Népszava, 1913. április (41. évfolyam, 77–102. sz.)
1913-04-01 / 77. szám
2 az mind nem baj, csak a militarizmus mérhetetlen étvágya nyerjen kielégítést. Az újabb létszámemelés óriási csapás az országra nézve. Kiszámíthatatlan és megmérhetetlen az a kár, amelyet ez az újabb merénylet — ha sikerül — reánk zudít. És ezzel a fenyegető veszedelemmel szemben, úgy látszik, tehetetlenül áll az ország. A törvényhozást egy megvásárolt tolvajbanda bitorolja, amelyen korlátlanul uralkodik Tisza és Lukács, akik viszont vakon követik a bécsi parancsot, mert minden hatalmukat Bécstől kapják és Bécsnek köszönhetik. Az ellenzék tétlenségre van kárhoztatva. Hiába is menne be a parlamentbe, Tisza házszabályra és palotaőrei lehetetlenné teszik a parlamenti ellenállást, a mungók tetszés szerint megszavaznak mindent, amit bécsi főparancsolójuk követel tőlük. Úgy áll tehát a dolog, hogy az új létszámemelés a legrövidebb idő alatt és a legnagyobb könnyűséggel megvalósul. Igen, így állna a dolog... ha az ország minden ereje a parlamentben volna. De, szerencsére, nem ott van. A parlamentben tolvajok és pandúrok tanyáznak, ott a tisztességes törvényhozóknak ma nincsen mit keresniök. Idekint azonban tíz millió ember dolgozik, izzad, szenved és küzd az életért, követeli a tisztességes megélhetést, a boldogulás lehetőségét. Másfélszáz képviselőt pandúrokkal ki lehet dobálni a parlamentből. De tíz millió dolgozó embert nem lehet kidobáltatni ebből az országból még az egész fölemelt létszámú hadsereggel sem. Meg kell tehát mozdítani a dolgozó milliókat, hogy mint egy ember emeljék föl-tiltagozó-szavukat az újabb merénylet ellen. Talprá kell állítani az egész produktív népet, hogy forradalmi nekilendüléssel eltapossa, megsemmisítse a bitangokat, akik vérének javát már lecsapolták és most utolsó csöpp életerejét is el akarják rabolni. Ha ez sikerül, akkor az őrültek és tolvajok uralmának vége szakad és akkor a fenyegető újabb csapást elháríthatjuk a fejünk fölül. A szervezett munkásságra vár az a kötelesség, hogy az újabb létszámemelés ellen 1 11 •" " " a harci riadót megfújja, az ország népét csatasorba szólítsa, mert hiszen őt sújtja a legkegyetlenebbül ez a merénylet. De a polgárságnak és különösen a parlamenti ellenzéknek is tisztában kell lennie a kötelességével és eddig nem ismert elszántsággal kell harcba vonulnia, mert hiszen az ő létüket is végső veszedelemmel fenyegeti az új létszámemelés. Hiszen ha ez, most sikerül, akkor évről-évre ki lehetünk téve hasonló merényleteknek. m. A császár megtartotta bizalmi emberének a zalatnai csirkefogót, mert éppen ilyen gazfickó kell a bécsi tervek megvalósításához. Lehet azonban, hogy a gondviselés tartotta meg a miniszterelnöki székben, mert Magyarország polgársága még mindig nem ébredt föl teljesen tompa tétlenségéből és hogy fölébredjen, hogy az uralkodó rendszert elsöpörje, ahhoz szükséges, hogy minden eddigit fölülmúló gazságot kövessenek el ellene. * * * M paragrafus. Izóta Scftawwerwnann Virstsos. Az esztendők egész sora óta irattáros volt az egyik minisztériumban és az elképzelhető legkötelességtudóbb hivatalnok. Sohasem mulasztott egyetlen napot, sohasem kért szabadságot és hivatali tevékenységén kivül nem volt semmi, ami őt érdekelte volna , egy szóval mintahivatalnok volt. Csak egy kissé mogorva és magábavonult volt, ritkán beszélt és keveset és a mulatságoknak legszivvesebben kitért az útjából. Agglegény maradt és a város legcsöndesesebb részében bérelt egy kis, szerény szobát, mert nagyon szerette a nyugalmat Az évek során át olyan ideges lett, hogy sokszor a falióra ketyegését sem hallgathatta és meg kellett állítania az óra ingáját, hogy nyugalma legyen. Már hosszú idő óta álmatlanságban is szenvedett és lassanként olyan ingerlékeny lett, hogy még hajnali álmából is riadtan fölébredt, ha csak kissé haragosabban zúgott a szél a kéményben vagy a pékinas füttyentése behallatszott az utcáról. Mindezek ellenére irigylésreméltóan pontos volt Sok esztendős hivatali működése alatt sohasem késett el. Amikor reggelenkint lakásadóasszonya kopogott az ajtaján, ő rendszerint már útra készen állott. Pár perccel később aztán megitta kávéját, rágyújtott egy szivarra és elindult a hivatalba. Mindig egyazon utcákat rótta, mindig egyazon helyen tért át egyik gyalogjáróról a másikra és mindig ugyanazokat az unalmas arcokat látta reggelenkint. A munkáját kínos pontossággal végezte el. A legcsekélyebb hiba az ő részéről teljesen aláásta volna nyugalmát. Ilyen esetben nem ismert volna a maga számára irgalmat. Szenvedélyei sem voltak. Évek előtt egyszer bélyegeket kezdett gyűjteni. De ezzel a szórakozással is csakhamar fölhagyott. Ha délutánonként véget értek a hivatalos órák, tulajdonképpen sohasem tudta, hogy mit kezdjen magával. Az álmatlan éjszakája volt az egyetlen, ami bizonyossággal várt reá. Rendszerint esti sétára indult, amelyről mindig pontos időben tért haza, teája mellett elolvasta az esti lapot és aztán nyugalomra térte, milyen borzalmasan hosszúak voltak ezek az éjszakák. Az életnek ez a rémizően szürke egyhangúsága aztán úgy rakódott a mellére, mint a por és elfojtotta a lélegzetét. A hosszú, kínos éjszakák sivár csöndjében sokszor úgy tűnt föl neki, mintha tulajdonképpen már rég meghalt volna és csak képzelődik, hogy él. De mindezek ellenére titkos örömet szerzett afölött, hogy úgy élte át az életét, ahogy átélte. Az élet kemény és szürke, sok csalódással és keserűséggel jár. Ezzel meg kell barátkozni. De neki mégis tiszta múltja volt. Egyetlen folt nem volt azon. Minden kifogástalanul pergett le. És hivatali működése! Nem akart dicsekedni, nem ! Még titokban sem. De mégis el kell mondania...! És ez volt az egyetlen vigasztalása, ha ifjúságára, gyermekéveinek az örömeire és mostani szürke, egyhangú életére gondolt. Ilyenkor villamosáramhoz hasonló ideges reszketés cikázott át kezein, amelyekkel elsimította homlokából szürke hajfürtjeit Egy napon jelentkezett a végzete. Valami tévedést követett el a hivatalban. Tulajdonképpen nem is volt igazi tévedés. Ez alig is volt hihető. Valami egészen csekély jelentőségű dolog volt amit másnap talán egy kis ügyességgel ismét rendbe lehetett volna hozni. De őt egész estén át kínozta, mintha valami szerencsétlenséget követett volna el. Hogy is hagyhatta figyelmen kívül azt a paragrafust amely az efajta eseteket a legszigorúbban szabályozza ? Számtalan esetben az abban foglalt intézkedés szerint járt el és éppen ma kellett neki szabályellenesen eljárni ! Egész estén át ezen töprengett Maga sem tudta fölfogni, hogy miképpen eshetett ez meg. Hiszen ő ismerte a 19. paragrafust! Mint fiatal hivatalnok kívülről tanulta meg, szóról-szóra és ennek ellenére ma mégis... Egyszerűen hihetetlen volt megbocsáthatatlan . Végre lefeküdt Amikor hajnal felé, még későbben, mint máskor, végre elaludt a tizenkilencedik paragrafus még álmában is üldözte. — Nem értem, hogy Syen öreg és tapasztalt hivatalnokkal hogyan eshetett meg az ilyen tévedés — szólt hozzá főnöke és aranykeretes szemüvegén keresztül szúró pillantást vetett reá. — Ön az utóbbi időben figyelmetlenné kezdett lenni. Már többször észrevettem, hogy nem végzi rendesen a dolgát S NÉPSZAVA 111 " 1 mmtmasmte^aevma. M«WW«W..ibh m.nmgi»m mw »«giiBEaiB« AKnamunSfa a munkásbiztosítás ellen. L Április 27-én választják meg a munkásbiztosítási kerületi helyi szervek közgyűlési küldötteit. Az autonómia újjáalakulásának ezt az időpontját bizonyos érdekeltségek a munkásbiztosítási intézmény ellen koncentrált támadásra használják föl. A kormánypárti „Pester Lloyd" március 22-én megjelent számában dr. Halász Aladár, a kormány háziszemét-lerakodó lapjában, a „Budapesti Napló" március 28-iki számában Farkas Elek úr a munkásbiztosítási intézményeket ócsárló cikket. A cikkek megjelenési helyéből arra következtetünk, hogy a támadásokat a sópanama fertőjéből, kormányberkekből rendelték meg. Lukácsék bosszúért lihegnek. Politikai mozgalmunkat nem fojthatják vérbe, gazdasági szervezeteinket nem pusztíthatják el, tehát a munkásság szociálpolitikai intézményeit, a beteg munkások támaszát, a betegsegélyzőpénztárakat akarják kerülő uton tönkre tenni. Fizetett lapjaikban a munkásbiztosítási intézmények csődjéről regélnek, kormánypárti törvényhatósági határozatokat provokálnak, hogy az áttaim beavatkozás útját egyengethessék. Céljukat azonban nem fogják elérni. Fizetett sajtókuvaszaik aknamunkája nagyon is áttetsző. Sem fenyegetés, sem terror, de a munkásbiztosítási szervek hazug megrágalmazása sem fogja a tisztességes közvéleményt, de még a józanul gondolkodó munkáltatói köröket sem aljas céljaik felől megtéveszteni. Hiába hazudozik a teljesen elzüllött kutyaszövetség levitézlett igazgatója, a 20 oldalas hetilapból 4 oldalas rekámronggyá átvedlett „ Munkaadó"-nak szerkesztője, Farkas Elek, az államosítás célját még Lukáccsal való penerz szövetkezés útján sem fogja elérni. A munkásbiztosítás ügye nem lehet a mindenkori kormánykörök politikai kortesjutalmának tárgya. A munkásbiztosítás szerveit minden külső befolyástól ment, teljesen független alapokon kell tovább fejleszteni. A munkásbiztosítás azonban csak abban fíz esetben felel meg hivatásának, ha a legérdekeltebb fél, a biztosított munkásság bizalmát bírja. Ennek az álláspontnak a helyességét külföldön még a legreakciósabb munkáltatók is elismerik. A munkásság azonban az érdekeltektől vezetett, az érdekeltség befolyása alatt álló autonóm munkásbiztosítási intézményeket támogatja bizalmával Ezt a külföldnek sokkal fejlődöttebb munkásbiztosítási története is igazolja. Államosításról tehát csak butaság vagy ártó szándékú, bosszút lihegő rosszakarat beszélhet. Farkasék egyébként a munkásbiztosítási intézményeket támadó érveiket csak a tények és az adatok hazug, ferde beállásával élezhetik ki a munkásbiztosítási szervek munkásvezetői ellen. Legfőbb érvük, hogy a kezelési költségek nagy arányban emelkednek s a szegény, munkáltatókat a munkásbiztosítási költségek túlságosan megterhelik. Mind a két cikk főképpen ezt a két szemizmiot domborítja ki. Sajgó szívvel a munkásbiztosítási intézmények anyagi csődjét jósolják meg. Másrészt a munkáltatói érdekeltség anyagi összeroppanásától féltik a szegény csenevész magyar ipart. Gondolatmenetük, támadási célpontjuk, az adatok beállítási módja teljesen azonos, a következtetéseikben azonban eltérők egymástól. Halász dr. érthető okokból semmire sem kötelező, semmit sem mondó általános fohásszal zárja be a nagy ostromló ágyúnak szánt cikkét. Farkas Elek hozzá méltó kutyaszövetségi perfídiával az „elvtársi adminisztráció" kiküszöbölését és a munkás 1318 április 1