Népszava, 1914. április (42. évfolyam, 78–102. sz.)

1914-04-01 / 78. szám

«Él A „Kivételes elbánás". Amidőn Tisza korcsjavaslata és annak szemfényvesztő indokolása megjelent, az egész ország fölháborodással fogadta ezt a népcsalást. A trónbeszéd ígéretei és a kormányok programjai után senki sem volt elkészülve arra a vakmerőségre, amellyel Tisza ezeket az ígéreteket cserben­hagyta. Az általános választójogért egyedül az ipari munkásság küzdött áldozatkész kitar­tással és hősies önfeláldozással. Az ország polgársága közönyösen szemlélte az esemé­nyeket és csak egy maroknyi töredéke ál­lott nyíltan a munkásság mellé. A mungó panamisták nagyon jól tudták, hogy a szer­vezett munkások körében okozza majd ja­vaslatuk a legnagyobb elkeseredést és ezért a választójogi reformnak nevezett csinál­mány indokolása az ipari munkásság meg­nyugtatásán erősködik a legjobban. Ebben az indokolásban olvassuk . Kétségtelen, h­ogy az ipari munkásosztály, amely mai választási törvényünk szerint a politikai jogok gyakorlásából jóformán tel­jesen ki van zárva, időközben olyan társa­dalmi faktorrá vált, amelynek politikai jog­gal fölruházása a parlamenti reform egyik legfőbb indoka és feladata. Kétségtelen, hogy a vagyontalan elemek körében, sőt ma­gában a munkásosztályban, éppen az ipari munkásság az a réteg, amelyet életviszonyai, képzettsége, szervezettsége, önérzete legin­kább minősítenek a politikai jogok gyakor­lására. A munkásság fokozott mértékben érzi a politikai érvényesülés hiányát. Éppen ezért nemcsak a politikai nemzet erőit gyara­pítjuk, hanem a szociális nyugalom egyik nélkülözhetetlen előfeltételét teremtjük meg, ha ezt az osztályt politikai jogokhoz juttat­juk. Ekként nagy közérdek, hogy a fejlett ipari munkásság belső értékének megfelelő politikai szerephez jusson és a nemzet tör­vényhozásában közvetlenül érvényesíthesse a szavát. Azután az indokolás kifejti, hogy miután nem akartak minden írni-olvasni tudó nagykorú férfit választójoggal fölruházni, amikor minden társadalmi osztállyal szem­ben bizonyos kollektívumot kerestek, ezt az álláspontot nem adhatták föl teljesen az ipari munkásosztállyal szemben sem. Majd így folytatja az indokolás: „Csak arról lehet helyesen szó, hogy az ipari munkás­osztállyal szemben — ennek politikai sú­lyára és a munkásság egyéb rétegeinél ér­tékesebb voltára való tekintettel — kedve­zőbb mértéket alkalmazunk, hogy a jogát szélesebb alapokra fektessük és hogy foko­zott gonddal keressük ki minden értékesebb elemét". Az indokolás azt hazudja, hogy a válasz­tók számának emelésének egy­negyede 3. munkásosztályra esik. Ehhez fűzi a következőket: „Ez a nemcsak viszony­lag, hanem általában is nagymérvű jogki­terjesztés az ipari munkásosztálynak olyan kivételes elbánásban való részesítését, az ipari munkásság belső értékének olyan figyelembe vételét jelenti, ami nő csak a társadalmi egyensúly veszélyeztetése nél­kül egyáltalában lehetséges". Ezt az indokolást megcsúfolva, azután fölállították azokat a szűrőket, amelyek a munkásokat kilökték a választók sorából, amelyekkel főleg arra törekedtek, hogy a munkásságnak függő és reakciós gondol­kozású rétegei kerüljenek be elsősorban a választók sorai közé. Maga a 30 éves kor­határ a legtanultabb és legintelligensebb munkástömegét zárja ki a választójogból. Az új kerületi beosztás, amelynek hiva­talos szövege kedden jelent meg, most még fokozza a munkások sérelmeit és beiga­zolja, hogy a „kivételes elbánás" nem arra irányul, hogy az intelligens munkásosz­tálynak nagyobb befolyást biztosítsanak, hanem arra, hogy a legnagyobb szemérmet­lenséggel meggátolják a munkásszavaz­atok érvényesülését. A választókerületek­­beosztásának indo­kolásában még nagyobb hazugságokkal dolgoznak, mint a választójogra vonatkozó tákolmányban. Azt mondja például ez az indokolás, hogy a kerületek új beosztásá­nál az arányosítás szempontja is tekintet­be vétetett. „Különös figyelemben része­sültek a városok, mint a gazdasági, kultu­rális és szociális haladás centrumai és mint olyan helyek, amelyek a jövőben előrelát­hatóan rohamosabb fejlődés szempontjá­ból is elsősorban jönnek tekintetbe." Ennek az egyébként helyes elvnek a gyakorlati kivitele azután abban nyilvánul meg, hogy a 20 legnagyobb választókerület, illetőleg a 20 legtöbb szavazóval bíró vá­lasztókerület között 8 budapesti kerület szerepel 7090—9000 választóval és Újpest 7000 választóval. Ezzel szemben a 20 legke­vesebb választóval bíró választókerület között csupa elmaradott kulturájú vidéki kerületet találunk. Trencsén megye, Udvar­hely megye, Hunyad megye, Csikmegye stb. rejtik területükön azokat a kivételes intelligenciájú választókat, akiknek hat­szor többet ér a szavazatuk, mint Budapest munkásainak. Azt hazudja az indokolás: „h­ogy a ro­hamos fejlődés szempontjából egyes kerü­letekkel szemben kivételes elbánást kellett alkalmazni". Köztudomású dolog azonban, hogy a városok külső kerületei fejlődnek a leggyorsabban. A városok belterületéről a nagy bérkaszárnyák kiszorulnak és he­lyükbe a 8—10 szobás lakásokkal rendel­kező bérpaloták jönnek. Ez azt jelenti, hogy a belső kerületek la­kossága egyre kevesebb lesz és a külterü­leteké rohamosan emelkedik. A kerületi beosztás azonban ezt a fejlődést nem vette figyelembe. Budapest beosztásánál való­sággal megcsúfolták a hirdetett alapelve­ket, mert kicsiny belső kerületeket és óriási terjedelmű munkáskerületeket léte­sítettek. Az indokolás azt hirdeti, hogy olyan egyenlőtlenségek nincsenek, mint más államokban. Ez már azért is hazugság, mert olyan államokat sorolnak föl, ahol a képviselők választása az általános, titkos, egyenlő választójog alapján történik, ami nagy mértékben enyhíti a kerületek arány­talanságát. Nálunk azonban a jograblás mellett még a kerületi beosztás aránytalan­sága is hozzájárul a munkásszavazatok el­értéktelenítéséhez. A „homogén össze­tételű" nagy munkáskerü­letek válasz­tóinak száma a beosztás alapján egy évtized múlva ezrekkel fog­ szapo­rodni és ugyanazokat az aránytalan­ságokat hozza létre, mint amelyről dicsek­vőleg mondják, hogy elkerülték őket. Nem­sokára egy trencsén megyei kis választó­kerület választójának húszszor olyan érté­kes lesz a szavazata, mint a „kivételes el­bánásban" részesülő budapesti ipari mun­kásé. Azt írják, hogy a kerületek geometriai­lag szabályos alakjánál nagyobb súly volt azon, hogy „lehetőleg homogén összetételű választóközönség jusson egy-egy kerü­letbe". Ezt azonban csak két-három buda­pesti kerületben követték és ezt is csupán azért, hogy a sűrű lakosságú munkásnegye­dek ne veszélyeztessék a belső kerületeket, így összecsapták az V. és VI. kerület ipari munkásait egy választókerületbe, mert féltették tőlük a többi kerületet. A Ferencvárost és Kőbányát szintén ilyen módon darabolták föl és a Józsefvároson valósággal erőszakot követtek el, mert a kínálkozó természetes kerületi beosztás he­lyett a Budapesten gyakorolt beosztástól eltérően hosszában metszették három részre. A választójogi törvényjavaslat indokolása maga is elismeri, hogy „a kisebb exis­zten­ciák az őstermelés körében kétségtelenül a kultúra alsóbb fokán állnak mint az ipari munkások. De azért a homogenitást ked­velő urak az összes nagy ipartelepekhez elmaradott kulturájú agrárius falusi la­kosságot csatoltak, hogy a munkásszavaza­tokat ellensúlyozzák. Így például Ózdhoz 28 községet, Diósgyőrhöz 31, Petrozsény­hoz 52, Tatabányához 24, Anina és Oravi­cához 19, Resicabányához 24, Rózsahegy­hez 55, Salgótarjánhoz 57, Korompáh­oz 39, Késmárkhoz 28, Zsolnához 52, Ruttká­hoz 46 községet csatoltak, így hazudtolják meg azokat az alapelve­ket, amelyeket itt és a választójogi javas­latuk indokolásában megemlítenek. Azt hi­ XLXI. évfolyam. Budapest, 1914 április 1. szerda. 78. szám. ZAVA AZ ELOFIZETÉS ARA: , a.­kor. egy évre 34.—kor.­­ negyedévre. fél évre 13.— kor.­­ egy hóra 3.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZABI ARA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐ LECI: VII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon: József 3—31 és József 3—32.) Lapunk mai száma 18 oldal

Next