Népszava, 1914. június (42. évfolyam, 128–152. sz.)

1914-06-06 / 132. szám

Az irásvizsgálatokkal űzött visszaélések­ről még egyre érkeznek jelentések. Így pél­dául dunapataji elvtársaink jelentik, hogy a szolgabíró a Dunapatajon jelentkező mun­kásokat Dunavecsére idézte, ahová olyan sok az útiköltség, hogy egyetlen jelentkező sem ment el a vizsgára. E rendelkezés tehát a munkások százait fosztja meg a választó­jogtól. Nyitrán hasonlóan jártak el, mert az ottani hatóság csak egy napot tűzött ki a vizsgákra s a munkások legnagyobb része ezért nem tudott levizsgázni. A munkások zöme ugyanis vidéken dolgozik és egész napi keresetet kellett volna föláldoznia, hogy vizs­gát tehessen. A hatóságok egyszóval szorgal­masan dolgoznak azon, hogy még azok se ke­rülhessenek a választási listába, akiknek a törvény megadja a választójogot. A budapesti kéményseprőmesterek a város jóvoltából kiváltságos helyzetet élveznek. A verseny kizárásával dolgoztathatnak és min­den munka nélkül fényes jövedelemre tehet­nek szert. Ezt a jövedelmet fokozni termé­szetes kötelességüknek tartják s ezért segé­deiket egyre rosszabbul akarják fizetni és rabszolgai függésben akarják tartani. A kéményseprősegédek legutóbbi sztrájkja nem járt teljes sikerrel, mert a segédek nem vív­ták ki összes követeléseiket. A harc egy kol­lektív szerződéssel véget ért, amelyet a fő­kapitány közreműködésével kötöttek meg s amely többek között biztosítja a kémény­seprősegédek részére a szakegylet elismeré­sét és a szervezkedés szabadságát. A munkáltatók azonban biztosítani akar­ják magukat a jövőre és most azon mes­terkednek, hogy a szervezetet elpusztítsák. A napokban egy szerződést adtak a segédek elé aláírás végett. Ez a szerződés arról szól, hogy a munkáltatók korlátlanul rendelkez­nek a munkásokkal, akkor bocsáthatják el őket fölmondás nélkül, amikor akarják és arra kötelezi a munkásokat, hogy csak olyan szervezetnek lehetnek tagjai, amelyet a mes­terek nem elleneznek. A feles szerződés ösz­szes sérelmes rendelkezéseit nem akarjuk fölsorolni, elég ha két pontot mutatunk be. 5. Kötelezi magát alulírott segéd a műhely­társaival való békés, előzékeny és felebaráti együttműködésre s tudomásul veszi, hogy szer­vezett vagy nem szervezett volta, pártállása, ellenkező nézete miatt egyik segédtársát sem bánthatja sem­ szóval, sem tettel, mert ameny­nyiben e pontban foglalt kikötések ellen vé­tene, szintén azonnal és minden fölmondási igény nélkül elbocsátható. 6. Ugyancsak "tudomásul veszi alulírott ké­ményseprősegéd, hogy a főváros területén munkába csak az ipartestületi igazolvánnyal léphet; hogy a közvetítést csak az ipartestület eszközölheti, nemkülönben kijelenti alulírott kéményseprősegéd, hogy a Magyar Kémény­seprősegédek Országos Szakegyesületének nem tagja, amennyiben pedig jelenleg az, onyiét 2-i órán belül kilép s csak olyan segédegyesület­nek lesz tagjává, amelybe való belépéséhez a munkaadó előzetes beleegyezését adja. Mind­eme kikötések ellenkezőjének bizonysága szin­tén ok az azonnali elbocsátásra. Ezzel azután egyszer és mindenkorra meg volna oldva a sztrájk és bojkott kérdése, mert a munkások csak a mesterek beleegye­zésével vehetnének lélegzetet s mukkanniok sem szabadna a munkáltatók jóváhagyása nélkül. A munkások természetesen nem nyu­godtak bele szó nélkül ebbe a merényletbe, hanem mielőtt saját maguk határoztak volna a teendő lépésekről, elmentek Boda Dezső főkapitányhoz, ahol bejelentették, hogy a munkáltatók ki akarják játszani azt a szerződést, amelyet előtte kötöttek. A fő­kapitány készséggel kijelentette, hogy a munkások rendelkezésére áll és vasárnapra meghívta magához a munkáltatókat Való­színű tehát, hogy a szép tervből nem lesz semmi, mert a kéményseprőm­esterek a rend­őrség segítségének köszönhetik, hogy a közel­múltban el nem buktak s igy remélhető, hogy a főkapitány rendre tanítja azokat, akik nélküle tehetetlenek volnának. A politikai szeparéban, a képviselőház meg­lehetősen díszes üléstermében kis kedélyes összejövetelt tartott pénteken délelőtt a mun­kapárt. A főüzemvezető, Beöthy Pál úr ren­geteg jelentése közben megemlékezett egye­bekben Kossuth Ferenc haláláról is, úgyneve­zett meleg szavakkal parentálta el, mondván róla a többi között, hogy „igaz képviselője volt azoknak az eszméknek, amelyeknek szol­gálatára haza­jött, de emellett hű szolgája és tanácsadója volt királyának". Az elnöki jelen­tések után törvényjavaslatok zuhataga eresz­kedett a Házra, a legtöbb természetesen az igazságügyi gyorstalpaló intézetből. A bel­ügyminiszter két törvényjavaslatot nyújtott be, egyet Ung megye 5 százalékos pótadó kive­tésének engedélyezéséről és egyet a Cunard­társasággal kötött szerződésről. Az igazság­ügyminiszter négy törvényjavaslatot nyújtott be: 1. A polgári perrendtartás életbeléptetésé­nek elhalasztásáról. 2. Az osztrák birodalmi tanácsban képviselt országokkal a kölcsönös végrehajtási jogse­gély ügyében kötött szerződés tárgyában. 3. A hatóságok büntetőjogi védelméről. 4. A becsület védelméről. Harkányi János báró kereskedelmi minisz­ter a karátrendszernek a drágakő- és gyöngy­kereskedésben való használatáról nyújtott be javaslatot. Jankovich kultuszminiszter pedig az állami polgári és elemi iskolai tanárok és tanítók özvegyeinek és árváinak ellátásáról. A javaslatokat az illető bizottsághoz utasítot­ták és ha jól megy, egy-két hét alatt törvény lesz belőlük. A képviselőházban elterjedt hírek szerint a közigazgatás reformjáról szóló javas­latok most vannak a kabinetirodában és né­hány nap múlva a képviselőház elé kerülnek. A munkapárt elhatározta ezután, hogy a leg­közelebbi ülés egybehívását az elnökre bízza. Ez az ülés valószínűen pénteken lesz. Volt egy sürgős interpelláció is. Desbordes Ernő kérdezte meg a belügyminisztertől, van-e tudomása a gyulafehérvári román nemzetiségi népgyűlés lefolyásáról, tudja-e, hogy ott kü­lönösen izgató beszédek hangzottak el és haj­landó-e az izgatók ellen eljárni. Sándor belügyminiszter igy válaszolt: — Van tudomásom a gyulafehérvári esetről. Az érdekeltek részéről is informálták. Maniu Gyula dr. balázsfalvi ügyvéd és Szekulesz espe­res panaszt emeltek előtte aziránt, hogy min­den jogos indok nélkül oszlatták föl a népgyű­lést. Az a rendelet, amelyet múlt évben bocsá­tottam ki a népgyűlésekről, nem korlátozta, csak szabályozta a gyülekezési jogot. A ren­delet óta már ezernél több gyűlést tartottak. A hatósági személyek jelentése szerint Vlad Aurél így nyilatkozott : „A mostani kormány csinálta azt a választójogot, amely csupa bűn, gazság, a legnagyobb gyalázatosság a romá­nokra nézve. Ed­dig magyaroknak kellett len­nünk, most már mi vagyunk többségben. Ha összeszámítjuk a magyarokat, szerbeket, tóto­kat, zsidókat, azoknál is többen vagyunk. Test­véreim ! Mi románok vagyunk, nem kell már félnünk, most jön a szabadító, aki megszabadít bennünket. A magyar nyelv idegen nyelv ne­künk, beszéljetek csak románul". Ebből is lát­ható, hogy a gyűlés nyugodt lefolyású nem volt. Ez a jelenség nem egyedül áll. A balázs­falvai érseki templomra kitűzték a román nemzeti zászlót. A zászló eltávolítását nagy tömeg akarta megakadályozni. Ebben a tö­megben ott voltak a balázsfalvai szeminárium papnövendékei. Ilyen zászlótüntetések voltak Szancsak faluban és Torda környékén. Ezek a disszonáns hangok nem akadályoznak meg bennünket további céltudatos eljárásunkban. Tesszük ezt nem külföldi befolyás alatt, nem a terror hatása alatt, hanem azért, hogy nem­zetiségeink jogos igényeit kielégítsük. A szeparé vendégei tudomásul vették a vá­laszt, azzal az ülés tizenkét órakor véget ért Károlyi Mihály gróf a ceglédi jelölt. A »Pol. Híradó" jelenti. A ceglédi függetlenségi párt intéző bizottsága pénteken délelőtt egy­hangúlag elhatározta, hogy az egyesült füg­getlenségi és 48-as párt elnökének, Károlyi Mihály grófnak ajánlja föl a mandátumot és ezt négytagú küldöttség utján hozza tudomá­sára. A küldöttség fölkereste Károlyi Mihály grófot és tudomására adta, hogy a párt és Cegléd egész polgársága várja, hogy vállalja Kossuth örökét. A küldöttség a ceglédi jelölés dolgában az elnöki tanács tagjaival is meg­beszélést folytatott. Károlyi hajlandónak nyi­latkozott a jelöltség elvállalására. „A nálunk fönforgó különleges viszonyok..." A Gyosz igazgatósága Chorin Ferenc elnök­lete mellett csütörtökön tartotta a nyári szü­net előtt utolsó ülését. Az ülésen a következő „különleges" dolgok is „fönforogtak"­­: Gratz Gusztáv ügyvezető igazgató jelentette, hogy egy, az ősz folyamán Bernben tartandó diplomáciai értekezlet bizonyos, a nők és fiatalkorúak munkaidejének további korláto­zását célzó, nemzetközi szerződések előkészíté­sével fog foglalkozni. A javaslatok értelmében a 16 éven aluli fiatalkorú munkások és a nők nappal, a szünetek betudásával csak 10 óráig volnának foglalkoztathatók, a nők éjjeli mun­kájára vonatkozólag már fennálló tilalom pe­dig a fiatalkorú munkásokra is kiterjesztetnék. A szövetség kérdőíveire beérkezett válaszol­ jóformán egyértelműen állapítják meg, hogy ez intézkedések számos iparágat valósággal megbénítanának. Egyáltalában lehetetlenné ten­nék a fiatalkorúak és a nőknek ipari munkára való alkalmazását — amely pedig sok ipar­ágakban nélkülözhetetlen — megakasztanák a munkásnevelést és fokoznák az ipari munká­sokban úgyis észlelhető hiányt. A magyar gyáripart ez intézkedések a nálunk fönforgó különleges viszonyok között a külföldi iparnál még erősebben sújtaná. Indítványozza, hogy a szövetség kérje föl a kereskedelmi minisz­tert, hogy a tervezett nemzetközi egyezmény­hez Magyarország semmiesetre se csatlakozzék. Schwarz Alfréd és Herzog Péter báró hasonló értelmű fölszólalása után az igazgatóság ezt a javaslatot elfogadta. Tehát a „nálunk fönforgó különleges viszo­nyok" miatt a Gyosz ráüzen a kereskedelem­ügyi miniszterre, hogy valamiképen hozzá ne járuljon a fiatalkori munkások érdekében ter­vezett nemzetközi egyezményhez. Azt tudniil­lik nem engedik meg azok a fönforgó izék, a lelketlen profitvágy, a baromi nemtörődömség a fiatalkorú munkások testi egészségével és­­ az a rettenetesen sötét korlátoltság, amely a leg­minimálisabb munkásvédő intézkedésben is szerényen az ipar — és nem a munkáltató­zsebek — veszedelmét látja. Nem engednek semmit azok a barbár tulajdonságok, amelyek­ről a Gyosz most is olyan kitűnő bizonyítványt állított ki. És hogy a miniszter ne csatlakoz­zék a nemzetközi egyezményhez ! A külföld amúgy is jó véleménnyel van rólunk. Eddig csak hitte, most már tudni is fogja, hogy Ázsiában vagyunk­­, ha Harkányi bedől a Gyosz-nak és elhiszi nekik, hogy az iparnak fáj az ügy, és nem néhány száz hitvány zseb akar jobban telni a fiatalkorú munkások egész­ségének rovására. Tisza és az ügyvédjelöltek. Számos radi­kális ügyvéd nevében a következőket közlik velünk: Néhány munkapárti ügyvédjelölt és a kormány kőnyomatosa Tisza Istvánt úgy akarják föltüntetni, mint aki ellentétben a progresszív ügyvédekkel, az ügyvédjelöltek zsarnokaival, a szabadságnak és az elnyo­mottaknak védője. Ezzel a munkapárti kor­telfogással szemben az igazság érdekében szükségesnek tartjuk megállapítani, hogy a kamara választmányában, közgyűlésén és egyéb ügyvédi gyűléseken nagyrészt repre­zentatív, radikális és szocialista ügyvédek voltak azok, akik az ügyvédjelöltek érdeké­ben síkra szállottak. S elsősorban az ő erő­teljes agitációjuk eredménye volt, hogy a budapesti ügyvédi kamara közgyűlése oly impozáns többséggel állott az ügyvédjelöltek mellé. Annak a budapesti ügyvédi kamará­nak a többsége, amely a munkapárti érzel­mekkel sohasem volt vádolható. Hű körül­mények között nyilván tudatos megtévesztői a közvéleménynek azok a munkapártiságot oly fiatalon kezdő ügyvédjelölt urak, akik a progresszív ügyvédség bemocsk­olásával sze­­­retnék megszerezni Tisza István és Farkas Pál urak kegyeit Ankétezni nagyon tudnak. A kivándorlási tanács pénteken ülést tartott amelynek tárgya a kiküldött ötös bizottság lapunkban is ismer­tetett javaslata volt Ez az ötös bizottság tud­valevően a kivándorlástól megritkított lakos­ságú vidékeken megyei és járási kivándorlási ME­GSZÁVA, 1914 junius 6.

Next