Népszava, 1914. május (42. évfolyam, 103–127. sz.)

1914-05-17 / 116. szám

12 igazoljam az igazamat, ha az igazoló eljá­rás hosszadalmas és költséges eljárásban nem restellek eljárni. De bizony restellek. Már azt is restellem, hogy oly sokat kell majd kiej­tenem az igazolás igazolását, az eljárás eljá­rását, hogy majd hatósági úton kinevetnek, szamárnak tartannak és reám fogják, hogy nem tudok magyarul, nem tudok írni és még ezen az úton megtagadják választói jogosult­ságomat. Nem, nekem nem kell az a hossza­­­dalmas és költséges igazolásos igazolás és eljárásos eljárás. Fölemésztené a fiatal­koromat, ami van és a vagyonomat, ami nincs. Másképen nem lehetne ezt a bonyolult kérdést megoldani? De igen, mert azt mondja továbbá az írás. Hogy ha azonban elegendő az ön céljaira egy másolat, úgy azt az anyakönyvek és osztálynaplók alapján megkészíthetem ön­nek. Ez esetben kérem másolás, hitelesítés és bélyegzés költségeire 5. K. 30 f-t beküldeni. Temesvár, 1914.­­ (P.E.) Tisztelettel Inotay László igazgató h. Ugy van, kérem, az én céljaimra nem mu­száj költséges és hosszadalmas másodlatot másodolni, nekem teljesen elég, ha másolatot másolnak az igazolás igazolása és az eljárás eljárása nélkül, hiszen ezt is hitelesítik, ez is közokirat számba megy, ez is ér annyit, mint az eredeti vagy a másodiklat. Hanem e levélben foglalt kitanítás fejében engedje meg az iskolaigazgatóság, hogy én is egy kis kitanítással tanítsam ki a tanító urakat, fel­híván becses figyelmüket az 1913:XIV. tc. a most kiadott belügyminiszteri rende­, amely megparancsolja, hogy választói sultságom igazolásának igazolása, eljr­ásának eljárása és másodlatának másolata sem hosszadalmas, sem költséges nem lehet, mert ha az lesz, akkor becsuknak kettőnk közül valakit és ezt én nem szeretném. Rosszul esnék, ha szeretett tanítóim vala­melyikét lakaton belül tennék csak azért, mert 5­0. 30 f­ ért engem az életben levelezés útján kioktatott a másodlatra és a másolat természetére. (Aláírás.) — Nagy tűzkatasztrófák Amerikában. Két nagy szerencsétlenségről számol be egy­szerre egy newyorki távirat. A Michigan­állambeli Detroitban tűz támadt a Mexican Grade Rubber Company telepen, a tűz be­lekapott a gazolin-tartályba, amely iszonyú erővel robbant föl és az egész telepet el­pusztította. Tíz munkás szörnyethalt a rob­banásnál, sokan pedig súlyosan megsebe­sültek. Unionsvilleben, Newporte­ államban, pén­tek reggel óta lángban állnak a Standard Oil Co. telepei. Eddig két tartály, amelyek mindegyikében 30,000 hordó olaj volt, telje­sen kiégett.­­ Az autom­obilbanditák. A francia rend­őrség hosszas keresés után egy havre-i szál­lodában nyomára akadt Trutz és Lambert automobil apasoknak, akik Kolmar városá­ban meggyilkoltak egy Kobler nevű­ soffőrt. Amikor egy rendőrbiztos behatolt a rablók szobájába, Trutz reája lőtt, a golyó azon­ban nem talált. A rendőr erre pisztolyát a bandita halántékának szegezte és elsütötte. Trutz rögtön meghalt. Társa késsel rontott a rendőrre, de a kést elejtette, amikor a rendőr revolvert szegzett reája. Lambertet elfogták. — Kém volt a léghajós Graudenból jelentik, hogy Schaeffler Bernát 26 éves műszerelőt, aki Zeppelin léghajó-társaságánál alkalmazott volt, letartóztatták, mert bebizonyult róla, hogy egy orosz vezérkari tiszttől nagy pénz­összeget kapott azért, hogy egy térképen kü­lönböző fel­jegyzéseket eszközöljön. Schaeffler különb­en katonaszökeginyj — Maláriaveszedelem a tengermelléken. Az osztrák tengermellék számtalan helyén nagy­ban pusztít a malária és a betegségnek nagyon sok halálos áldozata is volt már. A kormány és az isztriai helytartóság emiatt maláriatanul­mányozó kirendeltséget is szervezett. A hely­színi tudományos vizsgálatok alapján rendsze­res védekező programot is kidolgoztak az elter­jedt betegség kipusztítására, Triesztben pedig éppen erre való tekintettel tervezik a gyakor­lati orvosi kísérleti állomás felállítását. Mivel a kórokozó anophele szúnyog biológiai viszo­nyaival még a tudósok sincsenek tisztában, a védekezés természetesen nagyon nehezen megy, mert hiszen az anophele szúnyog csípése ellen alig lehet védekezni. Azt hiszik azonban, hogy a néptanítók segítségével sikerülni fog a kér­dést alaposan megoldani. A Veglia-szigeti és az isztriai félszigeti néptanítók számára ugyanis kurzusokat rendeztek avégből, hogy a védekezésre a lakosságot kioktathassák és hogy ezek megértessék a néppel az anophele szúnyog­lárvák irtásának szükségességét. A védekezés­ben jelentékeny szerepe van a haditengerészet­nek, a katonaságnak és az államvasutaknak. A pólai műszaki katonai igazgatóság, valamint a vasútigazgatóság a maláriás vidékeken a kincs­tári épületek ablakait, ajtait és kéményeit finom dróthálóval szerelte föl, az éjjeli szolgá­latban levőket pedig a maláriaszezonban (jún. július és augusztus) a vasút és a haditengeré­szet dróthálós álarccal és olyan kertyükkel sze­reltette föl, amelyen keresztül nem hatolhat az anophele szúnyogok csípése. Nagy baj azon­ban, hogy sokan vonakodnak a védősisakok vi­selésétől, A­z osztrák pénzügyőrségnél pedig el­rendelték, hogy a legénység chininnel védekez­zék a malária fertőzés ellen, mert az az egyet­len orvosszer. Az osztrák kormánynak a ma­láriakérdéssel foglalkozó szakközegei sürgős feladatnak tartják a tengermelléki és a guar­neroi (vegliai) mocsarak kiszárítását, mert az anophele lárvái ott tenyésznek leginkább. Fon­tos egyébként szerintük az is, hogy a lakosság a nyári hónapokban négytized gramos adago­kat szedjen a ch­ininből és hogy a gyermekek chinincukorkákat kapjanak, mert az általános gyermekkezelés nélkül minden maláriavédeke­zési akció hiábavaló. — A gyermekrontó műépítész. Zágrábból jelentik: Grósz Viktor, a gyermekrontásért letartóztatott műépítész a zágrábi törvény­szék vádtanácsához felebbezett a vizsgálóbíró letartóztatást elrendelő végzése ellen és egy­úttal 50.000 korona készpénzbiztosítékot aján­lott föl arra az esetre, ha föloldják a vizsgá­lati fogságát. A vádtanács, amelynek határo­zata a horvát büntető perrendtartás értelmé­ben fölebbezhetetlen, nem teljesítette a föl­folyamodásban foglalt kérést, mert a horvát­országi törvénykönyv a gyermekrontást öt évtől tíz évig terjedhető fegyházzal bünteti. Zágrábban beszélik, hogy Grósz műépítészt hasonló üzelmek miatt már többször följe­lentették, de mindig kisiklott a hatóság kezé­ből. Grósz családja sürgönyileg hívta Zág­rábba Budapestről dr. Popovics Dusán ügy­véd, orsz. képviselőt, hogy a beteg ember vé­delmét ellássa­— Áradások: A Maros áradása kezd na­gyobb méreteket ölteni. Nagylakon ellepte a szőlőket és elborította a Liget-rétet. Saj­tény község alsó része víz alá került. Ára­dást jelentenek Apátfalváról, Pekáról, Ma­gyarcsanádról és több marosmenti község­ből. A vízállás meghaladja a három métert. A lakosság attól tart, hogy a tavalyihoz hasonló károsodások érik. Az esőzések következtében a Tisza is ro­hamosan árad Szeged alatt. A folyammér­nöki hivatal jelentése szerint az emelkedés pénteken egy méter, szombaton pedig nyolc­van centiméter volt. — Öngyilkosság. Nagylakról jelentik: Rózsa János, a Mannheim-féle cég főkönyvelője főbelőtte magát és meghalt. A szerencsétlen ember hátrahagyott levelében azt írja, hogy nagyon el volt adósodva és mivel cégének pénzéhez nem akart hozzányúlni, a halált kel­lett választania. — Ez aztán a békéltetés! Tudósítónk írja: Heincz Sándor kocsifényező és címfestőmester, a sátoraljaújhelyi ipartestület elnöke és a vég­elgyöngülésben kimúlt sátoraljaújhelyi keresz­tény-szociális m­unkásegyesü­letnek volt elnöke, bár összeköttetései révén munkával jócskám rendelkezik, segédet csak nagyritkán tart, m­ost azonban, miután azoknak fizetni sem kell, an­nál többet. A felebaráti szeretet fehér galamb­jától megszállott mester azonban nem engedi ám a szegény tanoncokat állandóan a műhely­ben penészedni. Nappalra kiviszi őket a szőlő­jébe és amikor ott készen vannak a napi mun­kával, este hozzálátnak a tisztes ipar fejleszté­séhez. Orbán Viktor nevű tanonc azonban rá­jött, hogy ez az állapot kissé embertelen és azt mondta: — A szőlőbe menjenek a vincellérek, én a műhelyben akarok dolgozni! Orbán Viktor azonban nem dolgozhatott a műhelyben, mert ítel­ez­ni, miután neki nem kell ilyen „akaratos" tanulót elkergette. Orbán Viktor ekkor panaszra, ment az ipartestülethez. Azt akarta, hogy belőle csináljanak mesterem­bert, hiszen már másfél évet eltöltött Hericz­nél. Az ipartestületen azonban megint szembe­került Hericzcel, miután ő a testület elnöke. A testületen azután úgy kezdődött a békéltetés, hogy Windt Jakab alelnök nekirontott a fiúnak és össze-vissza pofozta. Majd amikor az ütlege­lésben elfáradt, Heincz elnök rontott rá és úgy összeverte, hogy sérüléseiről orvosi látleletet kellett fölvétetni. A fiú bántalmazóit följelen­tette a bíróságnál. — Dühöngött a matrózvirtus. Nápolyból jelentik. Szombaton reggel a kikötőben egy olasz képeslap-kereskedő, aki csónakon az Austro-Americana társaság „Martha-Was­hington" nevű­ gőzösének oldalához evezett, egy lelógó hajókötélen a fedélzetre akart jutni. Amikor már majdnem fönn volt, há­rom osztrák matróz megrántotta a kötelet, úgy, hogy a kereskedő lezuhant a csónakba, és két lábát és egyik karját kitörte. Az eset nagy elkeseredést keltett a város lakosságá-­­ban. A kikötői hatóság felszólította a gőzöst, hogy változtassa meg a horganyzás helyét. A diákság körében az eset híre hamar elter­jedt. És az olasz diákok csoportokban az osztrák-magyar konzulátus elé akartak jutni, de tüntetésüket a hatóság megakadályozta. — Ujabb földrengés Szicíliában. Az éj­szaka­ folyamán a szicíliai partokon, Garre környékén, ujabb földrengés volt. Garre la­kóit óriási félelem, fogta el, elhagyták házai­kat és a szabadba menekültek. A lakosság folytonos rettegésben él és most már nem is mernek visszatérni házaikba. Az Aetna mű­ködése fokozódik, a kráterekből láva és láng­oszlopok törnek elő és a kitöréseket erős föld­alatti moraj kíséri. Az újabb földrengésről részletes jelentések még hiányzanak.­­ Elégették a hivatalos iratokat. Vizakna környékén hat év óta folynak a tagosítási munkálatok, amelyeket dr. Chorinszky Győző, a gyulafehérvári törvényszék kikül­dött bírája végez. A birtokosság nagy része, mely román kisparasztokból áll, elégedetlen a tagosítással. Ennek tulajdonítható, hogy pénteken éjjel ismeretlen tettesek betörtek a vízaknai községházára, az összes tagosítási iratokat, tervezeteket és műszaki munkálato­kat elvitték és a mezőn elégették. Az iratok között volt állítólag három elintézés alatt álló polgári felebbviteli ü­gydarab is, amelyet a biró azért vitt magával, hogy szabad idejé­ben a referátumot elkészítse. A szegény ro­mán parasztoknak valószínűleg nagyon sok okuk lehet az elégületlenségre. — A vak munkások kérelme. Azok a vak munkások, akik a Garay­ utcában fáradságos munkával keresik a mindennapi kenyerüket, kosarakat, nádszékeket fonnak és javítanak, keféket kötnek. Raktáron tartanak: fonott kerti bútorokat, utazó-, papír-, fa- és jéghordó­kosarakat, kotta- és virágállványokat stb. Kefék, seprűk, portörlők és lábtörlők is kap­,­hatók. Tekintettel a jelen házbérnegyedre, hogy hogy munkájukból továbbra is föntarthassák magukat, kérik a közönség párt­fogását. Címük: Vak iparosok, Garay­ utca 21 Telefon: József ,32-95. NÉPSZAVA 1914. május 118.

Next