Népszava, 1913. április (41. évfolyam, 77–102. sz.)

1913-04-09 / 84. szám

1913 április 9. »NÉPSZ­AVA KÖLFCSLB * * * Nemzetközi értekezlet a katonai terhek csökkentésére. Svájcban az összes pártok vezető emberei mozgalmat indítottak a katonai terhek folytonos emelésének nem­zetközi megegyezés alapján való korláto­zása mellett. Legközelebb egy bizottság alakul, amelyben az összes pártok megbí­zottai részt vesznek. Ez a bizottság fran­cia és német politikusokat értekezletre fog meghívni, amelynek célja lenne, hogy erre az évre mind a két országban akadá­lyozzák meg a létszám szaporítását vagy a szolgálati idő fölemelését. Az értekezlet színhelyéül Bern­t szemelték ki. A szláv testvérekért, Pétervárott hétfőn tüntető nagygyűlés volt, még­pedig békés tüntetés, ami azt jelenti, hogy a kormány is egyetért annak céljaival, mert különben szétverette volna a kozákokkal. A tüntetést a legreakciósabb orosz pártok, a fekete ban­dák szervezői és pártfogói tartották a „szláv testvérek" érdekében, akik Ausztria-Magyar­ország zsarnoki elnyomatása alatt nyögnek. A nagyszláv gyűlésen, amelyet a duma jobbparti és nacionalista képviselői h­ívtak össze, mintegy háromezer ember vett részt. Elsőnek Bobrzinszky gróf szólalt föl, aki izgató szavakkal ecsetelte azokat az üldözé­seket, amelyeket négy millió Ausztria-Magyarország területén élő ortodox szláv testvér eltűrni kénytelen. — Oroszország — mondotta a szónok — nem maradhat közömbös hittestvéreinek ilyetén üldözésével szemben. Az Ausztriá­ban élő oroszok helyzete nem fog megvál­tozni mindaddig, amíg az orosz zászló nem leng a Kárpátokon i­s E szavakat a gyűlés leírhatatlan örömmel és lelkesedéssel fogadta. Bobrzinszky beszé­dét Rodzianko, a duma elnöke is megtap­solta. Miután ezek az urak irányítják Orosz­ország külpolitikáját s bizonyára a kormány helyeslésével hangoztatták, hogy a szláv testvéreket föl kell szabadítani, valószínű, hogy ez a gyűlés csak bevezetése volt egy nagyobb mozgalomnak, amely bizonyára le­vezető csatornája akar lenni a belső forron­gásnak. A szlávokat föl kell szabadítani, ez igaz. De legelső­sorban az Oroszországban élő szlávokat, akik a legnagyobb elnyoma­tásban sínylődnek. Agitáció a létszámemelés mellett. Azokat a roppant újabb katonai terheket, amelyeket most egész Európában a népek vállára, akar­nak rakni, a parlamenti többségek minden készsége ellenére is szükségesnek tartják a kormányok a társadalom egyes rétegei előtt is megindokolni, hogy így a közvélemény felháborodását elnémítsák. Így tett Etienne francia hadügyminiszter is, aki Rouenben hétfőn beszédet mondott a tartalékos tisztek egyesületének lakomáján a francia hadsereg reformjáról és a létszámemelésről.­­ Nemcsak a szomszédos császári biroda­lom, amelyre szüntelenül figyelnünk kell, hanem Olaszország és az osztrák-magyar monarchia is elhatározták, hogy fölemelik haderejük békelétszámát — mondta többek között a hadügyminiszter — s mind a három nagyhatalom lázas sietséggel fegyverkezik. Ilyen körülmények között el sem képzelhető, hogy mi elmaradjunk és fölfegyverezetlenül nézzük, ami körülöttünk történik. — Nem jól mondtam, nem fölfegyverezet­lenül, •— mert Franciaország sohasem föl­fegyverezetlen — de készületlenül, holott olyan válságos napokat élünk, amelyek em­lékezetünkbe idézik a kritikus eseményeket négy évtized előtt. Van-e valaki Francia­országban, aki még egyszer meg akarná érni azokat a válságos időket ugyanolyan körül­mények között? Éppen ezért a francia köz­társaság elhatározta, hogy nagy áldozatokat fog követelni a nemzettől. A tartalékos tiszteket persze meggyőzte a hadügyminiszter érvelése. Ment volna csak az ezentúl három évet szolgáló közkatonák közé. Hadügyi vita a német birodalmi gyű­lé­sen. A birodalmi gyűlés keddi ülésén folytat­ták a véderőjavaslatokról tegnap megkezdett vitát. Baenermann, a nemzeti szabadelvűek ve­zére, annak az aggodalomnak adott kifeje­zést, hogy az ifjú szláv államok veszedelmet jelentenek Ausztria-Magyarország délkeleti határára. Az albán kérdésről megjegyezte, hogy Albánia önállóságát valamennyi nagy­hatalom biztosította, de azért ez a kérdés is rejthet magában konfliktusra gyújtó anya­got. Konstantinápoly és a Dardanellák sor­sáról még nem döntöttek. Románia politikai helyzete is az utóbbi időben megváltozott. A német-orosz viszonyt illetőleg szóló azt mondja, hogy a vezető orosz államférfiak politikáját békés tendenciák vezetik. Kér­dés azonban, meddig lesznek képesek Orosz­országban a vezető emberek ellentállani a pánszlávok ostromának. Mindenkinek be kell látnia, hogy Németország külpolitikai helyzete a históriai események folytán rosz­szabbodott és hogy egy óvatos házigazdá­nak a háborúra is be kell rendezkednie. E megfontolás alapján készek vagyunk a véd­erőfejlesztési követelményeket megszavazni. Kanitz gróf (konzervatív) hangsúlyozza, hogy nem a balkáni események lefo­lyása idézte elő a fegyverkezések szükséges­ségét, hanem tisztán és kizárólag a franciák túlzott fegyverkezései és a mindjobban meg­nyilvánuló harci kedvük. Müller-Meiningen (haladó néppárti) hiá­nyosnak tartja a javaslat indokolását s azt mondja, hogy a birodalmi gyűlés kötelessége vizsgálat tárgyává tenni, hogy a legolcsóbb módon fokozódik-e a birodalom védelme. Hibáztatja, hogy az Angliával való háború kényszerképzetének helyét most a német­orosz háború képzete foglalja el. A józan di­plomácia feladata, hogy helyes politikával fékentartsa a harcias kedvű pánszlávizmust. A hadsereg belső reformjait sürgeti. Meg kell szűnniök a helytelen privilégiumoknak, a hadsereg politikai és vallási előítéleteinek, mert az csak úgy használhat magamagának, a monarchiának, a népnek és a hazának. (Élénk helyeslés.) Heeringen hadügyminiszter beszéde után Scheidemann szociáldemokrata szemére veti a kormánynak, valamint pártjainak, hogy a javaslatot tartalmas okokkal nem tudják indokolni. Nem fogadja el a javaslat azon indokolását, hogy a Balkán-országok erejének növekedése teszi szükségessé a hadsereg szaporítását és azt mondja: Min­denáron azt akarják, hogy a szerbekben és a bolgárokban ellenségeinket lássuk, mert Ausztria-Magyarország hibás politikájával maga ellen izgatta őket. Hát ilyen körülmé­nyek között vajjon mi értéke van ránk nézve szövetségesünk, a monarchia? Igen sajnála­tos az is, hogy fölvonultatják a francia el­lenség kísértetét, valamint a pánszlávizmus rémképét. És egyenesen érthetetlen, hogy a birodalmi kancellár, habár csak föltételesen, szólott a szlávok és germánok ellentétéről. Ha elérkezhetik az a pillanat, amikor Né­metország és Franciaország között barátsá­gos viszony állítható helyre, úgy az kétség­telenül a mai pillanat Szabadítsák meg a francia népet a hároméves katonai szolgálat terhétől azáltal, hogy e javaslatot elvetik. Határozottan állást foglal azon politikusok­kal szemben, akik a szociáldemokrata pártot hazátlan pártnak mondják, azt a pártot, amely Németország lakosságának kilenctize­dét képviseli. Ha a szociáldemokraták a haza ellenségei volnának, úgy önmagukkal álla­nának ellenséges viszonyban. Minden nehéz­ség ellenére is a militarizmus ellen harcol a szociáldemokrácia és elérkezik az a nap, amikor a német bizalom teljesen teszi kezét a francia kezébe. Ez a szociáldemokrácia diadalának napja leszen. Pártja tovább har­col a szép és nemes célért: Béke és szabad­ság az egész világon! Pártja küzdeni fog a szabadságért és kultúráért. (Élénk helyeslés a szociáldemokratáknál.) Erzberger centrumpárti pártja nevében megszavazza a javaslatot. A tárgyalást erre megszakítják. A Balkán-háború. * * * Meg is ezdildöttt az ostromzár* Nikita te akar­ mondani* — Miku Sfcutai,$2*a. — Göt*iíg—török szövetség. * * * Még nem érkezhetett ugyan arról hír, de bizonyára megkezdődött már az albán par­tok ostromzárja is. A flottatüntetésre ki­rendelt hajók parancsnokai ugyanis kedd este nyolc óráig adtak határidőt a monte­negrói kormánynak, hogy a nagyhatalmak követeléseit teljesítse és ma reggel értesí­tették is arról Nikitát, hogy este nyolc óra­kor lejár az általuk adott határidő és az ostromzárt rögtön megkezdik. Most már tehát a szerbek nem küldhetnek újabb se­gédcsapatokat Skutari alá, mert a nagy­hatalmak cirkáló hadihajói elfogják a szerb katonákat szállító görög hajókat. A hatal­mak fellépésének meg lett az az eredménye, hogy a Szalonikiben hajókra szállított ka­tonaságot ismét kitették a partra, tehát a szerbek már meg sem kísérelik újabb se­gédcsapatok szállítását, de hogy mi voi£ ennek az oka, azt nem tudni. A szállítóha­jók valószínűleg még az ostromzár előtt az albán kikötőkbe érhettek volna, tehát nem az ostromzártól való félelem indította a szerbeket arra, hogy a katonaságot vissza­vonják, hanem vagy az, hogy a szerb kor­mány nem akar szembeszállani a nagyha­talmakkal, vagy a görög kormány tagadta meg újabb csapatok szállítását. Pedig Montenegró éppen azért halasz­totta az általános rohamot Skutari ellen, mert újabb szerb segédcsapatokat várt. Ezek most már nem érkezhetnek meg és Nikita a már ott levő elég jelentékeny csa­patokra lesz utalva. Még most is si­rűin jönnek jelentések, milyen óriási emberáldo­zatot igényelt Skutari ostroma az utolsó napokban is, nem csoda tehát, ha hitelre talál az a hír, hogy Nikita egyszerűen al­kuba bocsátkozik és jó pénzért lemond Skutariról, — amit annál könnyebben meg­tehet, mert mlég nem is az övé — és egyút­tal azzal fenyegetődzik, hogy lemond a trónról, ha a nagyhatalmak továbbra is erőszakoskodnak ellene. Ettől a fenyege­téstől azonban nemcsak a nagyhatalmak, de még a montenegróiak sem ijednek meg. Az immár háromnegyed év óta tartó há­ború nemcsak ezt a konfliktust szülte meg, hanem a konfliktusok egész tömegét. Van román—bolgár, bolgár—szerb, szerb—gö­rög és most már bolgár—görög konfliktus is, amelyek a háború befejezte után ugyan­csak sok dolgot fognak adni a diplomáciá­nak, sőt nem tudni, nem-e vezetnek újabb háborúra Ellenben Görögország szövetsé­gesei háta mögött új szövetségre készül lépni Törökországgal, amellyel most még harcban áll. A harctéren most is csönd van, ami arra mutat, hogy a béketárgyalások jó mederben folynak és egyik fél sem akar most nagyobb kockázattal és veszteséggel járó erőfeszíté­seket tenni. A balkáni eseményekről ma ezeket a táv­iratokat kaptuk: »in im «aj^^maanamasmigMre«^^ 'Kg. ß JViun&iZa®& r Sa§&.£ Stspotoh, a JWEPSZMVM ewdss&c&eira wtfw-KövetelßSi^A anSntfeu&Mt a Kk,¥­&ZH.WJi1 S

Next