Népszava, 1913. március (41. évfolyam, 52–76. sz.)

1913-03-13 / 62. szám

1913 március 12. NÉPSZAVA kezdődött és péntek estéig tartott, amikor a bolgárok a Kasaru-folyón át visszavonultak. Négy század görög katonaság üldözőbe vette őket, elpusztította az összes hidakat és fog­ságba ejtett 120 bolgárt, akik kitűzték a fe­hér lobogót. A görögöknek 15 halottjuk és 40 sebesültjük volt. A bolgárok vesztesége állí­tólag ennek kétszeresét is meghaladta. A „Daily Mail", amely szintén közöl hasonló jelentést, hozzáteszi, hogy senki, aki a bol­gár és görög sereg hangulatát ismeri, nem csodálkoznék azon, hogy a törökökkel való békekötés után, Szaloniki birtoklásáért Bul­gária és Görögország között új háború törne ki. Ifjabb harcolt. (Konstantinápoly, március 12.) Tegnapelőtt és tegnap Gallipoli-félszigeten mind a két szárnyon élénk harc volt. Bulak­ mellett a megerősített bolgár előcsapatok megtámad­ták a török hadállásokat, de a törökök vissza­vetették őket. Komoly harcok voltak tegnap Csataldzsa előtt. A „Medzsidje" török cirkáló­hajó tegnap a Dardanellák előtt felderítő szolgálatot tett és megállapította, hogy Te­nedosz előtt nincsenek ellenséges hajók. Egy bolgár léghajós tegnap Gallipoli fölött­­ledo­bott egy bombát, amely egy házat elpusztí­tott (Konstantinápoly, március 12.) Tegnap­előtt óta a két szárnyon, Bulairnál és Csa­taldzsánál dörögnek az ágyuk. Az ütközet nagyon heves. Bulair környékén a megerő­sített bolgár előcsapatok támadtak, de visz­szaverték őket. Ugyanakkor a sarosi öbölnél is elkeseredett csata volt, amely szintén a bol­gárok visszavonulásával végződött. Nem lesz béke. (Páris, március 12.) A nagyhatalmak már ismerik annak a válasznak szövegét, amelyet a­ balkáni szövetségesek legközelebb átnyúj­t­jának a hatalmak képviselőinek. Ez a válasz olyan, hogy ennek alapján a béke kizártnak tekinthető. A balkáni szövetség ragaszkodik ahhoz, hogy mielőtt érdemleges béketárgya­lások kezdődnének, Törökország ürítse ki Drinápolyt és Skutarit, továbbá adja át az aegei szigeteket Görögországnak és végül kö­telezze magát hadikárpótlás fizetésére. Bizo­nyos, hogy a porta ezeket a föltételeket nem fogadhatja el. Házongás Szikiéiban. (Konstantinápoly, március 12.) A „Tanin" aggasztó híreket közöl Sziriá­­ból. Sok külföldi ügynök izgatja föl a lakosságot és sok helyen már sikerült is nekik forradalmi mozgalmat előidézni. A h­elyzet ugyanolyan, amilyen an­nak idejében Albániában volt. Skutari ostroma. (London, március 12.) Kosovopoljéből je­lentik: Tegnap messzi ágyúdörgés hallatszott Skutari felől. A bombázás újra megkezdő­dött. A szerb segédcsapatok és ágyk megér­keztek Alessióba s onnan tovább indultak Skutari felé. Drinápoly viz alatt van. (Konstantinápoly, március 12.) Sukri basa jelenti sziklatáviratban . A hóolvadás megkez­dődött, árvíz támadt, a város nagy része viz alatt áll, sőt az erődök és a sáncok is tele van­nak vízzel. Ilyen körülmények között nem ma­rad más hátra, mint halálmegvetéssel kiro­hanni a várból, történjék bármi, mert az eleség és a muníció is fogytán van, a segítség ára. (Konstantinápoly, március 12.) A görögök ötvenezer embert hajlandók segítségül kül­deni a bolgároknak a thráciai harctérre, ha ennek fejében Bulgária Szalonikit Görögor­szágnak juttatja. Olaszország is szaporítja a hadsereget. A „Giornale Militare" közli mai számában: A hadügyi kormány behívja az 1908. és 1900-évi tartalékos korosztályokat kiképzés cél­ KÖZSÉGI ÜGYEK * * * Közgyűlés. *. Leszavazták a tanácsot az állatkerti vendéglő bér­lete ügyében. — A gammigyár tel­ke — garázs céljára. — Lesz valamikor autóbusz is. — A pályaudvaron kihelyezése. Közgyűlés volt szerdán délután a városhá­zán. A napirend első pontja az állatkerti vendéglő és kávéház bérletére vonatkozó ügy volt. Márkus Jenő dr. tanácsos ismertette az ügy történetét. A ta­nács azt javasolta, hogy a bérletet nyolc évre Gundel Károly vendéglősnek és Weingruber Ignác kávésnak adják oda, akik a helyiségeket eddig is bérelték. Az előadó tanácsos az előter­jesztés számadataira is hivatkozott és azt mon­dotta, hogy „ezek reális számadatok, amelye­ket csak tudatlanságból vagy rosszakaratból lehet elferdíteni". Ez a kijelentés zajos ellent­mondást keltett a közgyűlés tagjai egy részé­nél. Perczel Béla a javasolt szerződés megköté­sét hátrányosnak mondja a főváros közönsé­gére. Az előterjesztés azt hozza föl okul a nyil­vános pályázat mellőzésére, hogy elcsapott fő­pincérek, tönkre­ment kereskedők és más ka­landorok pályáznának. Ezt az érvelést nem fo­gadja el. Az előterjesztés nem tájékoztatja a közgyűlést arról, hogy a főváros mit ad a bér­lőknek , miért kell a fővárosnak üzetnie az adókat és miért nyújt a bérlőknek kedvez­ményeket akkor, amikor a vendéglőben és a kávéházban minden olyan drága, hogy a közön­ség alig­ tudja megfizetni. A főváros a­ bérletre körülbelül 220—250.000 koronát fizet majd­­ rá. Indítványozta, hogy a szerződést egy eszten­dőre hosszabbítsák meg és utasítsák a taná­csot, hogy október 1-ig új, végleges megoldást hozzon javaslatba. — Pető Sándor dr. rámutat arra, hogy az állatkerti vendéglőben a múlt nyáron a nagy drágaság mellett a legrosszabb ételeket szolgálták föl. (Molnár Ferenc: Leg­rosszabb maradék vendéglő !) A szerződést mai formájában már azért sem fogadja el, mert tel­jesen méltánytalanul az adókat a főváros ter­hére veszi át. Minthogy azonban az idő előre­haladt, a kérdést meg kell oldani. Ez a megol­dás két irányú lehet. Vagy a főváros biztosítja magának a kellő befolyást az ételek árára...­­Kelemen Adolf: És minőségére!) vagy elfo­gadják Perczel indítványát. — Mittelmann Bernát dr., Bittner János, Szalay Mihály, az­után folyton tartó zajban Gál Károly, Gálos Kálmán, majd ismét Márkus Jenő dr., Perczel Béla és Bittner János szólaltak föl. Szavazásra került a sor és ekkor a közgyűlés 92 szóval 82 ellenében elvetette a tanács előterjesztését és túlnyomó többséggel tette magáévá Perczel Béla indítványát. A főváros telkei és a gummigyár. Fontosabb pontja volt ezután a közgyűlés tárgysorozatának a Magyar Ruggyanta Áru­gyár Részvénytársaságnak az a kérelme, hogy a részére átengedett fővárosi telket garázs cél­jaira használta­ssa föl. Ennél a tárgynál Bene­dek Dezső szólalt föl, aki azon az állásponton van, hogy a főváros becsültesse meg a telket és a különbözetet, ami a telek vételára és a mostani forgalmi érték között van, fizettesse meg a gyárral , ellenzi az előterjesztés elfoga­dását és indítványozza, adják azt vissza a ta­nácsnak azzal, hogy a gyár a telek forgalmi értékét fizesse meg és ha a gyár megszünteti üzemét, a telek kamatmentesen visszaszáll a fő­városra. — Nigrinyi György dr. szintén ellenzi a kérelem elfogadását és kifogásolta, hogy ez­zel meglepetésszerűen jöttek a közgyűlés elé. — Szalay Mihály ugyancsak ellenezte az elő­terjesztés elfogadását és azt indítványozta, hogy a főváros ragaszkodjék a telekre vonat­kozó szerződés végrehajtásához, amely a telek­nek más, mint gyár céljaira való használatát kizárja. Szabó József kijelentette, hogy ha új ipar űzéséről volna szó, a kérelem teljesíthető volna, de az adott körülmények között ellenzi az előterjesztés elfogadását- Harrer Ferenc ta­nácsos fölszólalása után Benedek Dezső vissza­vonta indítványát és csatlakozott Szalay Mi­hály indítványához, amit a közgyűlés többsége el is fogadott. Az omnibusz-Diyavatyák, Baránszky Gyula dr. terjesztette elő ezután interpellációját a társas kocsi közlekedés hiá­nyai ügyében. Interpellációja így hangzik: Van-e tudomása a polgármester úrnak ar­ról, hogy a budapesti közlekedési vállalat tár­saskocsijain általában olyan túlzsúfoltság uralkodik, hogy ezek a társaskocsik a főváros közönségének igényeit egyáltalán ki nem elé­gítik és a kocsikban való utazás nemcsak a közegészség, hanem a közbiztosság okából is élet veszedelmes. Ha erről van tudomása a polgármester úrnak, hajlandó-e a budapesti közlekedési vállalatot minden törvényes esz­közzel arra szorítani, hogy a forgalom a fővá­ros polgárai igényének megfelelően bonyolít­tassék le és amennyiben az omnibusztársaság megfelelő berendezkedéseket tenni nem akar, hajlandó-e a polgármester úr az autóbuszok mielőbbi életbeléptetése iránt a közgyűlésnek sürgős előterjesztést tenni. Rényi Dezső tanácsos válaszolt az interpel­lációra és kijelentette, hogy az omnibuszok túlzsúfoltságán a főváros nem segíthet, mert az a rendőrség feladata, egyébként pedig az autóbusz kérdése állandó tárgyalás alatt áll és a bajokon az autóbuszok életbeléptetésével mindenese­tre segíteni lehet. A választ tudo­másul vették. A Máv. és a főváros. A tanács előterjesztést tett, hogy a Máv.­nak a Kerepesi­ úti temető mögött út területet engedjenek át egy tároló vágány építésére. Földes Béla dr. a kényszerhelyzetben elfogadja az előterjesztést, de rámutat arra, hogy a Máv.-nál a legkisebb dologban sem mutatnak előzékenységet a fővárossal szemben; azt óhajtja, hogy ezzel a kérdéssel hozzák kap­csolatba a Francia-út csatornázásának kérdé­sét, amit a magyar államvasutak megakadá­lyoznak. Forbáth Imre dr. szintén a kényszer­helyzetre való tekintettel elfogadja az előter­jesztést, de azt kívánja, hogy ezzel a kérdés­sel kapcsolatban sürgessék a pályaudvarok rendezésének kérdését és méltányosságot kér­jenek a Máv.-tól a fővárossal szemben. Heltai Ferenc dr. főpolgármester megjegyzi, hogy a pályaudvarok kérdése mint mindenütt v úgy nálunk is már valóban majdnem húsz év óta napirenden van. Ilyen nagyszabású­­vasúti terv elkészítése évek h­osszú munkáját igényli; nálunk ehhez még az a nehézség is járul, hogy a kereskedelmi miniszterek változnak és a kérdést ez is folyton késlelteti; a dolog most van abban a stádiumban, hogy a pályaudva­rok terveit közölték a polgármesterrel és az alpolgármesterrel. Majd, ha a törvényhatóság és a fővárosi közmunkák tanácsa e kérdésben állást foglaltak, csak akkor jutottak ebben a kérdésben nagy lépéssel előre. Különben is a pályaudvarok kiépítésének vagy átépítésének kérdését sehol a világon nem oldották meg anélkül, hogy az illető város és az állam kö­zött szerződés ne jött volna létre. Javasolta, hogy a közgyűlés az előterjesztést fogadja el, vagy a vágánylefektetéshez szükséges terüle­tet engedje át, mert hiszen az előterjesztés el­fogadása épp olyan érdeke a főváros közönsé­gének, mint az államvasutaknak. Szabó József ugyancsak hozzájárul az előterjesztéshez, de rámutat arra, hogy fontos közegészségügyi érdekek fűződnek ahhoz, hogy a Francia-út csatornázását mielőbb megoldják. E célból azt kívánja, hogy a Máv.-ot kérjék föl, járuljon hozzá, hogy a Francia-úton ideiglenes csator­nát fektessenek le azon a területen, amelyet a Máv. annak idején úgy is leadni tartozik. A közgyűlés az előterjesztéshez hozzájárult. A napirend többi pontját vita nélkül fogad­ták el. . . * * * * A munkanélküliek segítése. A szociálpoli­tikai ügyosztály előterjesztést dolgozott ki a fővárosban lévő munkanélküliek segélyezése tárgyában; a minap bővebben írtunk már ar­ról, hogy az ügyosztály erre a célra 50.000 ko­rona megszavazását kérte. Az előterjesztés­hez legutóbb járult hozzá a szociálpolitikai bizottság és a tanács is elfogadta legutóbb tartott ülésében az ügyosztály előterjesztését. Mielőtt azonban a közgyűlés elé vinnék az ügyet, az előterjesztést előzetes tárgyalás cél­jából még a pénzügyi bizottságnak adták ki. X iskolák átszervezése. A főváros közgyű­lése még a múlt év júniusában kimondotta, hogy a fővárosi kereskedő-tanonciskolák fej­lesztéséhez hozzájárul és az eddigi általános irányú kereskedő-tanonciskola helyett tíz szakirányú tanonciskola felállítását határozta el. Erre a célra 14.600 korona költséget szava­zott meg. A belügyminiszter szerdán értesítette a fővárost, hogy a közgyűlésnek ezt a határoza­tát jóváhagyta. z­ jából és ezt a tartalékos létszámot június 30-ig fogja fegyver alatt tartani. Addig meg­történik a létszámszaporítás, úgy, hogy a tartalékosok szabadságolása idején az olasz hadsereg tényleges létszáma már jelentéke­nyen nagyobb lesz.

Next