Népszava, 1914. június (42. évfolyam, 128–152. sz.)

1914-06-30 / 152. szám

. évfolyam. Budapest, 1814 junius 30. kedd. 152. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ' es? évre 24.— kor. | negyed évre *.— kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZM­S"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VI., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Ferenc Ferdinánd trónörököst és a fele­s­égét Sarajevóban megölte két revolver­golyó. Egy szerb diák lőtt rá a trónörökös gépkocsijára és gyilkolta meg az osztrák­magyar monarchia trónjának örökösét, az osztrák-magyar monarchia egész fegyveres erejének főparancsnokát, a boszniai had­gyakorlatokon a király képviselőjét. És nem­ is ez a revolveres merénylet volt az egyetlen, amely a trónörökös élete ellen tört Sarajevóban. Már előbb egy szerb nyomdász bombát vetett a kocsijára, ám ekkor a bomba csak a főherceg kíséretét söpörte végig. És azután is, a revolver csat­tanása után is, újabb bomba leselkedett a trónörökösre és csak azért nem röpült fe­léje halált hozó robbanással, mert már nem volt­ szü­kség rá, mert a halál már elvégezte munkáját. Mindenfelé fölhangzik most a rettentő átkozódás,­­amely ,vakmerő és kegyetlen vadállatoknak bélyegzi a gyilkosokat, min­denféle..egekig­ emelkedik most a dicsőítő himnusz "a trónörökös nagyságáról, — de sehol nem formálódik olyan szó vagy írás, amely azt akarná megértetni, hogy­ volta­képen mi történt Sarajevóban. Mindenfelől fölhangzik a megdöbbenés bámulata, amely elálmélkodik azon, hogy ime, egy 19 esz­tendős gyerek hogyan változtathatja meg egy hatalmas birodalom sorsát, két közöm­bös ólomgolyó hogyan fúródhatik bele or­szágok, nemzetek, társadalmak életébe,­­ és senki se keresi az okokat, hogy miért van ilyen­­végzetes jelentősége egy bármily, nagy­­rangú és hatalmú ember halálának és milyen viszonyok teszik lehetővé azt, hogy­ egy 19 esztendős diák vagy egy, "21 eszten­dős nyomdász és két ólomgolyó történelmi végzetet képviselhessen. Akik­ egyes emberek cselekedeteinek lát­ják a történelem menetét, akik királyoktól ,vagy merénylőktől, vaskézzel kormánypál­cát ragadó uralkodóktól vagy görcsösen bombákat szorongató öklűi anarchistáktól várják a világ sorsának­­változását, azok sohasem fogják megérteni, hogy kit öltek meg Sarajevóban és mi volt az a hatalom, amely ezt a merényletet elkövette. Nem nézzük most tehát Ferenc Ferdinánd trón­örökös személyét, egyéni jó vagy rossz tu­lajdonságait, jellemének hibáit vagy ki­válóságait és nem bíráljuk most szocialista pártszempontból a köztársaság és monar­chia hasznosságát vagy károsságát, hanem megpróbáljuk a történetíró szemével nézni ezt az eseményt és a történelem magyará­zójának hideg ítélkezésével, objektív ok­keresésével aa­rjuk megértetni a sarajevói eseményeket. A­­sarajevói merényletet az osztrák-ma­gyar imperializmus idézte föl. Az osztrák­magyar monarchia, miután kudarcos had­járatok során 1859-ben kiszorították Olasz­országból, 1866-ban kiverték Németország­ból, az 1878-as bosnyák hadjárattal a bal­káni terjeszkedésre vetette magát. Bosznia okkupációjával indult el az az im­periális politika, amelynek most egyelőre utolsó állomása Ferenc Ferdinánd trónörökös sa­rajevói meggyilkolása. Az az ötezer osz­trák-magyar katona, aki a bosnyák okku­pációban ott halt martírhalált a bosnyák hegyek között, indította meg azt a fejlődést, amely most az osztrák-magyar hadsereg főparancsnokának a halálához vezetett. Az osztrák-magyar abszolutizmus külső poli­tikája a Balkánon kezdettől a reakció és az uszítás politikája volt. Évtizedeken ke­resztül mindent elkövetett, hogy megaka­dályozza a­ Balkán keresztény, szláv pa­rasztnépeinek a török feudalizmus alól való felszabadulását. Ezt a Metternich óta ha­gyományos osztrák politikát követte a monarchia a Balkán-háború harcai idején is. A Balkán-háború a Balkán paraszt né­pei számára ugyanazt jelentette, mint amit a francia nagy forradalom jelentett Nyu­gateurópa számára , a kapitalizmus előre­törését a feudalizmussal szemben. Ausztria-Magyarország volt az európai reakció leg­szívósabb erejű fellegvára a nagy francia forradalom eszméivel és csapataival szem­ben a­ 18. század végén. Ausztria-Magyar­ország lett a reakció legerősebb hatalma a balkáni forrongás csapataival és eszméivel szemben a 20. század elején. Kettős ok vitte a Balkán népeivel szem­ben konzervatív politikába:az osztrák-ma­gyar abszolutizmust .... e népek paraszt­ volta és szláv­ volta. Ez az abszolutizmus egyre erősebben az uralkodó osztályokra támasz­kodott és különösen azután, hogy Magyar­országon elejtette az általános választójog politikáját, tisztára a tőkés és nagybirtokos érdekek fegyverforgatójává lett. Rémült­ irtózattal látta tehát a balkáni szláv de­mokráciák diadalmas előretörését és min­den eszközt megpróbált a letörésükre. Bosz­nia annexiójával pedig harmadában szláv állammá lett az osztrák-magyar monarchia és a 67-es kiegyezés révén kormányzásra jutott magyar és német uralkodó osztályok és velük a dinasztia, egyre inkább vissza­riadtak a szláv tenger növekvő áradatától. A Balkán-válság folyamán az imperializ­mus olyan politikába sodorta a monarchiát, hogy a szláv paraszti népek Ausztria-Ma­gyarországon kívül­­és belül egyaránt a monarchia fönnállásában, az abszolutizmus­ útján.... - ban, a Habsburg-dinasztiában látták­­ leg­főbb ellenségüket. A sarajevói merénylet im­periális po­litika cselekedeteinek következménye. Felelet arra a nemzeti elnyomásra, amely­ rettentő súllyal nehezedik Délmagyarország, Hor­vátország, Bosznia és Ausztria szerbjeire. Felelet arra a politikára, amely­ gátja a délszláv népek egyesülésének, amely há­rom uralkodó és hat kormány fősége alá töri szét a délszláv nemzetet. Felelet az osz­trák-magyar imperializmusnak arra a po­litikájára, amely a Balkán-válság folyamán minden eszközzel, a nagyhatalmak­ terrori­zálásával, a mozgósítás félelmetes rémével, a háborúveszedelem borzalmának föidézésé­vel parancsolta el Szerbiát az Adriától, a ki­kötőtől, a világkereskedelembe való kap­csolódástól, a fejlődéstől, az élettől. Fele­dtet arra a politikára, amely a magyar agrá­riusok kedvéért vámiiábort idézett fel Szerbiával, amely, ugyanakkor, amikor ki­éheztette a magyar munkást, a maga elad­hatatlan bőségébe fullasztotta at szerb pa­rasztot, amely, a gazdasági válság, a csőd, a néppusztulás szakadékáig kergetett egy egész országot. Felelet­ arra a politikára, amely bár nyíltan nem ü­zent háborút Szer­biának és Montenegrónak, de amely a kato­nák tízezreinek a mozgósításával csikarta ki Szerbia kezéből győzelmei koronáját, a tengeri kikötőt és amely ultimátummal ker­gette el Montenegrót az annyi ver árán megszerzett Skutáriból. r Az osztrák-magyar imperializmus­ kel­­­tette föl a délszláv nemzeti eszme híveiben és a szerb sovinizmus harcosaiban az osz­trák-magyar monarchia ellen való gyűlö­letet, szította föl az egyre fokozódó keserű­séget, tehetetlen düht és fojtott indulatot, amely, az utolsó esztendők alatt annyiféle formában lobb­ant ki. Az osztrák-magyar, imperializmus teremtette meg a szifó, 'és 'el­nyomó politika­jával azokat a lélektani föl­tételeket, amelyek­ merénylettervekig, bom­bás és revolve­res giy­­lk­os­ságok­ig kergetik az embereket. 'A' merénylő szerb diát, ami­kor elfogták, azonnal azt vallotta, hogy gyű­löli az osztrák-magyar imperializmust és a trónörököst azért ölte meg, mert benne látta ennek az imperializmusnak­ a legfőbb képviselőjét. És nemcsak ez a szerb­­diák. Hanem a tör­ténelmi igazság is azt állítja, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös volt az osztrák-ma­gyar imperializmus legmesszebbre látható feje. Ő volt annak a csoportnak a vezére, amely a Balkán-válság folyamán a táma­dást, a háború­ politikáját követelte. Az pr-/ t lapunk mai száma oldal.

Next