Népszava, 1913. március (41. évfolyam, 52–76. sz.)

1913-03-12 / 61. szám

2 ­határozóit mutatja, milyen helyesen és oko­san cselekedett a szociáldemokrata párt akkor, a­mikor a politikai tömeg­sztrájkot elhalasztotta. De meg lehet állapítani egy­úttal azt­ is, hogy milyen végzetes hibát kö­vetne el a szociáldemokrata párt akkor, ha a töm­egsztrájk alkalmazásáról és előké­szítéséről teljesen lemondana. A politikai helyzet a választójogi javas­lat képviselőházi tárgyalásának kezdetén olyan volt, hogy a sztrájk sem akadályoz­hatta vol­,na meg azt, hogy a munkapárti Ház Tisza javaslatát megszavazza. A sztrájknál­ az elkerülhetetlen áldozatokon kívül reális politikai eredménye csak az le­hetett volna, hogy az ellenzéki pártokat olyan állásfoglalásra bírja, mint aminőt most a javaslat revíziója tárgyában meg­hoztak. N­em mondjuk azt, hogy az ellen­zék a sztrájkban esetleg elvérzett szocia­lista párttal szemben fukarabb vagy szűk­keblűbb lett volna, mint amilyen az ereje teljességében lévő szociáldemokrata párt­tal szemben. De a munkásosztályra nézve és az egész­ választójogi harcra nagy nye­reség az, hogy a revíziós határozatot a munkásság a sztrájk áldozatai és vérvesz­teségei nélkül is megkapta. Az erőkkel való takarékoskodásnak, a meglévő erők gazdaságos fölhasználásának kitűnő pél­dája marad mindenkor a politikában a szociáldemokrata pártnak az a taktikai húzása, amely a sztrájk nélkül is elérhető eredményt áldozatok nélkül biztosította s a sztrájk félelmes erejét föntartotta arra az időre, amikor teljes erejével és kedve­zőbb körülmények között fordulhat a kor­mány és a választójogi reakció ellen. •Május 23-án a budapesti munkásság for­radalmi föllépése és hősies harcai összeko­vácsolták az addig egymással szemben álló ellenzéki pártokat és létrehozták így a szö­vetkezett ellenzék választójogi programját.­­A további események folyamán ki fog de­rülni, hogy az ellenzéknek ez a mai revíziós határozata nem kisebb jelentőségű dolog, mint mard a választójogi megegyezés volt. S a szociáldemokrata párt erejének, a mun­kások harckészségének, egyre növekedő be­folyásának és hatalmának nem lehet beszé­desebb jelére rámutatni, mint arra, hogy a választójogi megegyezés létrehozására a munkásság forradalmi föllépésére volt szük­­ség, ellenben a revíziós határozatot az ellen­zék a helyzet és a dolgok logikája alapján, a választójogi mozgalom belső erejének ha­tása alatt hozta meg. Ha jó politika az, amely minél kevesebb áldozattal minél na­gyobb eredményeket tud elérni, akkor bát­ran el lehet mondani, hogy a szociáldemo­krata pártnak az utóbbi hetekben követett politikája megérdemli a jó és okos politika nevet. Az általános választójog dolga minden Tisza és minden Pavlik ellenére jól áll Ma­gyarországon, mert nemcsak a megcsinált, de még az elhalasztott akciók is a választó­jog ügyét szolgálják. Semmi sem mutatja a választójogi reform szükségességét és ki­kerülhetetlenségét jobban, mint az, hogy akármerre fordul a szél, mindegyik a mi ha­jónkat hajtja. A JLTÉPSZAVA előfizetési ára a külföld ré­f® szére: Németország és Szerbia részére egy hóra 4 korona, negyed évre 9 ko­rona, fél évre 18 korona. Amerika és a többi külföldi államok részére: egy hóra 4 korona, negyed évre 12 korona, fél évre 24 korona. NÉPSZAVA 1913 március 12. A nők napja. Három esztendő előtt határozta el a szo­ciáldemokrata munkásnők nemzetközi kon­gresszusa (Kopenhágában), hogy a nők vá­lasztójogának kivívása, a nők helyzetének javítására és a szervezkedés érdekében a szociáldemokrata munkásnők minden or­szágban egy adott napon tüntetést rendez­nek és ma már minden kulturállamban ha­talmas, nagyszerű tüntetések jelzik, hogy a nők akarnak és tudnak jogaikért küzdeni. Ebben az esztendőben március 9-ikét jelöl­ték meg a nők tüntetésének napjául. Az Egyesült Államok munkásnői február hó utolsó vasárnapján, Németország munkás­női március 2-án rendeztek tüntetést, mert a március 9-ike helyi okokból nem volt alkal­mas. Oroszország, Holandia, Dánia, Svájc és Ausztria munkásnői március 9-én erőteljes tüntetésekkel mutatták ki, hogy a férfiakkal egyenlő jogokat követelnek. Ezekben az ál­lamokban a tüntetés már azért is nagyfon­tosságú, mert a küzdelmet a parlamentek­ben is számos képviselő támogatja. Talán mondanunk sem kell, hogy a tün­tetés nem a hölgyek választójogának kivívá­sára irányul. A szociáldemokrata munkás­nők vezetik e fontos, szükséges küzdel­met és ez magával hozza, hogy az általános, egyenlő és titkos választójogot követelik a nők részére is. A mozgalom elég komoly ar­ra, hogy a polgári nőket is rákényszerítse a becsületes választójog hangoztatására. A nevezett államokban sehol sincs olyan moz­galom, amely koldulással és könyörgéssel csupán a hölgyeknek akar jogokat kipana­mázni. Különösen hatalmas a nők napja Német­országban és Ausztriában. A proletárnők tízezrei rendeznek ezekben az államokban olyan tüntetéseket, amelyek évről-évre erő­södnek, mert a nők között való céltudatos szervező munka minden esztendőben ezrek­kel gyar­apítja a szervezett k­oktébaráát.^:^ Ausztriában március 9-ikén minden na­gyobb városban hatalmas gyűlések és föl­vonulások hirdették az osztrák szociáldemo­krata nőmozgalom fejlettségét. Különösen a bécsi tüntetés volt nagyarányú. Vasárnap délután a nők tüntető felvonulást rendeztek és a városháza nagytermében („Volkshalle") népgyűlést tartottak. A megkapó színes me­netben a munkásnők ezrei vettek részt és amikor a városházához értek, kitűnt, hogy nagyrészük el sem fér a gyűlés helyéül meg­jelölt óriási teremben. A teremben Popp és Schlesinger elvtársnők, Winarsky és Leuth­ner elvtársak beszéltek a tüntetés céljairól. A künnrekedteknek Winter elvtárs beszélt. A gyűlések szónokai az érvek egész töme­gével igazolták, hogy a nőknek milyen nagy érdekei követelik meg az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybe iktatását. De egyúttal beigazolták azt is, hogy csak a konzervatív kizsákmányolók önző osztály­érdekei kívánják meg a nők kirekesztését az alkotmány sáncaiból. A nők egész bizonyo­san ellenségei volnának a háborús őrületnek, a népeket megsarcoló fegyverkezésnek és az élelmiszer drágaságát fokozó junker vám- és kereskedelmi politikának. Ezért nemzeti érdek a nők egyenjogúsítása, ezért kell a demokráciának teljes erejével küzdenie a nők választójogáért. A kigúnyolt és reakciósnak bélyegzett Ausztriában ime, hatalmas mozgalom köve­teli a nők részére a demokratikus választó­jogot. És ugyanebben a­z időben a monar­chia másik államában, Magyarországon egy egész hadsereg szuronyainak védelme alatt hoztak olyan törvényt, amely a dolgozó fér­fiakat továbbra is kizárja a választójogból. A magyar viszonyok teljes gyalázatossá­gát tárja föl, hogy a magyarországi szociál­demokrata munkásnők" nem rendeztek tün­tetést a nők napján. A magyar munkásnők úgy ünnepelték ezt a napot, hogy 60.000 példányban röpiratot adtak le, amely­ben szervezkedésre hívják föl a nőket. A szervezett munkásnők lapja igen helyesen, rámutatott arra, hogy ázsiai Magyaror­szágba­n a jelen körülmények között még nem érhető el a nők egyenjogúsítása, tehát a nőknek is teljes erejükkel részt kell ven­niök a Tisza—Lukács-banda ellen irányuló küzdelemben, mert ez közelebb vezet a nők választójogához. Ez a felismerés különbözteti meg a szer­vezett munkásnők mozgalmát a hölgyek választójogáért teázó társaság szószátyár­kodásától. A munkásnők figyelembe veszik az elérhető lehetőségeket és ezért egyelőre erősítik azt a mozgalmat, amely az elnyo­mott proletároknak nyit utat az osztálypar­lamentbe. Ha ez megtörtént, akkor lesz je­­len­tőségteljes Magyarországon is a nők napja, mert ebben az esetben a parlamen­ten belül és az utcán is megindul a küzdelem a nőkre is kiterjedő általános, egyenlő és tit­kos választójogért! BELFÖLD * * * Mungóhatározat: nem törvény! Abaúj-Tornam­egye törvényhatósági bizottsága kedden közgyűlést tartott, amelyen állást foglalt a választójogi mungóhatározat dolgában. A törvényhatóság határozata kimondja, hogy Tisza áltörvénye nem tör­vény, csak szuronyok között hozott hatá­rozat. A bizottság elhatározta túlnyomó szótöbbséggel azt is, hogy feliratot küld a főrendiházhoz, amelyben megkéri, a munkapárti párthatározat visszautasítá­sára. Ez az első törvényhatósági határozat, amely a választójogi altörvény megsza­vazása óta húzódott. Ez a határozat az első fecske, amely egymagában nem csinál nyarat, de remélhetőleg, nem marad egy­magában, hanem új, nagyszabású törvény­hatósági akció kiinduló pontja lesz. A ha­tározat így hangzik: A vármegye közönsége azon meggyőző­désben v­a­n, hogy amidőn az ellenzék, a képviselőházban­ való megjelenésben és a tá­rgyalásokon való részvételben­­akadtá­lyozva van, amidőn a parlament tárgya­lásai teljes jogbizonytalanság állapotában állanak, egy korszakos, alkotmányunkat új alapokra helyező törvény alkotása a jogfolytonosság szellemében meg nem en­gedhető. Többszörös kifejezésre juttatott meggyőződése a törvényhatósági bizott­ságnak, hogy a választójog kiterjesztésé­nek terén a nemzeti szempontok által meg­engedett legvégső határig el kell menni, valamint az is, hogy a népjogok kiterjesz­tésére irányuló törvényalkotásnak általá­nos közmegnyugvást kell eredményeznie. Hogy pedig a szóban forgó törvényjavas­lat ezt el nem éri, arra megdönthetetlen bizonyíték, hogy annak a képviselőházban való tárgyalása csupán fegyveres erő él­tartama alatt volt biztosítható. Ez okból Abaúj-Torna vármegye közönsége felirat­tal fordul az országgyűlés főrendiházá-­­hoz, hogy a képviselőház által már letár­gyalt választójogi törvényjavaslattól hoz­zájárulását megtagadni és ezáltal annak törvényerőre való emelkedését alkotmá­nyos hatáskörében megakadályozni mél­tóztassék. Tilos a kijárás a hadügyminisztériumban ! Krobatin hadügyminiszter a nemrégiben elő­fordult hadügyminisztériumi botrányok kapc­­sán rendeletet adott ki, amelyben kizárja a hadügyminisztériumból a kijárókat A rende­let kimondja, hogy a nem aktív tiszteket, akik a minisztériumban üzleteket akarnak közvetí­teni, el kell utasítani. A napi sajtóval össze­köttetésben álló nem aktív tisztekre hasonló a rendelkezés. Üzleti ügyekben jelentkező höl­gyeket a leghatározottabban el kell utasítani akkor is, ha tisztek hozzátartozói. „Egyáltalá­ban ajánlatos lesz a hölgyeket mindig csak tanú jelenlétében fogadni", végzi Krobatin, aki nagyon naiv ember lenne, ha azt hinné, hogy ezzel a rendeletével megszüntette a had­seregszálatás körül a kijárást és protekciót A gondos alispán, Somogy megye alis­pánja, Kacskovits, elutasította elvtársaink­nak egy fölebbezését, amely a kaposvári

Next