Népszava, 1914. május (42. évfolyam, 103–127. sz.)
1914-05-01 / 103. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: CC.V évre kor. I negyed évre I.— kor. fél évre II.— kor. reg.v hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-szal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA S FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIH, CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIH., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Huszonötödször virradt ma ránk a vörös május hajnala, az osztálytudatos proletárság nemzetközi nagy világünnepe. Gyönyörű nap ez : tüntető megmutatása annak a testvéri szolidaritásnak, amely természetes és mesterséges országhatárokon át összefűz bennünket egy hatalmas táborrá, a világ legnagyobb szervezetévé, közös érdekek és közös célok harcosaivá. És Magyarország öntudatos munkássága kezdettől fogva belekapcsolódott a nemzetközi láncba, kezdettől fogva részese volt a vörös világünnepnek, éle a küzdelemnek is, amely a május elsejének ünnepi lobogójára írt eszmékért folyik. Megszámlálhatatlan milliók szívének összedobbanása követeli ezen a napon a nyolcórás munkanapot, követel munkásmunkásvédő törvényeket és politikai jogookat valamennyi dolgozó ember számára. Ezen a napon a dolgozó tömegek harcos elszántsággal harsogják bele a világba, hogy más baromi sorból embersorba akarnak eselkedni, rabszolgákból szabad emberekké akarnak válni, akik maguk intézik sorsukat és kiveszik igazságos részüket a jogokból és javakból. Mi pedig ma, amikor piros zászlókkal és lobogó reménységgel huszonötödször csatlakozunk az egész földkerekséget átölelő ünnepi menethez, megkérdezhetjük magunktól : várjon közelebb jutottunk-e május elsejének ideáljaihoz ? Emlékszünk még — sokan emlékszünk — az első májusi ünnepre. Micsoda rettegés fogta el a polgári társadalmat! Micsoda fogvacogtató félelem riadozott a polgári sajtó szavaiban még itt, Magyarországban is, ahol pedig ugyancsak gyönge volt még akkor a szervezett munkásság ! A polgári társadalom álmát a rossz lelkiismeret háborgatta : mi lesz, ha tízezrek jelennek meg egy tömegben a főváros utcáin, ha a tizezrek egymásra találnak, erejükre eszmélnek és elnyomatás meg nyomorúság szülte gyors elhatározással elnyomóik ellen fordulnak ? ! Rendőrség szállta meg az utcákat, katonaság állott készenlétben és az első vörös május lázától reszketett a polgárság. A munkásság pedig lángban égett. Tüzelte a reménység, lelkesítette a gyönyörű cél és boldogsággal töltötte el a közeli siker reménysége. . Közeli győzelmek,a gyors, szembeszökő sikerek azonban nem jártak május elsejének más áldozatos küzdelmeinknek nyomán. A nyolcórás munkanapot máig sem értük még el. Munkásvédő törvényünk alig van és más, haladottabb országokban is nagyon hiányos még a törvényes munkásvédelem. A politikai jogokat pedig még mindig nem bírta kivívni Magyarország munkássága. Akik ott voltunk az első májusi ünnepen és ma még mindig a küzdők sorában állunk, nem átalljuk bevallani, hogy akkor közelebbnek hittük a célt. Mindamellett, ha ma visszafelé tekintünk, nem mondhatjuk, hogy kárba veszett a fáradságunk, hogy hasztalan volt annyi sok ezer hit elvtársunknak áldozatos harca . . . mert mégis csak nagy darab utat tettünk meg előre és nagy sikereket vivtunk ki a munkásosztály számára. A nyolcórás munkanap ugyan még nincs meg, de a tizennégyórás sincs már meg és közelebb vagyunk amahhoz, mint ehhez. Minden esztendőben előbbre jutottunk valamivel és milliónyi munkás élvezi már a megkiátított Inualíciővel? pénzben és számiban ki nem fejezett áldásait. Munkásvédő törvényhozásunk alig lendült előbbre egy emberöltő alatt, de a betegség és baleset ellen való biztosítás mégis csak meglett és majdnem évi húsz millió koronával áll a munka sebesültjei és elesettjei mellé. Szegényes eredmény, azonban agitációnk belevitte a polgári társadalom tudatába a törvényes munkásvédelem és a minden irányú kötelező munkásbiztosítás elkerülhetetlenségét; csak a politikai jogok komolyabb kiterjesztése kell és a munkásbiztosítás eddig parlag, mezején is fognak kalászok teremni számunkra. A politikai jogok megszerzéséért való harc amár az első május óta több európai államban hozott komoly győzelmeket, csak nálunk nem. Teljesen meddő azonban ez a küzdelmünk ..Nem maradt és ma ott tartunk, hogy amíg eddig csak választójogért való harcról beszélhettünk, ma már választási harcról van szó és a munkásságnak egy része — ha csekély része is — már arra készülhet, hogy szavaival beleavatkozzék az ország ügyeinek intézésébe. Mindent összefoglalva: a szervezett munkásság ma már hatalom Magyarországban. Mi voltunk akkor, az első nemzetközi munkásünnep napján? Egy ismeretlen mennyiség, amelytől azért rettegett a bűnös burzsoálelkiismeret, mert nem tudta az erejét és szándékait. Mi vagyunk ma?"Egy ismert és elismert politikai és gazdasági szervezet, amelynek tudják az erejét és céljait, amely éppen ezért, gyakori, sikereket biztosít a munkásságnak és amely barátnak kívánatos, ellenségnek félelmetes. Meddő tehát nem volt negyedszázados küzdelmünk. Hogy termékenyebb nem volt, annak okát a magyar junker uralom brutális vadságában meg a magyar munkásság rettentő elnyomottságában és tudatlanságában találjuk. Óriási munkástömegek vannak, amelyekhez fölvilágosító szóval máig sem bírtunk hozzáférni, amelyeket baromi eltompultságukból máig sem bírtunk fölrázni, mert hármas gyűrűvel veszi őket körül a csendőruralom, az alkohol gőze és az egyházak tömjénfüstje. De eljutottunk már odáig, hogy a kultúra terjesztésének hatalmas eszközeivel rendelkezünk és azokkal élni is tudunk. Minden azon fordul meg, hogy elnyomatásban és szellemi sötétségben tengődő proletártestvéreink értelméhez hozzá birunk-e férni, agyukban világosságot tudunk-e gyújtani, hogy be tudjuk-e őket vonni szervezeteinkbe. Ezzel tisztában van az önuulator munkásság és éppen ezért ezer meg ezer elvtársunk lázas buzgalommal dolgozik a szervezeteinktől távol álló, öntudatlan munkások fölvilágosításán. .Visszatekintve a múltra, úgy érezzük, jogunk van ezen a mai napon ünnepelni és örülni. Csodákat nem hozott nekünk a huszonöt május, de hozott természetes fejlődést, becses sikereket, nagy megerősödést, a további küzdelmekhez való nagyobb képességet. És mi tovább akarunk küzdeni, mert ma jobban látjuk, mint az első ünnepnapon, hogy rengeteg nagy és módfölött nehéz a feladat, amelyet meg kell oldanunk. Különösen nehéz ez az esztendő, amelyben most benne vagyunk. Hosszas harcok után a munkásságnak egy töredéke választójoghoz jutott... elméletben, a papíron. Most azután ezt a papiros jogot eleven joggá kell átváltoztatni: a törvény szerint jogosult munkások számára a valóságban is biztosítani kell a szavazati jogot. Százféle akadálya van ennek és a százféle akadályt mind le kell győzni, bármennyi munkába és áldozatba kerüljön is. Azután pedig megindul a küzdelmes munka azért, hogy a törvényhozásban valamelyes képviseletet biztosítsunk a munkásságnak. Végtelen nehézségek leküzdésével, minden erőnk megfeszítésével érhetünk csak el valami csekély eredményt — hiszen nem jogiiterjesztésnek, hanem jogfosztásnak készült .Tisza, törvénye —,de még, a csekély eredményért is meg,kell tennünk „minden tőlünk telhetőt, hogy végre ~ a munkásság megvethesse lábát a parlamentben. • Meg kell kapnunk az archimedesi pontot, hogy kimozdíthassuk a magyar junkeruralmat rozsdás sarkaiból. Azonban sikerünk csak úgy lehet, ha a és munka. Lapunk mai száma 50 oldan