Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)
1914-09-01 / 212. szám
AZ ELOFIXETES ARA: egy évre 21.— kor. I negyed évre fi.— kor. fel évre II.— kor. fejív hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZOTUS'-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. Budapest, 1914 szeptember 1. kedd. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vii., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Emberséget! Háromezer orosz hadifoglyot szállítottak hétfőn Budapesten keresztül. Ezzel a nagy szerencsétlenség-szállítmánnyal szinte egyidejűleg jelent meg a belügyminiszter rendelete, amely a hadifoglyokkal és ellenséges államok alattvalóival való bánásmódra nézve ad utasítást a hatóságoknak s a közönségnek is. A háború törvénye kemény és rettenetes s ma ezt a törvényt uralja az egész világ. Ebben a világban jól esik olyan szót olvasni, amelyről az ember azt hihette volna, hogy a vér és vas maivilágában divatját multa: a belügyminiszter rendelete a hadifoglyokkal és idegenekkel szemben való ,,emberséges"'-bánásmódra hívja föl a hatóságokat. A háború ellenséges táborokra szakította szét azemberiséget: fegyvereik összemérésével állapítják meg az államok hatalmuk határait és korlátait. S amíg a világ berendezése a mai, addig ennek a mérkőzésnek emberi élet elpusztítása, és megcsonkítása útján kell megtörténnie. Ezért kell a háborúnak kegyetlennek éspusztító erejűnek lennie. Ezért kell a háború zajában az életkímélés nagy követelésének elhallgatnia. De az emberiséggel együtt fejlődik, együtt civilizálódik a háború módja is. A mai háborúnak, a XX. század háborújának nemcsak abban kell különböznie a régi s szükségképen műveletlenebb népek és korok háborúitól, hogy technikai eszközei tökéletesebbek és tömegei rengetegebbek, hanem abban is, hogy a háború szabta érvkorlátokon belül emberségesebb érzésünk, erkölcsi magasabb fejlettségünk szava is megszólalhat. S ez a szó azt parancsolja mindenkinek, hogy a múlhatatlanul szükséges fájdalmakon és károkon kívül ne okozzon senki nagyobb kárt annak, aki ma ugyan ellenség, de tegnap testvérünk és felebarátunk volt s aki abban a pillanatban, amikor kiesik kezéből a beléparancsolt fegyver, újból testvérünkké és felebarátunkká, s nekünk musikusoknak, legtöbbször osztályostársunkká is válik: szegény, idegenbe szakadt, bajba jutott szerencsétlen ember testvérünkké. Az a háború, amelyet az osztrák-magyar monarchia visel, nem az orosz nép, hanem az orosz kormányrendszer, az orosz cárizmus, az orosz elnyomatás ellen való háború. Az orosz népet csak annyiban és akkor sújtja, ha ezt a kormányzatot, amelynek lelkiismeretét annyi orosz vér is terheli, nem lehet más uton, mint az orosz nép sujtása utján megalázni és összetörni. A hadifoglyok, akik közénk kerülnek, megszűntek ennek a rendszernek támasztékai lenni s inkább e rendszer áldozatait, mint istápjait kell bennük látnunk. Már ezért egymagában is joguk van arra, hogy emberséget tapasztaljanak körünkben. De nemcsak ezért. Az emberség, amelyet a háborús országok ideszakadtjaival szemben tanúsítunk, a nagyobb kultúránk és az emberi szolidaritáshoz való erősebb ragaszkodásunknak jele s legalább is annyira önmagunk, mint a szerencsétlenek irántvaló kötelességünk. Nem lehet részvét és megindulás nélkül sorsukra gondolni: ezek is emberek, mint mi, ezeknek is vannak hozzátartozóik, anyjuk, gyermekük, feleségük, otthonuk, tűzhelyük , amelytől elszakította őket a rajtuk uralkodó hatalom. A gyűlölködés érzése nélkül, emberségesen bánjon velük hát ez az ország. Bánjon úgy velük, mintahogy kívánja, hogy azokkal a testvéreinkkel, akikre ez a balsors vár esetleg, az idegen és ellenséges országban bánjanak. A hadifoglyokkal való emberséges bánásmód az első törékeny híd, amely a háború elszakította országok között tátongó szakadékon átvisz. Az első alkalom, amely a" háborúban álló országok között nem az erő és hatalom, hanem a jóság "és emberszeretet érvényesítésére ad módot."Az első pillanat, amikor eltűnik szemünk elől az ellenség s megjelenik a szenvedő és küzködő ember s egyúttal az első tapasz is, amely a háború ütötte sebek némelyikét orvosolni fogja. "A béke után hazájukba visszatérő hadifoglyok, akikkel emberségesen bántak, mint ahogy a belügyminiszter rendelete is kívánja, elbeszéléseikkel és viselkedésükkel a népek között való testvériség nagy gondolatának apostolai lesznek! a csafaf Pl w & * * * R REBfastefek#?ig3s$rfa& kétszáidtveneisr ©r©§-^!£ ,*;.*'*' AI5 ® harc a kelftgaliciai óriás csatafterrars, — A balssárs'íy elifayontu» Sása Lu£»8in felé, — A mwfísss'síasa csapatot áft^rflék a*; ©s'©sz®k vímalsf. — Wapij? 8i«irc«ík a |«?i3Sssxárni^sri. — A németek mc^ssártjék eaSfformot. — A néma« hasiak késerednek !»áfisíí©sl Soha nem érzett, különös, új izgalmak láza festi pirosra az emberiség arcát abban az idegfeszítő,végsőkig fölajzott nagy várakozásban, ami most mindenütt, az egész föld kerekén egyformán nehezen és kínosan folyik : a figyelő emberiség a térkép fölé hajolva lesi, melyik sereg, melyik város, esetleg melyik ország bukik el vagy szűnik meg a világot megrázó és átformáló óriási küzdelmek során . . . Minket, az osztrák és magyar monarchia népeit most elsősorban az északkeleti harctér gigászi eseményei érdekelnek, mert seregeink ott vívják élet-halálharcukat és most dől el, hogy áll-e vagy bukik az örök veszedelmet jelentő barbár szomszéd, az orosz cárizmus. A milliók csatája a Visztula és Dnyeszter között még mindig nem jutott elöntő fordulóra, aminthogy elképzelhetetlen is, hogy rövid pár nap alatt végeredménye legyen a négyszáz kilométerre terjedő harcvonalon folyó csatának. Egységes kép még nem alakulhatott ki az óriási küzdelemről, mert ekkora harcvonalon a viaskodás természetszerűen kisebb csatározásokra aprózódik föl és ebből folyik, hogy a világtörténelem e legnagyobb csatájából eddig csak egyes részletek kerülhettek nyilvánosságra. Ezekből a részletekből azonban már következtethetünk a végeredményre, ami nem lehetmás, mint a nagy orosz birodalom teljes bukása és megalázása. Kedvező és jelentős momentuma a harcnak, hogy az, oroszok vonalát a monarchia csapatai áttörték és most három osztrákmagyar sereg nyomul befelé Oroszország belsejébe. A balszárny már Cholm felé törtel; ez a tény azért érdemel külön említést, mert Cholm fontos csomópont, amelynek elfoglalása nagy befolyással lesz a küzdelem további menetére. Az oroszok ellen való hadjáratnak nagyobb része, az óriás csata, melyet föntebb említettünk, Galícia északkeleti vidékén folyik és a monarchia hadseregének jobbszárnya itt már napok óta nagy és heves harcokat folytat, amint a jelentések mondják, kedvező kilátásokkal. A németek, akik Belgiummal már végeztek és a franciákkal is a végső leszámolás előtt állnak, döntő csapást mértek a cár Németország ellen küldött seregére is. A már ismertetett Mazuri-tavak mellett folyó harcban csapdába zárták, körülkerítették az oroszok 250.000 főre rugó seregét, ugy hogy a három oldalról körülzárt seregnek meg kell adnia magát... A kancsuka közelgő alkonyát jelentik ezek a hírek, amelyeknek nemcsak a kulturnépek, de titokban, lelkük mélyén bizonyára a cárizmus elnyomottai is örülnek. Amíg keleten oroszverés folyik, nyugaton változatlan, erős tempóban folyik tovább a cárizmus barátainak a verése. A németek diadalmasan nyomulnak előre Franciaországbanés egyre közelebb érnek Parishoz, amely nem sokáig tarthatja magát. Erre vall az is, hogy már a francia vezérkar is el van készülve Paris teljes bekerítésére. Pár napba kerül csak és a németek kopogtatnak a francia főváros kapuján: Belchent már bevették, Bolfortot már bombázzák és a másik oldalon már közelednek Amiens felé: a francia vezérkar helyesen érzi, hogy ebből csak Páris bekerítése következhetik. De ha nem is tudta volna, ma meg kellett tudnia: Páris fölött megjelent az első német repülőgép és bombával együtt levelet dobott le a megriadt városba, ez a levél így végződik: ,,!'Adjátok meg magatokat, úgysem tehettek egyebet..." Lapnunk mai száma 10 oldal.