Népszava, 1914. január (42. évfolyam, 1–27. sz.)

1914-01-23 / 20. szám

1914 január 23. HE­PS 35 AVA Viharos nap­­ a Gerő-kaszárnyában. a sajtó­javaslat általános vitáját befejezték. * Urmánczy az őrmester­ elnökök ellen. * Andrássy beszéde. A sajtójavaslat általános vitáját An­drássy súlyos támadása viharos, izgalmas hangulatban fejezte be. A csütörtöki ülé­sen kifejeződött mind az az elkeseredés, ami a tisztességes emberekben összegyü­­lemlett Tisza becstelen, gonosz politikája ellen. Sümegi Vilmos temperamentumos, a lapkiadás terén szakszerű és sok új érvet is fölsorakoztató beszéde után Urmánczy Nándor férfias föllépése valóságos vihart támasztott. Kíméletlenül, elszántan tá­madta a vele szemben kushadó bitangok bandáját, de nagyon őszinte és érthető el­keseredéssel fordult önmaga és saját pártja ellen is, amikor gyávaságnak minősítette a fegyverrel működő gazság eltűrését. Mi voltunk azok, akik többször rámutattunk az ellenzéknek arra a parlamenti mulasz­tására, amellyel június 4-én beengedte az erőszakot a képviselőházba. Ahol a szó nem segít, ott ökölre kell menni addig, amíg gyilkolásra kész fegyverek nem áll­nak a gyáva becstelenség helyére. _Tiszát és lopott pénzen összeszedett bandáját ak­kor kellett volna kiverni, amikor még nem hoztak fegyveres fogdmegeket hitvány bőrük védelmére. Ez a szomorú igazság nyilatkozott meg Urmánczy föllépésében és — úgy látszik — ma már csak néhány Urmánczy segíthet a mindenre kész mun­góbanda aljasságával szemben. Itt már egyenként kell felelőssé tenni a gazokat, akik az ország megrontására szövetkeztek. És egyformán hitvány ott mindegyik, az is, aki csinálja, az is, aki hallgatagon tűri. Andrássy nagy beszéde végén fölvetette ennek a szörnyű felelősségnek a kérdését­­és az az átok le fog még sújtani a gonoszok­táborára. Andrássy után Tisza, Vadász és Balogh szólaltak föl egyaránt sikertelenül. * Tudósításunk a következő: Beöthy Pál elnök jelentette, hogy Csuha István és Horváth Gyula képviselők kizárása letelt. Következett a napirend: A sajtójavaslat. Sümegi­­Vilmos: Minden országban alapvető törvények megalkotásánál megkérdezik az il­letékes szakköröket. Nálunk is csak ennél a törvényjavaslatnál mellőzték ezt a több, mint félszázados gyakorlatot. Az újságkiadókat exisztenciájukban támadta meg ez a javaslat. Részletesen bírálja a lapkiadók érdekeit sértő intézkedéseket. A pártpolitikai üldözésnek tág teret nyitnak ezek a rendelkezések, amelyek magránvállalatokat nyíltan a hatóságok­ önké­nyének dobnak oda. A javaslat megalkotóinak fogalmuk sem volt egy újság előállításáról, terjesztéséről. A javaslat tervezői azt hiszik, hogy még mindig postán szállítják a lapokat. Az Általános Beszerzési Vállalat közeli nexusban áll a kormánnyal. De nem a kereske­delmi miniszterrel, akinek a hatáskörébe tar­tozik, mert a kereskedelmi miniszter ily dol­gokban nem intézkedhetik szabadon és függet­lenül, még ha becsületes intenció vezetné is, ha­nem mindezeket a sajtóügyeket áthárították a miniszterelnökre, illetve a miniszterelnökségi államtitkárra, Jeszenszkyre. (Zaj a baloldalon.) Jeszenszky ma egyeduralkodója Magyaror­szágnak. Ha ennek az urnak nem­ tetszik vala­mely lap és bosszút akar rajta állani, a lapki­adó létérdekeit veszélyeztetheti, viszont bizo­nyos, a kormánynak kellemes újságokat joga van olcsóbban, kedvezőbb feltételekkel szál­líttatni. Utal egy krajcáros napilapra, amely egyik napról a másikra átvedlett kormánypár­tivá és egyik napról a másikra már kedvezőbb feltételekkel szállították. A lapok szállítását azonos tarifa mellett nem biztosítja a javaslat, mert ezt nem a posta és távírda szabja meg, hanem egy szállítási rész­vénytársaság, amely a kormánytól függ. A ja­vaslat kifelejti a pályaudvarok területét, amely pedig az államé és nem egy párté vagy minisz­teré. Mutasson a kormány egy törvényt vagy rendeletet amelynek alapján kitilthatja a pá­lyaudvarokról az ellenzéki lapokat. Tizennyolc hónap óta van kitiltva négy népszerű ellen­zéki lap, amelyeket a közönség nagyon keres és amelyek a munkapárt szerint olyan fertőző munkát végeznek, hogy kénytelenek tőlük meg­kímélni az országot. Miért van akkor, hogy nem is éppen a tudatlan nép, de az intelligens osztály egyenesen követeli ezeket a lapokat? Balkáni politika az, ha valakit exisztenciájá­ban akarnak megtámadni. Ez lehetett Lukács gondolkozási módja, aki korrupt rendszerével mindenáron meg akart ölni egy pár újságot, de miért teszi magáévá ezt a mostani kereske­delmi miniszter . Balogh igazságü­gyminiszter azt mondja, hogy a sajtó kapitalista kezekben van, de ki kapitalizálta? A kormány és a kormánnyal összefüggő nagy pénzhatalmasságok. A rik­kancsokról szóló rendelkezés nemcsak nevetsé­ges, hanem embertelen. Bródy Ernő: Embertelenség! Szegény csalá­dokat visz nyomorba ! Sümegi Vilmos: A legembertelenebb és leg­oktalanabb a kaució fölemelése. Sehol a vilá­gon nincs ilyen rendelkezés. A horvát császári biztos is különb embernek bizonyult, mint Ba­logh Jenő. Az igazságü­gyminiszter a legvasta­gabb kapitalista fölfogást képviseli. Kimutatta, hogy Magyarország közgazdasági helyzetét miképpen sújtja a kaució fölemelése. A javas­lat törvényerőre emelkedése után 21 és fél mil­lió korona fekszik majd kaucióban. Az ország gazdasági csőd előtt áll, a földmivelő kivándo­rol, az iparost tönkreteszi az osztrák gyáripar és ilyen válságos időben 24 és fél millió korona tőke feküdi­­k az állam­pénztárban. Gróf Apnonyi Albert: Abszurdum ! Sümegi Vilmos: Azok a lapok állanak üzleti alapon, amelyek a kormánytól élnek. Az ilyen lapvállalat üzlet, sőt rámondhatja bátran: piszkos üzlet. A nén fillérein Jeszenszky államtitkár a nyil­vánosság kizárásával megjelenő korteslapokat támogat. Abrahám Dezső: Államtitkár, mint főkortes" Sümegi a­ munkapártra mutatva, egykor restelni fogják, hogy ezt a­ javaslatot, amely tele van gonoszsággal, tudatlansággal és rossz­indulattal hallgatagon elfogadták. Önök bizto­sak abban, hogy holnapután is Tisza István ül a helyén és nem Vlad Aurél kormányoz? (Zaj.) Ez a javaslat tisztára hosszú műve és csak a munkapárt egy kis részének felel meg. Miért nem szólaltak föl Herczeg Ferenc és Kozma Andor? A sajtó hatalma el fogja söpör­ni ezt a rendszert. Vihar a Kaszárnyában. Sümegi beszéde után Urmánczy Nándor ál­lott föl szólásra. Nagy izgalom látszott rajta , s első szavai után mindjárt tudni lehetett, hogy viharos jelenetek következnek. Az ülésnek ez a része igy folyt le : Urmánczy Nándor: Érdeklődésemet három nap óta nem az itt folyó tárgyalás köti le. A főváros egyik kávéházának külön termében tárgyal a román komité, amelyet Hieronymi Károly föloszlatott. Ez a komité tanácskozik most a magyar állam egysége fölött. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Az elkeseredése oly nagyfokú ezen, hogy alig tud magán uralkodni. Szmrecsényi György: Így vagyunk vala­mennyien. Urmánczy: Ebben a Házban a legsúlyosabb házszabálysértést 1912 június 4-én Tisza István követte el. Azért r­endőrök nem dobták ki eb­ből a teremből. Ezért a házszabálysértésért nem tiltották ki a képviselőházból. Mindaddig, míg Tisza István gróf urat ezért büntetés nem éri, én sem respektálom ezeket a házszabályo­kat. (Helyeslés a baloldalon, zaj a jobboldalon.) Szász Károly alelnök rendreutasítja s figyel­mezteti, hogy respektálja a Ház szabályait s térjen a tárgyra. Urmánczy: Tisztelt Ház! Ebből a megszólí­tásból ne tessék következtetést vonni. Csak szokásból mondom. Azt kellene mondanom, ha fölszólalok, hogy tisztelt század, tisztelt zászló­alj! Mert ez nem magyar parlament, hanem kaszárnya! (Zajos helyeslés a baloldalon.) Ha az elnök úr férfias ember, akkor nem fogja ta­gadni, hogy itt kaszárnyát rendeztek be állam­költségen. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Elnök másodszor is rendreutasítja. Fölkiáltások a baloldalon: Tagadják az igaz­ságot. Ezt rendreutasítással nem lehet leta­gadns. Urmánczy: Igenis, itt vannak legénységi szo­bák, tiszti szobák, kantin, dunkli s itt előttünk az üvegajtó előtt katonai fölváltás történik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A múlt héten idebent az ülésteremben is katonai gyakorlatok folytak le. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Ez valóságos komédia. (Taps a baloldalon, zaj jobbról.) Elnök másodszor is figyelmezteti, hogy tér­jen a napirendre. Ha fölhívásának foganatja nem lesz, a házszabályok értelmében megvonja tőle a szót. Fölkiáltások a baloldalon: Mindjárt gon­doltuk Urmánczy: Másfél év óta nemcsak a pártok, hanem egyesek is annyi kellemetlenségnek vol­tunk kitéve a rendőrök, palotaőrök részéről, hogy nem csodálkozom, ha türelmünk fogytán van. (Igaz! Úgy van­ a baloldalon.) Én eddig csak a munkapártot támadtam s azt mondot­tam, hogy bátorságukkal Visszavonulnak a szu­ronyok mögé. (Zajos taps a baloldalon.) Most már magunkat is gyávasággal vádolom. (Taps balról.) Fölkiáltások balról: Igazad van! Urmánczy: Én ezennel kijelentem, elnök úr, vagy ha úgy tetszik, Szász Károly úr... (Taps a baloldalon. Zaj jobbról.) Elnök figyelmezteti, hogy az elnökkel ilyen hangon beszélni nem szabad. (Zaj.) Urmánczy: Ezennel kijelentem, hogy jövőre az ellenem irányuló bármiféle elnöki erőszakos­kodást személyem ellen irányuló inzultusnak tekintek. (Zajos taps a baloldalon.) Fölkiáltások jobbról: Ohó ! Ohó ! (Zaj a bal­oldalon.) Elnök: Kénytelen vagyok ezért a képviselő urat rendreutasítani. Egy hang jobbról: Szemtelenség! (Óriási za­j a Ház minden oldalán.) Fölkiáltások balról: No, hol a bátorság ! Ki mondta, hogy szemtelen ? Tessék jelentkezni ! Urmánczy is odakiált: Ki volt az ! Kétszer, háromszor is meg kell ismételnie a kérdést, míg végre sápadtan fölemelkedik a túloldalon egy Csáki Gusztáv nevü grófi mangó és igy dadog •! — Én voltam, de csak azt mondtam, hogy szemtelenség... Urmánczy óriási izgalom és zaj közben foly­tatja : — A javaslat a szabadsággal kezdődik és itt napirenden van az erőszak, szuronyok mögé búvik a­ többség és az ellenzéket kardos, re­volveres őrök harcolják ki. Az elnöki önkény tombol. Valóban mintha az elnöki székben őr­mesterek ülnének, valóságos őrmesterek! (Per­cekig zúg a taps az ellenzéken, a munkapárt tombol é­s ordítoz : Rendre ! Rendre ! Vonják meg a szót!) Szász Károly alelnök rendreutasítja a szó­nokot és megvonja tőle a szót. Azután kérdi: Ki következik szólásra ? A jegyző: Andrássy Gyula gróf! Szász Károly elnök: Andrássy Gyula gróf képviselő urat illeti a szó! (Andrássy Gyula gróf ülve marad.) Urmánczy: Én folytatom a beszédemet! (Zajos helyeslés a baloldalon.) A részletekkel nem foglalkozom... Én nem respektálom a ház­szabályokat ! (Helyeslés és hosszantartó taps a baloldalon, a munkapárt tombolva követeli a büntetést.) Elnök fölhívására a munkapárt óriási zajban mentelmi elé utasítja Urmánczy Nándort. Urmánczy állva marad és beszédét akarja folytatni. Egy mankó: Provokálni akarja a botrányt. Urmánczy: Én csak az igazat mondom. (Za­jos éljenzés a baloldalon.) Szász Károly alelnök: A képviselő úrnak nincs joga beszélni. Andrássy Gyula grófot il­leti a szó. (Hatalmas zajban éljenzik Andrássy Gyula grófot és Urmánczy Nándort.) Urmánczy végül odakiáltja az elnök felé: — Tisztán az utánam következő szónok iránti figyelemből állok el a szótól! (Az ellenzék hosszasan ünnepli Urmánczy Nándort.) Andrássy beszéde: A nagy izgalmat, amelyet Urmánczy erővel teljes, magával ragadó támadása keltett, fe­szült figyelem váltotta föl, amikor Andrássy szólásra emelkedett. Előbb Baloghot tette csúffá, akit így aposztrofált: Az igazságü­gyminiszter azt mondja, hogy csak azt csinálja, amit a szabadság legnagyobb hősei, forradalmárok csináltak és (Derültség balfelől.) ő, aki annyira lojális, hogy lojáli­sabb ember nála nincs, éppen a francia király­gyilkosok példájára hivatkozik. Talán azt hiszi a miniszter úr, hogy éppen mi lelkesülünk az­ért a terrorért, a királygyilkosságért? Talán minket mint afféle forradalmárokat akar oda­állítani, akiknek csak az imponál, hogy lefe­jezték tömegesen az embereket. A javaslat 1. §-a azt a nagy mondást kockáz­tatja meg, hogy itt mindenki szabadon fejez­heti ki és terjesztheti gondolatait. Ha a tör­vény már érvényben volna, akkor ezért a 24. § 7. pontja alapján, mint valótlan állításért, amellyel kárt tesz, perbe lehetne vonni az­ t

Next