Népszava, 1913. május (41. évfolyam, 103–128. sz.)

1913-05-01 / 103. szám

r.3 UIMJQS Ki pedig a gazdasági viszonyok semmiképp se­m kedveztek a szakszervezeti mozgalom fejlődésének. A munkanélküliség, az elmúlt esztendőben tízezreket dobott az utcára, kik ezért a szakszervezeti kötelezettségeket nem tudták teljesíteni. A háborús készülő­dések szintén megakasztották a tagok szá­rmát, mert a szakszervezeti tagok közül na­gyon sokat vittek el a katonasághoz. A szakszervezeti mozgalom azonban dia­dalmasan legyőzte ezeket a nehézségeket. Majdnem minden szakma szervezete meg­erősödött. A taglétszám legjobban a vas- és fémmunkások szövetségében emelkedett. Ez a szövetség egymaga 9242 új tagot tudott hódítani. Utánuk a legtöbb új tagot a föld­munkások nyertek, akiknek taglétszáma 2000-el emelkedett. A vasúti munkások 1902 új tagot nyertek, a famunkások 1359-et. Az építőmunkások 652-et, a festőmunkások 631-et. Különösen örvendetes azonban, hogy még olyan helyen is sikerült tagokat sze­rezni, ahol a hivatalos hatalom minden ere­jével tiltja a szervezkedést. A baranyasza­bolcsi bányászok önfeláldozó munkáját di­cséri, hogy az elmúlt esztendőben 584 új ta­got tudtak szerezni. Nagyobb vesztesége csak a szállodai, kávéházi és éttermi segé­dek szervezetének volt, amely 1030 tagot ve­szített. A jelentésből szó szerint vesszük át a kö­vetkezőket: 1912-ben 29 országos szövetség 883 szakcso­porttal és 11 helyi egyesület tartozott a szak­szervezeti tanács kötelékéhez. Az 1910 évhez képest az országos szövetségek száma kettő­vel, a csoportok száma pedig ötvenkilenccel szaporodott Ez a szaporulat onnan keletke­zett, hogy a bérkocsissegédek és teherszállító­munkások helyi szervezetei „Magyarországi szállítási és közlekedési munkások országos szövetsége" cím alatt egyesültek, az üveges­munkások szövetsége pedig újólag csatlako­zott a szakszervezeti tanácshoz. Viszont a h­elyi szervezetek száma, az eltolódás, illetve a szövetségekhez való csatlakozás folytán, há­rommal csökkent. Az országos szövetségek közül a legerősebb a vas- és fémmunkások szövetsége 26.723 taggal, második helyen áll az építőmunkások szövetsége 16.639 taggal, utána jön a famunkások szövetsége 12.239,­ a nyomdászok szakegyesülete 10.861 taggal. A szervezetek bevétele 1912-ben 2.333.806-60 korona volt, az 1911. évi 2,017.264-76 koroná­val szemben, vagyis a bevételi többlet 316.541 -90 korona. Tagdijjárulékból befolyt 1912-ben 1,829.772-42, 1911-ben 1,588.457-11 ko­rona, vagyis a mult évi többlet 241.315-31 ko­rona volt. Beiratási dijakból befolyt 56.167-70 (1911-ben 53.071-04 korona), mulatságokból 79.505-87 (1911-ben 95.330-76), egyéb bevéte­lekből 368.360-67 (1911-ben 280.405-85). Ezek a számok mutatják szervezeteink fejlődését. A legnagyobb többlet a tagdíj­járuléknál mutat­kozik, ami a taglétszám emelkedésének kö­szönhető. Viszont a rossz gazdasági viszo­nyok folytán a kiadások is emelkedtek: 1912-ben 2,201.893-70 korona kiadás volt az 1911. évi 1,767.098-58 koronával szemben. A kiadá­sokból azonban tetemes összeg ingatlanok törlesztésére lett fordítva, amely a végösszeg­ben mint vagyon szerepel; ennek tulaj­donít­ható, hogy a nagyobb kiadások ellenére is emelkedett a szervezetek összvagyona. Külö­nösen a segélyek összege emelkedett 1912-ben, ami az év utolsó negyedében bekövetkezett nagy munkanélküliségnek tulajdonítandó. Munkanélküli segélyre fizettek szervezeteink 363.650 koronát, 1911-ben 258.165 koronát, a többlet 105.485 korona (40-89%). Az utas- és költözködési segély 1912-ben 47.106, 1911-ben 33.471 korona volt. A kifizetett munkanélküli- és utassegély visszamenőleg a következő: 1904-ben kifizet­tek 161.282, 1905-ben 205.005, 1906-ban 229.629, 1907-ben 315.706, 1908-ban 453.742, 1909-ben 368.074, 1910-ben 347.874, 1911-ben 258.165 és 1912-ben 410.756 koronát. Magánhelyiségekre kifizettek: 1908-ban 80.260, 1909-ben 111.289, 1910-ben 110.284, 1911-ben 127.095 és 1912-ben 165.117 koronát. A szakszervezetek pénztári forgalma a következő: Pénztári állomány 1911 dec. 31-én K 541.171'St Bevétel 1912 jan. 1-től dec. 31-ig­­ K 2.333.60fi'fi6 Összesen 2.201.893-70 kor. A kedvezőtlen gazdasági konjunktúrák eredményei elsősorban a munkások közvetí­tésénél tűnnek föl. 53 szervezet küldte be ada­tait a munkaközvetítés eredményeiről. Ezek az adatok azt a szomorú valóságot igazolják, hogy évek óta nem volt oly nagy a munka­nélküliség, mint 1912-ben. 1911-ben csak 46.380 volt a munkát keresők száma és 1912-ben ez a szám 58.590-re emelkedett Igaz, hogy 1911-ben csak 51 és 1912-ben már 53 szervezet közvetített, illetve küldte be adatait de nor­mális viszonyok mellett, a számbeli különb­ség legföljebb 2000-re és nem 12.000-re szök­hetett volna föl, mint ezt kimutatásunk iga­zolja. Mindamellett az elért eredmény kielé­gíthetőnek mondható, mert az év első három negyedében a közvetítés normális volt, csak az utolsó negyedben állott be a nagy pangás. Évi átlagban a jelentkezők 82-19%-a közve­títve lett, 1912-ben az évi átlag 83-53% volt. Érdekes jelenség, hogy a munkásnők köz­vetítése százalékos arányban nagyobb ered­ménnyel járt, mint a férfimunkások elhelye­zése. Ugyanis a jelentkezett 50.749 férfimun­kás közül 40.741-et, 80-28%-ot és a jelentke­zett 7841 munkásnő közül 7415-öt, 94-56%-ot közvetítettek. Ez a nagy eltérés annak bizo­nyítéka, hogy a nők mindig nagyobb szám­ban alkalmaztatnak az iparban, másrészt pe­dig, hogy a munkáltatók keresik az olcsó munkaerőt, mert sajnos, a munkásnőknek még mindig kevesebb az igényük és így ol­csóbban dolgoznak, mint a felnőtt férfimun­k­ások.1 • +..+«ter.+ * A Szakszervezeti Tanács titkárságának jelentései évről-évre tökéletesebbek lesznek és így pontosabban tükrözik vissza annak a kolosszális kulturális és segélyezési munká­nak a mértékét, amelyet a szakegyletek fel­összvagyon 1912 dec. 31-én— A szervezetek vagyona következőképp alakul: összesen— K 2,874.978­ 47 összes kiadás 1912-ben — K 2,201.89370 Pénztári állomány 1912 dec. 31-én K 663.08477 Leltár és ingatlan vagyonérték— K 2,523!84771 K 3,196.932­48 visszamenőleg a­­ Szervezetek bevétele Év 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 kiadása koronákban 273.880 846.820 1,680.059 1,944.233 1,762.106 1,506.637 1,792.027 2,017.264 2,333.806 202.180 . 700.520 878.367 3,330.208 1,819.480 1,932.224 1,421-116 1,645.508 1,767.098 2,201.893 vagyoni állapota 58.920 68.311 141.002­­ 667..056 896.793 1,246.643 1,364.176 1,194.058 1,279.579 1,426.098 2,462.659 3,196.932 Az 1912-ben eszközölt kiadások részletezése: Munkanélküli segély 363.650'42 kor. Utas- és költözködési segély 47.106­ 76 „ Rendkívüli segély 26.034­ 85 „ Temetkezési segély 26.69670 „ Beteg- és szülési segély 247.737'10 „ Özvegy-, árva- és rokkantsegély 128.986*44 „ Jogvédelem 42.169"46 „ Oktatás 34.221-81 „ Könyvtár­ 31.527"01 * Szaklap 134.286-68 „ Lakbér 165.117— „ Lakásföntartás 39.275*65 „ Kezelési költség 215.556"63 „ Irodai kiadás 40.885'46 „ Leltár 34.084'91 „ Agitáció 86.987'23 „ Mulatságok 28.26771 „ Ingatlan, törlesztés s egyéb kiad. 509.301-88 „ hogy a szidás, a verés nem fáj már annyira. És örömmel nézte, hogyan dagad a karján az izom, ha megfeszíti. . És megkérdezte Valakitől: 1 • - -... n Jollü — Ki vagy? — Még nem tudhatod meg. Majd rájössz ma­gadtól. Remélj. * Megérett férfinak. Az ökle vas, az arca el­szánt. Csüggeteg órák szomorú során vallatja önmagát: mindig így lesz ez? Sohasem tudod átformálni az életedet? Hiába akarsz? Hiába remélsz? Valaki hiába tanított meg rá, hogy akarni kell és szebb lesz az élet? és a válasz úgy csapkodja a kérdezőt, mint a repedt harangot a verője: nincs remény, nincs akarat nincs szebb élet gebbedj meg vagy tűrj tovább! .. . Valaki jön és megint megsimogatja azt a homlokot, amelyen már ott van az első gond­barázda. — Remélj, akarj és nézz körül! Nem vagy egyedül. Sokan vagytok, megsokasodtatok, mint a föld letiport pora. Eredj a többihez, bizz ben­nük, ha magadban nem bízol, amint ők is bíz­nak benned. Az ő erejük, a te reményed. A te erőd, az ő bizalmuk. Te nem vagy semmi, de ti együtt vagytok a minden! A férfi szeme fölszikrázott és ment a többiek­hez. Ment velük és a menet végtelen hosszú uton kigyózott a meredeken fölfelé oda, ahová Valaki mutatott: — Az ott a tavasz-isten vára, az a boldogság kincstára! Menjetek oda, vegyétek el, a tiétek! Nehéz és hosszú az út, de — előre! És mentek előre. Útközben megkérdezték Va­lakitől: — Ki vagy? — Nem tudjátok? Találjátok ki: magatoktól kell kitalálnotok, ha igazán meg akarták is­merni. Szeme öregesen hunyorgat, arca csupa ránc, mint az apjáé volt valaha. Haja őszes, háta gör­nyedt s a fia panaszol neki. Elmondja, hogy néha meg is veri a mester, hogy fáj a verés és a szitok. És megkérdi: — Mindig így lesz? Az öreg kifejezéstelenül ingatja a fejét Azt mondja, amit neki mondott az apja? Vagy azt mondja, amivel biztatta Valaki? Mi az igaz? Kell-e tűrni? Érdemes-e lázadni? Érdemes-e menni, mászni fölfelé a meredeken a tavasz­isten váráig, egy sorban a többiekkel, a sokak­kal? Tűrni a bajt, hordozni a gondot? Eh .. . Már-már kimondta az átkot az életre, már majdnem beoltotta a fiát a türelem mérgével, amikor besurrant Valaki és a fejére, ősz, fájó fejére tette puhabőrű, keményizmű kezét. Ő fe­lelt meg az apa helyett: — Mindig másként lesz. Neked már jobb a sorsod, mint az apádé. A fiadé jobb lesz, mint a tiéd. Csak akarj, csak higyj. Higyj az erődnek és higyj a többiek erejének! Állj be a sorba, már közelebb a céll És az öreg mellett már ott Haladt a fia. Szemét már alig bírta nyitva tartani, hala­dott az út mentén és nézte a végtelen menetet. A fia már messze elől jár. Még messzebb fog járni az unokája. Még messzebb tőle, de még közelebb tavasz­ isten várához. Ő itt marad. Hiába vonszolta eddig magát. Meghal, mintha nem is zarándokolt volna föl­felé, előre. A szivét marokra szorította az elke­seredés. Hát nem jobb lett volna ott maradni, odalent a mélyben? . Lefelé néz üvegesedő szemével. Látja a mély­ség füstjét szennyét és­­ homlokán érzi azt az áldott kezet: Valaki kezét. Valaki kérdi: — Hát megcsaltalak? Hát nem szebb-e fen­tebb, mint odalent? Hát nem volt érdemes ván­dorolni, kúszni-mászni a meredeken? Hiába iz­zadtál? Hiába éltél, amint hiába éltek azok a szerencsétlenek, akik odalent nem hallgattak rám? Tudod-e most már, ki vagyok? A haldokló mosolygott öreg szeméből ki­buggyant a boldogság könnye. Az utolsó könny­csepp. Valaki fölébehajolt és lassan tagolta a búcsú­szót: — Én vagyok a reménység. Én vagyok az az erő, amit a halálrafáradtaknak a reménység ad. Én vagyok a te jobbik, erősebb­, érzőbb éned. Én vagyok igaz életed neked is, a többieknek, a sokaknak is. Én vagyok a tavasz félbeborult életedben, én vagyok a Május. Érzed a virá­gaim illatát? Érzed a kezem simogatását? Érzed az élet örömét? ...Az aggastyán még mindig mosolygott és Valaki lefogta a halott szemét. .. Aztán leröppent a mélységbe. Keresett egy hideg szobában éhező apró proletárt, akinek kicsi szivébe árassza a tavaszt, az élniakarást.. a dacos erőt és a vágyat tavasz-isten várának szépség-kincstára után. És fönt a meredeken tovább haladt Valaki folyton szaporodó, szi­láján nótázó hadserege. Minden lépésnél: több a harcos. Minden lépéssel: közelebb a cél! Az Erő és a Szépség katonái diadalmas elszánt­sággal törtetnek tavasz-isten vára felé, amely fölött most van kelőben az emberiesség napja. Bresszovszky Ernő. NÉPSZAVA w­u .

Next