Népszava, 1914. május (42. évfolyam, 103–127. sz.)

1914-05-01 / 103. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: CC.V évre kor. I negyed évre I.— kor. fél évre II.— kor. r­eg.v hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-szal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA S FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIH, CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIH., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Huszonötödször virradt ma ránk a vörös május hajnala, az osztálytudatos proletár­ság nemzetközi nagy világünnepe. Gyö­nyörű nap ez : tüntető megmutatása annak a testvéri szolidaritásnak, amely természe­tes és mesterséges országhatárokon át összefűz bennünket egy hatalmas táborrá, a világ legnagyobb szervezetévé, közös ér­dekek és közös célok harcosaivá. És Ma­gyarország öntudatos munkássága kezdet­től fogva belekapcsolódott a nemzetközi láncba, kezdettől fogva részese volt a vörös világünnepnek, éle a küzdelemnek is, amely a május elsejének ünnepi lobogójára írt eszmékért folyik. Megszámlálhatatlan milliók szívének összedobbanása követeli ezen a napon a nyolcórás munkanapot, követel munkás­m­unkásvédő törvényeket és politikai jogo­­o­kat valamennyi dolgozó ember számára. Ezen a napon a dolgozó tömegek harcos el­szántsággal harsogják bele a világba, hogy más baromi sorból embersorba akarnak eselkedni, rabszolgákból szabad emberekké akarnak válni, akik maguk intézik sorsu­kat és kiveszik igazságos részüket a jogok­ból és javakból. Mi pedig ma, amikor piros zászlókkal és lobogó reménységgel huszon­ötödször csatlakozunk az egész földkerek­séget átölelő ünnepi menethez, megkérdez­hetjük magunktól : várjon közelebb jutot­tunk-e május elsejének ideáljaihoz ? Emlékszünk még — sokan emlékszünk — az első májusi ünnepre. Micsoda rettegés fogta el a polgári társadalmat! Micsoda fogvacogtató félelem riadozott a polgári sajtó szavaiban még itt, Magyarországban is, ahol pedig ugyancsak gyönge volt még akkor a szervezett munkásság ! A polgári társadalom álmát a rossz lelkiismeret há­borgatta : mi lesz, ha tízezrek jelennek meg egy tömegben a főváros utcáin, ha a tiz­ezrek egymásra találnak, erejükre eszmél­nek és elnyomatás meg nyomorúság szülte gyors elhatározással elnyomóik ellen for­dulnak ? ! Rendőrség szállta meg az utcá­kat, katonaság állott készenlétben és az első vörös május lázától reszketett a pol­gárság. A munkásság pedig lángban égett. Tüzelte a reménység, lelkesítette a gyö­nyörű cél és boldogsággal töltötte el a kö­zeli siker reménysége. . Közeli győzelmek,a gyors, szembeszökő si­kerek azonban nem jártak május elsejének más áldozatos küzdelmeinknek nyomán. A nyolcórás munkanapot máig sem értük még el. Munkásvédő törvényünk alig van és más, haladottabb országokban is nagyon hiányos még a törvényes munkásvédelem. A politikai jogokat pedig még mindig nem bírta kivívni Magyarország munkássága. Akik ott voltunk az első májusi ünnepen és ma még mindig a küzdők sorában állunk, nem átalljuk bevallani, hogy akkor köze­lebbnek hittük a célt. Mindamellett, ha ma visszafelé tekintünk, nem mondhatjuk, hogy kárba veszett a fáradságunk, hogy haszta­lan volt annyi sok ezer hit elvtársunknak áldozatos harca . . . mert mégis csak nagy darab utat tettünk meg előre és nagy sike­reket vivtunk ki a munkásosztály számára. A nyolcórás munkanap ugyan még nincs meg, de a tizennégyórás sincs már meg és közelebb vagyunk amahhoz, mint ehhez. Minden esztendőben előbbre jutottunk vala­m­ivel és milliónyi munkás élvezi már a meg­kiá­tított Inualíci­ővel? pénzben és számi­ban ki nem fejezett áldásait. Munkásvédő törvényhozásunk alig len­dült előbbre egy emberöltő alatt, de a beteg­ség és baleset ellen való biztosítás mégis csak meglett és majdnem évi húsz millió ko­ronával áll a munka sebesültjei és elesettjei mellé. Szegényes eredmény, azonban agitá­ciónk belevitte a polgári társadalom tuda­tába a törvényes munkásvédelem és a min­den irányú kötelező munkásbiztosítás elke­rülhetetlenségét; csak a politikai jogok ko­molyabb kiterjesztése kell és a munkásbizto­sítás eddig parlag, mezején is fognak kalá­szok teremni számunkra. A politikai jogok megszerzéséért való harc amár az első május óta több európai államban hozott komoly győzelmeket, csak nálunk nem. Teljesen meddő azonban ez a küzdelmünk ..Nem maradt és ma ott tartunk, hogy amíg eddig csak választójogért való harcról beszélhettünk, ma már választási harcról van szó és a munkásságnak egy része — ha csekély része is — már arra ké­szülhet, hogy szavaival beleavatkozzék az ország ügyeinek intézésébe. Mindent összefoglalva: a szervezett mun­kásság ma már hatalom Magyarországban. Mi voltunk akkor, az első nemzetközi mun­kásünnep napján? Egy ismeretlen mennyi­ség, amelytől azért rettegett a bűnös burzsoá­lelkiismeret, mert nem­ tudta az erejét és szándékait. Mi vagyunk ma?"Egy ismert és elismert politikai és gazdasági szervezet, amelynek tudják az erejét és céljait, amely éppen ezért, gyakori, sikereket­­ biztosít a­ munkásságnak és amely barátnak kívánatos, ellenségnek félelmetes. Meddő tehát nem volt negyedszázados küzdelmünk. Hogy termékenyebb nem volt, annak okát a magyar junker uralom brutális vadságában meg a magyar munkásság ret­tentő elnyomottságában és tudatlanságában találjuk. Óriási munkástömegek vannak, amelyekhez fölvilágosító szóval máig sem bírtunk hozzáférni, amelyeket baromi eltom­pultságukból máig sem bírtunk fölrázni, mert hármas gyűrűvel veszi őket körül a csendőruralom, az alkohol gőze és az egyhá­zak tömjénfüstje. De eljutottunk már odáig, hogy a kultúra terjesztésének hatalmas esz­közeivel rendelkezünk és azokkal élni is tu­dunk. Minden azon fordul meg, hogy elnyo­matásban és szellemi sötétségben tengődő proletártestvéreink értelméhez hozzá bi­runk-e férni, agyukban világosságot tu­dunk-e gyújtani, hogy be tudjuk-e őket vonni szervezeteinkbe. Ezzel tisztában van az önu­ulator munkásság és éppen ezért ezer meg ezer elvtársunk lázas buzgalommal dol­gozik a szervezeteinktől távol álló, öntudat­lan munkások fölvilágosításán. .Visszatekintve a múltra, úgy érezzük, jo­gunk van ezen a mai napon ünnepelni és örülni. Csodákat nem hozott nekünk a huszonöt május, de hozott természetes fej­lődést, becses sikereket, nagy megerősödést, a további küzdelmekhez való nagyobb képes­séget. És mi tovább akarunk küzdeni, mert ma jobban látjuk, mint az első ünnepnapon, hogy rengeteg nagy és módfölött nehéz a fel­adat, amelyet meg­ kell oldanunk. Különösen nehéz ez az esztendő, amely­ben most benne vagyunk. Hosszas harcok után a munkásságnak egy töredéke vá­lasztójoghoz jutott... elméletben, a papí­ron. Most azután ezt a papiros jogot eleven joggá kell átváltoztatni: a törvény szerint jogosult munkások számára a valóságban­ is biztosítani kell a szavazati jogot. Száz­féle akadálya van ennek és a százféle aka­dályt mind le kell győzni, bármennyi mun­kába és áldozatba kerüljön is. Azután pe­dig megindul a küzdelmes munka azért, hogy a törvényhozásban valamelyes képvi­seletet biztosítsunk a munkásságnak. Vég­telen nehézségek leküzdésével, minden erőnk megfeszítésével érhetünk csak el va­lami csekély eredményt — hiszen nem jog­i­­iterjesztésn­ek,­­ hanem jogfosztásnak ké­szült .Tisza, törvénye —,­­de még, a csekély eredményért­ is meg,kell tennünk „minden tőlünk telhetőt,­ hogy végre ~ a­ munkásság megvethesse lábát­ a­­ parlamentben. • Meg kell kapnunk az archimedesi pontot, hogy kimozdíthassuk a magyar­­ junkeruralmat rozsdás sarkaiból. Azonban sikerünk csak úgy lehet, ha a és munka. Lapunk mai száma 50 oldan

Next