Népszava, 1913. december (41. évfolyam, 282–306. sz.)

1913-12-02 / 282. szám

1913 december 2. NÉPSZAVA ság keserves hónapjait és éveit­­... De messze vagyunk még attól, hogy a tőkések a belátásnak erre a magaslatára emelked­jenek. Nagyobbra kell még nőnünk, hogy erre a belátásra kényszeríttessük őket. . . . Ismételjük : a kapitalista termelési rendben a válságok és a munkanélküliség megszüntetéséről szó sem lehet, csak a munkanélküliség borzalmainak enyhítésére törekedhetünk. Ezt meg kell értetni a szer­vezetlen munkások tízezreivel is, akik mostanában végig­szenvedik a munkanél­küliség kálváriáját. Meg kell velük értet­nünk, hogy a munkanélküliség enyhítésére való intézkedéseket csak az osztálytudatos szervezkedés erejével vívhatjuk ki a kapi­talista társadalomtól és hogy a munkanél­küliséget teljesen megszüntetni csak a szo­cialista társadalomban lehet. Az inség sok­szor nagyon jó iskolamester : a gyomrunk korgása utján értet meg velünk olyan igaz­ságokat, amelyek máskülönben nem talál­nak utat az agyunkhoz. Az öntudatos mun­kásoknak tehát a munkanélküliség szülte nyomort is föl kell h­asználniuk a szociál­demokrata toborzás céljára. Ha ez a nyo­mor mindenképpen árt a munkásságnak, hát legalább azzal váljék javunkra, hogy megnöveli táborunkat. HELFOLJ * * * Ügyész, tegye meg kötelességét! Van egy törvénycikk, amely jogot ad minden ,'­llampolgárnak, hogy a hivatalból üldö­ze­ndő cselekmények esetében figyelmez­tesse kötelességére az ügyészséget. Ezt a §-t ritkán szokták közismert bűncselekmé­nyek esetén igénybe venni, mert — nincs rá szükség rá. Az ügyészek olvassák a lapo­kat s ha valamelyik rendőri riporter apró kis bűnügyet tálal föl, rácsapnak, mint a bajra. Másfélmillió koronás bűnügyekre még nem figyelmeztették külön az ügyészséget a lapokon kivü­l legföljebb az érdekeltek, — arra még nem volt példa, hogy másfél­milliós csalást, orgazdaságot, állampénz­sikkasztást, ha hónapokon szélen-hosszan ismertettek a hatóságok, érdektelen ember magánf­öl­jelentéséből kellett tudomásul vennie az ügyészségnek. — Én már megírtam a méltatását. — Remek kritikát csináltam róla. Most szaladok vele a szerkesztőségbe. — Én a „Fővárosi Szemlé"-ben ismertetem. — Én ma tárcát írok Dolliról. — Van róla egy tankölteményem. A Weisz bácsi mosolyog, nevet, a kezet dör­zsöli. — Kerüljenek belül az urak. A karácsonyi piacra szívesen kiadnék egy pár kötetet. Be­szélgessük meg a dolgot. Megbeszélik. Dolfi dicsérgetése közben elő­kerülnek az éveken át zsebben hurcolt kéz­iratok és a fejben kóválygó témákra egy kis előleg adódik. Egyszerre valamennyi újság azt írja Dolfiról, hogy nemcsak kiváló publi­cista, hanem remekíró, alanyi költő és a ma­gyar Shakespeare. Ez mindössze néhány kötet kiadásába ke­rül. A cég kibírja ezt, aztán egy apa csak hozhat áldozatot a fiáért? * Más. A könyvkiadó cég főnöke beszólítja a könyvelőt: — Hunyadi úr, írja ki azoknak a nevét, akik hátralékban és az Akadémiában vannak. Hunyadi úr kiírja és az akadémikusokat fölszólítják, hogy három nap alatt fizessenek. Az akadémikusok már másnap a könyves­boltban köhécselnek. — Mi van a Dolfival? Miért nem dolgozik? írhatna valami tudományos munkát is. Mi adunk neki forrásokat. — Az én padlásom tele van forrásokkal. — Akkor üljön neki és dolgozzék. Mi észre­vesszük, méltányoljuk. Hanem most nem tu­dunk fizetni. Nem baj. Dolfi ír történelmet, ír természet­tudományt és leszen belőle akadémiai tag, egyetemi tanár. * Más? Más már ne következek. Ez is elég. TTT Most már van példa erre is : magánem­bernek kellett följelentést tennie a pinka­panama ügyében, amelyről az ügyészség eddig — a Tisza—Lukácsék részességét il­letően — még nem vett hivatalosan tudo­mást. A budapesti ügyészséghez bűnvádi följelentés érkezett Lukács László volt mi­niszterelnök és Jeszenszky Sándor állam­titkár ellen megvesztegetés büntette címén. A följelentést dr. Bozóky Árpád szolnoki ügyvéd, volt országgyűlési képviselő tette, aki a koalíciós korszakban balpárti fölszó­lalásaival vált ismeretessé. Dr. Bozóky Árpád a következő bead­ványt intézte a királyi ügyészséghez . A múlt hóban kipattant és az egész európai sajtót bejárta a Lukács-kormány úgynevezett margitszigeti panamája, amely lényegileg ab­ban áll, hogy az Általános Forgalmi Részvény­társaság 1,­100.1300 koronát adott a Lukács-kor­mánynak azért, hogy a kormány a margit­szigeti játékkaszinónak a hazárd­játékot is megengedő alapszabályait jóváhagyja. Ebben a panamában minden valószínűség­ szerint az egész kormány és annak egész pártja bűnös és így ezek ellen legalább is bűnpártolás miatt vádat kellene emelni, de a főbűnösök Lukács László volt miniszterelnök és Jeszenszky Sán­dor jelenleg is államtitkár, budapesti lakosok. Ezek ugyanis közvetlenül érintkeztek a ka­szinó kiküldött embereivel és ezek egyeztek meg a kaszinó embereivel, hogy a kormány a közerkölcsiségbe és a kihágási törvény 87—91. §-aiba ütköző alapszabályokat jóváhagyja és ezért a kaszinó fizet a Lukács vezérlete alatt m­űködő politikai pártnak 1.400.000 koronát. Ezen egyezség folytán Lukács és Jeszenszky föl is vették a pénzt. Hogy hová tették, azt a nyomozás lesz hivatott kideríteni. Lukács László jóváhagyta az alapszabályokat, átadta Jeszenszky Sándornak, hogy az majd amikor a kaszinó megnyílik, 1914-ben, kézbesitesse ki. Tagadás esetére gróf Tisza István miniszterel­nököt és Sándor János belügyminisztert mél­tóztassék erre kihallgattatni. Lukács László és Jeszenszky Sándor ezáltal a Btkv. 467. §-ába ütköző megvesztegetés bűntettét követték el, amelynek büntetése 5 évig terjedhető fegyház. A kaszinó emberei pedig, akik ebben a dolog­ban eljártak, a btkv. 470. §-ába ütköző vétséget követtek el. Hogy ezek kik voltak, azt a nyomo­zás igen könnyen megállapítja. E tekintetben dr. Róth Zsigmond kir. közjegyző, Kristóffy József országgyűlési képviselő fognak útbaiga­zítást adni. Különben ide csatolom „Az Est" napilap ok­tóber 16-iki számát, amelyben részletesen meg van írva a­ bűncselekmény. A fönt előadott bűncselekmény hivatalból ül­dözendő és így a királyi ügyészségnek köteles­sége lett volna ebben az ügyben a nyomozást a, bp. 33. §-a alapján följelentés nélkül hivatal­ból elrendelni. Várta is az egész ország, hogy az ügyészség itt is megteszi kötelességét, de csalódtunk. Azért én, mint a magyar állam egyik polgára, a bp. 89. szakaszában megírt jo­gomnál fogva, a fönt körülírt bűncselekményt ezennel följelentem. Teszem ezt azért, mert a közmorálra, sőt a jogbiztosságra hihetetlenül romboló hatással volt már ed­dig is az az általánosan elterjedt tudat, hogy ez a bűncselekmény büntetlenül fog maradni csak azért, mert a „törvényhozó­testület" hatalmasai, miniszterek, államtitká­rok és társaik követték el. Ma már­ nincs tisz­telete a törvénynek, a hatóságoknak, a jognak. Szon­ útfélen hallja az ember, hogy szamár, aki becsületes ?M­agyarországon, hogy koplal­jon vagy kivándoroljon, míg az okos és hatal­mas panamázik, csal­ó büntetlenül. Van-e jo­gosultságuk a közhatalmat kezelni, a bűnösöket büntetni azoknak, akikről bebizonyult, hogy az állami sójövedelmekből milliókat vettek el olyan magáncélokra, amin alapult a hűtlen kezelőnek miniszteri hatalma miniszteri fize­tése és miniszteri nyugdíja ? Ezt az állapotot nem lehet, ügyész úr, állandósítani, mert kü­lönben a teljes anarchia és ennek nyom­án a pusztulás következik be. Egyben figyelmébe ajánlom a tekintetes ügyészségnek, hogy miután az egy millió négy­százezer korona bűntett elkövetésére szolgált, ez az összeg a btk. 61. szakasza alapján elkob­zandó és az 1892. évi 27-ik törvénycikk szaka­szában megirt közcélokra fordítandó. Ez az összeg most, mint „Az Est" napilapnak novem­ber 60-iki számából kitűnik, a Magyar Általá­nos Hitelbank Nádor­ utcai főpénztáránál van, tehát gyors és erélyes eljárás mellett ez a pénz még lefoglalható és a törvényben elrendelt célra megmenthető. Szolnok, 1913 november 30. Tisztelettel Dr. Bozóky Árpád szolnoki ügyvéd. A feljelentés a hétfő reggeli postával ér­kezett meg az ügyészségre. Délelőtt iktat­ták, de ezenkívül egyebet nem cselekedtek vele. N­em siettek lefoglalni, hogy vissza­juttassák a rendelkezési alapba, amelybe törvénytelenül — mert a parlament meg­kerülésével — szolgáltatták be s amelyről törvénytelenül, fölhatalmazás nélkül sik­kasztották ki. Amint a pénzt nem siettek biztosítani az ügyészségen, úgy nem sietnek biztosítani a följelentés­ említette egyéb közjavakat sem. A följelentés csak annyiban változtat a helyzeten, hogy az ügyészségnek most már hivatalosan is tudomásul kell vennie a való tényállást s ha kötelességét teljesíteni akarná, meg kellene indítania az eljárást. A körülmények tehát csak az ügyészségre nézve súlyosbodtak, a kormányra nézve nem. Mert az eljárás nem fog megindulni a vesztegetés, csalás, orgazdaság és hivatali sikkasztás ügyében. A kassai ügyészség félti a bihariakat. Or­szágszerte terjeszti pártunk a mungó kor­mány sajtómerénylete ellen kiadott röpirat­­­ot, amelynek címe: „Harcra a bihariak rémuralma ellen". Ez a röpirat a kassai ügyészségnek szemet szúrt és vasárnap haj­nalban a még található példányait elko­boztatta. A Tisza Pista uralmát még egy falusi szolgabirónál is jobban védő ügyész­ség vizsgálóbírója az elkobzást a következő végzéssel rendelte el: V. M. 413/913. sz. A kassai kir. törvényszék vizsgálóbírójától. Végzés. Alkotmány elleni izgatás vétsége miatt gya­núsított ismeretlen tettes elleni bűnügyben a kir. ügyészség indítványa folytán a Bp. 567. §-a alapján „Harcra a bihariak rémuralma ellen" című és „Magyar szociáldemokrata párt" aláírással ellátott röpirat lefoglalását elrendelem és a lefoglalásnak a Bp. 567. 3-ik bekezdése értelmében leendő sürgős foga­natosítása végett a kassai rendőrkapitányi hi­vatalt megkeresem azzal, hogy a lefoglalt példányok közvetlenül a kassai kir. ügyész­séghez terjesztendők be. Indokok: A „Harcra a bihariak rémuralma ellen" című és a „Magyar szociáldemokrata párt" atab­as­sal ellátott röpirat egész tartalma a kormány, annak egyes tagjai és különösen a miniszter­elnök és az országgyűlés egyik pártja, mint Az alkotmány egyes intézményei és az ország­gyűlésnek törvényes joga ellen lázítani és igy a Btk. 173. §-ába ütköző alkotmány elleni iz­gatás vétségének tényálladékát alkotni, látszik, miért is a kir. ügyészség indítványa folytán a­ nyomtatvány lefoglalását elrendelni kellett. Kassa, 1913 november hó 29-én. Soós Béla s. k., kir. törvényszéki vbbre. A kassai ügyészség szemében tehát alkot­mányellenes izgatásnak látszik a Tiszáék kártékony munkája ellen való fölhívás, azért rendőreikkel már a hajnali órákban behatoltak kassai pártszervezetünk helyisé­gébe és az inkriminált röpirat található pél­dányait elkobozták. Ha van Tiszáékban egy kis hálaérzet, ak­kor az éberszemű kassai ügyészségről soha­sem szabad megfeledkezniök és az a vizs­gálóbíró, aki Tiszáék bűneit, a jogtiprást és a panamákat, amik ellen a röpirat izgat, az alkotmány intézményeivé léptette elő, a finom jogászi elmcéllel megindokolt elkob­zásért szintén megérdemli a kellő figyelmet a pártatlan Balogh részéről. Ezt a tehetséges két embert kodifikálással kell megbízni! Ők már tudják, miként lehet a csalásból és or­gazdaságból alkotmányos, törvény­ védte intézményt csinálni ! Beszámoló: Az ellenzéki képviselők egy kis csoportja vasárnap IS N­agykőrösön járt, ahol Bakó József képviselő elmondta beszá­moló beszédét. A képviselő örömének adott kifejezést afölött, hogy az ellenzék ismét egy nagy, egységes táborban folytatja a har­cot. Kemény szavakkal ostorozta a mostani kormányrendszert, amely a tisztességes kor­mányzás minden eszközét elrúgja magától. A népgyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben tiltakozott az erőszak és a kor­rupció ellen. A Bakó József kíséretében le­utazott ellenzéki képviselők a népgyűlés kí­vánságára gyújtó hatású beszédben ismer­tették a politikai küzdelem eseményeit. o

Next