Népszava, 1913. június (41. évfolyam, 129–152. sz.)

1913-06-01 / 129. szám

1913. június­I NÉPSZAVA sztrájkkal 236 (60.82%) és kizárással 22 (5.67%) végződött. Kollektív szerződést, mint már említettük, 169 esetben kötöttek, vagyis az összmozgalmak 43.55%-ának kollektív szerződés volt az eredménye. A mozgalmakban érdekelt 37.085 munkás közül 9991 (26.94%) sztrájkba lépett, 4168 (11.24%) ki lett zárva és 22.926 (61.82%) bé­kés úton intézte el követeléseit. A kimutatott 236 sztrájk közül 118 (50%) ,teljes győzelem­mel, 77 (32.63%) részleges győzelemmel, 40 (16.95%) eredménytelenül és 1 (0.42%) isme­retlen eredménnyel végződött. A 22 kizárás közül 7 (31.82%) teljes győzelemmel, 8 (36.36%) részleges győzelemmel, 6 (27.27%) eredménytelenül és 1 (4.55%) ismeretlen ered­ménnyel végződött. A mozgalmak folytán összesen 270.718 munkanap és 1,293.195 korona munkabér ve­szett el. Kifizetett sztrájksegélyek 154.003 korona. Jelentésünknek legérdekesebb jelensége, hogy a mozgalmak 43 százaléka kollektív szerződéssel végződö­tt. 1911-ben a mozgal­mak 29,94%-a eredményezte a kollektív szer­ződést. A szerződéseket 22.609 munkás élvezi. Ezek a számok mindenesetre azt igazolják, hogy a kollektív szerződések ellen indított vehemens mozgalom eredménytelen maradt. Hiába határozta az építőiparosok kongresz­szusa, hogy kollektív szerződést nem szabad kötni. A jobb belátású munkáltatók fütyül­nek erre a határozatra. Az eredmények részletezése a következő : Békés mozgalmak alkalmával nyert mun­kaidőrövidítés: 911 munkás hetenként nyert Vs órát 8 455 órát Kizárás alkalmával elért munkaidőrövi­dítés: 2556 munkás összesen 8475 órát A munkaidőben kivívott eredményeket összegezve, a következő képet nyerünk: Bé­kés mozgalmak, sztrájk és a kizárások után összesen 14.003 munkás hetenként 40.211 óra munkaidőrövidítést nyert. Ezt a számot 6-tal, vagyis a hat munkanappal megosztva, napi 6701 órát kapunk, amit viszont megosztva a munkások számával, megtudjuk, hogy a résztvevők átlag napi 29 perccel rövidítették a munkaidőt. Békés úton nyert munkabéremelés : 616 munkás hetenként 1*20 K, összesen 739*20 K nyert Ha már leszámítva az átlag munka­nélkül töltött heteket és 52 hét helyett csak 40-et számítunk, akkor az évi nyereség 3.182.886.40 korona ; ez utóbbi összeget meg­osztva a munkások számával, megtudjuk, hogy a 30.802 munkás egyenként átlag 103 korona 33 fillér béremelést nyert. A sztrájkokban és kizárásokban résztvett munkások és a vesztett munkanapok száma visszamenőleg következő : 4021 467 631 582 43 20pl rr.­. 1. 11/, 21/t 3 4 6 = 4021 = 700 = 1578 = 1740 = 172 = 12546 8746 munkás összesen 21218 órát Sztrájkkal kivívott munkaidőrövidítés: 386 munkás hetenként nyert 1 órát = 386 órát 44 99 99 99 IV« n = 66 n 40 n 99 99 17« n = 70 n 374 99 99 99 3 n = 1122 H 1152 99 99 99 37« H = 4032 H 603 » 99 99 6 •S = 3618 n 102 M 99 99 12 „ = 1224 „ 2701 munkás összesen 10518 órát. 1083 munkás hetenként nyert V­ órát = 542 órát 35­86 386 966 = 35 = 172 = 1930 = 5796 533 99 99 1-40 „ „ 746-20 „ 70 19 99 1­ 50 v 105-00 „ 1663 99 19 2­- 11 „ 3326-00 „ 3656 99 99 2-16 „ „ 7896-96­­, 4613 99 99 2-20 „ „ 10148-60 „ 6022 99 99 2-40 „ „ 14452-80 „ 280 99 10­2-60 „ 728-00 „ 1133 99 91 3-00 „ „ 3414-00 „ 73 99 91 3 70 „ 270-10 „ 3058 „ 99 4*00 * „ 12232'00 „ 21722 munkás összesen 54058*86 K Sztrájkkal nyert munkabéremelés : 374 munkás hetenként 1*20 K, összesen 448'80 K 44 19 11 150 „ 11 66*00 »» 555 91 „ 2'00 11 11 1110*00 »» 826 „ *1­2'20 11 11 1817-20 805 99 1* 2­ 40 »» 11 1932*00 67 19 91 2'60 11 „ 174*20 532 99 11 2'80 „ »» 1489*60 2633 11 11 3'00 11 11 7899*00 »» 683 „ „ 3'10 11 11 2117*30 „ 160 99 99 3­40 11 11 , 544*00 22 19 19 4'00 19 11 88*00 „ 173 19 91 6'00 „ „ 1038*00 „ 6874 munkás összesen 1872410 K Kizárás alkalmával nyert béremelés : 35 munkás hetenként 2'16 K, összesen 75*60 K 958 „ „ 2­90 „ „ 2778-20 „ 966 „ „ 3'00 „ „ 2898„ „ 247­4 20 .. 1037-40 „ 2206 munkás összesen 6789'20 K A munkabérekben kivívott összeredmé­nyek a következők : 30.802 munkás heten­ként összesen 79.572.16 korona béremelést Év Sztrájkok száma Kizárások száma Résztvett munkások Vesztett munkanapok Sztrájkok száma Kizárások száma száma száma 1905 346 36 58.512 1,839.235 1906 652 70 60.780 1,019.399 1907 488 133 44.276 1,825.483 1908 251 71 19.414 410.442 1909 181 32 13.­119 418.888 1910 162 27 20.884 367.612 1911 206 21 21.517 235.586 1912 236 22 37.085 270.718 Az elért eredmények nyolc évre vissza­visszamenőleg a következő : Év Munkabéremelést nyert mszáma°k Korona Munkaidőröviditést nyert munkások naponként száma óra 1905 39.798 3.081.183 32.418 60.038 1906 79.333 6.639.066 65.115 63.097 1907 75.282 5.679.943 19.587 13.962 1908 7.415 415.445 5.333 ( 1­4.246 1909 10.140 665.989 5.557 3.066 1910 26.644 2.251.296 16.324 6.523 1911 36.963 4.994.987 38.262 19.185 1912 30.802 3.182.886 14.003 6.701 viszonyokhoz, amelyek között azok élnek, akik­ beszélik. A nyelvtörténet: kulturhistória is. Hogy Mátyás király idején annyian beszélhet­tek magyarul, mint angolul és ma csak New­yorkban meg Londonban több az angol, mint magyar az egész világon, — azt a Mátyás idején magyarul, illetve angolul beszélő népes­ség szociális fejlődése magyarázza meg. A nyelvek elterjedésének vagy megszűnésének okai társadalmi természetűek, viszont vala­mely nyelv belső szerkezete kulturális törté­netét világítja meg a fajtának. Leírtam ezt a szót: fajta. Pedig emberfajta, tiszta, másoktól fizikai tulajdonságaival elha­tárolt fajta nincsen Európában. Magyar va­gyok, de egész csomó másfajta vér folyik az eremben. Az, hogy tisztességesen csak magyar anyanyelvemen beszélek, semmiféleképpen sem bizonyítja vagy tagadja valamely fajtához való tartozásomat. Sem Magyarországon, sem má­sutt Európában nem lehet ma már senkire ha­tározottan rámondani: ez magyar, ez német, ez angol falu. Merthogy nincs is magyar faj. Valami török-ugor-szláv-német keverék van. És nincs francia, csak kelta-frank-germán­latin vegyülék. Nincs angol, nincs orosz, nincs német Mennél régibb a fajta története, annál több népfaj összeolvadásából való keletkezést lehet kimutatni róla. Aki az „egységes" olasz faj eredetét keresi, tucattal szá­míthatja őseit: etruszk, görög, latin, szikus, gót, arab, normann, kelta, gall stb., stb. A nyelv nem jelent már faji eredetet: a mai görög szláv keverék, ha nyelve homéroszi is; a bolgár: török eredetű, bár szlávul beszél; a ro­mán: ellatinosodott szláv. A magyar pedig: hódító keleti-török (turko­mán) és meghódolt finn-ugor nép keveréke volt, mielőtt az országba került s itt még magába ol­vasztott egy csomó szlávot, meg török falu kunt, besenyőt, később németet, olaszt, oszmánli­törököt, románt, örményt, cigányt, zsidót, gö­rögöt stb. A nyelv maga lényegében finn­ugor, de a fajta nem volt az már akkor sem, amikor ide bevándorolt. A nyelv eredete tehát nem egyszersmind a fajta eredete is s míg a kevert fajta külön nem jellemezhető, addig a nyelv külön élő, minden más nyelvtől pontosan elválasztható szervezet. Hogy tehát a nyelvünk rokon a lappokéval, az nem jelenti azt, hogy mi magunk is közeli, vérségi rokonságban vagyunk velük, amint ál­talában hiszik. Ami pedig a nyelvrokonságot illeti, azt sem lehet a nyelv érthetőségéből csak úgy, beszél­getés útján kispekulálni. A brémai német hajóslegény meg a Brassó környéki szász paraszt egy rossz betűt sem értene egy­más nyelvéből, ha közös irodalmi nyelvük nem lenne. A kínai nyelvjárások olyan kü­lönbözők, hogy például a „pong" és „fu" szavak azonos értelméről maguk sem tudná­nak, ha a szó értelmét (és nem hangzását) kifejező közös írásuk nem lenne, aminek segít­ségével például a nagyvásárok­on a messziről jött kalmár a vevővel alkuszik. A román nyel­vek (olasz, spanyol, francia, oláh stb.) vagy az európai germánok (angol, dán, német, holland, svéd stb.) közelebb állanak egymáshoz, mint a kínai nyelvjárások. Pedig a kínai állítólag egy nyelv, amely több dialektusból áll, míg ezek a nyelvek különálló nyelvek. A dolog magyarázata: minden nyelv dialek­tusokra, nyelvjárásokra oszlik és ha mód van rá, külön nyelvvé fejlődik. Hogy hol kezdődik a külön nyelv és hol végződik a nyelvjárás fo­galma, azt nem lehet meghatározni. A göcseji magyar, meg a bukovinai csángó-magyar biz­tosan nem értik meg egymást, de a svéd elbol­dogul Norvégiában a maga nyelvével, pedig a norvég nyelv állítólag külön nyelv. Ebben a kérdésben is a politikai és társadalmi állapot a döntő: van-e irodalmi nyelve, külön állama a nyelvjárásnak, illetve nyelvnek? Szóval, minden nyelvben vannak egymástól többé-kevésbé eltérő csoportok. Ha ezek a cso­portok nem érintkeznek egymással, ha valami társadalmi szükséglet eltávolítja őket egymás­tól s az egyiket északra hajtja, a másikat dél­nek, vagy az egyikbe idegen nyelvű népet ol­vaszt, mig a másikat szűzen hagyja — akkor ezek a nyelvjárások mindig szélesebb válnak egymástól, külön nyelvekké lesznek. Ez a folya­mat tart évezredeken keresztül. Minden nyelv csak nyelvjárás volt s mindegyikben kialakul­nak a nyelvjárások, amelyekből idő multán kü­lön nyelvek válhatnak. A magyar nyelv eredetét most már úgy kép­zeli a nyelvtörténet: volt egy ural-altáji ős­nyel­v, amelyen a mai finn­ugorok, a török-tatá­rok, a szamojédek, a mongolok és a tunguzok ősei beszéltek. Tízezer évekkel ezelőtt ez az öt­féle nyelvjárást beszélő népcsalád ötfelé sza­kadt. A törökség lehúzódott Ázsia szivéből dél- Redl ezredes árulása. Redl ezredes, az osztrák-magyar hadsereg vezérkari főtisztje, hosszú éveken át Orosz­ország titkos­szolgálatában állott és az osztrák-magyar hadsereg legfontosabb, leg­féltettebb titkait állandóan elárulta az orosznak. Az áruló már túl van a felelőssé­­­gen: a katonai hatóság egyenes fölszólítá­sára agyonlőtte magát. Ez a lövés azonban csak arra volt jó, hogy a magas "állásu­kat" r­­onatisztet megmentse a fegyháztól vagy az akasztófától, amely csak közönséges polgári bűnösöknek való; a fényes aranygalléros egyenruhát megmentette a hóhér érintésé­től és úgy látszik, hogy a hadvezetőségnek csak ez volt a célja, csak az arany gall­ér bál­ványozott tekintélyét akarta megóvni és nem törődött azzal, hogy az életben maradó bű­nös sok olyan vallomást tehetne, amely hasznára válhatnék a hadseregnek. De ha

Next