Népszava, 1913. május (41. évfolyam, 103–128. sz.)

1913-05-01 / 103. szám

XLI. évfolyam. Budapest, 1913 május 1. csütörtök. 103. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. | negyed évig. .... 8.— kor. fél évre 13.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sel együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Vöros és Áldozó csütörtök és május elseje össze­találkoztak ebben az évben a naptárban. Ez a mai nap hát így az egyháznak és a szocializmusnak, a hitnek és a munkának, a fekete és a vörös Internacionalénak ün­nepévé lett. Ez az összetalálkozás önkén­telenül is rátereli az elmét arra a kér­désre, mit tett az egyik s mit a másik a szegénység érdekében, az elnyomatás ellen, a műveltség előmozdításáért, a nép föl­emeléséért, gazdasági, erkölcsi és politikai fölszabadításáért ?. A langyos levegő életet pezsdítő ölelése,­a nap teremtő tüzes csókja, a földnek csirá­kat zsongitó ereje — a természetnek ez a csodálatos és gyönyörű fölébredése, amely­lyel soha nem tud betelni az ember, mind az élet diadaláról, az egész természetet át­ható élniakarásról beszél. Az életnek ezen a forró napján fekete gond borul egész Európa lakosságára, a legfeketébb a mi szegény országunk népességére. Mialatt ünneplő ruhába öltözött proletárok tízezrei vonulnak végig minden város utcáján, hir­detve a jobb élet után való vágyat, az érte való küzdésnek akaratát, megmutatva a hatalmat, amely már ma a szebb jövendő szolgálatában áll; mialatt erdő, mező meg­népesül, a természet élén nyugalmat, pihe­nést kereső emberek százezreivel, lehet, hogy katonaruhába öltözött testvéreink menete is megindul életet kockáztatni, egészséget tönkretenni olyan célért, amely­hez közünk nincsen, olyan célért, amely egyikünk sorsát sem javíthatja meg, de mérhetetlen gyászt, nyomorúságot és ínsé­get hozhat el valamennyiünkre. A templomok harangszava b­elekondul mindenütt az ünnep csöndjébe. Ne ölj — ezt tanítja a vallás. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat — ez is alapigéi közül való. De a harangszó nem támad rá hara­gosan azokra, akik ma gyilkos fegyvert nyomnak talán százezrek kezébe. A papok szava, a vallás igéje nem ékelődik oda ma­gas gát gyanánt azok elé, akik vértengerrel is hajlandók elárasztani a munkásemberek lakóhelyeit, hogy kába céljaik megvalósul­janak. Nemcsak az életnek, de az erkölcs­nek is végső veszedelme, ha emberek gyil­kos fegyverrel törnek egymásra. Az em­berszeretet úgynevezett vallásának papjai és intézményei, pártjai és emberei mégis mindenütt ott vannak az első sorban, ahol az emberek nagy mészárszékére hajtják föl bűnös és könnyelmű nagyurak a népet. Ezen a mai ünnepnapon nem lesz egyetlen templom az egész világon, nem lesz egyetlen egyházi szószék Ma­gyarországon, amelyiken az emberi lel­kiismeret szava megszólalna és meg­áll­j­t kiáltat azoknak, akik a nép, az erkölcs, az emberi művelődés és a keresz­­­tény felebaráti szeretet ellen a legnagyobb bűnt készülnek elkövetni. Az­ anya a fiát, az ara a vőlegényét, a gyermek az apját, a f­eleség a férjét, a fiatal férfiak tízezrei életüket és testük épségét féltik , s a val­lás, az egyház, a pap ebben a fenyegető­­ szorongásban más védelmet nem tud s nem akar nekik adni, mint ősrégi meséket 'Jézus menybemeneteléről. Miközben az áhítatos nép az orvosságta­lan templomba gyűlik, hosszú és sűrű had­sorokba verődik össze Európa minden vá­rosában a szociáldemokrata munkásság. Végére láthatatlan csapat, amelynek egyes hadoszlopait nyelvi, faji különbségek elvá­lasztják egymástól, de amelyben ezen a napon egyetlen hatalmas akarat lobog: bé­két akarunk, ellenségei vagyunk a háború­nak. Mi, akikről azt mondják, hogy ellen­ségei vagyunk a vallásnak, mi követeljük a magukat kereszténynek mondó hatalma­soktól, hogy tartsák meg a vallás paran­csát, a ne ölj-t. Mi, akikről azt mondják, hogy a nemzeti élet ellenségei vagyunk, mi követeljük minden országban urainktól, hogy tartsák tiszteletben minden nemzet­nek az életre való jogát és ne akarjanak egyet sem fegyveres erővel megfosztani az élet lehetőségeitől. Mi, akikről azt mond­ják, hogy a család ellenségei vagyunk, mi követeljük a legharsogóbb szóval, hogy az állam ne áldozza föl saját céljaira a szegé­nyek családját, ne hívja el az apa, a gyer­mek, a feleség oldala mellől a fiút, a szülőt, a férjet és ne küldje idegen célokért meg­halni a csatatérre. A felebaráti szeretet fe­kete Internacionaléja az egész világon há­borúra uszít, megszavazza a hadsereg és fegyverkezés költségeit, támogatja azokat a kormányokat, amelyek vágóhídra akar­ják hajtani a népet. Az osztályharc vörös Internacionaléja békét hirdet, békét köve­tel világszerte, egyetlen fillért, egyetlen embert meg nem szavaz a hadsereg és fegyverkezés céljaira és mindenütt kérlel­hetetlen, egyedüli ellensége a kormányok­nak, amelyek a háború kártyáit keverik. Az isten a saját képmására teremtette az embert, tanítja a vallás. És a hivő emberek milliói világszerte a szolgaság embermivol­tát pusztító jármát viselték, szolgaságban éltek, emberi és politikai jogok nélkül síny­lődtek, amelyek nélkül pedig nemcsak hogy istenhez, de még emberhez sem hasonlít az ember. Az elnyomottnak, a szolgának, hogy emberré, lehessen,­jogot kell szereznie, em­beri és politikai jogokat, amelyeknek segít­ségével fölveheti a harcot azokkal, akik uralkodni­­ akarnak rajta és ki akarják zsákmányolni. Ennek a nagy jogszerző hadjáratnak az eszméjét nem a hit, ha­nem a vallás és egyház ellenére a szabad­ság pártjai és erői, elsősorban a szocializ­mus ültette bele az elnyomottak lelkébe. És ami ennél több, ő toborzott a levegőben lógó, támasz nélkül való akarat mögé ha­talmas szervezetet, hódítani és cselekedni tudó erőt. A politikai jogokért való harc igazi hadserege, szellemi fegyverei és szer­vezett tömegei a szocializmus fölvirágzásá­val léptek be a történelembe. Ezen a napon a vörös Internacionale minden nemzete több jogot, teljes demokráciát követel az ál­lam uraitól. A magyar proletárok májusi fölvonulásában is ott él, erősebben és türel­metlenebbül, mint más államokban, az egyenlő politikai jog, az általános, egyenlő, titkos választójog követelésének gondolata. És ott él a szívekben, ott világít az agyve­lőkben az a fölismerés és érzés, hogy ezért a jogért való igazi és döntő ütközetben egyedül fogunk állani és a saját erőnkre leszünk ráutalva. Bízzátok isten jóságában és ne áhitozzátok a gazdagság kincseit, a földi javakat s bíz­zátok az ő igazságosságára a gyöngék vé­delmét — ez is a Jézus menybemenetelét ma ünneplő vallás tanításai közül való. Ezt hir­dette azoknak, akiknek keserves munkáért nyomorúságon és nélkülözésen kívül semmi sem jutott ki, erre intette az éhezőt, aki ele­delt, a rongyost, aki öltözetet, a fázót, aki meleg hajlékot, a lélekben szomjasat, aki tu­dást és igazságot keresett.­ Isten rosszul látta el a gyöngék védelmezését: az ő véd­nöksége alatt serdületlen gyermekek napi 12—14 óra hosszat dolgoztak, asszonyok testi szervezetüknek nem való súlyos mun­kát végeztek egészséget pusztító gyárakban, bányákban s az összes munkások — a gaz­dasági életnek ezek a gyöngéi, — ki voltak szolgáltatva a legkorlátlanabb kizsákmányo­lásnak.". A szocializmus arra tanította a munkásokat, hogy saját magukon kivü­l sen­kiben ne bízzanak. Megmutatta nekik azt, hogy testi, szellemi és erkölcsi nyomorusá­guknak, gyermekeik korai pusztulásának, saját nyavalyáiknak, művelődésben való hátramaradásuknak alapvető oka szegény­ség­ük, az a társadalmi berendezkedés, amely a munkástól elveszi munkájának gyümöl­csét és sok ezer munkás szorgalmának ered­ményeit gyakran egyetlen naplopó és mun- L­apunk mai száma 42 oldal.

Next