Népszava, 1913. augusztus (41. évfolyam, 179–204. sz.)

1913-08-01 / 179. szám

2 NÉ FS 7 DAVA 1913 augusztus 1. megkísérelték, hogy ünnepies színezetet adjanak a nagy napnak. De ami történt, abból mindenből hiányzott az elevenség jellege, a lelkesedés. Mert hiányzik a hit is az ügy sikerében. De hogy is lehetne másképpen? A török forradalomból mindössze néhány ifjú-török uralma maradt meg és Törökország katonai erejéből csak Drinápoly romjai. Drinápoly megszállásának és a régi terület egyéb helyeken való visszaszerzésének erkölcsi hatása Konstantinápolyban magában ugyan nem volt valami nagy, de a vidéken annál hatásosabban érvényesült. A muzulmán népesség újra magához kezd térni. A háború szerencsétlen lefolyása mélységes aggodalomba ejtette és mindjobban visszahúzódott a keresztények elől. Most azonban fölemeli a fejét és vissza akarja adni a kölcsönt. A rodostói összeütközések ennek a következményei. Sajnos, tartani kell attól, hogy az ilyen események más helyeken is előfordulnak. Rodostóban az örményeket mészárolta a muzulmán népesség. A kormány eleinte tagadta ugyan félig-meddig a dolgot, de később kénytelen volt bevallani, hogy Rodostóban 18 örményt meggyilkoltak és hogy a mohamedán népet „föllázították". Az a vizsgálat, amelyet az örmény patriarchátus rendezett, bebizonyította, hogy maga a török katonaság kezdte meg a fosztogatást a helység elfoglalása után és a mohamedán csőcselék folytatta a pogromot, kivonult a városból a falvakba is, ahol a muzulmán parasztokkal egyesült az örmény falvak kifosztására. A vidéken rettenetes dolgokat művelhettek. Az örmény újságok szemtanukkal igazolják ezt. Ezért be is szüntette a kormány két itteni örmény lap megjelenését. A török kormánynak nagyon alkalmatlan most ez a pogrom. Anatóliának örmény lakosságára, amely a háború kezdete óta nagy izgalomban van, mivel a kurd feudálisok szorongatják és általános mészárlás kitörésétől félhet, kínos visszahatása lesz. Ez kétszeresen kellemetlen a kormányra nézve akkor, amidőn az orosz annektáló kedv újra meg kezd nyilvánulni. Egy örmény, aki nemrég utazta be a Fekete-tenger egész déli partvidékét meg keleti Anatóliát, beszélte nekem, hogy az örmény népesség szinte napról-napra várja már az orosz annexiót. A tengerparton már csak név szerint áll fönn a török állam. A török pénzt már egyáltalában nem is fogadják el. A kereskedelmi forgalomban, sőt az idegen postahivatalokban is csak orosz váltópénz érvényes. Emellett a birodalom gazdasági és pénzügyi gondjai is folyton szaporodnak. 150 ezer embert elküldtek ugyan Drinápolyba, de hogyan lássák el őket élelemmel? A sereg fölvonulása kétszer is letarolt vidéken történt. Minden barmot levágtak már, minden gabonát fölhasználtak, a falvak porig égtek, a parasztok elmenekültek. Ennivaló sehol és még azok a hivatalnokok is, akiket a vasúti vonal átvételére küldtek ki, Konstantinápolyból kénytelenek élelmezni magukat. Nincs kizárva, hogy az eleséghiány arra kényszerítheti a török sereget, hogy bevonuljon Bulgáriába, ahol talán könnyebben juthat eleséghez. Hogy a legsürgősebb pénzügyi követelményeket teljesíthessék, sürgősen megújították a dohánymonopólium bérlőivel a szerződést, amelyben a bérlők kötelezték magukat, hogy másfél millió török font előleget fizetnek. Annyit ér az egész, mintha egy csöpp víz hullik a forró köre. Parvus, tgagas«caimiimi •hhwm» i ih*"hi in * * * Barabok az igából.* Irta Csizmadia Sándor. III. Vadászat. Fehérlő pusztaságon sűrü, szürke köd ül, De nagy a sürgés-forgás Irgác város körül. Már hajnal óta talpon a várúr. Elemér: A kastély udvarában vendég vendéget ér. Itt van Acélos Ferkó, arról nevezetes: Hol üres árnyék sincs, ott is bajvívót keres. Ezer országon bár, a nagy, kerek ég alatt, Mitől megijedt volna, olyan nyúl nem akadt. Itt van Ébresztő István, hiányzik egy füle, Vérengző, nagy csatákban ellenség csapta le, Ott kellett megmutatni, ki a bátor legény, Mikor tisztujítás volt odafönn a megyén! Lencsés Nagy Ábrahámnak égnek áll fegyvere, Mintha felhőt akarna lövöldözni vele. És Botfa Horváth András meg a többi nagy ur Régi, hires nagy hősök mind irgalmatlanul. Mert nagy vadászat lészen a mai szent napon! Életre kél egy napra erdő, ifjú pagony. Bár nem futkosnak bőven halálra kész vadak, Téli mulatozásul egy-kettő csak akad. Ahogy föláll a sok hős sűrü erdő szélén, •Sütkérezve a mindjárt beváló reményen, A holt fák közt nagy lárma, zaj támad azalatt Ötven hajtó hajhához, kergeti a vadat. Vastag dorongok szólnak, pattognak az ágon, Az urak markolásszák a gyilkos puskákat. • A Dózsa György cimü nagyobb költeményből. Egyszer szörnyű csudára, fölvert vadakhelyett — Gallyak közül kibújnak a botos emberek... Meredt elképedéssel bámulnak az urak, Képzeletben se látnak egy eleven nyulat. Elemér tér csak észre, bár a düh elfutja. Szeliden szól: fiaim, hajtsátok meg újra! És megint zug, kiabál, háborog az erdő, Tán a szerencse napja most mégis csak felj"! Ámde hiába minden, a szűk dülő utra: Vadak nélkül lépnek ki a botosok újra... „Hát az én puskám dorong?!" — Ferkó úr [kiáltja, Céloz s az egyik hajtót szépen eltalálja, Egy ősz ember fölbukik, kipatakzó vére Szép piros virágot fest a rét zöld füvére. Ábrahám, István és a többi puskát ragad, Fegyver durrog, a hajtók futnak, mint a vadak! De a lőtt golyó gyorsabb, vagy nyolc futót elér. „Elég volt!" — szól vidáman kacagva Elemér. A szétrebbent hadakat összetrombitálják. Szól a parancs: szedjétek össze most azsákmányt! Egyik mondja: lám, e nap diadalnak napja! Másik fiát, testvérét, az apját siratja. Szekéren van a zsákmány egymás tetejében. Némely csökönyös, nem is halt meg mégegészen. Zene a hirdetője vadász diadalnak, Jobbágysereg szomorún, sóhajtozva ballag. Kis házak ablakához ütődik a nóta, És más, újabb szöveggel pattan vissza róla. Ezt a nótát senki még nem tudja, nem hallja, De megtanulhatják majd virágos hajnalra: Temetés van, temetés, Csak szóljon a nóta: Halott vér az élőnek Legjobb forralója. •TT * * * A berettyóújfalui választás körül elkövetett betyárságokat bírósági üldözés útján tetézi a kormány, amely 35 oldalas jegyzőkönyveket vétetett már föl olyan esetekben is, amelyeknek lényege valami olyan, hogy egy meg nem vásárolt, tehát ellenzéki szavazó sógora unokahúgának a kutyája beleharapott egy megvásárolt, tehát mungószavazó anyósa házának a kapufélfájába. Ne tessék azonban azt gondolni, hogy a kormány pártoskodik, ő nem. A kormány pártatlan, mert eljárást indít, amint a „Bud. Tud." alábbi közleményéből látható, az ellenzék ellen elkövetett közigazgatási disznóságok miatt is. Egyes lapok azt írják, hogy a belügyminiszter a berettyóújfalui választási mozgalmakból kifolyólag hozzá intézett távirati panaszra nem intézkedett. A „Budapesti Tudósító" illetékes helyről ezzel szemben arról értesül, hogy a belügyminiszter a panaszra azonnal távirati úton intézkedett, Bihar vármegye alispánját az ügyben törvényszerű eljárásra és jelentéstételre hívta föl. Tehát ugyanazok a közigazgatási közegek, amelyek megbízták alantasaikat a törvénytelenségek elkövetésével, vizsgálatot fognak indítani majd egyszer, ha eszükbe jut és kutatni fogják, hogy valóban esett-e sérelem, azaz, hogy valóban végrehajtották-e a kapott felsőbb utasítást? Tehát nyugodjunk meg, a kormány pártatlan... "* A „Magyar Tudósító" jelenti: A függetlenségi pártkörben csütörtökön este sokan voltak fönn a Budapesten időző képviselők közül. Ott volt Károlyi Mihály gróf is, továbbá az elnöki tanácsnak több tagja. Aképviselők felháborodással hallgatták a berettyóújfalui kerületben járt képviselők elbeszélését, akik részletesen beszámoltak az őket ért sérelmekről és a választás folyamán előfordult hallatlan közigazgatási atrocitásokról. Platthy György, Maczky Emil és Bikády Antal bűnvádi feljelentést tesznek a velük szemben eljárt csendőrök, valamint főszolgabírák ellen, hivatalos hatalommal való visszaélés, személyes szabadságuk és mentelmi joguk megsértése miatt. Platthy Györgynek az esete például valósággal rémregénybe illő. Platthy este érkezett Csökmő községbe és ott a pártelnök vendége volt. Már az ágyban feküdt, amikor este fél tíz óra tájban két csendőr beállított hozzá. Ki akarták húzni az ágyból és ki akarták kisérni a községből. Platthy nem volt hajlandó velük menni és figyelmeztette a csendőröket, hogy törvényellenes az eljárásuk. A csendőrök erre eltávoztak, hogy utasítást kérjenek. Kisvártatva automobil robogott a ház elé. Maga Wertheimstein lovag főszolgabíró jött négy csendőrrel s nagy kegyesen megengedte, hogy ott háljon csendőri őrizet alatt. Heggel korán ismét beállitott Wertheimstein és fölkeltette Platthyt. — Itt van az autó, — mondotta. Melyik vasúti állomásra kiván képviselő úr menni? — Sehova se utazom — felelte Platthy. Vigyenek Mezőpeterdre Elek Gusztávhoz. Autó vitte azután a képviselőt Elek Gusztávhoz, a kerületi pártelnökhöz és hogy ne unatkozzék, négy csendőrt adtak melléje az úton. Elek Gusztávnál ott találta Károlyi Mihály grófot, akinek megüzenték, hogy ne pozduljon ki onnét, mert letartóztatják. Bikády Antal még rosszabbul járt, őt Mezősason tartóztatták föl a pártelnök lakásán. Minden tiltakozása hiábavaló volt, a csendőrök kivitték az állomásra és kényszerítették, hogy az első vonattal elutazzék. Három mese. Irta Be&lmS Wlexcitív. * 1. A bíboros menybemenetele. Euzebius bibornok nagyot rúgott a levegőbe, aztán visszasüppedt a menyezetes ágy puha párnái közé. Meghalt. Két angyal ugrott nyomban melléje. Kettőt küldtek érte a földre, mert a megboldogult testének súlya fölülmúlt minden képzeletet és odafönn nem biztak benne, hogy egy angyal az Úr elé birja cipelni a szentéletű lelkiatyát. A két angyal rángatta, cibálta a kihűlt tetemet, de alig egy-két hüvelyknyire birták fekvő helyéből kimozdítani. Belátták, hogy kettejük nem vállalhatják a menyországig tartó hosszú utat. — Mit tegyünk? — tűnődött a fiatalabbik, aki egyébként a fegyverkovácsok védőangyala volt és markos legény hírében állott társai között. — Mit tegyünk? — ismételte a másik — nem kevésbé izmos legény. Ebben a pillanatban eléjük ugrott a Sátán. Ott rejtőzött a szenteltvíztartó tövében. — Kedveseim, — szólt a megrezzent égi lakókhoz, — én segítek rajtatok! — Takarodj! — kiáltottak rá egyszerre mind a ketten. — Jó, én várhatok! — válaszolt gúnyos mosolygással és visszakuporodott a rejtekhelyére. Újra munkához láttak, de sehogy se boldogultak. — Föl kéne üzenni segítségért. Ha leküldenének még vagy három angyalt, akkor menne a dolog, — szólt a fiatalabb.