Népszava, 1914. június (42. évfolyam, 128–152. sz.)
1914-06-06 / 132. szám
Az irásvizsgálatokkal űzött visszaélésekről még egyre érkeznek jelentések. Így például dunapataji elvtársaink jelentik, hogy a szolgabíró a Dunapatajon jelentkező munkásokat Dunavecsére idézte, ahová olyan sok az útiköltség, hogy egyetlen jelentkező sem ment el a vizsgára. E rendelkezés tehát a munkások százait fosztja meg a választójogtól. Nyitrán hasonlóan jártak el, mert az ottani hatóság csak egy napot tűzött ki a vizsgákra s a munkások legnagyobb része ezért nem tudott levizsgázni. A munkások zöme ugyanis vidéken dolgozik és egész napi keresetet kellett volna föláldoznia, hogy vizsgát tehessen. A hatóságok egyszóval szorgalmasan dolgoznak azon, hogy még azok se kerülhessenek a választási listába, akiknek a törvény megadja a választójogot. A budapesti kéményseprőmesterek a város jóvoltából kiváltságos helyzetet élveznek. A verseny kizárásával dolgoztathatnak és minden munka nélkül fényes jövedelemre tehetnek szert. Ezt a jövedelmet fokozni természetes kötelességüknek tartják s ezért segédeiket egyre rosszabbul akarják fizetni és rabszolgai függésben akarják tartani. A kéményseprősegédek legutóbbi sztrájkja nem járt teljes sikerrel, mert a segédek nem vívták ki összes követeléseiket. A harc egy kollektív szerződéssel véget ért, amelyet a főkapitány közreműködésével kötöttek meg s amely többek között biztosítja a kéményseprősegédek részére a szakegylet elismerését és a szervezkedés szabadságát. A munkáltatók azonban biztosítani akarják magukat a jövőre és most azon mesterkednek, hogy a szervezetet elpusztítsák. A napokban egy szerződést adtak a segédek elé aláírás végett. Ez a szerződés arról szól, hogy a munkáltatók korlátlanul rendelkeznek a munkásokkal, akkor bocsáthatják el őket fölmondás nélkül, amikor akarják és arra kötelezi a munkásokat, hogy csak olyan szervezetnek lehetnek tagjai, amelyet a mesterek nem elleneznek. A feles szerződés öszszes sérelmes rendelkezéseit nem akarjuk fölsorolni, elég ha két pontot mutatunk be. 5. Kötelezi magát alulírott segéd a műhelytársaival való békés, előzékeny és felebaráti együttműködésre s tudomásul veszi, hogy szervezett vagy nem szervezett volta, pártállása, ellenkező nézete miatt egyik segédtársát sem bánthatja sem szóval, sem tettel, mert amenynyiben e pontban foglalt kikötések ellen vétene, szintén azonnal és minden fölmondási igény nélkül elbocsátható. 6. Ugyancsak "tudomásul veszi alulírott kéményseprősegéd, hogy a főváros területén munkába csak az ipartestületi igazolvánnyal léphet; hogy a közvetítést csak az ipartestület eszközölheti, nemkülönben kijelenti alulírott kéményseprősegéd, hogy a Magyar Kéményseprősegédek Országos Szakegyesületének nem tagja, amennyiben pedig jelenleg az, onyiét 2-i órán belül kilép s csak olyan segédegyesületnek lesz tagjává, amelybe való belépéséhez a munkaadó előzetes beleegyezését adja. Mindeme kikötések ellenkezőjének bizonysága szintén ok az azonnali elbocsátásra. Ezzel azután egyszer és mindenkorra meg volna oldva a sztrájk és bojkott kérdése, mert a munkások csak a mesterek beleegyezésével vehetnének lélegzetet s mukkanniok sem szabadna a munkáltatók jóváhagyása nélkül. A munkások természetesen nem nyugodtak bele szó nélkül ebbe a merényletbe, hanem mielőtt saját maguk határoztak volna a teendő lépésekről, elmentek Boda Dezső főkapitányhoz, ahol bejelentették, hogy a munkáltatók ki akarják játszani azt a szerződést, amelyet előtte kötöttek. A főkapitány készséggel kijelentette, hogy a munkások rendelkezésére áll és vasárnapra meghívta magához a munkáltatókat Valószínű tehát, hogy a szép tervből nem lesz semmi, mert a kéményseprőmesterek a rendőrség segítségének köszönhetik, hogy a közelmúltban el nem buktak s igy remélhető, hogy a főkapitány rendre tanítja azokat, akik nélküle tehetetlenek volnának. A politikai szeparéban, a képviselőház meglehetősen díszes üléstermében kis kedélyes összejövetelt tartott pénteken délelőtt a munkapárt. A főüzemvezető, Beöthy Pál úr rengeteg jelentése közben megemlékezett egyebekben Kossuth Ferenc haláláról is, úgynevezett meleg szavakkal parentálta el, mondván róla a többi között, hogy „igaz képviselője volt azoknak az eszméknek, amelyeknek szolgálatára hazajött, de emellett hű szolgája és tanácsadója volt királyának". Az elnöki jelentések után törvényjavaslatok zuhataga ereszkedett a Házra, a legtöbb természetesen az igazságügyi gyorstalpaló intézetből. A belügyminiszter két törvényjavaslatot nyújtott be, egyet Ung megye 5 százalékos pótadó kivetésének engedélyezéséről és egyet a Cunardtársasággal kötött szerződésről. Az igazságügyminiszter négy törvényjavaslatot nyújtott be: 1. A polgári perrendtartás életbeléptetésének elhalasztásáról. 2. Az osztrák birodalmi tanácsban képviselt országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély ügyében kötött szerződés tárgyában. 3. A hatóságok büntetőjogi védelméről. 4. A becsület védelméről. Harkányi János báró kereskedelmi miniszter a karátrendszernek a drágakő- és gyöngykereskedésben való használatáról nyújtott be javaslatot. Jankovich kultuszminiszter pedig az állami polgári és elemi iskolai tanárok és tanítók özvegyeinek és árváinak ellátásáról. A javaslatokat az illető bizottsághoz utasították és ha jól megy, egy-két hét alatt törvény lesz belőlük. A képviselőházban elterjedt hírek szerint a közigazgatás reformjáról szóló javaslatok most vannak a kabinetirodában és néhány nap múlva a képviselőház elé kerülnek. A munkapárt elhatározta ezután, hogy a legközelebbi ülés egybehívását az elnökre bízza. Ez az ülés valószínűen pénteken lesz. Volt egy sürgős interpelláció is. Desbordes Ernő kérdezte meg a belügyminisztertől, van-e tudomása a gyulafehérvári román nemzetiségi népgyűlés lefolyásáról, tudja-e, hogy ott különösen izgató beszédek hangzottak el és hajlandó-e az izgatók ellen eljárni. Sándor belügyminiszter igy válaszolt: — Van tudomásom a gyulafehérvári esetről. Az érdekeltek részéről is informálták. Maniu Gyula dr. balázsfalvi ügyvéd és Szekulesz esperes panaszt emeltek előtte aziránt, hogy minden jogos indok nélkül oszlatták föl a népgyűlést. Az a rendelet, amelyet múlt évben bocsátottam ki a népgyűlésekről, nem korlátozta, csak szabályozta a gyülekezési jogot. A rendelet óta már ezernél több gyűlést tartottak. A hatósági személyek jelentése szerint Vlad Aurél így nyilatkozott : „A mostani kormány csinálta azt a választójogot, amely csupa bűn, gazság, a legnagyobb gyalázatosság a románokra nézve. Eddig magyaroknak kellett lennünk, most már mi vagyunk többségben. Ha összeszámítjuk a magyarokat, szerbeket, tótokat, zsidókat, azoknál is többen vagyunk. Testvéreim ! Mi románok vagyunk, nem kell már félnünk, most jön a szabadító, aki megszabadít bennünket. A magyar nyelv idegen nyelv nekünk, beszéljetek csak románul". Ebből is látható, hogy a gyűlés nyugodt lefolyású nem volt. Ez a jelenség nem egyedül áll. A balázsfalvai érseki templomra kitűzték a román nemzeti zászlót. A zászló eltávolítását nagy tömeg akarta megakadályozni. Ebben a tömegben ott voltak a balázsfalvai szeminárium papnövendékei. Ilyen zászlótüntetések voltak Szancsak faluban és Torda környékén. Ezek a disszonáns hangok nem akadályoznak meg bennünket további céltudatos eljárásunkban. Tesszük ezt nem külföldi befolyás alatt, nem a terror hatása alatt, hanem azért, hogy nemzetiségeink jogos igényeit kielégítsük. A szeparé vendégei tudomásul vették a választ, azzal az ülés tizenkét órakor véget ért Károlyi Mihály gróf a ceglédi jelölt. A »Pol. Híradó" jelenti. A ceglédi függetlenségi párt intéző bizottsága pénteken délelőtt egyhangúlag elhatározta, hogy az egyesült függetlenségi és 48-as párt elnökének, Károlyi Mihály grófnak ajánlja föl a mandátumot és ezt négytagú küldöttség utján hozza tudomására. A küldöttség fölkereste Károlyi Mihály grófot és tudomására adta, hogy a párt és Cegléd egész polgársága várja, hogy vállalja Kossuth örökét. A küldöttség a ceglédi jelölés dolgában az elnöki tanács tagjaival is megbeszélést folytatott. Károlyi hajlandónak nyilatkozott a jelöltség elvállalására. „A nálunk fönforgó különleges viszonyok..." A Gyosz igazgatósága Chorin Ferenc elnöklete mellett csütörtökön tartotta a nyári szünet előtt utolsó ülését. Az ülésen a következő „különleges" dolgok is „fönforogtak": Gratz Gusztáv ügyvezető igazgató jelentette, hogy egy, az ősz folyamán Bernben tartandó diplomáciai értekezlet bizonyos, a nők és fiatalkorúak munkaidejének további korlátozását célzó, nemzetközi szerződések előkészítésével fog foglalkozni. A javaslatok értelmében a 16 éven aluli fiatalkorú munkások és a nők nappal, a szünetek betudásával csak 10 óráig volnának foglalkoztathatók, a nők éjjeli munkájára vonatkozólag már fennálló tilalom pedig a fiatalkorú munkásokra is kiterjesztetnék. A szövetség kérdőíveire beérkezett válaszol jóformán egyértelműen állapítják meg, hogy ez intézkedések számos iparágat valósággal megbénítanának. Egyáltalában lehetetlenné tennék a fiatalkorúak és a nőknek ipari munkára való alkalmazását — amely pedig sok iparágakban nélkülözhetetlen — megakasztanák a munkásnevelést és fokoznák az ipari munkásokban úgyis észlelhető hiányt. A magyar gyáripart ez intézkedések a nálunk fönforgó különleges viszonyok között a külföldi iparnál még erősebben sújtaná. Indítványozza, hogy a szövetség kérje föl a kereskedelmi minisztert, hogy a tervezett nemzetközi egyezményhez Magyarország semmiesetre se csatlakozzék. Schwarz Alfréd és Herzog Péter báró hasonló értelmű fölszólalása után az igazgatóság ezt a javaslatot elfogadta. Tehát a „nálunk fönforgó különleges viszonyok" miatt a Gyosz ráüzen a kereskedelemügyi miniszterre, hogy valamiképen hozzá ne járuljon a fiatalkori munkások érdekében tervezett nemzetközi egyezményhez. Azt tudniillik nem engedik meg azok a fönforgó izék, a lelketlen profitvágy, a baromi nemtörődömség a fiatalkorú munkások testi egészségével és az a rettenetesen sötét korlátoltság, amely a legminimálisabb munkásvédő intézkedésben is szerényen az ipar — és nem a munkáltatózsebek — veszedelmét látja. Nem engednek semmit azok a barbár tulajdonságok, amelyekről a Gyosz most is olyan kitűnő bizonyítványt állított ki. És hogy a miniszter ne csatlakozzék a nemzetközi egyezményhez ! A külföld amúgy is jó véleménnyel van rólunk. Eddig csak hitte, most már tudni is fogja, hogy Ázsiában vagyunk, ha Harkányi bedől a Gyosz-nak és elhiszi nekik, hogy az iparnak fáj az ügy, és nem néhány száz hitvány zseb akar jobban telni a fiatalkorú munkások egészségének rovására. Tisza és az ügyvédjelöltek. Számos radikális ügyvéd nevében a következőket közlik velünk: Néhány munkapárti ügyvédjelölt és a kormány kőnyomatosa Tisza Istvánt úgy akarják föltüntetni, mint aki ellentétben a progresszív ügyvédekkel, az ügyvédjelöltek zsarnokaival, a szabadságnak és az elnyomottaknak védője. Ezzel a munkapárti kortelfogással szemben az igazság érdekében szükségesnek tartjuk megállapítani, hogy a kamara választmányában, közgyűlésén és egyéb ügyvédi gyűléseken nagyrészt reprezentatív, radikális és szocialista ügyvédek voltak azok, akik az ügyvédjelöltek érdekében síkra szállottak. S elsősorban az ő erőteljes agitációjuk eredménye volt, hogy a budapesti ügyvédi kamara közgyűlése oly impozáns többséggel állott az ügyvédjelöltek mellé. Annak a budapesti ügyvédi kamarának a többsége, amely a munkapárti érzelmekkel sohasem volt vádolható. Hű körülmények között nyilván tudatos megtévesztői a közvéleménynek azok a munkapártiságot oly fiatalon kezdő ügyvédjelölt urak, akik a progresszív ügyvédség bemocskolásával szeretnék megszerezni Tisza István és Farkas Pál urak kegyeit Ankétezni nagyon tudnak. A kivándorlási tanács pénteken ülést tartott amelynek tárgya a kiküldött ötös bizottság lapunkban is ismertetett javaslata volt Ez az ötös bizottság tudvalevően a kivándorlástól megritkított lakosságú vidékeken megyei és járási kivándorlási MEGSZÁVA, 1914 junius 6.