Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-01 / 153. szám

. ... ", 1 " L­ x i.i I- évfolyam. Budapest, 1914 Julius 1, szerda. 153. ELállL AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évTfl 24.— kor. tél 6­­ ........­•• 1 negyed évre...... •.— kor. tvl évre 12.— kor. I egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZÁNJS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VU., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vm., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A szociáldemokrácia mindenütt a vilá­gon azt hirdeti, hogy az emberélet az em­­beriség legdrágább kincse és éppen ezért mindenütt a világon elítéli a gyilkosságot, akár alulról követik el a hatalmasok ellen, akár a hatalmasok követik el „törvényes" emberöléssel, — ezt írta a Népszava a trónörökös ellen elkövetett merénylet meg­ítélésében. És ezt írjuk le ma is : az emberélet az emberiség legdrágább kincse és éppen ezért mindig és mindenütt szót kell emelni minden gyilkosság ellen. De szót kell emelni nemcsak akkor, amikor a hatalma­sokat éri a gyilkos golyó, amikor uralko­dókat roncsol szét a robbanó bomba, ami­kor államfők húsát hasítja föl a tő­r hegye, hanem akkor is tiltó szóval kell megállí­tani útjában a gyilkoló kezet, amikor a törpékre sújt le a guillotin, amikor kicsi­nyek nyaka köré csavarodik a hóhéroló kötél, amikor a nép embereinek mellébe fúródik a golyó. Boszniában megöltek két embert. Két hatalmas, nagyrangú urat és a fölháboro­dás, a megbotránkozás, a bosszúvágy, a szitkok és tiltakozások özöne, a gyűlölkö­dés és a vérd­ihegés rettentő áradata zú­dult föl a gyilkosok ellen. Mi ha látjuk is, hogy, az osztrák-magyar imperializmus maga teremtette meg azokat a föltételeket, amelyek úgy torzíthatják­­el emberek lel­két, hogy más emberek életére törnek, mégis az emberélet védelmének, a huma­nitásnak a nevében azonnal megtagadtunk minden közösséget ezzel a gyilkossággal. De mi nemcsak ezzel a gyilkossággal taga­dunk meg minden közösséget, mint az a polgári sajtó és az a polgári közvélemény, amely zajongó fölháborodással, velőtrázó üvöltéssel támad a sarajevói gyilkosokra — és ugyanakkor más, sokkal tömegesebb, méreteiben ezerszeresen borzasztóbb gyil­kosságért liheg. A szociáldemokrácia nem vállal közösséget semminemű gyilkosság­gal és éppen ezért fölháborodó humanitása minden erejével protestál az ellen a tömeg­gyilkosság ellen, amely most rendeződik Boszniában. Boszniában véres gyilkosság történt, meggyilkolták a trónörököst és feleségét és ime ahelyett, hogy az emberek a vér lát­tára örökre visszaborzadnának minden emberélet kioltásától, vérpárát izzadó, halálszagot árasztó hirdetések borították el azonnal Sarajevo utcáit, amelyek tizen­kétszeres halállal fenyegettek meg egy egész népet. Rettentő statárium uralma alá helyezték Boszniát. Felségárulásra — halál. Hadsereg ellen való bűntényre — halál. Közrend megzavarására — halál. Lázadásra — halál. Fölkelésre — halál. Nyilvános erőszakra — halál. Gyilkos­ságra — halál. Emberölésre — halál. Súlyos testi sértésre — halál. Gyuj­togatásra — halál. Rablásra — halál. Mind e bűntettekben való segédkezésre — halél. Bármely lázító csoportosulásra — halál. Két halál esett Boszniában és ime oly ret­tentő statárium borul ezért egy egész or­szágra, hogy szemünk belekáprázik, fülünk belecsendül ebbe a rettentő halálsorozatba. Két haláleset történt, tehát kövessék most a halálesetek tizei, százai, ha kell, ezrei. Két embert megöltek a szerb golyók, tehát minden szerb ember életét rettentő statá­rium, ezerszeres halálveszedelem fenye­gesse. Két golyó sivított el Boszniában és ime a katonai abszolutizmus egész golyó­hegyekkel, golyópiramisokkal válaszol. Gyilkosság történt, tehát történjék száz meg ezer új gyilkosság. Vér ömlött, tehát ömöljön az embervérnek egész tengere. De nemcsak ez történik Boszniában, nem­csak statárium véres árnya üli meg egész Bosznia népét. Nemcsak ez történt, hanem még ennél­ is sokkalta több. Alig hittünk az első híreknek és a fölháborodás, a düh kor­bácsolta a vért agyunkba, amikor minden­felől ömlött az események kétségtelen hír­adása: csakugyan megtörtént a hihetetlen. — Boszniában egy egész népet kiszolgáltat­tak a bosszúálló fanatizmus, az ősi fajgyű­lölet, a vallási és nemzeti őrjöngés rettentő pusztításának. Egy szerb ember bombát ve­tett a trónörökösre, egy másik szerb ember lelőtte a trónörököst és a feleségét,­­ tehát kiadták a jelszót, hogy pusztulnia kell az egész szerb népnek. Két szerb ember me­rényletet követett el, tehát fölszabadították a vadállati indulatokat, hogy bosszulják meg a gyilkosságot Bosznia valamennyi szerbjén. Rettentő dolgok történnek Bosz­nia városaiban. Sarajevóban mohamedánok és katolikusok tömegei megtámadták a szer­bek házait. Berontottak a szerb emberek la­kásaiba, összezúzták, összevagdalták és összetörték a szer­­ emberek bútorait. Szét­rombolták és kirabolták a szerb üzleteket. Megrongálták a szerb iskolának, a szerb egyesületeknek az épületeit. Egészen lerom­bolták a szerb árvaházat, összetörték a szerb újságok szerkesztőségeit. Kézzel, bottal, re­volverrel ütötték, vágták, ölték a szerbeket, férfiakat és asszonyokat egyaránt. Ez tör­tént Sarajevóban és ugyanekkor lángokban áll Mostar, Trebinje, Nevesinje városa. Mindezt pedig a Boszniában kormányzó katonai abszolutizmus elképesztő nyuga­lommal, megdöbbentő cinizmussal és határ­talan brutalitással tűri. Sem a rendőrség, sem a csendőrség, sem a katonaság nem mozdul a szerbek védelmére. Amikor a val­lási és nemzeti fanatizmus őrjöngői megos­tromolják a szerbek házait, a katonai csa­patok rettentő mozdulatlansággal nézik az örjöngést,­­ mert a vitustáncot járók a szent Gotterhalfre-t éneklik. És amikor a bosnyák kormányzat­ egyik vezető tagját, Kolasz bárót megkérdezik, akkor így vála­szol: „A­­katonaság csak nem lehetett azokra a mohamedánokra és katolikusokra, akik a merénylet fölötti fölháborodásuk­at öntötték ki a zavargásokban?" Viszont nem voltunk képesek arra, hogy a szerbek vagyonát meg­védelmezzük." A Boszniában uralkodó szol­dateszka tehát nyugodtan tű­ri egy egész nép üldözését. És természetesnek tartja, hogy Bosznia egész szerbségét kiszolgál­tassa őrjöngök bosszúindulatának. Két szerb ember merényletet követett el, lakol­jon tehát meg érte Bosznia egész szerb népe életével, szabadságával,­­minden vagyoná­val. Nem elégszenek meg azzal, hogy letar­tóztatták a merénylőket. Nem elégszenek meg azzal, hogy börtönbe vitték a merény­lők családtagjait, valamennyi ismerősét, barátját, társát, hogy börtönbe zártak eddig vagy háromszáz „gyanús" szerb embert, nem elégszenek meg a hetedsziglen­ való bosszúval, hanem az egész szerb nép­­össze­törését, megtizeddlését, kifosztását és letip­rását kívánják. Íme, ezek azok, akik az emberszeretet ne­vében merészelnek beszélni a gyilkosok el­len és ugyanekkor maguk készülnek arra, hogy ezerszeresen gyilkosokká legyenek. De nemcsak az osztrák-magyar monar­chián belül, nemcsak Boszniában, hanem a monarchián kívül, Szerbiában is gyilkos­ságnak gyilkosságra való­ halmozásával akarják megengesztelni a sarajevói gyil­kosságot. Mindenütt megindult már a lelki­ismeretlen uszítás, amely azt kívánja, hogy a szerb gyilkosságot Szerbián kel megto­rolni és amely büntető expedícióért ordít egész Szerbia éden. Szerbia keze benne van a gyilkosságban, ezt üvölti az osztrák-ma­gyar imperializmus, — tehát üzenjünk há­borút Szerbiának és két országot borítsunk Lapunk mai száma a 14 oldal.

Next