Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-04 / 156. szám

1914 július 4. NÉPSZAVA képviselői meghajoltak a törvényellenes mi­niszteri ukáz előtt és botrányt provokáltak, hogy ezzel a Szövetség föloszlatására ürügyet szolgáltassanak a kormánynak. Tisztelt miniszter úr, most már azután illik, hogy ön ama bankot alaposan támogassa. * * * A főváros pénzügyei. * 3.200.050 Korona deficit. — Ha vezető utat nem található. — Bűnbaknak a községi üzemeket akar­ják beállítani. A pénzügyi bizottság pénteki ülésében a főváros 1913. évi zárószámadását tárgyalta, amely csekély 3 millió 200 ezer korona defi­citet mutat ki. A bizottsági tagoknak az volna a köteles­ségük, hogy a deficit igazi okait megmutas­sák és egyúttal határozottan megállapítsák az utat, amely ebből a tűrhetetlen helyzetből kivezet. Az igazi okokat azonban nem feszegetik, mert mindnyájan ludasak a nagy deficitben. A legelső és a demokratikus ellenőrzés mel­lett — a legkönnyebben megszüntethető baj a könnyelmű költekezés, a fölösleges pénz­kiszórás, amely a fővárosi közigazgatás min­den terén kimutatható. (Ide számítjuk persze a közcéloktól távoleső célokra való pénz­fecsérlést is.) A másik baj: a természetes jövedelmi források kihasználatlansága, a nagy vagyonok és nagyjövedelmek kellő mó-­­don való megadóztatásának elmulasztása. Lelkiismeretesebb gazdálkodás kellene, to­vábbá igazságos adórendszer és néhány új jövedelmi forrás,­­megnyitása. De a mai rendszertől ezeket nem várhatjuk. • E helyett például Hüvösék veje a­ beruhá­zásoknak kedvezőbb időkre való elhalasztá­sát kívánja, vagyis a munkanélküliség foko­zását. (Ő nem éhezik, az apósa kezében levő Városi villamos — amely nekünk 30 mil­liónkba került — elég jól díjazza őt.) Mások a községi üzemeket hibáztatják, hogy azok nem jövedelmeznek eleget. Feleki Béla progresszív adórendszert kí­ván. (Jámbor óhajtás! Tán a háziurak, a bank- és villanybárók fogják megszavazni­? Tán a Tisza-kormány fogja jóváhagyni?) Pető Sándor szerint egyedül a takarékos­ság nem hozhatja helyre a főváros háztar­tásának megingatott egyensúlyát. Új jöve­delmi forrásokról kell gondoskodni. Ilyennek tartja, például a hettermentet. Kérdi továbbá, mi van a tűzbiztosító intézetek hozzájárulá­sával a tűzoltási költségekhez. E téren tör­ténik-e valami, mert ha máskép nem megy, meg kell fenyegetni a biztosító­intézeteket, hogy a főváros konkurrens intézetet állít föl. Platthy György a városi üzemeknél kíván jobb gazdálkodást. Vázsonyi Vilmos védelmébe vette a községi üzemeket, amelyeket két részre kell osz­tani, olyanokra, amelyek közcélra és ame­lyek jövedelmezőségre vannak alapítva. A fürdő, az állatkert, a kertész­eti­ telep, a ke­nyérgyár, nem arra valók, hogy csak jövedel­mezzenek. Elég, ha meghozzák az amortizációt. A gázgyárról azonban azt mondani, hogy nem jövedelmező, mulatságos dolog. Ennek kom­munális üzembevétele nélkül sem a tisztviselők fizetésrendezését, sem a nyugdíjügy rendezését nem lehetett volna keresztülvinni. Jövedel­mezni kell a hirdető vállalatnak is, mert ez szintén monopólium. Még a lakásépítés sem kerül a fővárosnak pénzébe, pedig erről annyit beszélnek. Az is meghozza az amortizációját, minthogy többet törvény szerint nem is sza­bad hozni. Visszatérve a gázgyárra, kijelenti, hogy senki sem beszél arról, hogy a gázgyár városi üzemben néhány rövid év alatt mit tett a főváros világítása körül és hogy a sötét Bu­dapestből egyszerre a világ legjobban világí­tott városa lett. Ahol tisztán városi feladatok­kal állunk szemben, mint például a burkolás ügye, helyénvalónak tartja a kommunális üze­met, de közbe kell lépni a városnak ott is, ahol a polgárság kiuzsorázásáról van szó. Ebben az értelemben járult hozzá az élelmiszerü­zem fölállításához is, amelyről most azt állítja, hogy mióta a detailkereskedelmet is kezébe vette, azóta valóban sikerült hangulatot kel­teni a városi üzemek ellen. Többek fölszólalása után a pénzügyi bizott­ság egyhangúlag elfogadta a zárószámadást.­­ És minden folyik tovább a régi mederben. Mert a mai rendszer mellett lehetnek a vá­rosi kormányzatban egyes kitűnő férfiak, le­hetnek a képviselőtestületben jószándékú em­berek, de maga a rendszer — a virilizmuson és cenzusválasztójogon alapuló rendszer — olyan, hogy korrupció nélkül és a jogosulat­lan magánérdeknek a közérdek rovására való hizlalása nélkül nem lehet vele kormá­nyozni. * * * X Tüdőbeteg családok lakótelepe. A fő­város a tüdőbetegség ellen indított küzdel­mében új akciónak akarja az alapját meg­vetni. A IX. kerületben a Körösi Csom­a Sándor­ utcában a fásítási határ mellett 100 kisebb kerti házból álló lakótelepet tervez két szoba, fürdőszoba és egy manzárd szobá­ból álló helyiséggel. Csak olyan család kap­hatna lakást, amelynek tagjai között tüdő­bajos is van. Az egyes házak kerttel övezve, minden higiénikus berendezéssel ellátva, igen nagy szolgálatot tennének az ilyen csa­ládoknak, akik így tiszta, egészséges vidé­ken, mégis a fővároshoz közel kapnának megfelelő lakást. Az egész terület, amit le­foglalnak a telep céljára, 20.000 négyszög­méter s a százlakásos telep berendezése 900.000 koronába, kerül. A főváros a lakótele­pet maga rendezi be, maga kezeli, az egyes lakásokat 6.700 koronáért adja bérbe, szi­gorú orvosi ellenőrzést rendez be, szóval mindent megtesz, hogy a terv megvalósítása esetén a környékre káros befolyással ne le­gyen. A terv pénteken került a pénzügyi bizottság elé. Wildner tanácsos ismertette és ajánlotta elfogadását. A bizottság egy­hangúlag elfogadta a terveket s a költséget megszavazta.­­ Városi kislakások építése. A pénzügyi bi­zottság pénteki ülésén a szociálpolitikai ügy­osztály a városépítési ügyosztállyal egyetértő­leg előterjesztést tett az I. kerület Budaörsi­úton, a VI. kerületi Fób­i­ úton és Hajdu­ utcá­ban kislakások építésére, a IX. kerület Körösi Csoma Sándor­ utcában pedig manzárdos kis­lakásos telep létesítésére. A bizottság a Buda­örsi-úti kislakások építését megjegyzés nélkül vette tudomásul. A Fóthi-úti és a Hajdu-utcai telepek tárgyalásánál Szekula Gyula azt java­solta, hogy a kedvezőtlen pénzügyi helyzetre való tekintettel halasszák el a lakások építését. Eidenburg Salamon dr. azonban kijelentette, hogy ezeknek az építése közgyűlési határozaton alapul. Vázsonyi Vilmos dr. szerint is Szekula indítványa ellenkezik a közgyűlés határozatá­val, amely a tanácsot sürgős javaslattételre utasította. A kislakásos építkezés meghozza a maga amortizációját. Sőt többet is hozna, en­nek azonban a törvény áll útjában. Ehrlich G. Gusztáv szintén hozzájáruul az építéshez, mert kisemberekről van szó, akiken segíteni kell. Wildner Ödön tanácsos reflexiói után a bizott­ság az előterjesztést elfogadta azzal, hogy a Fót­i­ úton csak két- és háromszobás lakásokat építsenek, a­ Hajdu-utcai lakásokkal kapcsolat­ban pedig Vázsonyi indítványára kimondta a bizottság, hogy a Váci-úti barakkokat és az Aréna-úti szükséglakásokat bontsák le és ezeket lehetőleg a Hajdu-utcai telepen helyezzék el. Vázsonyi a kérdéssel kapcsolatban a műegye­temi hallgatók otthonának az ügyét is szóvá­tette. Wildner tanácsos kijelentette, hogy a diákszálló ügyét a polgármester a legnagyobb szeretettel karolta föl és remélhetőleg ez az in­tézmény meg is valósul.­­ Az utolsó közgyűlés. A főváros törvény­hatósági bizottsága e hó 8-án tartja a nyári szü­net előtt utolsó közgyűlését, amelynek tárgy­sorozatán a következő fontosabb­ ügyek szere­pelnek : a f­őv­áros 1913. évi zárszámadása; a fertőtlenítő intézet 1915. évi költségvetése ; a Kossuth Lajos­ utca —Erzsébet-hídi villa­m­os­vasuttal kapcsolatba hozott közlekedési kérdé­sek, továbbá az erre a vonatra kötendő terület­használati pótszerződés , a füstszabályrendelet megállapítása ; a fuvartelep 1913. évi üzletered­ménye ; a hirdető vállalat, állat- és növénykert, Széchenyi-gyógyfürdő és községi konyhakerti gazdaság 1913. évi zárszámadása; a VII. ker. elöljáróság uj épületének megépítése; Marti­novits és vértanutársai földi maradványainak fölkutatása és elhelyezése ; öt uj iskola építési költségeinek födezése; a Fóti-uton, Hajdu-ut­­cában. Körösi Csoma Sándor­ utcában építendő kislakástel­epek ; a gázművek igazgatósági épü­lete és ezzel kapcsolatos bérházépítése ; a gáz­gyár munkástelepén újabb munkáslakóh­ázak építése; az 1915. évi közmunkaprogram ; Kelen­föld általános csatornázásának költségfedezete; az ipari munkának vasár- és ünnepnapi szüne­teléséről szóló törvényjavaslat előadói terve­zete ; az I. honvéd tábori ágyuezred laktanya­építkezése; azonkívül számos költségfedezeti, fölebbezési, vízcsőfektetési, telekrendezési, sza­bályozási ügy és egyéb előterjesztések. A tárgy­sorozatnak összesen 123 pontja van. ...És már most tessék ennyi fontos ügyet négy óra alatt komolyan tárgyalni! # ¥ * — Egy példa, amit követni kellene. A „Vas­vármegye"' című lapnak írja egyik amerikai olvasója ezt a megszívlelésre méltó történetet: „A tolydai városi villamostársaság a viteldíjat a napokban 3 centről 5 centre emelte. Azaz emelte volna, ha sikerült volna neki. De nem sikerült, azon egyszerű oknál fogva, hogy a közönség nem hajlandó a megemelt dijakat megfizetni. A dolog ott kezdődött, hogy a társa­ság bejelentette a hatóságnál, hogy a viteldija­kat 3 centről 5 centre emeli. A bejelentést tett követte és másnap a közönséget már az 5 centes jegyekkel örvendeztették meg. A közönség az első napon kénytelen-kelletlen megfizette az 5 centet. Néhány nap múlva azonban a közönség kívánságára a hatóság a villamostársulat bejelentését­­ nem vette tudo­másul. Amikor erről a közönség tudomást vett, nyomban megkezdődött a sztrájk. A kocsikra szálló utasok a kalauznak mind 3 centet adtak, amit az természetesen nem fogadott el, így az utasok mind ingyen utaztak. A társaság meg­rökönyödött és a rendőrségtől kért támogatást, hogy azokat az utasokat, akik nem akarják az 5 centes viteldíjat megfizetni, szállítsa le a rendőrség. A rendőrség a hatósághoz fordult utasításért. * A városi hatóság utasította azután a rendőr­séget, hogy védje meg­­ a polgárokat a társa­sággal szemben és ha valamelyik alkalmazott egy utast le próbálna szállítani, úgy azonnal tartóztassa le a rendőrség a kalauzt. Ez egy hét előtt történt és még most sincs vége a ke­délyes állapotnak. Aki 3 centet nyújt, attól nem fogadják el a pénzt. A társaság megkísé­relte, hogy nem indít kocsikat, de már egy óra múlva, amikor a hatóság rászent, hogy sok vá­rakozó utas lévén az utcán, ha a társaság nem indítja azonnal a kocsijait, úgy később nem fogják engedni azok indítását. Erre azután ha­marjában nekieresztették a villamost. Nem lévén egyéb dolgom, egész héten ingyen utaz­tam ide-oda és azon gondolkoztam, hogy Ma­gyarországon Hüvös-Jellinek­ékkel városított őshazámban előfordulhatna-e ilyen eset? Akad­na-e odahaza hatóság, amelyik ki merné mon­dani, hogy első a polgár , és azután jön csak a milliomos vállalkozó." Mi hozzátehetjük, hogy bizony nem akadna. A tanács sietve jóváhagyná az emelést, a rendőrök pedig lecsirkefogóznák, fölpofoznák azokat a polgárokat, akik nem engednék magu­kat kiuzsorázni, Hűvös úrék és Sándor Pál úrék nyugodtak lehetnek. 9 FŐVÁROST OLVASÓINKHOZ! Ismételten fölkérjük előfizetőinket, hogy a lapkézbe­sítésre vonatkozó esetleges panaszaikat mindenkor elsősorban a kiadóhivatallal közöljék (Telefon: József 3—31 és József 3—32, hajnali fél 3 órától 6 óráig csak József 3—31 hívható), mert a másutt leadott pana­szok csak elkésve, esetleg egyáltalában nem jutnak hozzánk. Címváltozás esetén kérjük mindig a régi lakcímet is megadni

Next