Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-01 / 181. szám

­ Páris tüntet a háború ellen. (Páris, július 31.) A francia szocialisták a rendőrség betiltó határozata ellenére megtar­tották tüntetésüket a háború ellen. A „Matin" előtt, ahol a tüntetésnek kezdődnie kellett vol­na, teljes csönd uralkodott este 8 óra tájban. Kilenc óra tájban nagy tömegek verődtek össze az utcákon és mindenfelé zúgtak a kiál­tások: „Le a háborúval! Nem kell az öldöklés!" Ekkor óriási tömegek vonultak föl: a rendőrség és a republikánus gárda emberei és megtisztí­tották az utcákat. Az összes körülfekvő utakat, kisebb utcákat és a nagy boulevardokat is el­zárták. Amikor az ezer és ezer emberből álló tábort szétszórta és elűzte a rendőrség, a vesze­delmes tömeg menetté alakult át. Mintegy öt­ezren vonultak a Bastille felé, munkásdalokat és forradalmi dalokat énekelve. A közönség mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadta a tün­tetőket és zajosan tapsolta őket az egész útvo­nalon. A rendőrség egész sereg embert tartóz­tatott le. „Folytatódjanak a tárgyalások­!"­ ­ (Páris, július 31.) Pichon volt külügymi­niszter írja a „Petit Journal"-ban: Kifeje­zést kell adni annak az óhajnak, hogy a tárgyalások folytatódjanak. Ha nem is jön létre azonnal a megegyezés, a hatalmak közötti érintkezés maradjon fönn és ne vá­lassza­ szét őket irreparabilis dolog. Az ösz­szes hatalmaknak meg kell tenniök óvóin­tézkedéseiket és a jelenlegi helyzetnek ez nem legkisebb veszedelme. Hogy e veszély legyőzessék, a londoni tárgyalásoknak kell a közvetítés talaját szolgáltatniok. Az orosz-francia szövetség ellen erős támadást intéz Gustave Hervé elvtárs, a La Guerre Sociale legutóbbi számában. Tiltakozik az ellen a fölfogás ellen, mintha az orosz fegyverkezésnek az volna a célja, hogy a kis Szerbiát megvédje, mert ennek a háborúnak, amelybe az orosz szövetség révén bele akarják rántani Franciaországot, nincs más célja, — úgymond Hervé , mint „meg­menteni a mi szövetségesünk, a cár preszti-­­zsét." Majd így folytatja: „A" mi szövetségesünk becsülete! Az orosz kormány becsülete! Pusztán ezekre a sza­­vakra, Rabelais, Voltaire és Hugónak meg kellene szakadniok a kacagástól sírjaikban. Az ő becsületük nem tűri, hogy a szerbekhez nyúljanak. Koronként visszatérő becsület! Ez a mi szövetségesünk nem volt ilyen érzé­keny a becsület dolgában, amikor megfoj­totta Finnországot, amikor gúzsba kötötte Lengyelországot, amikor fekete bandáit rá­. Szabadította Kiev és Odessza zsidóságával . nélkül. A modern japán hadsereg a mandzsú­riai háborúban nagy sikert aratott Oroszország fölött. Itt említhetjük meg azt is, hogy a sajtó­ban gyakran fölmerült az a hír, hogy Orosz­ország öt új hadtestet állít föl. Nem igaz. Ezek a hadtestek nem léteznek. A többi nagyhatal­mak hadseregének bírálatába ez idő szerint nem bocsátkozunk, de kijelenthetjük, hogy a német véderő az 1870-iki háború óta szünetle­nül nagy erővel és kitartó szorgalommal dol­gozott a saját fejlődésén. A háború valameny­nyi előkészületeit az ismert német alapossággal és rendszeretettel megtették. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Németország komoly ese­mények bekövekezésének teljes nyugalommal és istenben­­való bizakodással nézhet elébe. Visszatartott táviratok. (Pétervár, július 31.) A „Birsevija Vjedo­mosti" közli, hogy a pétervári postahivatalok­ban tömérdek távirat hever, amelyeket 27-én és 28-án adtak föl Bécsbe, Berlinbe s egyéb ausztriai és német birodalmi városokba. A fő­posta igazgatósága ennek magyarázatául hi­vatalosan közhírré teszi, hogy „Németország felé elromlottak a távh­övesztékek". Egy cáfolat. " (Páris, július 31.) "A tengerészeti miniszté­rium kommünikét tesz közzé, amely kijelenti, hogy a hadügyi és tengerészeti vezetőség ál­tal tett óvóintézkedésekről szóló híradások helytelen adatokat tartalmaznak. Harcolni a cár presztízsének megmenté­séért ! Nagyszerű lelkesítés arra a népre, amelynek ősei megcsinálták a nagy forra­dalmat ! Mily öröm meghalni ily nemes ügyért ! Ez az orosz szövetség ! Nekünk azt mesélték, nekünk, a szuverén népnek, mert — amint látjuk szuverének vagyunk — hogy az orosszal pusztán vé­delm­i szövetséget kötöttünk. Ebből azt értet­tük, hogy ha Oroszországot megtámadják, nekünk a kölcsönösség alapján segítségére kell sietnünk. De azt nem mondták nekünk, hogy akkor is harcba kell szállanunk, ha Oroszország védencét támadják meg , nekünk nem mond­ták, hogy mozgósítanunk kell akkor is, ha a cárnak úgy tetszik, hogy presztízse meg­mentésére megtámadja Ausztriát. Grey és Asquith a helyzetről. (London, július 31.) Az alsóházban Grey államtitkár Bonar Law kérdésére a követ­kezőket­­válaszolta : Nagyon keveset mondhatok és sajnálom, hogy nem mondhatom azt, hogy a helyzet kevésbé komoly volna, mint tegnap. A leg­fontosabb tények meglehetősen változatla­nok. Ausztria-Magyarország a háborút Szer­bia ellen megkezdette, Oroszország részletes mozgósítást rendelt el. Ez eddig tudomá­sunk szerint nem vezetett megfelelő lépé­sekhez más hatalmak részéről. Mi folytatva igyekszünk szolgálni azt a nagy célt, hogy az európai béke föntartassék. Ebből a célból szoros érintkezést folytatunk a többi hatal­makkal. Ebben, örömmel állapítom meg, a többi hatalmak nem okoztak nehézségeket, bár a hatalmaknak nem volt lehetséges csat­lakozni a hétfőn javasolt diplomáciai ak­cióhoz. Az ülés végén Tasquith­ miniszterelnök ja­vasolta a pótbill második olvasásának elha­lasztását és hozzátette: Ma olyan körülmé­nyek között megy végbe gyűlésünk, amely körülmények komoly jellegére valameny­nyiü­nk tapasztalatában nincsen példa. A háború vagy béke kérdése függőben van. Olyan akcióval állunk szemben, amelynek terjedelmét és hatását lehetetlen megítélni. Ilyen körülmények között vitális jelentő­ségű az egész világ érdekeire az, hogy An­glia, amelynek saját érdekei nem forognak közvetlenül kockán (Helyeslés.) zárt egy­ségben mutatkozzék a világ előtt (Helyeslés.) és képes legyen egy önálló nemzet autoritá­sával beszélni és cselekedni. A pótjavaslat­ról való vita ily körülmények között rontó hatással lehetne a nemzetközi helyzetre. Bonar Law képviselővel egyetértően tehát javasolom az elnapolást és remélem, hogy v­alamennyi pártnak hazafisága elő fogja segíteni azt, hogy amennyire Anglia hatal­mában van, a baj, amely az egész világot fenyegeti, ha el nem hárítható, mégis leg­­­alább határok közé szorítható legyen. (London, július 31. — M. T. I.) Grey kül­ügyi államtitkár, aki egész délelőtt a külügyi hivatalban dolgozott, délután fél egykor ta­nácskozott Asquith miniszterelnökkel.­ ­ „Anglia nem maradhat érdekeletlen szemlélő". (London, július 31.) A „Westminster Gazette" írja: Bízunk abban, hogy Grey minden elkép­zelhető eszközt megragad a béke föntartása ér­dekében. A leghatározottabban ellenezzük, hogy kezei megköttessenek és hogy cselekvé­sének már előre irányt kívánjanak adni. Csak akkor van kilátása akciójának arra, hogy Európának a mai helyzetben segítsen, ha pár­tatlanul áll az érdekeltek között. Az a gondo­lat, hogy Grey miközben pártatlanságát han­goztatja, valóságban valamely párt érdekét képviseli, végzetessé válhatnék minden befo­lyásra, amelyet a hármasszövetség hatalmaira gyakorolna. Senki sem tudhatja, hogy miképen alakulnak a dolgok és hogy mit ró ránk e héten a kötelesség szava. Kétségtelenül elképzelhetők olyan viszonyok, amelyekben Anglia nem ma­radhat érdekeletlen szemlélője az európai kon­fliktusnak. Az összes hatalmaknak módjukban áll a körülményeket mérlegelni és elkerülni, de nekünk tekintettel kell lennünk olyan érde­kekre és kötelezettségekre, amelyek komolyan érintenek minden elhatározást, amelyre az európai konfliktus tekintetében jutunk, neve­zetesen India biztonságát és a tengeren túl fekvő birtokok érdekeit. Könnyelműség volna ebben a pillanatban úgy beszélni, mintha kor­látlan erők állnának rendelkezésünkre, ame­lyeket teljesen leköthetnénk Európában katonai vállalkozások céljaira anélkül, hogy azokra a fontos érdekekre grindolnánk, amelyek védel­münkre vannak bízva. A többi angol lap véleménye. (London, julius 31.) A „Daily Chronicle" örömmel konstatálja, hogy Angliában nyoma sincs a németellenes hangulatnak. A „Mor­ning Post" annak a nézetének ad kifejezést, hogy a nemzeti ösztön szükségessé teszi azt, hogy Anglia Franciaország oldalán álljon. A „Daily Telegraph" írja: Végeredményben Anglia lojalitással tartozik a hármas entente­nak. Szándékunk az, hogy kötelezettségein­ket teljesítsük. Amíg azonban be nem követ­kezik a válság legutolsó stádiuma, elég bő tér kínálkozik az angol közvetítésre. A „Times" szerint, ha Németország és Francia­ország elrendeli a mozgósítást, úgy Angliá­nál­ kötelessége haladéktalanul megtenni in­tézkedéseit barátainak támogatására, arra az esetre, hogy jogtalan támadás intéződik elle­nök. A „Daily News" ezzel szemben azt hang­súlyozza, hogy az alapelvek és érdekek egy­aránt azt az egy irányt parancsolják, hogy őrizzük meg az abszolút semlegességet, ha az a sajnálatos viszály, amelyben Angliának semmi része nincsen, a kontinentális nagy­hatalmakra a háború­­ hozza. • Helyreállítják a balkáni blok­kot? (Bukarest, július 31.) A „Facla" diplomá­ciai körökből úgy értesül, hogy Oroszország az osztrák-magyar—szerb konfliktus kitörése után azonnal akciót kezdett az összes Bal­kán-államokban a Balkán-blokk rekonstruá­lása végett és különösen Bulgáriában fejt ki nagy nyomást, hogy ne maradjon távol azok­tól a Balkán-államoktól, amelyeket (ahogy Oroszország hirdeti) közös érdekük fűz össze Ausztria-Magyarország ellen. Oroszország új Balkán-szövetséget akar létesíteni, amelybe bevonná Romániát, is. Románia fölfogása. (Bukarest, július 31.) A félhivatalos „Inde­pedence Roumaine" írja: A helyzet olyan fio­­ laia­ mély, hogy minden románnak kötelessége fe­ledni mindent, ami e pillanatban elválasztaná őket. A bonyodalmak ellenére, amelyek beáll­hatnak és amelyeket kiszámíthatatlanoknak lehet mondani, még mindig remélnünk kell, hogy Ausztria-Magyarország és Szerbia kon­fliktusa valamennyi állam egyöntető fárado­zásainak hatása alatt, amely államok velünk együtt szüntelenül az általános konflagráció megelőzésén fáradoznak, lokalizálva maradjon. Romániának kötelessége, miután nem volt módjában, hogy Ausztria-Magyarország és Szerbia konfliktusának elejét venni, tartóz­kodni minden lépéstől, amely időszerű nem volna és ellentmondásban állana érdekeivel, valamint Románia barátságos viszonyával. Appellálunk mindenkihez, hogy a viszálykodás minden aktusát kerüljék olyan időben, amikor egységre van szükség. Épp úgy kerülenel.

Next