Népszava, 1914. január (42. évfolyam, 1–27. sz.)

1914-01-01 / 1. szám

HU. évfolyam. Budapest, 1914 január 1. csütörtök. 1 szám. N­É­P­S­ZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: SZERKESZTŐJE«». VIIX., CONTI-UTCA 4. egy évre. . . 24.— kor. I negyed évre..... Vor. fel évre i®.— kor. I egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁK ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL, VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3-32.) Elvtársak! A sajtójavaslat ellen irányuló tüntetésre készüljetek! Harcos új esztendő. A Népszava terjesztésére­­és erősítésére hívjuk föl az új esztendő és régi nyomorú­ság első napján a szociáldemokratákat. Nem megszokásból, nem is nyereséghaj­hászatból tesszük ezt, hanem azért, mert érezzük és tudjuk, h­ogy ebben az eszten­dőben élet-halálharcot kell majd vívnunk a gondolat szabadságá­ért, a sajtószabadságért, amelynek meg­fojtására már fonják a hurkot az ország hóhérai. A Népszava a munkásmozgalomnak leg­értékesebb és pótolhatatlan fegyvere, amíg erős és hatalmas lapunk van, amely az igaz. Szó és kíméletlen bírálat korbácsával ver végig minden elnyomón és kizsákmányo­lón, addig van reményünk arra, hogy el­lenfeleinket kiverhetjük a legmegerősítet­tebb hadállásokból is. Ha ezt a fegyvert az elnyomók és szipolyozók nemzete ki tudná­­csavarni a kezünkből, akkor igazán mi is elmondhatnék: Kurucok,­­jó éjszakát! De hát ez nem fog megtörténni, mert nem szabad, nem lehet megtörténnie. A Népszava egy nagy darab világosság az ország sötétjében. A Népszava egy nagy darab igazi nép­műveltség a tudatlanság fertőjében. A Népszava egy darabja , az állandó forradalomnak, a minden nap megújuló föllázadásnak az igazságtalanság és szegénység uralma ellen. A Népszava a munkásosztály nagy áldozatokkal kivívott hatalmának legmesszibbre látszó darabja. A Népszava a dolgozó nép panaszainak se­rtése, sérelmeinek megtorlója, az elnyo­mók ostora, a kizsákmányolók megfenyítője, a hatalmukkal visszaélők réme, a gyöngék, megbántottak, eltiportak szószólója. A Népszava a munkásvédelem­ és szociálpolitika előharcosa, a demokratikus reform, az általános, egyenlő, titkos választójog küzdelmének fegyvertára, egy darab európai művelődés, szabadság és fejlődés az ázsiai barbárság, keleti elnyomatás és ósdi elmaradottság világában. A Népszava minden sora, minden betűje azt a világnézetet hirdeti, amely a tudo­mány sziklaszilárd alapján megállva, a dolgozó emberiség számára új, szép és élni méltó életet és világot akar­­ teremteni. Aki a Népszavát olvassa és neki új ol­vasókat szerez, az erősíti a Magyarország demokratikus és szociális átalakulásáért harcolók táborát. Ez a tábor követel jogot és kenyeret a nép számára. Ez a tábor kö­vetel munkát és megbecsülést a munkás számára. Ez a tábor követel olcsó élelmisze­reket a fogyasztók számára. Ez a tábor kö­vetel iskolát a gyermekek és védelmet a felnőttek számára. Ez a tábor követeli az elnyomók kiváltságainak és a gazdagok adómentességének megszüntetését, jólétet, jógint és műveltséget minden becsületesen, dolgozó, hasznos, ter­melő munkát végző ember számára. Minél erősebb, nagyobb,­ meggyőződöttebb ez a tábor, annál nagyobb erővel tudja ezeket a követeléseit érvényesíteni, annál több re­mény van egy részüknek meg­valósítására. A Népszava az elnyomók és kizsákmányolók ellen folyó osztályharcnak a lapja, amely a szegény és gazdag, munkás és munkáltató, elnyomó és elnyomott sza­kadatlan, minden nap kiújuló harcában a munkások, elnyomottak, szegények érde­keit védi. Minél hatalmasabb a Népszava, minél többen olvassák, minél tömérdekebb az a visszhang, amely szavára kél , annál több eredményt érhet el a munkások, szegények és jogtalanok javára. Amikor tehát a munkásokat, szociálde­mokratákat az itt küzdelmes esztendő, a Népszava fönmaradásáért és megerősödé­séért vívandó esztendő első napján ezzel a szóval köszöntj­ük. Erősítsük meg a Népszavát, tulajdonképpen csak azt mondjuk a mun­kásoknak, hogy szerezzenek maguknak több bért, több szabadidőt, több jogot, több­­megbecsültetést, több védelmet betegség, munkanélküliség, baleset, öregség, rokkant­ság, háború ellen! Ebben a szellemben legyen ez az esztendő a szociáldemokrata párt megerősödésének, a munkásmozgalom meggy­arapodásának éve. Legyen egy szóval Népszava-esztendő! Testvéri üdvözlettel a szociáldemokrata párt. Lapunk mai száma 20 oldal Tisza esztendeje. Tisza István lehet az egyetlen­ ember eb­ben az országban, aki boldog és zavartalan örömmel tekinthet vissza a múlt politikai esztendőre. Csak Tisza konoksága és má­niákus volta festheti olyan rózsaszínűre a visszatekintő pápaszemét, hogy a fekete üstökkel, szomorú romokkal teli országot vidámnak lássa. Aki nem mániákus, annak mangó létére is szorongva kell néznie a rombolást, ami egy rövid esztendő alatt itt végbement Egy esztendővel ezelőtt elvben volt ma­gyar parlamentarizmus, ma elvben sincs. A parlament kaszárnya, amelyben tiszt urak vagdalkoznak a­­ katonai szabályok értelmében. Ma m­r. • ma­gyar sarjamé..­, csak a miniszteri civil önkénynek és a ka­tonai vezetőségnek alárendelt végrehajtó testület van. Egy esztendővel ezelőtt még volt lehető­ség arra, hogy Tisza uralma megférjen a­, ország létérdekeivel, fejlődésének föltéte­leivel — ma már nincs: megvan a Tisza vá­lasztói „törvénye", amelynek kedvéért gép­fegyverekkel igázták le az országot és Frommer-pisztolyok uralma alá helyezték a parlamentet. Egy esztendővel ezelőtt még törvényte­len volt a gyülekezés jogán elkövetett erő­szak, elvben szabad volt a gyülekezés. Ezt az elvi szabadságot még csak nem is tör­vénnyel, hanem őszintébb módon, egyszerű rendelettel törölték el. Ma már törvényes minden jograblás ezen a téren is, — már­amennyiben van még törvény ebben az or­szágban. Egy esztendeje még szabad volt bárom­f­éle politikai rendszer mellett agitálni: ma vértörvényekkel irtják ki a köztársaság szót is a szótárból és ugyanaz a törvény, megszűkíti az esküdtszék alkotmányvédő jogkörét is. Egy esztendővel ezelőtt még lehetett be­szélni az esküdtszékről Magyarországon. Ma már egyszerűen csak külső váza maradt meg az intézménynek: a lényeget darabon­ként vágták le belőle, mint a kutya farkát­, hogy kevésbé fájjon. Egy esztendővel ezelőtt volt még egy biz­tosít­éka az alkotmányosságnak, amely min­den támadás ellenére is tartotta magát: a sajtó szabadsága. Ma már az is siralom­házban van és pár hét alatt lesújt rá a gu­­lotin kése, amely alatt annyi közjog vérzett­ el ebben az egyetlen rövid évben.

Next