Népszava, 1913. december (41. évfolyam, 282–306. sz.)

1913-12-02 / 282. szám

XT­T évfolyam. Budapest, 1913 december 2. kedd. 282. szám. NÉPSZAVA­­ AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy é­nt ion­­ negyed évre kor. létévre 12.-kor. s egy hóra 2.-kor. Elvtársak! Munkások! A sajtótörvény-javaslat ellen irányuló NAGY TÜNTETÉS HÉPGYŰLÉSEKET tartunk. Készüljetek 8 ' _ A szociáldemokrata párt. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGZEK SZÁM­ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSEI­: VHI., COl­TI­ UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3—32.) Minek kell sajtótörvény? Kezdettől fogva hirdettük azt, hogy Ti­száék torz javaslata bizonyos meghatározott célok elérésére szolgál. Ha Tiszáék csak azt akarták volna, hogy a független la­pokra nyomást gyakorolhassanak, ezért nem lett volna szükségük új sajtótörvényre. Hiszen eddig is a zaklatás száz eszközével tudták a lapok többségét megfélemlíteni és bizonyos fokig a szolgálatukba kényszerí­teni. Csak azok a lapok engedhették meg maguknak, hogy a kormány működését a kellő világításba helyezzék, amelyek anyá­nkig annyira függetlenek, hogy a kor­mány semmiféle rendszabálya sem tudja őket tönkre tenni. Az utcai árusításra vonatkozó tilalmat eddig is korlátlanul, akadály nélkül gya­korolhatták. A kormánynak bármely perc­ben módjában állt az, hogy valamely lap­nak az árusítását az egész ország terüle­tére eltiltsa. A régi sajtótörvény módot adott a kormánynak arra, hogy a lapokat kitiltsa a pályaudvarokról és a tőzsdékből. A kormánynak módjában áll, hogy a hoz­zája tartozó lapokat szállítási kedvezmé­nyekkel segítse, hogy hivatalosan ezrekkel előfizettessen ezekre a lapokra s a rendel­kezési alapból nagy összegeket juttasson a részükre. Sajtószabadságról tehát eddig sem be­szélhettünk. A régi törvény pongyolasága és hézagai elég alkalmat adtak arra, hogy a kormány a szabad véleménynyilvánítást korlátozza, hogy az ellenzéki lapok számát bizonyos minimumra leszorítsa. A leg­utóbbi napokban újabb bizonyítékát kap­tuk annak, hogy mennyire fölösleges az új sajtótörvény gőzerővel való törvénybe ik­tatása. Szeptember havában egy új lap indult meg Budapesten, amelynek az volt a tö­rekvése,­ hogy a teljesen magukra hagyott és embertelenül kizsákmányolt bányamun­kások érdekeit szolgálja. Tudjuk, hogy a bányamunkások anélkül, hogy az ország­ban kivételes törvények volnának­­, ki­vételes állapotok szorító nyomása alatt gör­nyednek. A bányamunkásoknak nem sza­bad a többi ipari munkásokhoz hasonlóan szervezkedniök. Magas méltóságok, főherce­gek és­ mások húznak abból hasznot, ha a bányamunkásokat csontig kizsákmányol­hatják. A hatalmas részvényesek befolyá­sára vezethető vissza, hogy a bányamunká­sok eddig hiába tettek kísérletet arra, hogy országos szövetséget alakíthassanak. Az új lap, a Bányamunkás, némileg pó­tolni akarta a szervezetet. A lap előfizetői­nek betegség, baleset vagy munkanélküli­ség esetén segélyt ad, temetkezési segélyt, ingyenes jogvédelmet biztosít tagjainak, cikkeivel előmozdítja a bányamunkások érdekeit, helyet ad a panaszaiknak és a sé­relmeiknek. Érthető tehát, h­ogy a bányamunkások tömegesen fizettek elő arra a lapra, amely­ről tudták, hogy őszintén és becsületesen szolgálja érdekeiket. A Bányamunkás ,utóbbi számaiban részletesen ismerteti a­­ petrozsényi bányákban uralkodó állapo­tokat. Kimutatta, hogy a bányászok tizen­két óránál hosszabb munkaidő mellett alig keresnek annyit, hogy kenyeret vehesse­nek családjuknak, hogy a bányákban ural­kodó K­ajcsár-rendszer emberfölötti mun­kára kényszeríti a munkásokat, hogy a bányában napirenden vannak a szerencsét­lenségek, hogy a sérülteket néhány fillér alamizsnával kidobják az utcára. Megemlékezett a lap arról is, hogy Janza Vazul főszolgabíró tőle telhetőleg elősegíti a bányatársaság túlkapásait. A főszolga­bíró azt hiszi, hogy hivatalos működésének legfontosabb feladata a társaság érdekeinek megvédelmezése. Ennek a működésének kö­szönheti, hogy igen tekintélyes ingatlanra tett szert. Az ő telepén van a csendőrka­szárnya, a főszolgabírói hivatal és egy csomó lakóház. A telep minden sarkán ott díszeleg: „Janza-­telep, Magán-terület". A telepre, amely a Malea-patak mellett terül el, egy vasbeton híd vezet, amelyet a fő­szolgabíró építtetett. Hogy miképpen, ar­ról szintén fölvilágosítást ad egy a hídon elhelyezett tábla és azon a következő föl­írás: „Janza Vazul főszolgabíró úr részére tervezte és építette Gábor Ignác mérnök 1909 szept.—okt." Ezt a hidat a főszolgabíró úr megvetette a községgel, amelynek ő a korlátlan ura. Hogy Petrozsényben milyenek a viszonyok, arról is fölvilágosítást adott a kérdéses cikk. A községi pótadó hat év alatt 41 szá­zalékról 96 százalékra emelkedett, a köz­ség adóssága több mint 70­­000 korona. Az utolsó összeírás szerint 1920 tanköteles gyermek közül csak 1181 látogatta az isko­lát, 739 gyermek, vagyis a gyermekek 38 százaléka nem járhatott iskolába. A köz­ségben annyi a megnyomorított vagy el­öregedett munkás, akit néhány korona ala­mizsnával támogat a társpénztár, hogy a főszolgabíró úr nem tudja nézni a koldu­sok csonka végtagjait és azt panaszolta, hogy „a hátborzongató látvány elől még menekülni sem leh­et". A nemeskeblű férfiú védekezésül azt ajánlotta, hogy „senki se­­adjon alamizsnát". Azonban a bányászok nem fogadták meg a nemes tanácsot és ezért a főszolgabíró igy panaszkodik: „bá­nyászaink jószivüek és nem haladnak el egyetlen koldus mellett sem adakozás nél­kül". A Bányamunkás­nak az a cikke, amely ezekről az állapotokról beszámolt, ref.k­.K­ resen fájt janza Vazul urnak. Azonban ..­. V­az ur nem azért főszolgabíró, hogy ne tudjon magán segíteni. Vazul ur nagyon jól tudja, hogy egy főszolgabíró különösen a bá­nyavidéken mindent megengedhet magá­nak. A törvényeket csak a munkásoknak kell betartaniok. A főszolgabíró kötelessége csak annyi, hogy a szeszfogyasztást előse­gítse, mert Petrozsény büszkesége az, h­ogy a legutóbbi hat esztendőben 108.878 koro­nát vettek be szeszadókban. A főszolga­bíró úr szerint a spiritusz élvezetén kívü­l semmire sincs joguk a munkásoknak. Ennek a fölfogásnak hódolva Janza A­azul a Bá­nyamunkás legutóbbi számát — amely csu­pán előfizetőknek jár — a lap petrozsényi megbízottjától elkobozta és az illetőt 300 korona pénzbüntetésre ítélte. Ez az eset nem volna túlságosan jelen­tős, m­ert hiszen a főszolgabírók hasonló vagy nagyobbfokú visszaélései napirenden vannak. Azonban ha ilyesmi lehetséges, ak­kor joggal kérdezhetjük, hogy miért olyan sürgős az új sajtótörvény ? Az utcai ter­jesztés tilalmát nem tudják az eddiginél jobban megszorítani, az új törvény sem adhat több jogot a közigazgatás haramiái­nak, mint amennyit eddig jogtalanul gya­korolnak. Bizonyos és letagadhatatlan, hogy az új sajtótörvény teljesen a munkások ellen irá­nyul. Csupán, a főváros munkásságát nem tudták a rendőri terrorral letörni és a na­gyobb városok munkásainak gazdasági har­cait nem volt lehetséges Janza Vazulokkal, rendőrökkel és csendőrökkel letiporni. Az új sajtótörvény akarja helyettesíteni a petrozsényi főszolgabírót, a kártérítésre vonatkozó szakaszok akarják a nagyobb városokban elvégezni azt a munkát, amelyet Lapunk mfki száma 18 oldal.

Next