Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-01 / 212. szám

AZ ELOFIXETES ARA: egy évre 21.— kor. I negyed évre fi.— kor. fel évre II.— kor. f­ejív hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZOTUS­'-sal együtt havonta 40 fillérrel­ több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. Budapest, 1914 szeptember 1. kedd. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vii., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Emberséget! Háromezer orosz hadifoglyot szállítottak hétfőn Budapesten keresztül. Ezzel a nagy­ szerencsétlenség-szállítmánnyal szinte egy­idejűleg jelent meg a belügyminiszter ren­delete, amely a hadifoglyokkal és ellenséges államok alattvalóival való bánásmódra nézve ad utasítást a hatóságoknak s a kö­zönségnek is. A háború törvénye kemény és rettenetes s ma ezt a törvényt uralja az egész világ. Ebben a világban jól esik olyan szót ol­vasni, amelyről az ember azt hihette volna, hogy a vér és vas mai­­világában divatját m­ul­ta: a belügyminiszter rendelete a hadi­foglyokkal és idegenekkel szemben való ,,emberséges"'-bánásmódra hívja föl a ható­ságokat. A háború ellenséges táborokra szakította szét az­­emberiséget: fegyvereik összeméré­sével állapítják meg az államok hatalmuk határait és korlátait. S amíg a világ beren­dezése a mai, addig ennek a mérkőzésnek emberi élet elpusztítása, és megcsonkítása útján kell megtörténnie. Ezért kell a hábo­rúnak kegyetlennek és­­pusztító erejűnek lennie. Ezért kell a háború zajában az élet­kímélés nagy követelésének elhallgatnia. De az emberiséggel együtt fejlődik, együtt civi­lizálódik a háború módja is. A mai háború­nak, a XX. század háborújának nemcsak abban kell különböznie a régi s szükség­képen műveletlenebb népek és korok hábo­rúitól, hogy technikai eszközei tökéleteseb­bek és tömegei rengetegebbek, hanem abban is, hogy a háború szabta érvkorlátokon belül emberségesebb érzésünk, erkölcsi ma­gasabb fejlettségünk szava is megszólalhat. S ez a szó azt parancsolja mindenkinek, hogy a múlhatatlanul szükséges fájdal­makon és károkon kívül ne okozzon senki nagyobb kárt annak, aki ma ugyan ellenség, de tegnap testvérünk és felebarátunk volt s aki abban a pillanatban, amikor kiesik kezéből a beléparancsolt fegyver, újból test­vérünkké és felebarátunkká, s nekünk mu­si­kusoknak, legtöbbször osztályostársunkká is válik: szegény, idegenbe szakadt, bajba jutott szerencsétlen ember­ testvérünkké. Az a háború, amelyet az osztrák-magyar monarchia visel, nem az orosz nép, hanem az orosz kormányrendszer, az orosz cáriz­mus, az orosz elnyomatás ellen való há­ború. Az orosz népet csak annyiban és akkor sújtja, ha ezt a kormányzatot, amely­nek­ lelkiismeretét annyi orosz vér­ is terheli, nem lehet más uton, mint az orosz nép suj­tása utján megalázni és összetörni. A hadi­foglyok, akik közénk kerülnek, megszűntek ennek a rendszernek támasztékai lenni s inkább e rendszer áldozatait, mint istápjait kell bennük­ látnunk. Már ezért egymagá­ban is joguk van arra, hogy­ emberséget ta­pasztaljanak körünkben. De nemcsak ezért. Az emberség, amelyet a háborús országok ideszakadtj­aival szemben tanúsítunk, a nagyobb kultúránk és az emberi szolidari­táshoz való­ erőse­bb ragaszkodásunknak jele s legalább is annyira önmagunk, mint a szerencsétlenek iránt­­való kötelességünk. Nem lehet részvét és megindulás nélkül sorsukra gondolni: ezek is emberek, mint mi, ezeknek is vannak hozzátartozóik, anyjuk, gyermekük, feleségük, otthonuk, tűzhelyük , amelytől elszakította őket a rajtuk uralkodó hatalom. A gyűlölködés érzése nélkül, emberségesen bánjon velük hát ez az ország. Bánjon úgy velük, mint­ahogy kívánja, hogy azokkal a testvéreink­kel, akikre ez a balsors vár esetleg, az ide­gen és ellenséges országban bánjanak. A hadifoglyokkal való emberséges bánás­mód az első törékeny híd, amely a háború elszakította országok között tátongó szaka­dékon átvisz. Az első alkalom, amely a" háborúban álló országok között nem az erő és hatalom, hanem a jóság "és emberszeretet érvényesítésére ad módot."Az első pillanat, amikor eltűnik szemünk elől az ellenség s megjelenik a szenvedő és küzködő ember­ s egyúttal az első tapasz is, amely a háború ütötte sebek némelyikét orvosolni fogja. "A béke után hazájukba visszatérő hadi­foglyok, akikkel emberségesen bántak, mint ahogy a belügyminiszter rendelete is kívánja, elbeszéléseikkel és viselkedésükkel a népek között való testvériség nagy gon­dolatának apostolai lesznek!­ ­ a csafaf Pl w & * * * R REBfastefe­k#?ig3s$rfa& kétszáidtveneisr ©r©§-^!£ ,*;.*'*' AI5 ® harc a kelftgaliciai óriás csatafterrars, — A balssárs'íy elifayontu» Sása Lu£»8in felé, — A mwfísss'síasa csapatot áft^rflék a*; ©s'©sz®k vímalsf. — Wapij? 8i«irc«ík a |«?i3Sssxárni^sri. — A németek mc^ssártjék eaSfformot. — A néma« hasiak késerednek !»áfisíí©sl Soha nem érzett, különös, új izgalmak láza festi pirosra az emberiség arcát abban az idegfeszítő,­­végsőkig fölajzott nagy várakozásban, ami most mindenütt, az egész föld kerekén egyformán nehezen és kínosan folyik : a figyelő emberiség a tér­kép fölé hajolva lesi, melyik sereg, melyik város, esetleg melyik ország bukik el vagy szűnik meg a világot megrázó és átformáló óriási küzdelmek során . . . Minket, az osztrák és magyar monarchia népeit most elsősorban az északkeleti harctér gigászi eseményei érdekelnek, mert seregeink ott vívják élet-halálharcukat és most dől el, hogy áll-e vagy bukik az örök veszedelmet jelentő barbár szomszéd, az orosz cárizmus. A­ milliók csatája a Visztula és Dnyeszter között még mindig nem jutott elöntő for­dulóra, aminthogy elképzelhetetlen is, hogy rövid pár nap alatt végeredménye legyen a négyszáz kilométerre terjedő harcvonalon folyó csatának. Egységes kép még nem alakulhatott ki az óriási küzde­lemről, mert ekkora harcvonalon a viasko­dás természetszerűen kisebb csatározásokra aprózódik föl és ebből folyik, hogy a világ­történelem e legnagyobb csatájából eddig csak egyes részletek kerülhettek nyilvános­ságra. Ezekből a részletekből azonban már következtethetünk a végeredményre, ami nem lehet­­más, mint a nagy orosz birodalom tel­jes bukása és megalázása. Kedvező és jelentős momentuma a harc­nak, hogy az, oroszok vonalát a monarchia csapatai áttörték és most három osztrák­magyar sereg nyomul befelé Oroszország belsejébe. A balszárny már Cholm felé tör­tel; ez a tény azért érdemel külön említést, mert Cholm fontos csomópont, amelynek elfoglalása nagy befolyással lesz a küzde­lem további menetére. Az oroszok ellen való hadjáratnak nagyobb része, az óriás csata, melyet föntebb említettünk, Galícia észak­keleti vidékén folyik és a monarchia had­seregének jobbszárnya itt már napok óta nagy és heves harcokat folytat, amint a jelentések mondják, kedvező kilátásokkal. A németek, akik Belgiummal már vé­geztek és a franciákkal is a végső leszámo­lás előtt állnak, döntő csapást mértek a cár Németország ellen küldött seregére is. A már ismertetett Mazuri-tavak mellett folyó harcban csapdába zárták, körülkerí­tették az oroszok 250.000 főre rugó seregét, ugy hogy a három oldalról körülzárt sereg­nek meg kell adnia magát... A kancsuka közelgő alkonyát jelentik ezek a hírek, amelyeknek nemcsak a kulturnépek, de titokban, lelkük mélyén bizonyára a cáriz­mus elnyomottai is örülnek. Amíg keleten oroszverés folyik, nyuga­ton változatlan, erős tempóban folyik to­vább a cárizmus barátainak a verése. A németek diadalmasan nyomulnak előre Franciaországban­­és egyre közelebb érnek Parishoz, amely nem sokáig tarthatja ma­gát. Erre vall az is, hogy már a francia vezérkar is el van készülve Paris teljes be­kerítésére. Pár napba kerül csak és a néme­tek kopogtatnak a francia főváros kapu­ján: Belchent már bevették, Bolfortot már bombázzák és a másik oldalon már közeled­nek Amiens felé: a francia vezérkar helye­sen érzi, hogy ebből csak Páris bekerítése köv­etkezhetik. De ha nem is tudta volna, ma meg kellett tudnia: Páris fölött meg­jelent az első német repülőgép és bombával e­gyütt levelet dobott le a megriadt városba, ez a levél így végződik: ,,!'Adjátok meg ma­gatokat, úgysem tehettek egyebet..." Lapnunk mai száma 10 oldal.

Next