Népszava, 1914. június (42. évfolyam, 128–152. sz.)
1914-06-19 / 143. szám
1914 június 20. rr Az olcsó sósborszesz. A most lezajlott gyógyszerészsztrájk élénken rávilágított a gyógyszertári alkalmazottak szomorú helyzetére. Diplomás emberek hosszú munkaidő mellett dolgoztak alamizsnabérért. Könnyű elképzelni, hogy milyen fizetést adnak a busás jövedelmű gyógyszertártulajdonosok a nem-diplomásszemélyzetnek, a segédmunkásoknak. Ezek a szerencsétlen emberek egyenesen belesodródnak abba a kellemetlen helyzetbe, hogy a gondjaikra bigott és kezükön megforduló gyógyszereket, különösen a háziszereket és piperecikkeket megdézsmálják. Akadnak mindig élelmes üzletemberek, akik az ilyen árukat potom árért megveszik és azután maguk olcsóbban adják a méregdrága patikai áruknál. Ilyen módon került forgalomba két év óta olcsó sósborszesz, amelynek ára 10—30 fillérrel volt kisebb a rendes taksánál. A sósborszeszgyárnak föl-,tűnt a kellemetlen konkurrencia. Utánajárva a dolognak, megtudták, hogy azok a kereskedők, akik olcsó sósborszeszt árulnak, nem a gyártól szerezték be az árut. A rendőrség megállapította, hogy az olcsó sósborszesz a Török-féle gyógyszertárból való, ahonnan a segédszemélyzet három embere két év alatt néhány ezer korona értékű sósborszeszt bocsátott forgalomba. Így lehetett két éven át olcsó sósborszeszhez jutni, amelynek a gyógyszertárakban divó kizsákmányoló rendszer az oka és amely végeredményben most néhány embert juttat a börtönbe. Tudomásunk szerint a gyógyszertártulajdonosok elég gyakran fordulnak ilyen ügyekben a rendőrséghez. Pedig könnyű szerrel biztosíthatnák magukat ilyen károk ellen. A biztosítás díjára, amelyet alkalmazottaiknak juttatnának munkabér fejében, aligha fizetné,nek rá. — Leégett egy gyár. Belgiumban, a Liége melletti Szt.-Leonhard szövőgyárban tűz ütött ki, amely gyorsan terjedt tova. A folyosók és a lépcsőház megteltek füsttel. A gyár kétszáz munkásnője között rettenetes pánik tört ki. Két leány az ötödik emeletről leugrott az utcára és halálra zúzta magát. Körülbelül ötven ember súlyosan megsebesült, a többit a tűzoltóság és a katonaság megmentette. A gázpisztoly, Madame Maignon, ismert párisi divatrajzolónő hirtelen megőrült úgy, hogy elmegyógyintézetbe kellett szállítani. A rendőrök azonban nem tudtak a közelébe férkőzni, mert revolvert fogott rájuk s azonkívül a szomszédokra is kezdett lövöldözni. A párisi rendőrség azonban a mind sűrűbben ismétlődő hasonló esetekre már kellően el van készülve. Az egyik rendőr egy modern fegyvert, gázpisztolyt vett magához és acélpáncéllal vértezve bement az őrült szobájába és elsütött két gázpatront. A lövés után keletkező gázok elkábították Madame Maignont, akit így lefegyvereztek. Az erdőben. Florea Péter vállalkozó kedden este Déváról kocsin a telepére igyekezett. Az erdőben egy ember ugrott elő, megállította a kocsit és revolvert rántva, pénzt kért a vállalkozótól, aki azonban nem vesztette el lélekjelenlétét és tovább akart hajtani. Ebben a pillanatban ért oda Pászk János községi rendőr, aki az útonállóra rontott. A támadó azonban erősebb volt és a rendőrt a földre teperte. A nagy lármára a közelből munkások jöttek elő, mire az útonálló elmenekült. A csendőrök elfogták a támadót, akiről kiderült, hogy rablásért már több ízben büntetve volt.— Éjjel a ligetben. Kedden éjjel aVárosligetben mulatott M. István kávéfőző, akinek SQO korona volt a zsebében. A ligetben megismerkedett K. Julia 21 éves leánnyal, leült vele egy padra. A leány beszélgetés közben ellopta a pénzt. A pad mögötti bokorban volt a leány három barátja: V. Balázs, P. István és K. Kálmán, akiknek a leány odahajította a pénztárcát és ezek elmenekültek vele. Mikor M. István észrevette, hogy meglopták, rendőrt hivatott, a leány azonban tagadta a lopást. Nem is derült volna ki a tolvajlás, de P., aki az osztozkodásnál neki jutott összeget keveselte, bement a főkapitányságra és följelentette V. Balázst, hogy ez meglopta. A leányt három barátjával együtt letartóztatták. NÉPSZAVA Családirtó anya. * rt kútba, tiontalt gyermekét. — Két gyermek megfiait. — Az asszony elmezavarodott. Az Óbuda határában fekvő Békásmegyer községhez tartozó Kissinki nyaralótelepen megrázó családi tragédia játszódott le csütörtökön kora reggel. Moser Miklós, a Ganz-Danubius-gyár előmunkásának a felesége elmezavarában el akarta emészteni öt apró gyermekét és önmagát. A gyermekeket sorjában belehajigálta a kútba és végül maga is utánuk ugrott. A szomszédok a mentésükre siettek, de mire kihúzták őket, két gyermek megfulladt. A rémes eset részletei a következők : A családirtás. Moser Miklós, mint minden reggel, csütörtökön 15 órakor fölkelt és rögtön elment a Danubius-gyárba. Odahaza hagyta feleségét öt kis gyermekével, semmi rosszra sem gondolt, bár az asszony egész éjszaka nem tudott aludni és panaszkodott az urának, hogy rossz gondolatai vannak. Alighogy elment a férj, az asszony nyugodtan kiment az udvarra. Az árnyas akácfákkal szegélyezett udvar közepén közönséges falusi fakút áll: a kút hét méter mélységű, 180 centiméternyire áll benne a víz. Csigán járó kötél meríti ki a kútból a vizet. Az aszszony a legidősebb kis leányt, a kilenc éves Gizuskát a kúthoz hivta s azt mondta neki : — Menj föl, kis leányom, kend meg a csigát, mert nyikorog. A kis leány maga sem tudja miért, talán az anyja hangjában volt valami szokatlan, rémülten szabadkozott. — Félek, anyuskám, le akarsz dobni. — Ne félj, te csacsi, csak nem bántom a saját legkedvesebb gyermekemet. Menj föl és tedd, amit mondtam ! A kis leány nyugodtan mászott föl a kut peremére, alig ért azonban idáig, az anyja hátulról derékon kapta és erős lökéssel a kútba vetette. A kuttól pár lépésre levő rózsakertbe ment ezután az asszony és onnan kihívta Miklós öt éves fiát, elvezette a kutig, őt is fölültette a kut peremére és beledobta. Így egymásután hajigálta be a három éves Lajos, a hét hónapos Gyula és a hét éves Etelka nevű gyermekeit, anélkül, hogy a következők az előzőről tudtak volna. Ez annál is inkább könnyebben történhetett, mert a gyerekek rémületükben jajkiáltás nélkül, szinte eszméletlenül tűrték sorsukat. Miután minden gyermekével végzett, maga is belevetette magát a kútba a szerencsétlen asszony. A mentés. A házban Moserék egyedül laktak és így a vérdermesztő jelenetnek nem volt tanuja. A közelben villák és munkáscsaládoknak apró lakhelyei terülnek el. A környék még kihalt volt, nem járt arra senki. A szomszédban lakik Kúti Károly vasöntőmunkás, aki ezidőben még aludt. A felesége látta csupán, hogy az asszony föláll a kut peremére, mint aki bele akar ugrani. Többet nem látott. Rosszat sejtve, berohant a házba, felköltötte urát és a Moserék villájába szaladtak. Rémes látvány vetődött szemük elé. Föllármázták az egész környéket, hamarosan 50—60 ember csődült a kut köré. A gyerekek, ahogy egy kicsit föleszméltek, velőtrázó sikongatásban törtek ki: — Segítsenek bácsik, megfulladunk. Szinkák János vámőr kötelet eresztett a kútba és lekiáltott Mosernéhoz: — Szerencsétlen asszony, fogózzon a kötélbe és másszon föl. Az asszony visszaszólott: — Meg akarok halni és azt akarom, hogy gyermekeim is meghaljanak. Az emberek létrát hoztak, leeresztették a kutira, Szimrák és Kuti egymásután ereszkedtek le és egyenként hozták föl a már fuldoklókat. Etelt és Gizellát hozták föl először, azután Miklóst, akik még nem vesztették el eszméletüket, mert ugy, ahogy fönn tudták magukat a viz szine fölött tartani. Ezek után Lajost és Gyulát, a két legkisebb gyermeket húzták ki, akik azonban ekkor már megfulladtak s igy csak a holttestük kerülhetett fö. A másik három gyermek egészsége hamarosan helyreállott. A két kisgyermek hulláját a békásmegyeri halottasházba hitték, az ájult állapotban fölhozott szerencsétlen asszonyt pedig a Szent Margit-kórházba vitték, ahol ápolás alá vették. Mit mond a férj ? Moser Miklós az újságíróknak a következőket mondotta : — Néhány nappal ezelőtt észrevettem, hogy feleségem kissé föltűnően viselkedik. Folyton panaszkodott, hogy fáj a feje. Kedden hajnali négy órakor fölkelt az ágyból és kiment az udvarra. Amikor visszajött, valami repülőgépről kezdett beszélni, amit állítólag a ház fölött látott Én álmos voltam és nem törődtem a dologgal. Pedig sejtettem, hogy feleségem csak képzelődik. Soha ehhez hasonló eset nem fordult elő. Szerdán este panaszkodott, hogy rosszul érzi magát. Az éjszaka elég nyugodtan telt el, csütörtökön reggel fél hatkor kelt föl, megfőzte a kávémat, úgy mint mindig. Mielőtt elindultam volna a gyárba, föltűnt, hogy valami különös tekintettel néz reám. Mindig a legjobb egyetértésben éltünk. Tizenegy év alatt soha egy goromba szót nem mondtunk egymásnak. Szerencsétlen feleségem mindig szerette a gyerekeket, igaz, hogy sok baja volt velük, de jó anya volt és jó háziasszony. Most hétfőn választotta el a hét hónapos Gyulát, talán ez is zavarólag hatott rá és talán ez okozta a főfájását. Ilyen borzalmas dolgot ép elmével nem lehet cselekedni. Amikor reggel munkába mentem, nem sejtettem, hogy ilyen csapás vár reám. 11 Fontos választójogi tudnivalók * * * Minden elvtárs gondosan olvassa el ezt a rovatot! * * * A választók összeírása. A választók összeírásának fontos munkája a legtöbb választókerületben még folyik. Az illető kerületek vezetőségei újból levélbeli felhívást intéztek a munkára jelentkezett és a 14-én megkezdett munkában részt vett elvtársakhoz, hogy jelenjenek meg újból a pártszervezeti csoportok helyiségeiben. Erre a munkára ezúton is fölhívjuk az elvtársakat és kérjük őket, hogy a levélbeli fölszólításnak okvetetlenül tegyenek eleget. Elvtársak ! A párt legfontosabb érdekei fűződnek ahhoz, hogy a 14-én nagyszerűen megkezdett munkát épp oly dicsőségteljesen fejezzük be. rA párttitkárság. •* # Az iskolai bizonyítványok beszerzése. Az összeírások alkalmával iskolai bizonyítványokra is lesz szükség. Mindenki, aki az elemi iskola negyedik vagy hatodik osztályát, a gimnázium, reál vagy polgári iskola, második osztályát, az iparos- és kereskedőtanonc-iskola második vagy harmadik osztályát elvégezte, okvetlenül gondoskodjék a bizonyítvány másodlatának beszerzéséről, ha az nincsen birtokában. Ha az iskola, amelybe járt, még fönnáll, forduljon az iskolához. Ha az iskola már megszűnt, forduljon annak a községnek az elöljáróságához vagy pedig annak, a városnak a polgármesteréhez, amelyben az iskola volt. A bizonyítvány másodlatát kérő levél bélyegmentes. "Az iskolai bizonyítványt költségmentesen és bélyegmentesen kell kiállítani. Mindenki, aki bizonyítványt kér, hivatkozzék arra, hogy e bizonyítvánnyal választói jogosultságát kívánja igazolni. Az 1913 : XXIII. tc. 3.és 4. §-a értelmében börtönbüntetéssel büntetendő az a közhivatalnok, aki a választójog igazolása céljából kért bizonyítvány kiadását megtagadja.