Népszava, 1913. május (41. évfolyam, 103–128. sz.)

1913-05-15 / 114. szám

1913 május 17. NÉPSZAVA 7 tegyünk hát? — ez a kérdés mered rájuk fe­lelet nélkül és miután semmit se tehetnek, el­mennek iskolákat látogatni, ha egyébkor nem, hát az évzáró vizsgáknak nevezett, fö­lösleges, a szülőkre nézve nagyon költséges iskolai eécók alkalmából. De nemcsak becsü­letes, tisztességes, jóindulatu iskolaszéki ta­gok járnak iskolákat látogatni, hanem akad köztük, ugy látszik, olykor igen veszedelmes egyén is „valláserkölcsösen hazafias alapon". * A Szentiászló-nti Iskola kinn az Angyalföl­dön a Vl-ik kerületi 2-ik számú iskolaszék kör­zetébe tartozik. Ennek az iskolaszéknek tagja Csasznek Károly magánzóvá lett lakatosmes­ter és háztulajdonos is, akinek az iskolásleány­kákkal szemben űzött különös szeretete eddig hiába került a rendőrség és az ügyészség elé és hiába hivták föl az iskola igazgatójának, Csáky Elek urnák figyelmét is a tanitószemély­zet tagjai arra a megdöbbentő gyermekron­tásra, amelyet ez a beteg ember eddig büntet­lenül követhetett el; még iskolaszéki tagságá­ról se kellett lemondania, sőt a tanítótestület legnagyobb megbotránkozására az iskolát se kiméli meg látogatásától. Csasznek Károly iskolaszéki tagé a Szent­László-ut 54-ik szám alatt levő földszintes ház, amelyben csupa egy szobából és konyhából álló lakások vannak. Lakói természetesen sze­gény munkásemberek, akik egész nap nincse­nek otthon. Négy ilyen tulon-tul az élet igá­jába tört munkáscsaládnak leánygyermekeivel történt a mai napig is megtorlatlan eset; és ki tudja, mi minden történt azelőtt és azóta, mert Csasznek Károly iskolaszéki tagnak még mindig meg van adva az iskolásleánykákkal való összeköttetés módja. A valláserkölcsi alapon álló iskolaszéki tag házában lakott tavaly V. István Máv. lakatos feleségével és kilencéves leányával, a kis Szil­viával. A szülők munkába, járnak mind a ket­ten reggeltől estig. A kisleány a szemben levő iskola harmadik osztályába járt, most a negye­dik osztályba jár. Egyszer estefelé az édes any­jának a nővére ment hozzájuk. Egyedül találta a kisleányt a szobában szép fehér virágok előtt ülve. — Kitől kaptad a virágot 1 — kérdezte tőle. — A házi bácsitól. — Hát miért adta neked ! — Nem szabad ptegmondani, az a mi titkunfcf — felelte a kis Szilvia mosolyogva. Nagynénje megrémülve hallotta a kisleány szavait Amikor nővére és sógora hazaérkeztek, nem merte nekik mindjárt megmondani a kis­leány különös vallomását. Másnap mégis kö­zölte a sógorával. Aa apa vallatóra fogta leánykáját ée végre az elmondta, hogy a házi bácsi, Csasznek Károly, hogyan szereti őt és még három társnőjét, a házmester kisleányát S. Erzsit, T. Erzsit és R. Erzsit, akik valameny­nyien a házban laknak. Erőszakot egyik kis­leányon se követett el az iskolaszéki tag ur, csak „fölvilágositotta őket a nemi szervekről", hol a ház mögött elterülő kertjének bokrai között, hol pedig a házban levő pincemühelyében. Ezért aztán rendesen kaptak tőle édességeket, cukrokat, narancsot, virágot. V. István rögtön a rendőrségre szaladt és följelentette a fajta­lankodó „házi bácsit" és a följelentés után meg­indult a részben abbanmaradt, részben lefoly­tatott vizsgálat, aminek eredményét az ügyész­ség egy nagyon furcsán hangzó elutasító vég­zésben összegezte. V. István lakatos a szülők közül az egyedüli, aki nem vonta vissza a följelentését, hanem Holló Gyula dr. ügyvéd kezébe adta, hogy föl­folyamodással éljen az ügyészi végzéssel szem­ben. A többi szülő pedig a ml közállapotainkra igen sajátságos módon hallgatott, mert mit te­hetett volna egyebet ? S. János, aki házmestere volt Csasznek Ká­roly házának, arra a kérdésemre, hogy miért állt el a följelentéstől, a következőket mondta: — Hát kérem, mit tehettem volna ? Láttam, hogy d. szegény emberrel hogy bánnak, már előre nincs igaza. A háziúr, a felesége, meg a nevelt leánya két-három nappal előbb ott jár­tak a rendőrségen, mint amikorra mi be vol­tunk idézve. Meg is mondta nekem a háziasz­szonyom, hogy hiába csinálunk mindent, mert a férjének jó összeköttetései vannak. És kérem, amikor a rendőrfogalmazó úrtól átmentünk a rendőrorvos úrhoz, mielőtt a kisleányt meg­vizsgálta volna, igy kiáltott ránk: „Talán stáj­gerolt maguknak a háziúr és most egy csomó pénzt akarnak tőle szerezni." — Nem tudta, ké­rem, hogy ón házmester vagyok. A kisleányom­nak bajt nem csinált, csak megmutogatta ma­gát neki, meg effélét. Hát gondoltam magam­ban, ha a rendőrorvos előre igy beszél, ón nem tempózom vele, nem is mentünk vissza a rend­őrfogalmazóhoz, hanem haza jöttünk. Csasznek Károly különben évek hosszú so­rán át lakatosa volt a rendőrségnek. A dolog­ról fölvett jegyzőkönyvek mind egybehangzó vallomásokat tartalmaznak a „házi bácsi" is­kolaszéki tag fajtalankodásáról, mindamellett az ügyészség 44.431—912. szám alatt november havában kiadott végzésével a följelentést el­utasítja, ezt azzal okolván meg, hogy — „tann nem volt jelen és a leánykák kiskorú voltára való tekintettel vallomásuk nem bir bizonyító erőveL" Furcsa végzés, ugy-e ? Az ügyészség előtt a fajtalankodáshoz, ha az kiskorú leánykákkal történik, tanuk kellenek, éppen azért, mert kis­kornak. De talán éppen az ebben a büntetendő cselekmény, hogy a leánykák — kiskorúak voltak. A Szentlászló-uti iskola környékén a szegény munkásszülők között sok szó esett erről a do­logról. Igy jutott ez a fülébe egyik fiatal taní­tónak, aközben, hogy az apróságainak szomorú lakásviszonyait tanulmányozta. Nemes Lipót tanitó nyomban jelentést tett az iskola igazga­tójának, Csáky Eleknek, hogy az illető iskola­széki tag kisleányokkal szemben, akik a veze­tése alatt álló iskolának is növendékei, milyen merényletet követett el, hogyan részesítette őket — nemi fölvilágositásban. Az igazgató ur azonban kijelentette, hogy nem veszi tudomá­sul. Nemsokára ezután az egyik kisleánynak, V. Szilviának a tanitónője jelentette az igaz­gató urnák a dolgot, mert a leányka különböző kényszerhelyzetek hatása alatt folyton figyel­metlen az órákon, időnkint oda-oda szalad hozzá és igen furcsa dolgokat sugdos a fülébe Csasznek bácsi viselt dolgairól. Csáky Elek, szintén „valláserkölcsi alapon" álló igazgató ur újra kijelentette, hogy nem veszi tudomásul ezt a dolgot se. Erről persze ma már a többi kisleány is tud a negyedikben. Egyelőre elült az őszön a tantestület tagjai között a háborgás, mert közben megtudták, hogy törvényes útra terelődött a dolog. Nem­régen azonban a legnagyobb rémületükre, áp­rilis elején megjelent az iskolában egy magán­vizsgálaton Csasznek Károly iskolaszéki tag ur elnökölni. Az április tizenegyedikén tartott tantestületi értekezleten Dunajeoz Nándor ta­nitó újból szóvá tette az ügyet. Fölszólalásában megkérdezte az igazgatótól, hogyan engedhette be az iskola falai közé Csasznek Károlyt, ami­kor tudomása van viselt dolgairól és csodálko­zásának adott kifejezést afölött, hogy az igaz­gató még mindig nem találta meg a módját an­nak, hogy az illető iskolaszéki tagot távol­tartsa az iskolától Csáky Elek igazgató ur erre a hiteles jegyző­könyv szerint kijelentette, hogy: „Ebben az ügyben lépéseket nem tehet és nem tesz, mivel az illető iskolaszék! tagot elsősorban az iskola­szék, mint erkölcsi testület tarthatja távol vagy zárhatja ki hivatalos teendők végzéséből. Az iskola igazgatójához konkrét följelentés nem érkezett, ha ellenben hivatalosan tudomást sze­rez a dologról, akkor kötelességének ismeri il­letékes helyre juttatni a panaszt. Nem kivánja az ügyet tárgyaltatni. Aggodalmai vannak, hogy a közpiacra kivitt bün több kárt okoz, mint a hallgatás." Azt mondják, ilyen a jó ba­rátság ! Miután az igazgató ur Nemes Lipót, az il­lető osztálytanitónő és Dunajecz Nándor tanítók jelentése, fölszólalása utján nem vett „hivatalo­san tudomást" a dologról: ezennel tudomásul ki vánom adni az egész ügyet a székesfőváros köz­oktatásügyi tanácsának, a VI. kerületi 2-ik azáma iskolaszék elnökének, mivel közelednek a vizsgák, amelyekre Iskolaszéki tagok járnak elnökölni ós nem hiszem, hogy Csasznek Ká­rolynak bármelyik iskolában is a gyermekek között helye volna. A kerületben közismert kü­lönben az illetőnek az a szokása is, hogy a vizs­gákon kiválogatja a szép, okos kisleányokat és meghívja őket magához jutalmul —- uzsonnára. Fktcskákat eddig sohasem hívott meg. Az illető egyébként nemcsak iskolaszéki tag, hanem szegény-gyám is; nagy nyomorban, ár­vaságban élő gyermekek gondozója. Remélhe­tőleg a gondjaira bizott gyermekeket nyomban meg fogja szabadítani az erre illetékes hatóság egy ilyen erkölcsű férfiú — gyámkodása alól. * Szegény kis proletár gyerekek! Mily jó a sok édesség, a cukor, a narancs, de arra — a ti szülőiteknek nem igen telik. Mily szép a virág, aminek apró szivetek ngy örül, de aminek az a tragikuma, hogy azt nektek mái sok adják, nem a ti kertetekben terem, nem a ti kezecskétek ápolja, öntözi. Ha az élet kel-, lemetlenségeit, szépségeit akarjátok, ugy — Csasznek bácsik a sorsotok. Szegény kis pro­letár leányok: élet tavaszelőjén már testi-* lelki szennyben hervadó virágok!... Még meddig lesz igy? Migray József. * Jl magyai* Stofmüny annsh.td.ita Jtaa­haiaís szigetét. — KffifpoüflMnfi „er síi­menye." Aki eddig azt hitte, hogy hiába való do­log volt Magyarországnak a külpolitika bo­nyodalmaiba belekeveredni és kár volt azok­ért a milliókért, amelyeket a hadikészülődé­sekre elfecséreltek, az most a magyar kor­mány jóvoltából meggyőződhetik arról, hogy csalódott. Megmutatta a magyar kormány, hogy a fiainkat, a családföntartókat nem hiába vitték ki a határra, a családok százez­rei nem nyomorogtak hasztalanul; megmu­tatta, hogy tévedtek azok, akik azt állították, hogy a balkáni országokhoz nincsen közünk és a háborúból nincsen hasznunk. A magyar kormány bebizonyította, hogy a balkáni osz­tozkodásból Magyarországnak is van haszna, a török vereség révén mi is szereztünk egy darab földet — Magyarországon. A kormány ugyanis annektálta Atfakaleh szigetét, amely Magyarországon van ugyan, de a török szultán fönhatósága alatt állott eddig. Adakaleh egy kicsi sziget, amely még a török uralomból felejtődött itt. Hogy mek­kora a koi'mány vivmánya, hogy mennyit ér a sziget, arra vonatkozóan idézzük a Pallas Lexikonnak a szigetet ismertető következő följegyzését: Ada Kále (Uj-Orsova), kis sziget a Duná­ban Oraovával szemben, egy és háromnegyed kilométer hosszú s 4—500 méter széles, lapos, amelyen kis helység és pusztulófélben lévő erősség van. Lakói tiszta törökök és mohame­dánok, adó- és hadmentesek, akik dohány-, szőllő-, rózsamüvelésből, halászatból meg kiskereskedésből élnek. A szerb—román— magyar hármas határon, Herkulesfürdő ki­ránduló helye. 1716-ban az osztrákok a törö­köktől elvették: ez i("5ből származik az erőd is; 1738 augusztus 15-én a törökök négyhavi ostrom után visszafoglalták s ettől fogva bir­tokukban volt 1787 május 25-ig. Miután azon­ban Szerbia és Románia a törők birodalom alól teljesen fölszabadult, a szigetet a mon­dott napon az osztrák-magyar hadcsapat szállta meg s azóta Magyarországhoz van csatolva, bár a kis sziget és kevés török lakos­ságának politikai állása máig sincs tisztázva. Ma fél vártüzér- és egy gyalogszázad áJlo­másoz benne. Ezt a földterületet, amely a budapesti Mar­git-szigetnél jóval kisebb, vette birtokába a magyar kormány. Erről a világrengető an­nektálásnak a körülményeiről a „Keleti ÉP« tesitő" cimü laptudósító a következőket je­lenti: Az Orsova közelében fekvő Adakaleh nevű török szigetet Medve Zoltán dr. krassósasöi rénymegyei főispán pünkösd hétfőjén, május 12-én a magyar kormány meghagyásából annektálta és azonnal birtokba is vette. Orsováról jelentik, hétfőn délben 12 órakor Medve Zoltán főispán, Issekutz Aurél alis­pán és Podhxaczky orsovai főszolgabíró egy csendőrtiszt és négy csendőr kíséretében megjelentek Adakaleh-szigetén és azonnal a kormányzói épületbe mentek, ahol a sziget kormányzója, Sherif Eddin bej fogadta őket, A főispán fölmutatta a magyar kormány határozatát, amelynek maauar saovegét föl-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék