Népszava, 1913. április (41. évfolyam, 77–102. sz.)
1913-04-09 / 84. szám
1913 április 9. »NÉPSZAVA KÖLFCSLB * * * Nemzetközi értekezlet a katonai terhek csökkentésére. Svájcban az összes pártok vezető emberei mozgalmat indítottak a katonai terhek folytonos emelésének nemzetközi megegyezés alapján való korlátozása mellett. Legközelebb egy bizottság alakul, amelyben az összes pártok megbízottai részt vesznek. Ez a bizottság francia és német politikusokat értekezletre fog meghívni, amelynek célja lenne, hogy erre az évre mind a két országban akadályozzák meg a létszám szaporítását vagy a szolgálati idő fölemelését. Az értekezlet színhelyéül Bernt szemelték ki. A szláv testvérekért, Pétervárott hétfőn tüntető nagygyűlés volt, mégpedig békés tüntetés, ami azt jelenti, hogy a kormány is egyetért annak céljaival, mert különben szétverette volna a kozákokkal. A tüntetést a legreakciósabb orosz pártok, a fekete bandák szervezői és pártfogói tartották a „szláv testvérek" érdekében, akik Ausztria-Magyarország zsarnoki elnyomatása alatt nyögnek. A nagyszláv gyűlésen, amelyet a duma jobbparti és nacionalista képviselői hívtak össze, mintegy háromezer ember vett részt. Elsőnek Bobrzinszky gróf szólalt föl, aki izgató szavakkal ecsetelte azokat az üldözéseket, amelyeket négy millió Ausztria-Magyarország területén élő ortodox szláv testvér eltűrni kénytelen. — Oroszország — mondotta a szónok — nem maradhat közömbös hittestvéreinek ilyetén üldözésével szemben. Az Ausztriában élő oroszok helyzete nem fog megváltozni mindaddig, amíg az orosz zászló nem leng a Kárpátokon is E szavakat a gyűlés leírhatatlan örömmel és lelkesedéssel fogadta. Bobrzinszky beszédét Rodzianko, a duma elnöke is megtapsolta. Miután ezek az urak irányítják Oroszország külpolitikáját s bizonyára a kormány helyeslésével hangoztatták, hogy a szláv testvéreket föl kell szabadítani, valószínű, hogy ez a gyűlés csak bevezetése volt egy nagyobb mozgalomnak, amely bizonyára levezető csatornája akar lenni a belső forrongásnak. A szlávokat föl kell szabadítani, ez igaz. De legelsősorban az Oroszországban élő szlávokat, akik a legnagyobb elnyomatásban sínylődnek. Agitáció a létszámemelés mellett. Azokat a roppant újabb katonai terheket, amelyeket most egész Európában a népek vállára, akarnak rakni, a parlamenti többségek minden készsége ellenére is szükségesnek tartják a kormányok a társadalom egyes rétegei előtt is megindokolni, hogy így a közvélemény felháborodását elnémítsák. Így tett Etienne francia hadügyminiszter is, aki Rouenben hétfőn beszédet mondott a tartalékos tisztek egyesületének lakomáján a francia hadsereg reformjáról és a létszámemelésről. Nemcsak a szomszédos császári birodalom, amelyre szüntelenül figyelnünk kell, hanem Olaszország és az osztrák-magyar monarchia is elhatározták, hogy fölemelik haderejük békelétszámát — mondta többek között a hadügyminiszter — s mind a három nagyhatalom lázas sietséggel fegyverkezik. Ilyen körülmények között el sem képzelhető, hogy mi elmaradjunk és fölfegyverezetlenül nézzük, ami körülöttünk történik. — Nem jól mondtam, nem fölfegyverezetlenül, •— mert Franciaország sohasem fölfegyverezetlen — de készületlenül, holott olyan válságos napokat élünk, amelyek emlékezetünkbe idézik a kritikus eseményeket négy évtized előtt. Van-e valaki Franciaországban, aki még egyszer meg akarná érni azokat a válságos időket ugyanolyan körülmények között? Éppen ezért a francia köztársaság elhatározta, hogy nagy áldozatokat fog követelni a nemzettől. A tartalékos tiszteket persze meggyőzte a hadügyminiszter érvelése. Ment volna csak az ezentúl három évet szolgáló közkatonák közé. Hadügyi vita a német birodalmi gyűlésen. A birodalmi gyűlés keddi ülésén folytatták a véderőjavaslatokról tegnap megkezdett vitát. Baenermann, a nemzeti szabadelvűek vezére, annak az aggodalomnak adott kifejezést, hogy az ifjú szláv államok veszedelmet jelentenek Ausztria-Magyarország délkeleti határára. Az albán kérdésről megjegyezte, hogy Albánia önállóságát valamennyi nagyhatalom biztosította, de azért ez a kérdés is rejthet magában konfliktusra gyújtó anyagot. Konstantinápoly és a Dardanellák sorsáról még nem döntöttek. Románia politikai helyzete is az utóbbi időben megváltozott. A német-orosz viszonyt illetőleg szóló azt mondja, hogy a vezető orosz államférfiak politikáját békés tendenciák vezetik. Kérdés azonban, meddig lesznek képesek Oroszországban a vezető emberek ellentállani a pánszlávok ostromának. Mindenkinek be kell látnia, hogy Németország külpolitikai helyzete a históriai események folytán roszszabbodott és hogy egy óvatos házigazdának a háborúra is be kell rendezkednie. E megfontolás alapján készek vagyunk a véderőfejlesztési követelményeket megszavazni. Kanitz gróf (konzervatív) hangsúlyozza, hogy nem a balkáni események lefolyása idézte elő a fegyverkezések szükségességét, hanem tisztán és kizárólag a franciák túlzott fegyverkezései és a mindjobban megnyilvánuló harci kedvük. Müller-Meiningen (haladó néppárti) hiányosnak tartja a javaslat indokolását s azt mondja, hogy a birodalmi gyűlés kötelessége vizsgálat tárgyává tenni, hogy a legolcsóbb módon fokozódik-e a birodalom védelme. Hibáztatja, hogy az Angliával való háború kényszerképzetének helyét most a németorosz háború képzete foglalja el. A józan diplomácia feladata, hogy helyes politikával fékentartsa a harcias kedvű pánszlávizmust. A hadsereg belső reformjait sürgeti. Meg kell szűnniök a helytelen privilégiumoknak, a hadsereg politikai és vallási előítéleteinek, mert az csak úgy használhat magamagának, a monarchiának, a népnek és a hazának. (Élénk helyeslés.) Heeringen hadügyminiszter beszéde után Scheidemann szociáldemokrata szemére veti a kormánynak, valamint pártjainak, hogy a javaslatot tartalmas okokkal nem tudják indokolni. Nem fogadja el a javaslat azon indokolását, hogy a Balkán-országok erejének növekedése teszi szükségessé a hadsereg szaporítását és azt mondja: Mindenáron azt akarják, hogy a szerbekben és a bolgárokban ellenségeinket lássuk, mert Ausztria-Magyarország hibás politikájával maga ellen izgatta őket. Hát ilyen körülmények között vajjon mi értéke van ránk nézve szövetségesünk, a monarchia? Igen sajnálatos az is, hogy fölvonultatják a francia ellenség kísértetét, valamint a pánszlávizmus rémképét. És egyenesen érthetetlen, hogy a birodalmi kancellár, habár csak föltételesen, szólott a szlávok és germánok ellentétéről. Ha elérkezhetik az a pillanat, amikor Németország és Franciaország között barátságos viszony állítható helyre, úgy az kétségtelenül a mai pillanat Szabadítsák meg a francia népet a hároméves katonai szolgálat terhétől azáltal, hogy e javaslatot elvetik. Határozottan állást foglal azon politikusokkal szemben, akik a szociáldemokrata pártot hazátlan pártnak mondják, azt a pártot, amely Németország lakosságának kilenctizedét képviseli. Ha a szociáldemokraták a haza ellenségei volnának, úgy önmagukkal állanának ellenséges viszonyban. Minden nehézség ellenére is a militarizmus ellen harcol a szociáldemokrácia és elérkezik az a nap, amikor a német bizalom teljesen teszi kezét a francia kezébe. Ez a szociáldemokrácia diadalának napja leszen. Pártja tovább harcol a szép és nemes célért: Béke és szabadság az egész világon! Pártja küzdeni fog a szabadságért és kultúráért. (Élénk helyeslés a szociáldemokratáknál.) Erzberger centrumpárti pártja nevében megszavazza a javaslatot. A tárgyalást erre megszakítják. A Balkán-háború. * * * Meg is ezdildöttt az ostromzár* Nikita te akar mondani* — Miku Sfcutai,$2*a. — Göt*iíg—török szövetség. * * * Még nem érkezhetett ugyan arról hír, de bizonyára megkezdődött már az albán partok ostromzárja is. A flottatüntetésre kirendelt hajók parancsnokai ugyanis kedd este nyolc óráig adtak határidőt a montenegrói kormánynak, hogy a nagyhatalmak követeléseit teljesítse és ma reggel értesítették is arról Nikitát, hogy este nyolc órakor lejár az általuk adott határidő és az ostromzárt rögtön megkezdik. Most már tehát a szerbek nem küldhetnek újabb segédcsapatokat Skutari alá, mert a nagyhatalmak cirkáló hadihajói elfogják a szerb katonákat szállító görög hajókat. A hatalmak fellépésének meg lett az az eredménye, hogy a Szalonikiben hajókra szállított katonaságot ismét kitették a partra, tehát a szerbek már meg sem kísérelik újabb segédcsapatok szállítását, de hogy mi voi£ ennek az oka, azt nem tudni. A szállítóhajók valószínűleg még az ostromzár előtt az albán kikötőkbe érhettek volna, tehát nem az ostromzártól való félelem indította a szerbeket arra, hogy a katonaságot visszavonják, hanem vagy az, hogy a szerb kormány nem akar szembeszállani a nagyhatalmakkal, vagy a görög kormány tagadta meg újabb csapatok szállítását. Pedig Montenegró éppen azért halasztotta az általános rohamot Skutari ellen, mert újabb szerb segédcsapatokat várt. Ezek most már nem érkezhetnek meg és Nikita a már ott levő elég jelentékeny csapatokra lesz utalva. Még most is sirűin jönnek jelentések, milyen óriási emberáldozatot igényelt Skutari ostroma az utolsó napokban is, nem csoda tehát, ha hitelre talál az a hír, hogy Nikita egyszerűen alkuba bocsátkozik és jó pénzért lemond Skutariról, — amit annál könnyebben megtehet, mert mlég nem is az övé — és egyúttal azzal fenyegetődzik, hogy lemond a trónról, ha a nagyhatalmak továbbra is erőszakoskodnak ellene. Ettől a fenyegetéstől azonban nemcsak a nagyhatalmak, de még a montenegróiak sem ijednek meg. Az immár háromnegyed év óta tartó háború nemcsak ezt a konfliktust szülte meg, hanem a konfliktusok egész tömegét. Van román—bolgár, bolgár—szerb, szerb—görög és most már bolgár—görög konfliktus is, amelyek a háború befejezte után ugyancsak sok dolgot fognak adni a diplomáciának, sőt nem tudni, nem-e vezetnek újabb háborúra Ellenben Görögország szövetségesei háta mögött új szövetségre készül lépni Törökországgal, amellyel most még harcban áll. A harctéren most is csönd van, ami arra mutat, hogy a béketárgyalások jó mederben folynak és egyik fél sem akar most nagyobb kockázattal és veszteséggel járó erőfeszítéseket tenni. A balkáni eseményekről ma ezeket a táviratokat kaptuk: »in im «aj^^maanamasmigMre«^^ 'Kg. ß JViun&iZa®& r Sa§&.£ Stspotoh, a JWEPSZMVM ewdss&c&eira wtfw-KövetelßSi^A anSntfeu&Mt a Kk,¥&ZH.WJi1 S