Népszava, 1913. december (41. évfolyam, 282–306. sz.)
1913-12-25 / 302. szám
1913 december 25. NÉPSZAVA önmagukban, a saját intézményeikben bízhatnak. A kapitalista társadalomban a munkanélküliség semmiféle eszközzel sem szüntethető meg. Ezért küzdenek a szervezett munkások a gazdasági és politikai harc eszközeivel egy új, egy helyesebb rendszeren felépült társadalomért. Ha a munkanélküliek karácsonykor a gazdagok dús lakásaiban meglátják a sugárzó karácsonyfát, jusson eszükbe, hogy milyen hazugság ebben a társadalomban békéről és szeretetről beszélni. A saját nyomoruk, az éhező nők és a koplaló ártatlan gyermekek töltsék meg izzó gyűlölettel szívüket a jelenlegi képmutató társadalom ellen, a gazdagok lakásaiból kisugárzó fény buzdítsa őket a lankadatlan, elszánt küzdelemre ! A szociális forradalom lünk, sztrájkolunk, szövetkezeteket alakítunk, ostromoljuk a községházakat, agitálunk, röpiratokat osztunk, lapot írunk és olvasunk; szóval, mindannyian a magunk helyén és a magunk erejével iparkodunk elvégezni a kötelességünket. Olyanok vagyunk mindannyian, akik a szocialista eszme hívei vagyunk és szolgálatában állunk, mint egy óriási zenekar: az egész országban, az egész világon elszórt zenekar egyes tagjai, akik valamennyien valamilyen hangszeren játszunk. De a sok különféle szinti, erejű, lejtésű hangot egyetlen fegyelmezett és egy célra törő dallammá össze kell fognia valakinek, mert csak így tud kibontakozni, megszületni a nagy világtörténelmi zeneköltemény: a szocializmus. Kautsky műve összefogja a munkásmozgalom egyes szálait és megmutatja, mint törnek ezek egyetlen közös célra: a társadalom gyökeres forradalmi átalakítására és megmutatja azt, hogy a társadalmat csak úgy lehet átalakítani, hogy a mai uralkodó osztályok helyét a politikai és gazdasági hatalom birtokában a munkásosztály foglalja el. Egyáltalán szabatos és világos feleletet ad erre a kérdésre, mi a forradalom. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a forradalom véres események, gyilkolások, emberpusztítás, égő kastélyok és fölperzselt városok, erőszakos cselekedetek és kegyetlenkedések gyűjteménye. Kautsky kimutatja és megmagyarázza, hogy ezeka külsőségek egyáltalán nem járnak vele a forradalommal. Vannak és voltak a történelemben igen véres események, amelyeknek mi közük sincsen a forradalomhoz és viszont teljesen vértelen, békés események, amelyek azonban gyökeres forradalmakat jelentettek. Nem a külsőségek, nem a színfalak és a romantikus világításon dől el, forradalmi-e valamely esemény, hanem azon, hogy uralomra juttat-e valamely új társadalmi osztályt vagy pedig olyan irányban viszi előre az emberiséget, hogy közelebb jut ehhez a célhoz: új társadalmi osztálynak hatalomra juttatásához. A szocializmus nem azért forradalmi párt, mintha céljait erőszakkal, gyilkolással, gyújtogatással, kivégzésekkel, vérontással akarná elérni, hanem azért, mert minden szocialista cselekedet mögött az a szándék lappang, az az akarat él benne, hogy a 13. És a többiek vele siránkozának. 14. A görög sem vala vidám kedvű immáron és szive szomorodtan mondá: Husarut mi Osirisnak mondjuk és Phoibos Apollon néven esmerék a mi őseink. Még ama Betlehemben is állitanának szent helyeket néki, de mégsem leve szótér, aki a ti nyelveteken megváltónak mondatik, mivel nem válta meg senkit. Váltságom diját nikkem is magamnak kelle fizetnem. 15. A körülötte állongók ezt nem hivék el nékie, mivelhogy a rabszolgáknak nem vala pénzök váltságra ez időkben. 16. Hamis nyelvű a görög, mondák egy a másnak. 17. És szavát emelé egy messziről jött ember, akinek ábrázata barna vala, mint romlott olajnak szine. 18. Én távoli hazámban is születék sok száz esztendőknek előtte egy férfiú, ki mindenek megváltására jött a világra és Gautama Buddhának neveztetik vala. Királyfinak születék és koldus leve. Királynak nevező a koldusokat és azóta királyi nevezettel koldulunk és még mindig nagy a mi szivünk szomorúsága, mivel táplálékunk sincsen. 19. Szemébe nem jövő könny és a körülállók is csak ő szivükben könnyezének. 20. A görögöt elővette megestelen csúfondáros kedve és ő szólt rája a barna ábrázatú idegenre, akinek is csak szakadt vászondarab vala, csavarva ágyékai körül és mindenek láthaták teste nagy soványságát. 21. Királyi nevezet helyében tisztes köntöst adhatott vol,na örökbe a te megváltód, akinek ugy sem vala szüksége hímes köntösökre, ha már oktalanul elhagyá királyi székét. 22. Fejükkel bólintanak rá az emberek és amíg néznék egymás szennyes és szakadozott köntösét, egy hajlottabb korúMileabéli, aki munkásosztályt fölszabadítsa, vagyis a munkásosztály kezébe juttassa a gazdasági és politikai hatalmat. Kimutatja Kautsky, hogy ilyen — igazi értelemben vett — forradalmi osztály csak egy van a mai társadalomban : a munkásosztály és egy ilyen párt van : szociáldemokrata párt, amely a bérmunkások nagy számban és fontosságban egyre növekedő pártja. Sokan úgy vélekedtek, hogy a munkásság szervezetei, szakszervezetek, szövetkezetek, politikai pártja, a munkásvédelem és a demokrácia, fölöslegessé teszi a forradalmakat, hogy a mai világ lassanként a társadalmi reformok útján belenő a jövendő világába. Sokan azt hitték, hogy a munkásmozgalom növekedésével, befolyása terjedésével az osztályellentétek enyhülni fognak és a munkásság fölszabadulását társadalmi reform utján is elérheti s nem lesz szükség forradalomra. Ezzel a fölfogással száll nagy erővel szembe Kautsky s nagyszabású képet rajzol korunk politikai és gazdasági irányairól, amelyek nemhogy közelebb hoznák a kizsákmányolók és kizsákmányoltak osztályait egymáshoz, ellenkezőleg, olyan egyre mélyülő szakadékot ásnak közöttük, amelyeknek áthidalását nem a reform, hanem csak a forradalom tudja megoldani. Eddig a pontig vezeti el Kautsky művének első füzete az eseményeket; megmagyarázza a forradalom igaz mivoltát, öszszehasonlítja a régebbi forradalmakat a készülő ujjal, kifejti, igaz-e, hogy a forradalmak ideje elmúlott és hogy a modern élet demokratikus szelleme és munkásintézményei fölöslegessé és lehetetlenné teszik a forradalmakat. Miután úgy találja, hogy nem, hogy korunk összehajtó erői a forradalmi megoldás szükségességét és kikerülhetetlenségét bizonyítják , művének második — januárban megjelenendő — részében azt a kérdést vizsgálja : milyen események és intézkedések, milyen változások teremtik majd meg a társadalomnak ezt a kikerülhetetlen forradalmi átalakulását. Kautsky füzetétTarami Ernő elvtárs fordította, akinek világos, logikus, férfias tisztasági elméje bizonyára a lélekrokonság alapján is vonzódik Kautskynak sok tekintetben hasonló intellektusához. Ez a belső, lelki rokonság iró és fordító között igen nagy mértékben javára vált a földinek egyik szemét kiüték vala ifjonti korában ama kegyetlen adószedők, kik atyja földjét, házát és ökreit elvevék, szivében haragot táplálván, kiáltott: 23. Bizony mondom, nincs miben öltözzék, nincs miből ételét vegye az ember fia s ha talán messzi külországokban születék is Messiás, nem lehető az sem igazi! 24. És mondá egy másik: Csodás jelek vagynak az égen és az igazi Messiásnak el kell jönnie, mert megjósolták a próféták. 23. És mondá a harmadik: Csodás jelek vágynak az égen, esthajnalon kardalaku csillag kél föl napkeletről. Bizony mondom, megszületék Izraelban a Messiás és eljövend mi új királyunk, aki e siralom völgyéből kivezetend bennünket. 26. De nem hivék el az ő szavait, csak felógaták a fejüket, mint fáradt öszvérek. A barna ábrázatú zsoldos mondá: Ha eljött, szűztől kell születnie, mint Buddhának. 27. A Miczráimbéli bólintott: És a csillag mondja, hogy elmenjünk imádni őt. 28. A görög fitymálván a Miczráimbéli hiszékenységét, mutatni akará ő tudományát, amit gazdájától oroza el, amidőn ura mögött állana a lakomákon és ura a kereveten ő barátaival beszélgetne lakomázás közben Achajabéli bölcselkedők iratairól. És megint csak csúfondáros szók hagyák el száját. 29. Menjetek ti messze országbéli királyok és imádjátok ti megváltótokat A bölcs Piáló azonban azt mondá, hogy a logosz, az ige, azaz az ész lesz testté az emberfiában. 30. A Judeabéliek és Galileabéliek nem vevék eszekben a szavak értelmét és a görögnek ravasz elméjében sem vala értelmök a szóknak, mivel ő csak hiúságból mondá ki őket. 31. És egy iffjabbik Júdeabéli szóla: Saruja nagy és izgatóan érdekes kérdését tárgyalja a „Munkáskönyvtár"-nak első füzete, amelyet a szépszova-könyvkereskedés karácsonyi meglepetés és ajándék gyanánt jelentetett meg a napokban. „A szociális forradalom" Kautsky Károlynak, a német és a nemzetközi szocializmus nagy elméleti kutatójának, a marxista tudomány legkiválóbb és világszerte elismert képviselőjének egyik legérdekfeszítőbb, legnépszerűbb és legtanulságosabb műve. A „Munkáskönyvtár" alkalmasabb munkával nem is indulhatott volna neki hódító útjának, mint ezzel a művel, amely a tudományos új igazságok megállapításával a legnemesebb értelemben vett agitációs munkát kapcsolja össze. Tanít, igazságokat bányász ki és ismertet meg, rátanít bennünket, hogy a társadalmi élet jelenségeit, a történelem eseményeit összefüggésükben értsük meg és főképpen választ ad arra a minden gondolkodó embert érdeklő kérdésre: merre tart, milyen célok felé halad a társadalmi fejlődés? Mi lesz a világból, az emberi társadalomból, milyen átalakulások felé megyünk, milyen lesz emberek és osztályok sorsa abban az új világban, amelynek eljöveteléért küzd a szocializmus, az a Kautsky könyvének izgató kérdése. Benn állunk a napi politikai és gazdasági harc forgatagában. Tüntetünk, népgyűléseket tartunk, választójogért harcol 5. És megszólaló egy vén a sokaságból: Éltünk nagyobb, mint az erdei vadaké és a pusztai prófétáké, akiknek sáska adatik enniök. Vajha megszületnék immáron ama Messiás, akit a magassságbéli igér vala ő prófétái szájával és adna nékünk ennünk, mivel tehetetlenek vagyunk és nincs, aki nékünk ennünk adna. 6. És reábólintott a sokaság, mondván: Vajha megszületnék, aki ennünk adna és megszabadítana nyomorúságunk és siralmunk völgyéből. 7. Egy közülök Miezráimból való vala, amelyet a görögök Egyiptomnak nevezének. Az a hir terjedő róla, hogy szökött rabszolga lenne és arcán meg fején, amelyet is a Miezráimbéliek módján simára kopaszított volt, valóban voltanak némely hegedett sebek, mint szeges korbács csapásainak nyoma. Nehezen és halkan szóla: 8. Nálunk már régen megszületék, még mielőtt a legelső fényes kaput emelte volna rá, aki adja az életet, idvességet és egészséget. .. Az igen régen lehetett vala, mondá a görög, félrehúzván a csufondárosak módjára ő csupasz száját. 10. A többiek értetlenül hallgatának, mivel nem tudták, hogy a Miezráimbéliek a maguk nyelvén pernának, fényes kapunak mondják e fejedelmöket, akit a Judeabéliek fáraónak nevezének. És nem vevék eszükben azt sem, hogy a Miczráimbéli bálványimádók nyelvén Rá-nak a Napisten neveztetik vala. De azért csöndben hallgatának a Miczráimbéli szavára: 11. Valójában igen régen volt vala ez és Háfeurunak mondják a Nap fiának nevét, aki is újra támad minden évben tavasz jöttével, de még egyetlen évben sem hozott megváltást a rabszolgáknak. 12. És siránkozok. 385