Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-01 / 242. szám

XXIX. évfolyam. Budapest, 1914 október 1. csütörtök. 242. szám. AVA AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: e­gy évre........ 24.— kor. I negyed évre 5.— kor. fél évre 12.— kor.­­ egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁJA ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) mémsanam Két csatatér hősei. Százmillió ember szorongva lesi most minden reggel az újságot Mindenkinek van valakije a csatamezőn. Mindenki lá­zas sietséggel futja át a sebesültek és ha­lottak névsorát és keresi benne férjének, fiának, atyjának nevét. Mindenütt, gaz­dagnál, szegénynél egyformán idegtépően nagy a rettegés, de mégis a munkásosztály anyái és fiai kisebb rettegéssel várják a harctéri híreket. A munkás a munka csa­taterén minden nap halálveszedelemben forog! A munkásanya sohasem tudhatja biztosan, viszontlátja-e estére fiát. A mun­kásgyerek minden reggel örökre búcsúzik apjától. Ezerkarú gépek gyilkos szörnye­tegek módjára lesnek a munkásra: egy helytelen mozdulat és árván marad egy­egy munkáscsalád! Tárna mélyében vár a rém: egy szikra és munkások százai esnek el a munka csataterén. Fal ha beomlik, benzin ha robban: malom ha kigyul, a kö­­tél ha szakad, mindig dolgos munkáskar, kemény munkásizom, érző munkásszív az áldozat. 14 munkásosztály nem fél a halál­tól, mert a munkás minden nap halálvesze­delemben forog ... Nem hiú szólásmód ez. Komor, rideg számokban kifejezhető valóság. Az 1910-ik évben csak Magyarországon a balesetek összes száma az iparban 38.618, a bányá­szatban 1771, a mezőgazdaságban 10.883 volt a munka csataterén, ebben az egyetlen évben, az utolsóban, amelynek adatai ren­delkezésünkre állanak, összesen 51.267 munkás sebesült meg, kétszer annyi, mint az egész monarchia hadseregének eddig kimutatott egész vesztesége... A munka csataterén megsebesültek sé­rülései semmivel sem könnyebbek, mint a háború sebesültjei. 1910-ben az 51,267 sé­rültből 939 munkás halt meg, 515 az ipar­ban, 259 a mezőgazdaságban, 135 a bá­nyászatban. Ötvenezer sebesült és 1000 ha­lott a munka csatamezején egyetlen egy évben csupán Magyarországon! Ezek mellett a rettenetes számok mellett szinte elhalványodnak a­­háború borzalmai. Há­ború csak minden félszáz évben van, de a munka harcmezején minden nap áll a csata, minden nap hullanak a sebesültek és halottak. És tartson bár a háború egy álló évig, áldozatainak száma nem lesz akkora, mint amennyi áldozatot követelt a munka­csatája az utolsó 11 évben, az utolsó háború óta! A­­­harctér sebesültjeit mindenki becézi: puha ágy, jó koszt, virág és becéző szó az osztályrészük: a munka sebesültjeiről csak a családjuk vesz tudomást. Egy-két sor az újságban, nagy munkáshalál esetén egy hasáb: „a kár biztosítás útján meg­térül, az üzem zavartalan"! A halott mun­kás helyét más foglalja el a gyárban, csak egy szegény proletárcsalád marad árván, koldusán, vigasztaló szó és támasz nélkül. Pedig a munka harcmezején elesettek is hősök, a munka, a kultúra dicső hősei... A csatatér hőseit elkerülhetetlen végzet sodorja halálba : haláluk áldozat a közös­ség védelmében. A munka harcmezejére a megélhetés kényszere hajtja a munkások millióit. Haláluk, sérüléseik nem szükség­szerűek. Legnagyobb részük el volna kerül­hető, ha a munkáltatók több gondot fordí­tanának munkásaik életére, ha jobb védő­készü­lékek óvnák a munkást; ha nem saj­nálnák a szellőztető készüléket a bányá­ban, az uj kötelet a háztetőn, az egészséges fát az állványon. Munkások ezrei pusztul­nak évente, kemény szívű­ munkáltatók kapzsisága folytán ... Most, amidőn gazdag és proletár, grófnő és koldusasszony egyforma rettegéssel várja a halottak és sebesültek névsorát, tetemre hívjuk azokat, akik vétkes kapzsi­ságtól ű­zve, sok szegény munkás korai ha­lálát, béna sanyarúságát idézték elő. Száll­janak magukba most, amidőn saját gyer­mekeik élete forog kockán! Gondoljanak a háború hősein kívü­l a munka csataterének némán pusztuló hőseire, akik az ő szolgá­latukban, az ő gazdagságuk termelésében mennek tönkre. Most talán megértik, mit érez a proletáranya, ha fiát kora reggel munkába küldi és kétség mardossa szívét, hogy épségben kerül-e haza estére a munka harcmezejéről. Talán fölébred a gazdagok lelkében a szociális lelkiismeret, talán rá­eszmélnek kötelességeikre a munka, harc­mezején naponta hősi harcot vívó proletár­sággal szemben. Tetemre hívunk! „Kedvező helyzet" Összefoglaló hadiparancs. Az újságok mind és különösen a bécsi la­pok kiemelik a nagy fontosságát a legutóbb kiadott ama vezérkari jelentésnek, amely azzal kezdődik, hogy a szövetséges német és osztrák-magyar haderők részéről ú­j hadi­műveletek kezdődtek meg. Hangsúlyoztuk mink is, hogy e fontos mondatban nem azon van a hangsúly, bár annak sem tagad­ható le az óriási jelentősége, hogy új hadi­műveletek indultak meg, hiszen mindenki várta ezeknek az új hadiműveleteknek a megkezdését, hanem azon, hogy együttesen küzd már a német és osztrák-magyar had­erő az ellen az orosz áradat ellen, amely a háború folyamán milliónyi tömegével csak annyi eredményt tudott elérni, hogy Gali­cia keleti felében tért hódíthatott. Valóban itt van az európai h­áború új, nagy, második fázisa kezdődésének az ideje ; valóban min­denkinek arra kell gondolnia, hogy a mon­archia hadseregének az európai háborúban eddig, addig, amíg hivatalos jelentés is han­goztathatja már az egyesülten­ való hadi­operációkat,­­csak az volt a feladata, hogy föltartóztassa­­ az oroszok túlerőben lévő óriási katonatömegét.­­Ez a szerep eddig passzív volt, s most, az új fázis kezdése elején válik aktívvá : most, hogy fölszaba­dult annyi német katona és annyi német ágyú, hogy a németek nemcsak Poroszor­szágtól keletre, hanem délebb felől is ke­letre indulhatnak, Oroszország belseje felé. A monarchia haderejének főparancs­noka hadiparancsot adott ki, amelyben a hadsereg számára ad áttekintést az egész európai háború állásáról. Hivatalosan ad­ták ki Bécsben ezt a hadiparancsot, amel a következőket tartalmazza: A császári és királyi hadsereg-főpa­rancsnokság a következő hadseregparan­csot bocsátotta ki: — A helyzet ránk és a szövetséges né­met hadseregre kedvező. Az orosz offen­zíva Galíciában az összeomlás előtt áll.­t1 német csapatokkal együtt az ellenségei, amely Kraszniknál, Zamoscnál, Inster­burgnál és Tannenbergnél vereséget szen­vedett, ismét le fogjuk győzni és meg fog­juk semmisíten­i. A Franciaország ellen operáló német fő­erő­­föltartóztathatatlanul mélyen benyo­mult ellenséges területre. 11­­ nagy győze­lem ott küszöbön áll. A balkáni harctéren az ellenség orszá­gában harcolunk. A szerbek ellentállása bénulni kezd. Bel­ső elégedetlenség, fölkelések, nyomor és éhínség ellenségeinket hátba fenyegetik. A monarchia és a szövetséges német bi­rodalom egységesen és erős bizalommal ál­lanak egymás mellett, hogy a gonoszul reánk kényszerített háborút a győzelmes befejezésig végigküzdjük. Ez az igazság a helyzetről. Kihirdetendő valamennyi tisztnek, a le­génységnek pedig anyanyelvén. Frigyes főherceg, lovassági tábornok. Lapunk mai száma 10 oldal.

Next