Népszava, 1913. december (41. évfolyam, 282–306. sz.)

1913-12-25 / 302. szám

1913 december 25. NÉPSZAVA önmagukban, a saját intézményeikben bíz­hatnak. A kapitalista társadalomban a munkanélküliség semmiféle eszközzel sem szüntethető meg. Ezért küzdenek a szerve­zett munkások a gazdasági és politikai harc eszközeivel egy új, egy helyesebb rend­szeren felépült társadalomért. Ha a munka­nélküliek karácsonykor a gazdagok dús la­kásaiban meglátják a sugárzó karácsony­fát, jusson eszükbe, hogy milyen hazugság ebben a társadalomban békéről és szeretet­ről beszélni. A saját nyomoruk, az éhező nők és a koplaló ártatlan gyermekek tölt­sék meg izzó gyűlölettel szívüket a jelen­legi képmutató társadalom ellen, a gazda­gok lakásaiból kisugárzó fény buzdítsa őket a lankadatlan, elszánt küzdelemre ! A szociális forradalom lünk, sztrájkolunk, szövetkezeteket alakí­tunk, ostromoljuk a községházakat, agitá­lunk, röpiratokat osztunk, lapot írunk és olvasunk; szóval, mindannyian a magunk helyén és a magunk erejével iparkodunk elvégezni a kötelességünket. Olyanok va­gyunk mindannyian, akik a szocialista eszme hívei vagyunk és szolgálatában ál­lunk, mint egy óriási zenekar: az egész or­szágban, az egész világon elszórt zenekar egyes tagjai, akik valamennyien valami­lyen hangszeren játszunk. De a­ sok külön­féle szinti, erejű, lejtésű hangot egyetlen fegyelmezett és egy célra törő dallammá össze kell fognia valakinek, mert csak így tud kibontakozni, megszületni a nagy világtörténelmi zeneköltemény: a­ szocializ­mus. Kautsky műve összefogja a munkás­mozgalom egyes szálait és megmutatja, mint törnek ezek egyetlen közös célra: a társadalom gyökeres forradalmi átalakí­tására és megmutatja azt, hogy a társa­dalmat csak úgy lehet átalakítani, hogy a­ mai uralkodó osztályok helyét a politikai és gazdasági hatalom birtokában a mun­kásosztály foglalja el. Egyáltalán szabatos és világos feleletet ad erre a kérdésre, mi a forradalom. A leg­több ember azt hiszi, hogy a forradalom véres események, gyilkolások, emberpusz­títás, égő kastélyok és fölperzselt városok, erőszakos cselekedetek és kegyetlenkedé­sek gyűjtemé­nye. Kautsky kimutatja és megmagyarázza, hogy ezek­­a külsőségek egyáltalán nem­ járnak vele a­ forradalom­mal. Vannak és voltak a történelemben igen véres események, amelyeknek mi kö­zük sincsen a forradalomhoz és viszont teljesen vértelen, békés események, ame­lyek azonban gyökeres forradalmakat je­lentettek.­ Nem a külsőségek, nem a szín­falak és a romantikus világításon dől el, forradalmi-e valamely esemény, hanem azon, hogy uralomra juttat-e valamely új társadalmi osztályt vagy pedig olyan irányban viszi előre az emberiséget, hogy közelebb jut ehhez a célhoz: új társadalmi osztálynak hatalomra juttatásához. A szo­cializmus nem azért forradalmi párt, mintha céljait erőszakkal, gyilkolással, gyújtogatással, kivégzésekkel, vérontással akarná elérni, hanem azért, mert minden szocialista cselekedet mögött az a szándék lappang, az az akarat él benne, hogy a 13. És a többiek vele siránkozának. 14. A görög sem vala vidám kedvű immáron és szive szomorodtan mondá: Husarut mi Osi­risnak mondjuk és Phoibos Apollon néven es­merék a mi őseink. Még ama Betlehemben is állitanának szent helyeket néki, de mégsem leve szótér, aki a ti nyelveteken megváltónak mondatik, mivel nem válta meg senkit. Vált­ságom diját nikkem is magamnak kelle fizetnem. 15. A körülötte állongók ezt nem hivék el nékie, mivelhogy a rabszolgáknak nem vala pénzök váltságra ez időkben. 16. Hamis nyelvű a görög, mondák egy a másnak. 17. És szavát emelé egy messziről jött ember, akinek ábrázata barna vala, mint romlott olaj­nak szine. 18. Én távoli hazámban is születék sok száz esztendőknek előtte egy férfiú, ki mindenek megváltására jött a világra és Gautama Budd­hának neveztetik vala. Királyfinak születék és koldus leve. Királynak nevező a koldusokat és azóta királyi nevezettel koldulunk és még min­dig nagy a mi szivünk szomorúsága, mivel táp­lálékunk sincsen. 19. Szemébe nem jövő könny és a körülállók is csak ő szivükben könnyezének. 20. A görögöt elővette megestelen csúfondá­ros kedve és ő szólt rája a barna ábrázatú ide­genre, akinek is csak szakadt vászondarab vala, csavarva ágyékai körül és mindenek láthaták teste nagy soványságát. 21. Királyi nevezet helyében tisztes köntöst adhatott vol,na örökbe a te megváltód, akinek ugy sem vala szüksége hímes köntösökre, ha már oktalanul elhagyá királyi székét. 22. Fejükkel bólintanak rá az emberek és amíg néznék egymás szennyes és szakadozott köntösét, egy hajlottabb korú­­Mileabéli, aki­ munkásosztályt fölszabadítsa, vagyis­ a munkásosztály kezébe juttassa a gazdasági és politikai hatalmat. Kimutatja Kautsky, hogy ilyen — igazi értelemben vett — forradalmi osztály csak egy van a mai társadalomban : a munkás­osztály és egy ilyen párt van : szociál­demokrata párt, amely a bérmunkások nagy számban és fontosságban egyre nö­vekedő pártja. Sokan úgy vélekedtek, hogy a munkásság szervezetei, szakszervezetek, szövetkezetek, politikai pártja, a munkás­védelem és a demokrácia, fölöslegessé teszi a forradalmakat, hogy a mai világ lassan­ként a társadalmi reformok útján belenő a jövendő világába. Sokan azt hitték, hogy a munkásmozgalom növekedésével, befo­lyása terjedésével az osztályellentétek eny­hülni fognak és a munkásság fölszabadu­lását társadalmi reform utján is elérheti s nem lesz szükség forradalomra. Ezzel a föl­fogással száll nagy erővel szembe Kautsky s nagyszabású képet rajzol korunk politikai és gazdasági irányairól, amelyek nemhogy közelebb hoznák a kizsákmányolók és ki­zsákmányoltak osztályait egymáshoz, el­lenkezőleg, olyan egyre mélyülő szakadé­kot ásnak közöttük, amelyeknek áthidalását nem a reform, hanem csak a forradalom tudja megoldani. Eddig a pontig vezeti el Kautsky művé­nek első füzete­ az eseményeket; megma­gyarázza a forradalom igaz mivoltát, ösz­szehasonlítja a régebbi forradalmakat a készülő ujjal, kifejti, igaz-e, hogy a forra­dalmak ideje elmúlott és hogy a modern él­et demokratikus szelleme és munkásintéz­ményei fölöslegessé és lehetetlenné teszik a forradalmakat. Miután úgy találja, hogy nem, hogy korunk összehajtó erői a forra­dalmi megoldás szükségességét és kikerül­hetetlen­ségét bizonyítják , művének máso­dik — januárban megjelenendő — részé­ben azt a kérdést vizsgálja : milyen esemé­nyek és intézkedések, milyen változások teremtik majd meg a társadalomnak ezt a kikerülhetetlen forradalmi átalakulását. Kautsky füzetét­­Tarami Ernő elvtárs fordította, akinek világos, logikus, férfias tisztasági­ elméje bizonyára a lélekrokon­ság alapján is vonzódik Kautskynak sok tekintetben hasonló intellektusához. Ez a belső, lelki rokonság iró és fordító között igen nagy mértékben­ javára vált a földi­nek egyik szemét kiüték vala ifjonti korában ama kegyetlen adószedők, kik atyja földjét, házát és ökreit elvevék, szivében haragot táp­lálván, kiáltott: 23. Bizony mondom, nincs miben öltözzék, nincs miből ételét vegye az ember fia s ha talán messzi külországokban születék is Messiás, nem lehető az sem igazi! 24. És mondá egy másik: Csodás jelek vagy­nak az égen és az igazi Messiásnak el kell jön­nie, mert megjósolták a próféták. 23. És mondá a harmadik: Csodás jelek vágy­nak az égen, esthajnalon kardalaku csillag kél föl napkeletről. Bizony mondom, megszü­leték Izraelban a Messiás és eljövend mi új kirá­lyunk, aki e siralom völgyéből kivezetend ben­nünket. 26. De nem hivék el az ő szavait, csak felóga­ták a fejüket, mint fáradt öszvérek. A barna ábrázatú zsoldos mondá: Ha eljött, szűztől kell­ születnie, mint Buddhának. 27. A Miczráimbéli bólintott: És a csillag mondja, hogy elmenjünk imádni őt. 28. A görög fitymálván a­ Miczráimbéli hiszé­kenységét, mutatni akará ő tudományát, amit gazdájától oroza­ el, amidőn ura mögött állana a lakomákon és ura a kereveten ő barátaival beszélgetne lakomázás közben Achajabéli böl­cselkedők iratairól. És megint csak csúfondáros szók h­agyák el száját. 29. Menjetek ti messze országbéli királyok és imádjátok ti megváltótokat A bölcs Piáló azonban azt mondá, hogy a logosz, az ige, azaz az ész lesz testté az emberfiában. 30. A Judeabéliek és Galileabéliek nem vevék eszekben a szavak értelmét és a görögnek ra­vasz elméjében sem vala értelmök a szóknak, mivel ő csak hiúságból mondá ki őket. 31. És egy iffjabbik Júdeabéli szóla: Saruja nagy és izgatóan érdekes kérdését tár­gyalja a „Munkáskönyvtár"-nak első fü­zete, amelyet a szépszova-könyvkereske­dés karácsonyi meglepetés és ajándék gya­nánt jelentetett meg a napokban. „A szo­ciális forradalom" Kautsky Károlynak, a német és a nemzetközi szocializmus nagy elméleti kutatójának, a marxista­ tudo­mány legkiválóbb és világszerte elismert képviselőjének egyik legérdekfeszítőbb, legnépszerűbb és legtanulságosabb műve. A „Munkáskönyvtár" alkalmasabb mun­kával nem is indulhatott volna neki hódí­tó útjának, mint ezzel a művel, amely a tudo­mányos új igazságok megállapításával a legnemesebb értelemben vett agitációs munkát kapcsolja össze. Tanít, igazságo­kat bányász ki és ismertet meg, rátanít bennünket, hogy a társadalmi élet jelensé­geit, a történelem eseményeit összefüggé­sükben értsük meg és főképpen választ ad arra a minden gondolkodó embert érdeklő kérdésre: merre tart, milyen célok felé ha­lad a társadalmi fejlődés? Mi lesz a világ­ból, az emberi társad­alomból, milyen átala­kulások felé megyünk, milyen lesz em­berek és osztályok sorsa abban az új vi­lágban, amelynek eljöveteléért küzd a szo­cializmus, az­ a Kautsky könyvének izgató kérdése. Benn állunk a napi politikai és gazda­sági harc forgatagában. Tüntetünk, nép­gyűléseket tartunk, választójogért harcol 5. És megszólaló egy vén a sokaságból: Éltünk nagyobb, mint az erdei vadaké és a pusztai prófétáké, akiknek sáska adatik enniök. Vajha megszületnék immáron ama Messiás, akit a magassságbéli igér vala ő prófétái szájával és adna nékünk ennünk, mivel tehetetlenek va­gyunk és nincs, aki nékünk ennünk adna. 6. És reábólintott a sokaság, mondván: Vajha megszületnék, aki ennünk adna és megszaba­dítana nyomorúságunk és siralmunk völgyéből. 7. Egy közülök Miezráimból való vala, ame­lyet a görögök Egyiptomnak nevezének. Az a hir terjedő róla, hogy szökött rabszolga lenne és arcán meg fején, amelyet is a Miezráimbéliek módján simára kopaszított volt, valóban vol­tanak némely hegedett sebek, mint szeges kor­bács csapásainak nyoma. Nehezen és halkan szóla: 8. Nálunk már régen megszü­leték, még mi­előtt a legelső fényes kaput emelte volna rá, aki adja az életet, idvességet és egészséget. .­. Az igen régen lehetett vala, mondá a görög, félrehúzván a csufondárosak módjára ő csupasz száját. 10. A többiek értetlenül hallgatának, mivel nem tudták, hogy a Miezráimbéliek a maguk nyelvén pernának, fényes kapunak mondják e fejedelmöket, akit a Judeabéliek fáraónak neve­zének. És nem vevék eszükben azt sem, hogy a Miczráimbéli bálványimádók nyelvén Rá-nak a Napisten neveztetik vala. De azért csöndben hallgatának a Miczráimbéli szavára: 11. Valójában igen régen volt vala ez és Há­feurunak mondják a Nap fiának nevét, aki is újra támad minden évben tavasz jöttével, de m­ég egyetlen évben sem hozott megváltást a rabszolgáknak. 12. És siránkozok. 385

Next