Emel­lett az ország pénzügyi helyzete is kétségbe­ejtő, mert az a segély, amelyet Montenegró Bulgáriától kap, távolról sem elég arra, hogy ezt a szegény országot a háború pénzügyi kö­vetkezményeitől megmentse. A nép hangu­lata izgatott és mindjobban a dinasztia ellen fordul (Konstan­tinápoly, február 13.) Skutariból küldött jelentések azt mondják, hogy a mon­tenegróiak nem tudják már folytatni a há­borút. A támadással már teljesen fölhagy­tak, minthogy a szerb csapatok megtagadták támogatásukat és magukra hagyták a mon­tenegrói ostromló sereget. A szerb csapatok azért vonultak el, mert Skutari még abban az esetben is Albániáé marad, ha a helyőrség kapitulálna. (Páris, február 13.) Az esti lapoknak jelen­tik Pétervárról, hogy Nikita király kérésére Oroszország megváltoztatta eddigi álláspont­ját és Sasanov külügyminiszter a cár kíván­ságára már értesítette a nagyköveteket, hogy Oroszország támogatja Montenegrónak igé­nyét Skutarira, ha az kapitulál vagy az egye­sült montenegrói és szerb sereg meghódítja a várost. S­­vontán holomá­­y levesantidísa. (Bukarest, február 13.) Romániában a hely­zet annyira válságosra fordult, hogy a kor­mány valószínűleg le fog mondani. Ebben az esetben nagyon fokozódnék a háború vesze­delme. (Berlin, február 13.) A „Berliner Tage­blatt"-nak jelentik Bukarestből. A román— bolgár konfliktus döntő stádiumba jutott. A bukaresti kormány most már nem hajlandó nyugodtan nézni a halogatást és utasítást küldött Szófiába Ghika hercegnek, hogy siet­tesse a bolgár kormányt válasszal, bármilyen legyen is az. A hangulat megváltozott, a közvélemény elégedetlen a kormány gyönge viselkedésével és könnyen meglehet, hogy kormányválság fog kitörni. .Általános az, a­ vélemény Buka­rentban­, h­ogy a 'h­áboru 'végée'delme­ most na­gyobb, mint valaha. Elsülyedt töidös fiatőfi. (Konstantinápoly, február 13.) Hivatalosan meg nem erősített hírek szerint a Márvány­tenger partján egy kis török szállítógőzös robbanó aknába ütközött és elsülyedt. Eddig nem tudni, mennyi katona vesztette életét. (Konstantinápoly, február 13.) A szállító­gőzösök, amelyeket innen a Márvány-tenger partjára küldtek, a „Messudie"­ páncélos­ hajó segítségével dolgoznak az „Asszar-i-férfik" zátonyra futott páncéloshajó kiszabadításán, amelynek kára még ismeretlen. H fkd­osnt Aitiotextiai, (Belgrád, február 13.) A „Pravda" egy du­razzói táviratot közöl, amely szerint az úgy­nevezett Drina-hadosztály felerészben a du­razzói, alessziói és san giovanni di meduai kórházakban fekszik. A lap ezért felhívja a hadügyminisztert, hogy a hadosztályt friss csapatokkal egészítse ki. Békekilátások. Mit int a cár ? (Pétervár, február 13.) A cár a magyar ki­rályhoz intézett levelét négy birodalmi taná­csosnak és Sasonov külügyminiszternek köz­reműködésével írta meg. A cár ebben a leve­lében hangoztatja, hogy Oroszország nem ra­gaszkodik tovább Ausztria és Magyarország leszereléséhez, mert a kettős monarchia bé­keszeretetéről meg van győződve. Az albán kérdésre vonatkozó rész úgy van megfogal­mazva, hogy a legügyesebb diplomaták sem tudnak belőle valami határozott dolgot ki­olvasni. Ez a rész csak azt mondja, hogy Oroszország távol van minden önző politiká­tól és hogy ugyanezt az eljárást reméli Ausz­triától és Magyarországtól is. . . Milehetés sifi«»«, (Bécs, február 13.) Hohenlohe herceg küldeté­sét fejtegetve a külügyminisztérium szócsöve, a „Fremdenblatt" ezt mondja: A herceg misszióját mindenütt a béke szimp­tómájának tekintették és valóban célja is volt elejét venni annak, hogy politikai nézetkülönb­ség átvitessék a két udvar viszonyára. Hohen­lohe herceg missziója ezt a célt elérte. Ami azonban a politikai kérdéseket illeti, amelyek az utóbbi hónapok folyamán Ausztria-Magyarország és Oroszország kormányai kö­zött fölmerültek, a még esetleg fönnálló diver­genciák tulajdonképpen nem forognak többé reális ellentétek körül, hanem inkább marad­ványai régebbi időknek, eddig föloldatlan le­csapódásai a múltnak, amelyet az utóbbi hóna­pok történelmi alakulásai túlhaladtak, mert a régi balkáni k­valitásokat a hadiesemények tárgytalanná tették. A Balkán a független bal­káni népeké. A balkáni népek szabadok és sa­ját lábukon állanak. Ezzel pedig a Bécs és Pé­tervár között való viszály egykori forrásai is végleg bedugultak. Ausztria-Magyarországnak évtizedek óta kö­vetett balkáni programját a történelmi esemé­nyek közelebb hozták megvalósulásához és Ausztria-Magyarország hathatós közremunká­lásának köszönhető elsősorban, ha az az elv, amely szerint a Balkánon független balkáni né­pek uralkodnak, az egész vonalon és a félsziget valamennyi népénél a megvalósulás stádiu­mába jutott. A viszonyok ilyetén alakulásával lassanként meg is szűnnek a súrlódás felületei Ausztria-Magyarország és Oroszország között. Hohen­lohe herceg missziója pedig, amely a két udvar között fennálló jó viszony újabb bizonyítéka, bizonyára jelentékenyen elősegítő hatással lesz az ilyen irányú alakulásra. Joemn hivj&ft vissza a tiadfcV»t®íes@fí@t. (Newyork, február 13.) A pittsburgi­ konzu­látus két hivatalnokot küldött ki a m­últ hé­ten Johnstownba és ott megtartották a moz­gósítást a pennsylvániai osztrák és magyar, hadkötelesek között. Hozzávetőleges számí­tás szerint tízezer behívó ment szét egész Amerikában. A múlt héten azután értesítést­­ kapott az amerikai osztrák-magyar"­hagykö-­ vetség, hogy már nincs szükség a legényekre, akiket nem indítottak még­ útnak, ne is küld­jék már haza Európába. K­övéreifíf Gjya­dís folytattása. (Konstantinápoly, február 13.) A hétfői mi­niszteri tanácsban a nagyvezír és Kücsük Szaid­abasa Törökország rossz pénzügyi hely­zete miatt azt ajánlották, kérjék meg a­ nagy­hatalmakat, hogy újabb közvetítő akciót kezdjenek, azonban a belügyminiszter,, az igazságügyminiszter, a közmunkaügyi mi­niszter és a postaügyi miniszter leszavazták őket. Különösen a belügyminiszter azt aján­lotta, hogy a háborút a végsőig folytassák. Végül kompromisszum jött létre, amely sze­rint a háborúval egyidejűleg a béketárgya­lást is meg fogják kísérelni. (Konstantinápoly, február 13.) Hír szerint a belügyminiszter, aki három nap óta nem­ je­­lent meg a hivatalában, lemondani szándéko­­zik, mert a békekötés kérdésében más a né­zete, mint a nagyvezirnek. A sejk-al-szlám és Szaid basa, az államtanács elnöke, a nagy-­ vezirrel azonosítják magukat. (Konstantinápoly, február 13.) Arra a kér­désre, mi igaz abból a hírből, amely szerint közvetetlenül a béketárgyalás új megkezdése előtt állunk, a nagyvezir azt válaszolta, hogy ez a hír a valóságnak nem felel meg. A béketárgyalás megkezdése, illetve a ha­­­talmakkal való tárgyalás folytatása — úgy­mond a nagyvezir — egészen természetes do­log. A tárgyalás a porta válaszjegyzékének alapján megint folytatható lesz. Én természe­tesen a nagyvezérséget nem csupán abból az egy célból vettem át, hogy a háborút folytas­sam, hanem abból a célból, hogy elősegítsem a­ békét olyan föltételekkel, amelyek az or­szág érdekeit, amennyire lehetséges, megóv­ják. A kormány a háborút mindaddig fogja folytatni, ameddig a maga elé tűzött célra hasznosnak tartja. Mostani katonai műveld­teink tanúságot tesznek az energiáról és el-

Next