Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-29 / 178. szám

1914 július 29. i-TTVTi«-»*—''TIWVNIHLaa' TTE^jaj NÉPSZAVA A monarchia jegyzékéhez mellékelt memorandum tartalma. A Népszava legutóbbi számában már ismer­tettük az osztrák-magyar monarchiának a ha­talmakhoz intézett körjegyzékét, amely számos melléklettel és bizonyítékkal azt a megokolást fejti ki, hogy miért kell a monarchiának Szer­biával szemben eljárnia. A körjegyzéknek a nagyszerb agitáció bizonyítékait tartalmazó részét most utólag közli a ,,M. T. I." a követ­kezőkben: Azt a fölfogást, hogy Bosznia-Hercegovina annexiója, bár ezt az aktust Szerbia elismerte, Szerbia megrablásának tekintendő, nemcsak az ellenzéki irányú lapok terjesztették, hanem, mint az 1. számú melléklet mutatja, a „Samou­prava" is, amely tudvalevően közel áll a szerb külügyi hivatalhoz. A Duvaj báró és Skerlec báró ellen elkövetett gyilkos merényletek tette­seinek állandó dicsőítése egyik legkirívóbb vonása a szerb sajtónak és pedig meglehetősen pártkülönbség nélkül. Zorajics merénylő, aki varesanin táborszernagy ellen követett el me­rényletet, mint ismeretes, öngyilkos lett. A bel­grádi „Politika" egyik cikkében Zorajicset szerb hősnek ünnepelte, akinek nevét — úgy­mond a lap — minden szerb ember nagyrabe­csüléssel és fájdalommal fogja mindenkor em­legetni. Augusztus 18-án, őfelsége születésnapján a múlt esztendőben a „Politika" ismét foglalko­zott e merénylettel és Zorajicsról azt mondta, hogy nevét a nép mint szentét említi. Ami az egyesületi tevékenységet illeti, a­ Na­rodna Odbrana mellett főleg a kragujeváci szo­kolegyesület működött. Igen jellemző a beszéd, amellyel Kovacsevics őrnagy egyesületi elnök az 1914. évi közgyűlést megnyitotta. Testgya­korlásról, amely pedig minden egyes szokol­egyesület tulajdonképeni célja volna, szó sín­esen. Alig történik róla említés. A beszéd a harci készülődésekről szól az „északi veszedel­mes, szívtelen, rablószándékú, zaklató és tág­gyomrú ellenség ellen, amely sok millió szerb polgárt megfoszt szabadságától és jogaitól és rabszolgaságban tartja őket". Jellemző a Narodna Odbrana működésére a következő rendszer: Az egyesület megadta az ösztönzést a gonosztettre, agitációjával elő­készítette a talajt a tett propagandája számára, szállította az anyagi eszközöket, de a tett vég­rehajtását a monarchia területén lakó félre­vezetett, fölbujtogatott fiatalemberekre bízta. Igen jellemző továbbá az a szinte hihetetlen részlet, hogy Tankosic és Ciganovic a két me­rénylőnek d­ankálit adott azzal az utasítással, hogy a merénylet elkövetése után azonnal ön­gyilkosságot­ kövessenek el. A biztos halál az áldozatoknak és a teljes biztonság önmagának: ez a Narodna Odbrana ismert jelszava. A dossier negyedik melléklete a „Narodna Odbrana" egyik fölhívását tartalmazza, amely a szerb hivatalos lap 1914 június 28-iki mel­lékleteként valamennyi előfizetőnek megkül­detett. E fölhívás a többek között ezeket mondja: „Kossovonak csak egy része lett megbosszulva, a Vidovbanért a bosszú még nem teljes. Azon az egész területen, amelyen népünk nyelvét — a szerbet, a horvátot és a szlovént — beszélik, Kikíndától Monasztirig, Trieszttől Carevo-Szeloig, változatlan jelentő­séggel marad meg a Vidovban és Kossovo em­lékezete. Amennyi nemzeti lélek e területen sír, amennyi láncot testvéreink hordanak, annyi munkát kell még végeznünk, annyi ál­dozatot kell még hoznunk". Igen karakterisztikus az a beszéd is, ame­lyet Nevadovics Jasa, a „Narodna Odbrana" nisi fiókjának elnöke, aki mint a nisi fogház igazgatója állami szolgálatban van, a sarajevói merénylet után mondott. A többi között a kö­vetkezőket fejtette ki: „Szerbiának föltétlenül olyan eszközhöz, aminő a merénylet, kellett folyamodnia, mert éppen Ferenc Ferdinánd főherceg, tekintettel agresszív és excentrikus jellemére, eminens és végzetes veszélyt jelen­tett Szerbiára és talán távolabbi szláv körökre is. Ha életben maradt volna, rövidesen hábo­rúra hívta volna ki Szerbiát vagy megtámadta volna, amely esetben Szerbia, miután most anyagilag nagyon meggyöngült és hadsereg­szervezete még nem készült el, föltétlenül el­veszett volna. A sarajevói gyilkosság azonban megmentette Szerbiát és eltávolította az út­ból egyikét azoknak, akik Szerbiára veszedel­mesek. Szerbiának most néhány évig nyugta lesz, mert az új trónörökös nagyon meg fogja, gondolni, hogy elődjének nyomdokaiba lépjen". A trónörökös a Királynál. (Ischl, július 28.) Károly Ferenc József főher­ceg herceg Lobkowitz kamarai elöljáró kísére­tében ma reggel ideérkezett. Károly Ferenc József főherceg háromnegyed 10 órakor távo­zott kihallgatása után a király­­villájából. ” A német császár és a német hadsereg. (Potsdam, július 28.) .Vilmos császár Beth­mann-Hollweg birodalmi kancellár hosszabb előadását hallgatta meg, azután kihallgatá­son fogadta a vezérkari főnököt és a tenge­részeti vezérkar főnökét. Németek tüntetése a háború mellett. (Berlin, július 28.) Egész Németországban rendkívül lelkesednek a monarchia ügyéért és egymást érik az Ausztria-Magyarország mellett való erőteljes tüntetések. A berlini osztrák­magyar nagykövetség előtt hétfőn óriási tö­meg gyülekezett össze és tüntetett a monarchia mellett és Szerbia ellen. Ugyanilyen tüntetések voltak a kancellár palotája és a minisztériumok épülete előtt. A tömeg azután az angol nagy­követség elé vonult és Angliát éltette. Német­ország minden nagyobb városában napirenden vannak a tüntetések Ausztria mellett. Bajor­országban — különösen Münchenben — olyan lelkes a hangulat, amilyen 1870 óta még soha­sem volt. Berlinben hétfőn a palotaőrség föl­vonulásakor ezrekre menő tömeg tolongott a császári palota előtt. A térzene fölváltva né­met, osztrák és magyar indulókat játszott. A tömeg folyton éljenezte Vilmos császárt és Ferenc József királyt. Ugyanilyen tüntetés volt Münchenben is a palotaőrség felvonulásá­nál. A palotához vezető úton a zenekar csak osztrák hadi indulókat játszott. Majd amikor a palota előtt levő térzene kezdődött, a „Wacht am Eh­ein"-t játszották el. Azután a zenekar a térzene rendes programjára akart áttérni és elkezdte a „Tannhäuser"-t, de a tömeg az első hangok után félbeszakította és tovább is harci dalokat és indulókat követelt. A tisztek erre kiadták a parancsot, h­ogy a zenekar csak né­met és osztrák dalokat játszhasson. A tünteté­seknek a késő esti órákban sem szakadt vége. Éjjel a tüntetők a „Fährig"-kávéházban a „Deutschland über alles"-t énekelték, de az ének közben sokan (állítólag szerb alattvalók) füiyültek. Ezeket kidobták a kávéházból és fel­szólították a zenekart, hogy hazafias dalokat játsszék. Ekkor a tulajdonos állt elő és megtil­totta a hazafias dalokat. A tüntetők roppant haragra gyúltak, a kávéház tulajdonosát meg­verték, azután a szomszédban épülő házból téglákat és vasdarabokat hoztak és földúlták az egész kávéházat. Németországnak nem kell nagykövetségi értekezlet! (Berlin, július 28.) Németországnak a lon­doni nagykövetségi értekezletre vonatkozó Grey-féle javaslathoz (amelyről alább, A diplomácia munkája című fejezetben írunk. — A szerk­.) való állásfoglalásáról mértékadó helyen a következőket jelentik ki. Németország elismeri, hogy Grey a legjobb szándékoktól vezéreltetve tette meg javasla­tait, hogy a béke ügyének használjon. Mind­azonáltal Németország e javaslatot gyakor­latilag keresztülvihetetlennek tartja, mert nem járja, hogy egy hatalom, mint Ausztria­, Magyarország, amely egy másik hatalommal, mint Szerbia, konfliktusban van, egy nagy­követségi értekezlet aeropagja előtt meg­jelenjen. Még kevésbé lehetséges, hogy két nagyhatalom, mint Ausztria-Magyarország és Oroszország emez aeropag előtt meg­jelenjen. A „Lokalanzeiger" nyilván sugalmazott cikkben ezt írja: Grey eszméjét Németország barátságosan fogadta és illő figyelemmel vizsgálta meg. A német kormány azonban tekintettel a pillanatnyi helyzetre, nem ha­tározhatta­ magát arra, hogy az angol állam­férfiú javaslatához föntartás nélkül hozzá­járuljon. Itten kétkednek abban, hogy egy oly aránylag bonyolult apparátus, mint egy nagykövetségi értekezlet, a politikai esemé­nyek forgatagában oly gyorsan megtalál­hatná a nehézségek megszüntetésére alkal­mas eszközöket. Nem lehet tovább szemet hunyni az elől, hogy egy ilyen nagyhatalmi aerológ, mely, hivatva­l­oma két narvhata­ 5 lom utt." ét rendezni, njv .».•. volna a diplomá­ciai szokások terén. Itteni vezető körökben ennélfogva, Grey békés kezdeményezésének teljes elismerése mellett, azt hiszik, hogy a béke ügyének talán még többet használna, ha a legjobb eredménnyel megkezdett közve­títési akciót kabinettől kabinethez folytat­nák. Ilyen értelemben adtak választ az angol javaslatra. Különösen kiemelendő lesz emel­lett az a virillány , h­ogy e pillanatban még Pécs és Pétervár között is folynak a közvetlen diplomáciai tárgyalások. Hama­rább célt érnének tehát talán oly módon, ha a hatalmak akár együttesen, akár külön-kü­lön teljes közreműködésüket azokon a helye­ken érvényesítenék, amelyek ezirányban elsősorban figyelembe veendők, nevezetesen Pétervárott és Nisben. Németország minden­képen kész az összes kabinetekkel eszmecser­­ében maradni. Olaszország föltétlen hősége. (Berlin, július 28.)_ A „Berliner Tageblatt" jelenti Rómából. Hivatalos helyről értesü­lök, hogy az olasz kormány már egy hét előtt megragadta az alkalmat, hogy Berlinben és Bécsben illetékes helyen kijelentse, hogy a hármas szövetség céljaihoz föltétlen hű­séggel ragaszkodik. Itteni politikai körök­ben azt hiszik, hogy a h­áború elszigetelt marad, merthogy Anglia semlegességi nyi­latkozata után Oroszország egymaga nem lesz hajlandó háborút kezdeni. Oroszország és Franciaországa: A német császár és az orosz cár. (Berlin, július 28.) A „Vossische Zeitung" jelenti Párisból. Pétervárról távirati jelen­tések érkeztek, amelyek szerint a német csá­szár és az orosz cár között nagyon élénk táv­iratváltás történt a legutóbbi órákban. E je­lentéseknek politikai körökben a béke fön­tartására vonatkozólag a legnagyobb jelen-,­tőséget tulajdonítják. (Róma, július 28.) A „Neue Freie Presse" római levelezője illetékes helyen a követke­ző fölvilágosítást kapta: A nagyhatalmak tanácskozása, hogy a háború kitörését meg­akadályozzák, reális utakra terelődött. An­glia és Olaszország fáradozása, hogy Orosz­országot elhamarkodott intézkedésektől visszatartsa, Németország részéről is meg­erősítést nyert. Itt tudomás van arról, hogy a német császár megbízásából igen magas német személyiség Peterhofba utazott, hogy a cárt a német császár nevében a béke fen­tartására kérje meg. Hogy a cárban ez a lé­pés mély benyomást keltett, abból következ­tetik, hogy Sassanov azonnal érintkezésbe lépett a berlini, londoni és párisi kormá­nyokkal. Sassanov célja az, hogy Olaszország a nagyhatalmak közt és az osztrák-magyar monarchia közt a közvetítő szerepet vállalja el. Sassonov nézete szerint Olaszországnak a közvetítői szerepre való kiválasztása azért látszik helyesnek, mert Ausztria-Magyaror­szág ebben biztosítékot láthat, hogy ügye jó kezekbe­­van letéve. Németország Franciaországhoz és Oroszországhoz. (Berlin, július 28.) Schoen párisi német nagykövet átnyújtotta tegnap a francia kor­mánynak Németország demarsát és a német kormány megbízásából azt a kérdést intézte a francia kormányhoz, hogy az osztrák-ma­gyar—szerb konfliktus elszigetelését he­lyesli-e? A nagykövet negyvennyolc óra alatt választ kér. Hasonló demarsot nyújtott át a pétervári német nagykövet, gróf­ Pour­, Jales az orosz kormánynak. (Páris, július 28.) Rieenvenue-Martin igaz­ságügyminiszter kedden délelőtt a külügymi­nisztériumban ismét tanácskozott Schön német nagykövettel. Délután fél 5 órakor a külügy­minisztériumban minisztertanács volt­.

Next