Népszava, 1913. március (41. évfolyam, 52–76. sz.)

1913-03-29 / 75. szám

10 fnt így hát Márkusék megkapták az ingyenterületet De mégis azzal a kikötéssel, hogy a színházat csak építési törlesztéses kölcsönnel szabad megterhelniök. Utóbb azonban Márkusék — a főváros hozzájárulásával? — további .500.000 korona kölcsönt és pedig nem amortizációs kölcsönt vettek föl a színházra. Így írja ezt a „Pesti Tükör." Eszerint tehát a színház, amely a szerződés értelmében a fővárosé, tulajdonképpen a hitelező bankoké. Márkusék, ha akarják, kifizetik a 300.000 koronát, ha nem akarják, ez a kis összeg a főváros nyakába fog szakadni. Ugyebár nagyszerű gazdálkodás ? Az „olcsó" Borjúhús. Kaptuk a következő sorokat: A Népszava pénteki száma — bizonyára , jóhiszeműen, a városházi félhivatalos kőnyomatos nyomán — a többi lapokkal együtt közli a hírt hogy a központi vásárcsarnokban e hó 29-én és 30-án, olcsó lesz a borjúhús, nevezetesen az elejének 100 fillér, a hátuljának 120 fillér lesz kilója. Én, aki a viszonyokat ismerem, kellő óvatosságra intem a vásárlókat ezzel az „olcsósággal" szemben; mindenkinek ajánlom, hogy vizsgálja meg, szagolja meg azt az „olcsó" húst, amely már legalább négy hete van levágott állapotban. A nagykereskedő urak a leölt állapotban ideérkezett galiciai borjukkal arra spekuláltak, hogy húsvétra nagy lesz a kereslet és ők a gyengébb minőségű árut jó borsos áron adhatják majd el; azonban húsvét előtt nagyon sok élő borjú érkezett a fővárosba, a spekulánsok fölsültek és most a nyakukon maradt árut, amelynek már a jég sem használ, szeretnék olcsón rásózni a közönségre. Tessék tehát az „olcsó" húst megszagolni! (Aláírás.) Az állatkerti vendéglő bérletét a pénzügyi bizottság Spolarits és Maloschik vállalkozóknak ítélte oda, akik nyolc év alatt, 140.000 korona minimális befektetés mellett, évi 35.000 korona bért ajánlottak. A ruggantagyár garázst építhet A Magyar Ruggyanta Árugyár r.-t. a fővárostól megszerzett területen garázst akar építeni. A területesebb a főváros annak idején gyári célokra adta el és legutóbb a közgyűlés elutasította a gyárat ezzel a kérelmével, hogy a területen garázst építhessen. A gyár most újabb beadványnyal fordult a fővároshoz. Ennek alapján a pénzügyi bizottság most hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat 1000 négyszögöl területen egy automobilgarázst és javítóműhelyt építsen és ezért évi 2000 koronát fizessen a városnak mindaddig, amíg a garázs ezen a telken áll. X Közgyűlés: A főváros törvényhatósági bizottsága április 2-án rendes közgyűlést tart. A tárgysorozat összesen 48 pontból áll. Utcarendezések. A középítési bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a VI. ker., Bulyovszkyutcának 80.000 korona, a VII. ker., Alsó erdősornak 69.000 korona, a VII. ker., Jósika utcának 81.000 korona és a IX. ker., Ferenc utcának 53.000 korona költséggel való rendezzék. MŰVÉSZEXKOMIOM * ;*; * (*) Henry Bataille: A fáklyák. (A háromfelvonásos színművet pénteken mutatta be a Nemzeti Színház.) A drámaírás mesterségi részének, a színpadi hatás technikájának atyamestere Bataille. Csak akkor látja igazán az ember, hogy mennyire a technikai tudás az okozója sikereinek és nem magasabbrendű írói készség, amikor olyan darabját nézi, amelyikből éppen darabcsináló készsége hiányzik. Egy Bataille-darab, amelyben az egész történet azon fordul meg, hogy a második fölvonásban megjelenik egy pár percre a színen valami idegen ar, akinek sem azelőtt sem azután nincsen köze a darabhoz és fölforgatja az állapotokat azzal, hogy egy pavillonban ottfelejti a felöltőjét. A Batailletól megszokott kitűnő helyzetbeállítás, a pompás végjelenetek, a lüktető drámai történés hiányzanak s ezt a hiányt nem pótolja a szegényes ötletű téma. Arról van szó a darabban, hogy vannak magasabbrendű emberek : „a fáklyák", akik túltehetik magukat a köznapi erkölcsön s akiket követniök kell a többi embereknek, mert nemesek, önfeláldozók, igaz vezérek. A történet főhőse egy orvosprofesszor, akinek személyében Mecsnikovot és Curie-t olvasztotta össze a szerző. A professzor optimista természetfilozófiájának magaslatára emelkedve, szeretőjévé tesz egy magyar diákkisasszonyt és aztán hamar megszakítja a viszonyt s a hozzá vad energiával és lángoló odaadással ragaszkodó leányt azzal a bölcsességgel fizeti ki, hogy ami köztünk történt az másodrangú jelentőségű, hiszen ő, a professzor, csak vele egyenrangú szellemű és vele együtt alkotó feleségét szeretheti magasztos szerelemmel. A kisasszonyt férjhez adja dolgozó társához és barátjához, aki előtt letagadja a köztük fennálló intim viszonyt Az igazságnak a bajnoka ezzel a hazugsággal követi el a hibáját amit azután az életével fizet meg. A fiatal férj ugyanis a felöltés úr indiszkréciója révén rájön, miként áll a helyzet és párbajban halálos sebet ejt a professzoron. Az apostol az egész harmadik felvonásban haldoklik és a végén rákényszeríti feleségét és barátját, azaz gyilkosát hogy továbbra is együtt dolgozzanak a közös nagy művön. Ez a kiengesztelődés szép és hatásos, de a darabbal nem engesztel ki. Gál sok megértéssel próbálta egységessé tenni az ingadozó, szétfolyó főalakot, Márkus is szokatlanul kidolgozta a professzor-feleség Curienére emlékeztető alakját. Jó volt Pethes is, Somlay kicsit fáradtnak hatott kellemetlen és unalmas szerepében, Paulay Erzsi szintén talált néha kifejező hangot. Mindez azonban nem sokat lendített a darab sorsán. A közönség egy ideig idegeskedve tűrte a döcögő darab ránehezedését, de végül is elunta a komédiát és a második felvonás után tömegesen hagyta el a nézőteret. Benn, fáradt vonszolódás, odakünn pedig egész tüdejével lélekzik a frissen született tavasz... (be.) (*) Népopera. Jadlowker, a kitűnő énekes pénteken az „Álarcos bál" Richárd-jában kezdte meg vendégjátékainak újabb sorozatát. A szerep hősi jellegéhez ugyan nincsenek meg Jadlowker hangjában az igazi kellékek, de amit az alak lírikus momentumaiban produkál, azt egyetlen hőstenor se tudja utána csinálni. A harmadik fölvonás nagy kettősében, az utolsó kép monológjában és a haldoklási jelenetben felejthetlenek a melegsége, a fantáziája és a legmélyebb perspektívákat megnyitó légies tónusai. Olyan ünneplésben volt része az egész estén át a művésznek, aminőt csak kiválasztott kedvencei számára tartogat a közönség. Az est másik vendége Rozowszka Szója, egy fiatal, orosz származású énekesnő legnagyobb dicséretére azt említjük legelőször is, hogy Jadlowker mellett is kedvezően tudott föltűnni. A nehéz drámai szerep követelményeinek igen jól megfelelt Friss és nagy terjedelmű a hangja, értelmesen, sok melegséggel énekel. Fejlődésképes tehetség, akivel jó akvizíciót csinált a Népopera. A zenekart nagyszerű lendülettel, olaszos temperamentummal dirigálta Reiner Frigyes. (mi.) (*) A Galilei-kör márciusi matinéja. A Galilei-kör több színházban megkísérelte a márciusi matinéja keretében Németh Andor egyfelvonásosának, a „Veronika tükré"-nek előadatását, a darab azonban mindezideig nem tudott eljutni a bemutatóig, mert az utolsó pillanatban mindegyik színház megváltoztatta elhatározását és nem adta oda színpadát az előadásra. Legutóbb a Fővárosi Orfeumot igyekeztek megszerezni erre a célra, de ez a kísérletük is kudarccal járt A kis darab szabad szellemű és ezért húzódnak a mi erkölcsös, szolid érzésű színházaink a bátor egyfölvonásos előadásától. A Galilei-kör hír szerint most a Vigadó nagytermét akarja kibérelni a matiné céljaira. (*) Az Első Budapesti Általános Munkás-Zeneegyesület 1913 március 30-án, vasárnap délelőtt fél 10 órakor hangversenyt tart az építőmunkások dísztermében (VII., Aréna út 68. szám, Dembinszky utca sarok). — Műsor: 1. Mozart: Don Juan nyitány. Előadja az egyesület zenekara. Vezényli Molnár Sándor. — 2. Moskovszky: Valse de concerte-dur. Zongorán előadja Horti Sándor. — 3. Sarasate: „Zigeunerweise". Hegedűn előadja Tarnóczy Károly. — 4. G. Verdi: Luna gróf áriája a ,,Troubadour"-ból. Énekli Sugár Frigyes úr. Kiséri az egyesület zenekara- Vezényli Kenessey Sándor. — 5. a) P. Mascagni: Intermezzo a „Parasztbecsület" című operából. b) L. Boccheriui: Menüett. Előadja az egyesület zenekara. Vezényli Kenessey Sándor. — 6. a) Haydn : Andante. b) D. Von Goens : Scherzo. Gordonkán előadja Gazdag Dénes. Zongorán kiséri Horti Sándor. — 7. Rózsák hervadása. Melodráma. Szövege :ifjabb Ábrányi Emiltől. Zenéje Kenecsey Sándortól. Előadja Barcza Ilonka k. a. Zongorán kíséri Horti Sándor. — 8. Wagner Richárd : Ábránd a „Tannhäuser" című operából. Vonósnégyes: I. hegedű: Tarnóczy Károly. II. hegedű: Szenes Jenő. Mély hegedű: Molnár Sándor. Gordonka: Kenessey Sándor. — Műsor ára 40 fillér. Kaphatók az egyesület helyiségében Major Imre gondnoknál, a Népszava - könyvkereskedésben (Conti utca 4), Czigl Jeromos hangszerésznél (Népszínházutca 25), továbbá az egyesület tagjainál és a helyszínen. (*) A Kéve kiállításának utolsó hete. A Kéve művész-egyesület negyedik kiállítása a jövő héten, április 6-án zárul. A kiállítás iránt még mindig nagy az érdeklődés és anyagi eredménye fölülmúlja az eddig rendezett kiállításokét. A kiállítás bezárása után hozzá fog a Nemzeti Szalon a nagy tavaszi tárlat rendezéséhez. 1913 március 29. * * * A marha, * Páncélba öltözött katonák átvágták a sövényeket és az aknarobbanás veszedelme miatt nagy marhacsordákat hajtottak maguk előtt. (Lásd a drinápolyi jelentéseket.) A páncélba öltözött katonák bolgárok voltak és a marhák a legnagyobb valószínűség szerint egyik nemzethez sem tartoztak. Lehet, hogy bolgár születésű marhák valának, de az sem lehetetlen, hogy a leghatározottabban nemzetközi jellegű marhák voltak. Megeshetik az is, hogy olyan marhák voltak, amelyeket az ostromló hadsereg török területről hajszolt be a táborába és most fölhasznált a volt gazdájuk elleni harcban. A marháknak ez mindegy volt, mert ők odamennek, ahová hajtják őket és ez a mindegy hozzátartozik a marhák természetrajzához. Nem talál a nyájas olvasó valami meglepő hasonlatot a katonák és a marhák sorsa között? Annyira egyformák, hogy még szerepet is css.-),sréltetnek velük. A katonákat küldik a mészárszékre és a marhákat pedig beállítják az első tűzvonalba harcolni a hazáért. Amint a katona nem tudja, hogy miért vérzik el a vágóhídon, azonképpen az előre vezényelt marha sincs tisztában azzal, hogy miért kell golyóba szaladni, fölrobbanni, elpusztulni. A további jelentésekből megtudható, hogy úgy a bolgár katonák, mint a bolgár hadosztályokba beosztott marhák sikerrel működtek. A sövénykerítéseken beterelt marhacsordák háta mögött a tehenek, ökrök, üszők és bikahornyák fedezete mellett a bolgárok dicsőségesen bebújtak Drinápolyba és most a harci dicsőség fényében fürdenek egyaránt. Azaz pardon, nem egyaránt, mert a további jelentések egytől-egyig csak a bolgár hadsereg dicsőségét zengik, a hadvezérek hősiességét csodálják, de a legnagyobb veszedelembe gázolóbajtársakról, a marhákról, nem emlékezik meg egyik sem. Katona-dolog ez is. A hadvezérek megint jóllaknak a véres dicsőség tányérjából. Érmekkel fölcifráztatnak és nemzeti hősként való ünneplésüktől hangos lesz egyik-másik ország. Százezer hullával csinált garádicson lépnek föl a dicsőség trónusára, anélkül, hogy ők egyetlen, angol tapasszal betapasztható sebet kaptak volna. A történelem véres lapjaira kanyarítják a nevüket eldobják a tollat és megmossák a kezüket. Az ő cserfakoszorús haditényük a halhatatlanságé. Ki az ördög emlékezik meg azokról, akiknek az emeletes dicsőség trónusához vezető paráncsoknak kellett lenniök ? No persze, úgy nagyjában, úgy általánosságban róluk is elmondatik, hogy nagyon szépen meghaltak, hogy márszebben nem is lehet, pihenjenek tehát békében. A megmaradtak áldozatkészsége majd egy nagy követ farag kegyeletének jeléül a sírjukra. Nem lesz nehéz, ne tessék félni. A nemzeti dicsőség hatalmas kőkolosszusából egy-egy vágóhídra küldött katonára nem eshet több három-négy dekánál, annyian vannak szegénykék. Ilyen terhet pedig az ember halála után is kibírhat panaszkodás nélkül. De mi lesz azokkal a derék marhákkal, akik szintén részesei lettek a bolgárok hadi dicsőség