Népszava, 1913. június (41. évfolyam, 129–152. sz.)

1913-06-01 / 129. szám

XIIE. évfolyam. Budapest, 1013 Június 1, vasárnap, 129. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. I negyed évre , fél évre 12.— kor. I egy hóra ... A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. . . 6.— kor. .. 2.— kor. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. M­egjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: Vm, CONTI-UTCA 4. SS. (Telefon: József 3—31 és József 3-32.) Munkások ! Elvtársak ! Június 3-án, kedden este 128 órakor a következő helyeken tartunk népgyűléseket: I. kerület: Krisztina-körút és Kará­csonyi-utca sarok, Benes-féle vendéglő. II. kerület: Táltos-utca 8, Farkas-féle vendéglő. III. kerület: Polgár-tér 3, Wéber-féle vendéglő. IV. kerület: Váci-út 58, Illés-féle ven­déglő. V. kerület: Visegrádi-utca 17, vendéglő. VI. kerület: Szondy-utca 62, földszint 8. szám. VII. kerület: Wesselényi-utca 19, Gyur­kó-féle vendéglő. VII. kerület: Dob-utca és Vörösmarty­utca sarok, „Vörösmarty"-kávéház. VII. kerület: Aréna-út 68, Építőmun­kás-Otthon nagyterme. VIII. kerület: Bérkocsis- és Németh­utca sarok, Noltész-féle vendéglő. VIII. kerület: Futó- és Práter-utca sa­rok, Böhm-féle vendéglő. IX. kerület : Tompa-utca 32, Kreisz-féle vendéglő. X. kerület: Martinovics-tér 3, Munkás-Otthon. A Külső Váci-úton ugyancsak június hó 3-án, kedden este 7 órakor a következő he­lyeken tartunk népgyűléseket: Váci-út 86. szám, Fintor-féle vendéglő. Váci-út 100. szám, Weinberger-féle ven­déglő. Váci-út 129. szám, Hoffmann-féle ven­déglő. Gömb-utca 25. szám, Újszászi-kávéház. A népgyűlések után kivonulunk a Rákóczi-útra! Agitáljatok és készüljetek elvtársak, abban a tudatban, hogy bátor és elszánt föllépéstek nagyban siettetni fogja a pisz­kos tolvajok és a népjogokat elsikkasztók végleges bukását és pusztulását. Testvéri üdvözlettel a magyarországi szociáldemokrata párt. A piszkos és tiszta Magyarország. Nem Lukács László, nem is a mostani és az előző kormány, nem is a munkapárt, a magyar osztályuralom a tulajdonképpeni és igazi vádlottja annak a pernek, amely­nek tárgyalása most öt napon át folyt a budapesti törvényszék előtt. Töméntelen emberi alávalóságot és nem egy alávaló embert mutatott meg és leplezett le ez a tárgyalás. Magas állami hivatalokban, elő­kelő gazdasági pozíciókban levő emberek vonultak föl és nyilvánvaló módon hazud­tak, alakoskodtak. Jöttek mások, akik mint jogos és természetes dologról beszéltek a lélekvásárlás szükségességéről, mint olyan dologról, amely magától értetődő és egy­általán nem elítélendő. Láttunk cselekede­teket, amelyek a büntetőtörvénykönyv sze­rint nem minősíthetők lopásnak és csalárd­ságnak, de ennek érzi minden ép erkölcsű és ép ítéletű ember. Loptak, csaltak, sik­kasztottak, hazudtak, hamisítottak, álla­mot, sok millió embert megkárosítottak. S az emberek, akik ezt a szennyes munkát végezték, mintha elveszítették volna érzé­küket aziránt, hogy mi a piszok és mi a tisztaság, mintha szinvakok lennének a gazság és becsületesség színeinek megkü­lönböztetésénél. Ahogy a per adatai mö­gött megrajzolja a képzelet magának az embereket, akik a vagyon és hatalom for­rásainál állanak — micsoda undorító és köpedelmes alakokat lehet itt látni! Csak el kell gondolni a titkolódzásnak, a hazu­dozásnak, a sötétben való settenkedésnek, az álutakon való lopódzásnak azt az egész szövevényét, amelyből a nagy vagyon és a nagyhatalom, a banktőke és a nemzeti aka­ratot képviselő kormányzó párt kibontako­zik. Azoknak, akik ily módon, ilyen eszkö­zökkel veszik föl a harcot a vagyonért és hatalomért, szükségképpen meg kell rom­laniuk. Ha volt jellemük, azt is el kellett veszíteniök. Ha volt bennük erkölcsi érzés, annak is el kellett bennük sorvadnia. Az egész rendszer az, ami tenyészti és nagyra­növeszti az alávalóságot. Az egész rendszer az, amelyből árad az erkölcsi fertőzet. A rendszer az, amely romlottá, hazuggá, alá­valóvá, félénkké, alattomossá teszi az em­bereket is. A vagyon és hatalom eredete mindenütt mocskos és homályos esemé­nyekbe vész bele. A vagyon, a tőke rablás­ból, csalásból és fosztogatásból, az állam hatalma, az uralkodó osztályok politikai hatalma erőszakból, a gyöngék legázolásá­ból és leigázásából sarjadzik ki. A Désy— Lukács-pár tárgyalása rávilágított egy nagy gazdasági és egy nagy politikai ha­talomnak az eredetére. A Magyar Bank a fiatal magyar kapitalizmusnak egyik leg­jellemzőbb képviselője. A munkapárt a haldokló magyar osztályuralomnak legerő­sebb fegyvere a demokrácia ellen. A kor­hadt és csak mesterséges befecskendezé­sekből élő magyar osztályuralom és a kí­méletlen, mitől sem fékezett uzsora­kapitalizmus egymásra talált. Szövetségük­ből sarjadzott ki a Magyar Bank sok mil­liónyi tőkéje és a nemzeti munkapárt poli­tikai hatalma. A fiatal kalandor, akinek még nincs és az öreg kalandor, akinek már nincs veszíteni valója. A kapitalizmusnak az a válfaja, amely csak pusztít, fosztogat és rabol, anélkül, hogy a gazdasági életet előbbre vinné és a munkát megtermékenyí­tené. S a politikai hatalomnak az a vál­faja, amely minden létjogosultságát, szük­ségességét, politikai és társadalmi hasznos­ságát elveszítette s amely mint idegen és élősdi szervezet szívja ki valamely nép vagy ország minden életerejét "Az uzsora­kapitalizmusnak és a lejárt, idejét múlt osztályuralomnak gyalázatos és undorító nászát mutatta meg a Lukács—Désy-per tárgyalása. A bank kifosztja az országot. Kizsákmá­nyolja az összes adófizetőket. Megadóztat mindenkit, aki megsózza levesét vagy sót hint kenyerére. Ezt a nagy rablóhadjáratot csak úgy tudja végbevinni, ha az állam szer­vezett hatalma butaságban, elnyomatásban, tudatlanságban tartja a népet. Hogy ez le­hetségessé váljon, a bank vállalkozik a kor­mánynak és pártjának finanszírozására. A­ bank párnás ajtói mögött, igazgatói irodák­ban, rejtelmes és hazug összeesküvésekben, lopott pénzek hamis elszámolása közben ké­szítik számunkra a nemzeti akaratot. A banknak, a tőkének mindegy, hogy mit csi­nál a kormány. Az egyetlen dolog, amelyet ő pénzével megvesz magának s aminek a szállítását megköveteli: ez a szabad lopás. Ezért a szabad lopásért van minden, ennek a biztosítása miatt kell a kormány, ezért szerveznek egységes és fegyelmezett kor­mánypártot Persze, a botnak két vége van: bankok, a nagytőke gazdaságilag, a kor­mány politikailag fosztja ki az országot és zsákmányolja ki a népet A kormány és pártja engedik, hogy a nagybankok szaba­don lopjanak. A nagybankok, a tőke engedi, hogy a kormány szabadon nyomja el, vesse szolgaságba a népet. Minden fölhasznál­ható hatás a bankok pénztárába, minden föl­hajszolható férfi a kaszárnyákba jut. A ban­kokrácia, a dzsentri és a militarizmus hatal­mának alapjait tárták föl ennek a nagy pör­nek szörnyű izgalmai. Kirabolnak bennün­ket, hogy szolgává tehessenek, elnyomnak Lapunk mai száma 34 oldal.

Next