Népszava, 1913. október (41. évfolyam, 230–256. sz.)

1913-10-22 / 248. szám

bajrahivott ellenfele — csakugyan büntetett előéletű­-e, csakugyan lopott-e kétszer ezüst­kanalat, vagy nem ? Lipseher energikusan cáfolja a dolgot s azt állítja, hogy rágalom az a híresztelés. A sajtóirodának azonban nem kellemetlen az ilyen hírekkel — önma­gát kompromittálni. Baráth úrnak, aki Lip­scherhez írott leveleiben „votre Baráth" (az ön Baráth­ja) aláírással ömlengett, nem kel­lemetlen, hogy barátjainak, alkalmazottai­nak ezt a díszét pocsolyából valónak tün­tesse föl, hogy elhitesse: Tiszáék, Lukácsék franciául tudó kabáttolvajokhoz szaladgál­nak dicséretért! Lipseher érdekében h­isz­szük, hogy neki van igaza, hogy nem bünte­tett előéletű, csak Tiszáék kihasznált s az­tán kirúgott prostituáltja. Különben az is kiderül majd a vallatás­nál, annak a pernek a kapcsán, amit a becsa­pott Lipseher pénzéért indított. A parlamenti őrség keresi a becsületét. A „Pesti Hírlap" 1913 április 25-iki számá­ban támadó cikket közölt a parlamenti őr­ség ellen, többek között azt írva, hogy a had­sereg tagjai rosszul fogják érezni magukat a fogdmegek gárdájában. A honvédelmi mi­niszter fölhatalmazása alapján az ügyészség, a parlamenti őrség, mint a honvédség önálló szervének megsértése miatt megindította a sajtópert a szerző, Abonyi Árpád ellen. A pert október 28-án tárgyalja az esküdtbíró­ság. A védő a tárgyalásra az ellenzék vezér­férfiainak megidézését indítványozta. A parlamenti őrség is jobban tenné, ha nem az újságírón keresné a becsületét, ha­nem" Tisza Istvánon, akinek gonosz munká­jához "eszközül adta magát,­­ vagy pedig előbb gondolták volna meg a vitéz urak, hogy ilyen vállalkozásukkal milyen becsü­letet szereznek önmaguknak. Tisza beszámol : van ábrázata Összevásá­rolt aradi „hívei" szű­k körében is össze­gyűjtve elismételni azokat a hazugságokat és arcátlanságokat, amiket a Frommer-pisz­tolyok védelme alatt elszórtan mondo­tt ed­dig el a fegyverrel meghódított, parlament­ben. Már értesítette Urban aradi főispánt, hogy november 9-én, vasárnap beszámolót mond Aradon Főispánváltozás. A király, mint a hivatalos lap keddi száma jelenti, Wilczek Frigyes gró­fot, Hont vármegye és Selmec- és Bélabánya főispánját, ettől az állásától saját kérelmére fölmentette és helyére Ivánka István földbirto­kost nevezte ki. Az ellenzék mégis bemegy a Házba. * Átadták az elnökségnek az­ összehívó ívet. — Tisza mosakodni fog. — A For­galmi pöre. Tiszáék sakkh­úzása nem jár azzal a si­kerrel, amit remélnek tőle. Az ellenzék szom­baton bemegy a képviselőházba. Tekintettel arra, hogy a Házelnökség összehívó föl­hívása kedden délelőtt még nem jelent meg a hirdető oszlopokon és az ellenzék így nem vehetett hivatalosan tudomást a Ház össze­hívásáról, a függetlenségi párt elnöki taná­csának­­ tagjai úgy határoztak, hogy átad­ják az összehívó ívet a képviselőház elnök­ségének. Ebből az elhatározásból folyóan kedden délben Lovászy Márton, Laehne Hugó, Héderváry Lehel és Bartos János képviselők megjelentek a képviselőházban, ahol Szász Károly az alelnöki szobában fo­gadta őket. Lovászy Márton az ívet ilyen szavakkal adta át Szásznak: — A képviselőház összehívását kérjük. Az erre vonatkozó ívet ezennel átadjuk. Szász­ Károly átvette az ívet és megje­gyezte, hogy az elnökség már intézkedett az ülésnek szombatra leendő összehívása iránt. Lovászy Márton ezt mondotta: — Az nem tartozik miránk. Ezzel sarkon fordultak az ellenzékiek és NÉPSZAVA 1913 október 21­. eltávoztak a Házból. Tiszáék védekeznek ama váddal szemben, mintha ők meg akar­nák akadályozni az ellenzék képviselőházi akcióját. Azt mondják, hogy Tisza már hét­főn reggel megkérte az elnökséget a Ház összehívására, holott az igazság az, hogy erre hétfőn este határozták el magukat, te­hát akkor, amikor tudomást szereztek­ a függetlenségi párt elnöki tanácsának össze­hívó határozatáról. Hogy a képviselőház összehívásával csak a maguk számára akar­tak az ellenzékkel szemben kedvezőbb hely­zetet teremteni, azt az bizonyítja leginkább, hogy a szombati ülés napirendjére csak egy­két törvényjavaslat kitűzését tehették és az igazságügyi bizottságot „dolgoztatják" éj­jel-nappal, hogy legalább az esküdtszék re­formjáról szóló jelentést is előterjeszthes­sék. Hitük és vágyuk az volt, hogy az ellen­zék nem megy el arra az ülésre, amelyet a kormány hívatott össze,­­ és csak most, amikor ebben a hitükben megcsalódtak, fo­lyamodtak az ellenzéket kijátszó másik trükkhöz, ahhoz, hogy egy mangóval inter­pelláltatják még a pinkapanama ügyében Tiszát, aki aztán, mint félhivatalosan is je­lentik, a pinkaügyet a legapróbb részletes­séggel ismertetni fogja. Ez alanti trükkök ellenére azonban az el­lenzék végrehajtja azt, amit elhatározott. El fog menni az ülésre és módot és formát fog találni arra, hogy a pinkabotrány legap­róbb részleteinek szellőztetésével felelősségre vonja, a csalókat. Meg fogja nyitni e szeny­nyes ügynek a zsilipjeit, azután — amikor már végigömlött az ország előtt ennek az ügynek minden mocska — odahagyja a Há­­­zat, hadd szavazzon bizalmat, a csorda kő­kolomposnak. A bizalmi nyilatkozatot amúgy sem tudná megakadályozni, ha pe­dig próbálná: ott van a sok Frommer-pisz­toly meg a Gerök kardja, ezek segítenék a panamistákat abban, hogy csönd legyen a fórumon. Hogy mi le a Tisza mosakodásában, azt tudni még nem lehet. Mondhat azonban akármit, végigöntheti magán a tenger vi­zét, mindhiába:­­ az ország már ítélkezett fölötte. * A nyolc napi határidő vége, amelyet a Forgalmi Részvénytársaság tűzött ki a Ti­szához és Lukácshoz, intézett fölszólító le­velekben az okozott kár megtérítésére és a pártkasszába befizetett másfélmillió visz­szafizetésére, röviden itt lesz. A kulisszák mögött egyezségre szeretnék rábírni a vál­lalatot, amelynek ügyvédje, Polónyi Dezső dr., most még egyelőre az ügy tényállásának­­megállapításán dolgozik. A vállalat el van ugyan tökélve polgári, sőt bűnvádi per út­jára lépni, eddig azonban még döntő mozza­nat e tekintetben nem történt, mert előbb az ügy mibenlétét kell pontosan földeríteni. * * * Az osztrák parlament. # Törvényjavaslat a kivándorlás ellen. Az osztrák képviselőház a pénzügyi re­form és a kivándorlás ellen való törvény­javaslat tárgyalásával kezdte meg új ülés­szaka tanácskozásait. A­ kivándorlás elleni javaslat reakciós intézkedés, amelyet első­sorban a katonáit szökni érző militarizmus követel, de azért vannak olyan intézkedései is,, amelyek szomorúan mutatják, hogy mennyivel előbbre vannak az osztrák demo­kratikus parlament alapján Ausztriában. A törvényjavaslat nemcsak rendőri intézkedé­seket tesz a kivándorlás ellen, hanem gaz­dasági eszközöket is alkalmaz. Tökéletesí­teni akarja a munkásközvetítést és a kiván­dorolni szándékozóknak ugyanolyan munka­feltételeket akar biztosítani, mint amineket a külföldön keresnek. Az is jellemző, hogy amikor a magyar parlament vezetői a legkonokabb ellenségei a munkásságnak, az osztrák parlament el­nöke részvétét küldi a cardiffi bányaszeren­csétlenség alkalmából. Bécs, október 21. A Reichsrath a szünet után kedden délelőtt tartotta első ülését. A pártok tagjai nagy­számban érkeztek a fővárosba és tegnap este minden párt értekezleten határozott a Reichs­rathban követendő magatartása dolgában. Politikai körökben nem igen reménykednek abban, hogy a Reichsrath munkaképes lesz és nem hiszik, hogy az adójavaslatokat és a költségvetést el tudnák intézni. Az osztrák politikai helyzet jelenleg nagyon bizonyta­lan. A rutének és a lengyelek obstrukcióval fenyegetőznek, a többi nagyobb pártok maga­tartása még kétséges. Az osztrák kormány szombaton este hosszú minisztertanácsot tar­tott, amelyen főleg a lengyelek kívánalmait tették megbeszélés tárgyává. A mai ülésen mindenekelőtt Sylvester dr. elnök meleg szavakkal fejezi ki részvétét a „Volturno" katasztrófája, a cardiffi bánya­szerencsétlenség és a „L. N­." léghajó meg­semmisülése alkalmából. A Ház megkezdi ezután érdemleges tárgya­lását. A rutének azon indítványát, hogy a pénz­ügyi javaslatokat halasszák el addig, amíg a galíciai választói reformjavaslatot a tarto­mánygyű­lés elintézi, elvetik és a Ház meg­kezdi a pénzügyi javaslatok részleges megvi­tatását. Mindenekelőtt a motorkocsiilletékre vonatkozó javaslat kerül tárgyalásra. Hoz­zászólanak Tonelli előadó és Kofler kisebb­ségi előadó. A beadványok között vann­ak kormányja­vaslatok a közmunkaügyi minisztérium által kért póthitelről, a konzuli bíráskodásról és a kivándorlási törvényről, továbbá több inter­pelláció a­ Canadian Pacific ügyében. Köve­telik az egész vizsgálati anyag előterjeszté­sét és kérdik, minő óvóintézkedéseket haj­landó a kormány tenni, h­ogy elejét vegye ha­sonló események megismétlődésének. Ivo kép­viselő kéri az ügyész által Altmann igazgató irodájában lefoglalt, lajstrom előterjesztését, amely állítólag több köztisztviselőt kompro­mittál. Breiter képviselő a kormánytól föl­világosítást kér arra nézve, vájjon képvise­lők is részesek-e ebben a piszkos ügyben és parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését kéri. A keresztény-szociális egyesülés interpellá­ciója felvilágosítást kér a kormánytól a ki­vándorlási ügyek egész komplexusáról. To­bisch­ képviselő interpellál a póttartalékosok elbocsátása dolgában. A kormány ma kivándorlási törvényjavas­latot terjesztett a képviselőház elé. Az erről kiadott kommüniké kifejti: Ausztria ez idő szerint a kivándorlók számának tekintetében első helyen áll, ami az utóbbi évek kedvezőt­len gazdasági viszonyaira, úgyszintén a ki­vándorlási lehetőségek növelésére vezethető vissza. Különösen a mezőgazdasági munká­sok németországi kivándorlása volt emelke­dőben. A tengerentúli kivándorlás is fölötte megnövek­edett. Ezenkívü­l megállapított tény, hogy a kivándorlók a kizsákmányolás és a megkárosítás ellen nincsenek eléggé meg­védve és másrészről a kivándorlási mozga­lom túllépi a gazdasági szükséglet kereteit. Statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy a kivándorlók nagy száma a belföldön is kere­setre találhatna. A javaslat a kormánynak befolyást biztosít a munkaszerződésre, ki­vándorlóink védelmére munkaerejük megfe­lelő értékesítése terén és utazás közben való kizsákmányolásuk ellen. Ezáltal a kivándor­lónak hazájával való állandó kontaktusa is biztosítva, volna, a hazatérésre való kilátás lehetővé válna, úgyszintén lehetővé válna az is, hogy a külföldön keresett pénz visszakül­dése által, a munkásnak külföldi iskolázta­tása és kiképzése által kedvező hatás gyako­roltassák a honi gazdasági életre. Másrészt a törvény a védkötelesek kivándorlását meg­akadályozni van hivatva és a kiskorúakat védelmébe veszi a céltalan és kilátástalan kivándorlás veszélyei ellen. A törvény to­vábbá az egész kivándorlási propagandát korlátozza. Ide tartoznak a védkötelesek ki­vándorlásának m­eggátlásán kívül leányok külföldre csábítása ellen előírt intézkedések, valamint a nemzetközi leánykereskedelem ellen a törvényben foglalt egyéb rendelkezé­sek is. Ezzel kapcsolatban azonban a nálunk, sajnos, teljesen elégtelen munkaközvetítés tökéletesítésére is törekedni kell, amennyiben a lehetőség szerint a kivándorolni akaróknak lehetőleg ugyanoly munkafeltételeket kell biztosítani, amikőt külföldön keresnek. El­vileg betiltják Európán kívüli országok szá­mára bérminnkások toborzását.

Next