Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-01 / 153. szám

1914 .július 1. a névjegyzékösszeállítás előmunkálatainak kérdéseivel foglalkozott. Elhatározta a vá­lasztmány, h­ogy a választókörzetenként mű­ködő összeíró küldöttségeket csütörtökön délelőtt választja meg. A küldöttségek mun­kájának idejére vonatkozóan a választmány­ban eleintén az­t a felfogást hangoztatták, hogy a küldöttségek hétköznapokon a dél­előtti órákban működjenek, ez ellen azonban az ülésen résztvett Buchinger és Weltner elvtársak, a központi választmány tagjai fölszólaltak. Hangoztatták, hogy azokat a választójogosultakat, akik a küldöttségek előtt, a délelőtti órákban megjelenhetnek, amúgy is bejelentik és ezeknek a választó­jogosultsága hivatalból is megállapítható; vannak azonban igen sokan olyanok is, akik a hétköznapok délelőttjein csak munkabér­veszteségek árán jelenhetnének meg az össze­író küldöttségek előtt. Ezek érdekében leg­helyesebb volna, ha a küldöttségek hétköz­napokon délután á—1 óráig és ünnep- és va­sárnapokon délelőtt 0—12-ig vagy 10—1-ig üléseznének. A munkaidőnek ehhez a beosz­tásához a központi választmány elvben hoz­zájárult és elhatározta, hogy az összeíró kül­döttségeknek ennek a beosztásnak a betar­tását fogja ajánlani. * * *­­ A soroksári ipartestületi jegyző, bizo­nyos Zsari vagy Szali is beállott a hatósági pumpolók sorába és csak pénzért akarja kiadni a törvény értelmében díjmentesen kiszolgáltatandó tanonciskolai bizonyít­ványt. A soroksári pumpoló „ipartestületi jegyző" azonban rekordot csinál a pumpo­lásával és 5 korona 65 fillért kér egy olyan bizonyítványért, amilyenért a többi ható­sági pumpnak is csak 2,50, legföljebb 3 ko­ronát mert követelni. Eltekintve attól, hogy ez a soroksári Szak­ egyenesen a tör­vény ellen cselekszik és a törvényt magya­rázó belügyminiszteri rendeletre fütyül, roppant érdekes volna tudni, hogy mi a csudáért kér egy tanonciskolai bizonyít­vány kiállításáért 5 korona 65 fillért? Hány sort ír­" arra a papírlapra és hány óra alatt írja, hogy ennyire taksálja azt a munkát, amelyet kötelessége volna díjmentesen el­végezni? Talán hadilábon áll az irás mes­terségével és másnak fizet érte munkadíjat a maga hasznának beszámításával? Mind olyan kérdés, amelyre választ követel e pompolásnak kivételes szemtelensége. Jól tudjuk, hogy Szali úr nem fog válaszolni erre önként, de majd a bíróság előtt felel, ha tovább folytatja ezt a törvényellenes pumpolást. Adózsebelés Kassán. A Népszava kassai tudó­sítója írja: A most folyó adókivetések alkal­mával kitűnt, hogy az adókat olyan óriási mér­tékben akarják emelni, amilyenre még nem volt példa. Kassán például egyeseknek száz százalékkal is emelték az adóját. És az a leg­fölháborítóbb, hogy a legnagyobb mértékben a kisemberek adóját emelik. Ennek igazolá­sára néhány adatot közlünk: Groszmann Ottó rézműves­ mester eddig 86 koronát fizetett, most 671 koronát róttak ki rá. Bene Istvánné italmérő a múlt évben 53 koronát fizetett, most 122 koronát akarnak rajta bevasalni. Schönfeld Ignác szatócs­adóját 58 koronáról 387 koronára akarják emelni. Egy kisüzletű déligyümölcs­kereskedőre pedig 2000 koronát sóztak, noha az illető eddig csak 250 koronát fizetett. Ez a hal­latlan zsebelés, amely különösen az úgyis megcsökkent jövedelmű kispolgárságot jut­tatja a végső kétségbeesésbe, nagy vihart kel­tett a törvényhatósági bizottság ülésén is, ahol Molnár Miklós elvtárs rámutatott arra, hogy a földbirtok jövedelme egyre fokozódik és a föld­birtokosok mégis adókedvezményben részesül­nek, míg a városi polgárságot a munkókor­mány valósággal kizsebeli. Azután kárhoztatta azoknak a polgároknak az eljárását, akik egy­egy csipetnyi előnyért uszályhordozóivá lesz­nek az oligarchikus érdekeket istápoló kor­mánynak. A függetlenségi párt részéről dr. Glück Lipót szólalt föl és kemény szavakkal ítélte el azt a politikát, amely megtámadja az adózó polgárok létalapját és is megakasztja az ipari és kereskedelmi élet fejlődését. Indítvá­nyára a közgyűlés kimondta, hogy a jogálla­mokban szinte példátlan adóemelés ellen fölír a pénzügyminiszterhez. Az amerikai ut. Newyorkból táviratozzák a „Politikai Híradó"-nak. Károlyi Mihály gróf vasárnap Ch­erbourgban fölszállva a „Water­land"-ra, kábelsürgönyt intézett az Előre, a „Szabadság" és az „Amerikai Magyar Nép­szava" szerkesztőségéhez, jelezve, hogy társai­val június 4 én érnek az amerikai partra. A fogadó bizottság azonnal összeült, táviratokat küldöttek szét a vidék nagyobb városaiba, magyar telepeire és fölkérték az ott már meg­alakult bizottságokat, hogy a fogadásnál vala­mennyiük két-két taggal képviseltesse magát. A newyorki, pitsburgi, clevelandi, chicagói és walshi központi bizottságok megbízottai külön értekezletet tartottak és ezen összeállítottak egy részletes kimutatást arról, hogy Károlyi távolléte alatt hány helyütt tartottak gyűlést, mulatságot vagy bármily más akciót és mennyi anyagi támogatást nyertek. Egyben az érte­kezletből közzétették, hogy nem igaz az a hí­resztelés, mintha a magyar képviselők most csak azokat a telepeket és városokat látogat­nák meg, ahol Károlyi még nem járt, minden magyar lakta vidéken kivétel nélkül ott lesz­nek. Kimondotta a bizottság, h­ogy a jelzett öt kerület mindegyikében 7-8 napig fog tartani az agitáció, az egész körút tehát körülbelül 40 napos lesz. NÉPSZAVA • • 19 * * * Az albán veszedelem. * A monarchia és Olaszország megszállják Albániát? (London, június 30.) Rómából érkező táv­irati jelentések szerint Ausztria-Magyaror­szág és Olaszország elhatározták, hogy Albá­niában helyre fogják állí­tani a rendet és ebből a célból egy 20.000 főből álló kombinált hadtestet küldenek Albániába. Az erre vo­natkozó tárgyalások Rómában az osztrák­magyar nagykövet és San Giuliano külügy­miniszter, Bécsben pedig az olasz nagykövet és gróf Berchtold külügyminiszter között folytak és végleges megegyezésre vezettek. Ausztria-Magyarország és Olaszország erről az elhatározásról közösen értesítették a nagy­hatalmakat.­­Németország nem csatlakozik a monarchia és Olaszország akciójához, de kifogást sem emel ellene. A kombinált olasz­osztrák-magyar hadtest vezényletét egy „an­gol tábornokra bízzák". Cáfolják a megszállás hírét. (Bécs, június 30.) Egy olasz—osztrák-ma­gyar közös hadtestnek Albániába való kiren­delésére vonatkozó londoni h­írt illetékes he­lyen megcáfolják. A fejedelem helyzete tarthatatlan. (Róma, június 30.) Az esti lapoknak jelen­tik Durazzóból. Philipps ezredes és Trau­bridge angol tengernagy tegnap kijelentet­ték a fejedelemnek, hogy helyzete tarthatat­lan és tanácsolták, hogy mondjon le. .Vilmos fejedelem gondolkozási időt kért. Ostromállapot Valonában. (Valona, június 30.) Itt kihirdették az os­tromállapotot. Innen önkéntesek mentek Vurusába. Az albán miniszterelnök Rómában. (Róma, június 30.) Turkhan Kasa minisz­terelnök ma délelőtt a külügyminisztérium­ban tanácskozott San Giuliano külügy­miniszterrel és De Marchino vezető állam­titkárral. A tanácskozás több mint két óra hosszáig tartott. Az athéni amerikai követ Albániáról. (Athén, június 30.) Williams amerikai kö­vet, aki Durazzóban járt, hogy a fejedelem és a fölkelők között való közvetítésre ajánl­kozzék, visszatért és nyílt levélben fölhábo­rodással ismerteti albániai benyomásait. "A fejedelmet olyan hercegnek jellemzik ,aki 8 királynak nevezi magát, hatalma nincs és semmi egyebe, mint felesége és gyermekei. Csak egyet ért el a Wied-uralom : véres val­lási polgárháborút. A hollandus tisztek az egyetlen férfiak Durazzóban. A fejedelem vonakodott a harcba induló csapatok fölött szemlét tartani. Végül a követ kérve-kéri a hatalmakat, különösen Franciaországot és Angliát, hogy csapatok küldésével ne járul­janak hozzá a békés albán pásztornép el­nyomásához. A német szakszervezeti Kongresszus. * Ötödik nap. A kongresszus negyedik napjáról való még az itt következő tudósításunk . Bauer a „Népjólét" munkásbiztosító társaság működéséről és fejlődéséről referál. Utal arra, hogy a társaságnak sok nehézséggel kellett már eddig is megküzdenie a polgári pártok és a kormány ellenséges magatartása miatt. A kormány magatartása világosan rácáfol arra a föltevésre, hogy a kormány az osztályok és a pártok fölött áll. A társasággal szemben ta­núsított viselkedése félreérthetetlen bizony­sága annak, hogy a kormány az uralkodó osz­tályok egyszerű megbízottjának tekinti magát. A társaság a jelentés idejében 74.644 biztosítást kötött 13,2 millió márka összegben. A biztosí­tottak száma ebben az esztendőben 140 ezerre emelkedett. Ez azt mutatja, hogy a társaság ellen megindított gyűlöletes hadjárattal épp az ellenkezőjét érik el annak, amire törekszenek. A jelentést rövid vita után tudomásul ve­szik. Brey az egyesülési törvény kezeléséről szólva, rámutat arra, hogy a hatósági szeka­túrák és visszaélések még mindig nem szűntek meg. A panaszok teljesen hatástalanok, mert a hatóságok erőszakoskodásait nem büntetik. A munkássággal szemben fütyülnek a tör­vényre és jogra, így akarják a munkásságot haladásában meggátolni. A kormány vazal­lusa a vállalkozóknak. Az üldözés annyira megy, hogy még a bizalmas gyári értekezlete­ket is megfigyelik. Végül határozati javasla­tot terjeszt elő, amelyben a kongresszus kor­látlan egyesülési és gyülekezési jogot követel. A rezoluciót egyhangúlag elfogadják. Következik „a dolgozni akarók védelméről és a vállalkozók terrorizmusáról" szóló jelen­tés. Schlicke előadó mindenekelőtt az úgyne­vezett dolgozni akarók védelméről szól. Meg­említi, hogy ezek maguk sohasem támasztot­tak ilyen követelést a kormánnyal szemben. De mert a hatóságok semmiképen nem tudnak a szakszervezetekkel kikezdeni, hát ilyen mó­don gondolják céljaikat megközelíteni. A szak­szervezetek terrorizmusa csak a hatósági em­berek és a tőkések koponyáiban él. Ezeknek a szemében mindaz terrorizmus, amit a szak­szervezetek csinálnak. Pedig ők tudják leg­jobban, hogy ilyen terrorizmus nincsen. A vállalkozók terrorizmusát ellenben lépten­nyomon érzik a szervezett munkások. A vál­lalkozók érdekeit nem kell külön törvényben megvédeni, mert hiszen ezt eléggé jól elvég­zik már most is a különböző hatóságok és a bíróság. Ezután határozati javaslatot nyújt be, amely fölháborodással utasítja vissza a vállalkozóknak az úgynevezett dolgozni aka­rók törvényhozási védelmét sürgető követe­lését. A negyedik nap tanácskozása ezzel végetért. * Az ötödik napon megindítják a­­vitát a Schlickétől benyújtott határozati javaslat fölött. Liebmann indítványozza, egészíttessék ki a határozati javaslat még azzal, miszerint a kongresszus kijelenti, hogy a munkásság kulturális haladása előfeltételének tekinti a korlátlan egyesülési szabadságot és ezt a sza­badságot adott esetben a tömegsztrájk fegy­verével is kész megvédeni. Leipart elnök nem tartja taktikusnak, hogy az ellenállás módját és eszközeit a nyilvános­ság előtt megállapítsák.

Next