Népszava, 1914. március (42. évfolyam, 52–77. sz.)

1914-03-01 / 52. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: tgj évre 24.— kor I negyed évre. . 4 , . ..— kor. fél évre 12.— kor. I egy hóra 2.— kor. A „8ZOOXAXTZBXtJS"-nal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA * FH.X.ÉR. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. H­egjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐ­SE­K: VXXX., OONTTI-UTOA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30) KIADÓHIVATAL: VUL, CONTI-UTOA 4, SS. (Telefon: József 3—31 és József 3—32.) Munkásnők! Elvtársak! Szocia Sasmskrats asszonyok! Közeleg március 8-ika, a nők napja. Ké­szülődjetek, agitáljatok e nap érdekében, mert e napon mindannyiunknak tüntet­nünk kell. Közületek ne is maradjon ott­hon egy se, hanem még a tőlünk idegen­kedő ismerőseitek közül is hozzatok maga­tokkal. Hiszen mi is, de a távolállók még inkább küzdenek, keservesen és keményen a megélhetésért. Szükségünk van jogra, mert föl akarjuk szabadítani magunkat. Erről fognak beszélni ezen a napon az egész világ munkásnői és tüntetni fognak a fölszabadítása érdekében. Mi, Magyarország munkásnői is ki akar­juk venni részünket abból a nagyrét­ű küzdelemből, amelyet az egész világ mun­kásnői folytatnak a politikai jogok elnye­réséért. Március 8-án ezért az ország min­den nagyobb városában tüntető gyűlések és értekezletek lesznek. Arad, Brassó, Budapest, Békéscsaba­erzsébethely, Békéscsaba, Debrecen, Dunaharaszti, Eger, Győr, Hódmező­vásárhely, Kassa, Kaposvár, Kispest, Kolozsvár, Losonc, Makó, Marosvá­sárhely, Mezőtúr, Nagykikinda, Nagy­várad, Pécs, Pestújhely, Pozsony, J Rcsica, Salgótarján, Sopron, Sza­badka, Szeged, Temesvár, Újpest munkásnői március 8-án gyűléseket, érte­kezleteket tartanak. Elvtársak ! Használjátok föl a hátralevő időt agitációra ! Az az asszony, aki azt akarja, hogy jobb sorsba jusson, aki belátta, hogy politikai jogok nélkül a közügyek intézésére befo­lyást gyakorolni nem lehet, aki azt akarja, hogy a gyermeke tanulhasson, aki öreg korában nem akar koldulni menni, az már­cius 8-án tüntetni fog. A budapesti nőgyűlés március 8-án, vasárnap délután 3 órakor az Építőmunkás-Otthonban, Aréna­ út és Dembinszky­ utca sarkán lesz. A gyűlés szónokai: Buchingerné La Siernia és Bokányi Llesza elvtárs. Gyertek el valamennyien! Vár benneteket a Nőmunkások országos szervező bizottsága. ­ A főrendiház kétnapos tárgyalás után megszavazta mindazokat a szabadság­fosztó törvényjavaslatokat, amelyeket a munkapárti képviselőház elébe terjesztett. Előrelátható volt, hogy így lesz és bizo­nyos tekintetben jó is, hogy így lett. A fő­rendiház — a nagybirtoknak és nagytőké­nek ez a tiszta érdekképviselete — termé­szetszerűleg támogatja azt a kormány­rendszert,, amely a latifundiumok és nagy­bankok uralmának megerősítésén dolgo­zik s amely letiporja mindazokat az amúgy is ösztövér szabadságjogokat, amelyeknek segítségével a földesurak és tőkések kény­uralmát meg lehetne támadni. Ezért volt előrelátható, hogy a főrendiház szavazatá­val beveri a még hiányzó szögeket azokba a szakaszokból összeácsolt koporsókba, amelyekben az eddigi tökéletlen közsza­badságokat elföldelik. De jó is volt, hogy így történt Hiszen a demokratikus gon­dolatnak nagy szégyene és még nagyobb veresége lett volna, ha a föld- és pénz­arisztokrácia érdekképviselete különbnek és finnyásabbnak bizonyult volna mint a sópénzen és pálinkán összetoborzott kép­viselőház. Az úgynevezett született tör­vényhozók háza semmivel nem különb, mint az összevásárolt törvényhozók háza. Noha a főrendiháznak igazán alapvető ér­deke, hogy a legitimitás, a törvényesség elvére féltve ügyeljen, mert hiszen ez az elv nemcsak politikai hatalmuknak hanem vagyonuknak, földbirtokuknak is az alap­ja. A főnemességnek van gazdasági és po­litikai tekintetben a legtöbb veszíteni va­lója, ha a törvényesség ereje megfogyat­kozik, ha a tekintély, hagyomány elve meg­gyöngül, ha az erőszak, mint törvényeket alkotó erő bekerül a közélet fegyvertárába. A főrendek méltóknak mutatkoztak a só­lovagokhoz , a fölszabadulás útja tehát a mai képviselőháznak és a főrendiháznak közös Indiáján vihet csak keresztül. Az or­szágnak, ha élni és fejlődni akar, nemcsak a kiváltságos választójogból született bi­torló testület helyére kell népparlamentet iktatnia, hanem el kell távolítania fejlő­dése útjából a főrendiházat is, amely egy húron pendül Tisza & Elek Pál­ cég kép­viselőházával. A közszabadságok elhanto­lása napján a főrendiház szavazatára ezzel a szóval kell felelni : Éljen az általános választójog ! Le a főrendiházzal! Általános választójog" Főrendiház eltör­lései­g nem rossz tréfa-e ezekről a dolgok­ról beszélni éppen azon a napon, amikor a sajtószabadságot lemészárolták, amikor az esküdtszékben rejlő szabadság-biztosítékot összetörték és a kerületi beosztással betetőz­ték a választójog terén kezdett jogfosztás munkáját? Az általános választójog és a fő­rendiház eltörlése — ezek legföljebb elméleti követelések, utópiás pontok lehetnek ma va­lamely párt programjában, de a magyar po­litikában nincsen keresni valójuk. Bizonyára sokan gondolkoznak így ma Magyarorszá­gon s ez a gondolkozásmód a lemondás Csüg­geteg hangulatát ébreszti mindenfelé. S mi mégis, éppen ezen a napon, amikor a feudá­lis lovagvár bástyáira fölhúzzák az uj ágyukat, amikor az osztályuralom hetyke és arcátlan mozdulattal bújik bele az uj páncéljába, amelyet golyó­ járhatatlannak tart, kiáltjuk országgá ezt a jelszót ? Él­jen az általános választójog, le a főrendi­házzal ! Elmélet ez a jelszó — így, gondolkozol kis­hitű barátom? Lehet, hogy valóban elmélet. De jól jegyezd meg: a ma elmélete rendsze­rint a holnap gyakorlata. Minden tett előbb gondolat volt, minden átalakulás előbb utópia. A köztársaság is elmélet és utópia volt Franciaországban s azért XVI. Lajos francia király mégis ott hagyta a vesztő­helyen a fejét. Utópián és elméleten keresz­tül vezet az út guillotine-ra egyes emberek, osztályok, intézmények számára. Ha tehát az általános választójog, ha a főrendiház el­törlése valóban elméleti követelés volna ma Magyarországon és csakis az volna és semmi más, akkor sem állíthatná bizonyossággal senki sem, hogy holnap már ez a két-egy­­dolog nem lesz a körülöttünk za­jongó életnek eleven darabja. • De hát valóban elméleti követelések-e ezek olyan értelemben, hogy az élet nem okolja meg szükségességüket és nem ad hatalmas támasztékot at viszonyok átalakulásában számukra"? A mai képviselőház és a főrendi­ház a nagybirtokosok és nagytőkések érde­keit képviseli s hogy ezeket védelmezhesse továbbra is az egész államhatalom, azért al­kottak választójogi törvényt­, amely jogta­lanságban tartja a népet, azért hoztak sajtó­törvényt, amely leparittyázza a szabad szót, azért hoztak esküdtszéki törvényt, amely el­rabolja a bíráskodás eddig gyakorolt jogát a polgárságtól. A választójogosultságról és a kerületek beosztásáról, a sajtóról, az esküdt­széki bíráskodásról szóló törvények a mai képviselőházat és főrendiházat védelmezik és az általános választójog ellen, a főrendi­ház eltörlése ellen védekeznek a törvény, az állam hatalmának segítségével. Az övék az állam, a szurony, a börtön, a korcsma, az iskola, a templom, mivel mellettük áll a ka­tona, a bíró, a pap, a szolgabíró, ezért azt hiszik, hogy mi sem fenyegetheti létüket, ők maguk ezt a napot, amikor az utolsó szö­get verik az általános választójog, a sajtó­szabadság és a bíráskodási demokrácia ko­porsójába: bizonyára ünnepnapjuknak ér­zik és diadaluk napjaként ülik meg. Az épü­let erős — bizony ezt érzik.. Lapunk mai száma 28 oldal

Next