Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-11 / 283. szám

1914 november 10. NÉPSZAVA Valevo felé... * A monarchia déli háborúja. * Sikeres előnyomulás szerb földön. Három szerb hadosztály megsem­misítése. — A montenegróiiak ellen is folynak a Harcok. * A Baiscatt állásnál. A monarchia déli csapatai két oldalról, a Sabac—Lesni­ca-i és a Loznica—Kru­panj—­Ljubovina-i vonalon nyomulnak előre Szerbia testében. Hivatalos jelentés számol be ismét, hogy az osztrák-magyar seregek mind a két harcvonalon visszaver­ték az ellenséget és állásaikat elfoglalták, miközben számos foglyot ejtettek és ágyu­kat zsákmányoltak. A monarchia csapatai most már úgyszólván az egész környék ma­gaslatainak a birtokában vannak, úgy hogy megnyílt előttük Szerbia belsejébe, a Val­jevoba vezető út. A megvert szerb csapatok ebbe az irányba húzódnak vissza. Ha a monarchia seregei a mostani ütemben foly­tatják előnyomulásukat, akkor csakhamar arról kell értesülnünk, hogy Valjevo előtt állanak, ahol elöntő ütközetet várnak. De nemcsak a szerbek, hanem a monte­negróiak ellen is sikerrel folyik a harc. A monarchia hadihajói a tenger felől, tüzér­sége pedig a szárazföldről bombázzák a montenegróiak hadállásait, egyes erősen eltáncolt hadállásait roham­mal bevettük. A Cer-Planinától délre győ­zelmes csapataink az előző napon elfoglalt területről a Losnica—Krupanj—Ljubovija vonaltól keletre tovább előnyomultak. Itt is SZÍVÓS harcok fejlődtek ki az ellenség utóvéd­jeivel, amelyeket rövid időn belül mind visszavetettük­. "A számos fogoly kö­zött van Radakovics ezredes is. Az ágyuk között egy modern nehéz ágyut is zsákmá­nyoltunk. Megsemmisített szerb divíziók. (Eszék, november 10.) Tegnap körülbelül kétszáz szerb fogoly utazott városunkon ke­resztül. Köztük négy tiszt, egy őrnagy kísé­retében. A foglyok beszélik, hogy az a hír, hogy Stepanovics tábornok öngyilkos lett, valónak bizonyult és hogy a Timok-, Morava-és Szumadja-divíziók teljesen megsemmisül­tek. A foglyoknak legnagyobb része macedón­bolgárokból áll. Bolgárok és szerbek harca. (Galac, november 8.) Tegnapelőtt elkesere­dett harc folyt le Kumanovo mellett szerb csapatok és egy bolgár-macedón banda feö­szött. A nyolc óra hosszat tartó küzdelemben a szerbek száz katonát és két tisztet vesztet­tek, a macedónok soraiban pedig húszan hal­tak meg. * * A gién­ harcié?, * M &z@i»bek.­etten* * Újabb előnyomulás, (November 10. — Hivatalos jelentés.) K­ Sabac—Lesni­ca-i vonal hegyeinek lábán az elkeseredett harcok a tegnapi napon is éjszakáig folytak, miközben az ellenségnek sammá egyesültek és az európai nagyhatal­mak védelme alá kerültek. Törökország re­formokat igért, amelyek azonban csak papi­roson maradtak, ennek ellenében Ausztria, Franciaország és Anglia biztosították sértet­lenségét. Törökországnak azonban sem akarata, sem ereje nem volt arra, hogy a szép refor­mokat megvalósítsa. Az elnyomott keresz­tény balkán-népek lázongtak, vad anarchia tett semmivé minden állami rendet és te­kintélyt. A hírhedt basibozukokat, ezeket a vad hordákat, rászabadították a fölkelőkre és ezek irtózatos vérfürdőt rendeztek a bolgárok között. 1877-ben II. Sándor cár ha­dat üzent Törökországnak, hogy a boldogta­lan Raját megszabadítsa és hogy a Darda­nellákat megszerezze. Az első sikertelenség után az orosz csapa­tok Konstantinápoly elé hatoltak. A san­stefanói békében Törökország kénytelen volt csaknem egész európai birtokáról le­mondani, Szerbia, Bulgária, Montenegró függetlenségét elismerni és hadisarcot fizetni. Románia megkapta a Duna torkola­tát, a Dobrudsát, de a csaknem kizárólag románlakta Beszarábiát Oroszországnak kellett átengednie. Törökország ügyét ismét Anglia és Ausz­tria-Magyarország vették kezükbe. Gróf Andrássy Gyula külügyminiszter 100 millió és az angol minisztérium 120 millió márka hitelt nyújtott. A Dardanellák bejáratánál angol flotta gyülekezett, az aldershoti kato­nai táborban 70.000 főnyi hadtestet vontak össze. Oroszország engedett, a berlini kon­gresszus enyhítette a sanstefanói béke fel­tételeit anélkül azonban, hogy Törökország súlyos állami és társadalmi bajainak orvos­lására szép szavaknál egyebet tett volna. (Szófia, november 10.) Az új véderőtörvény­javaslatot a bolgár királyság fegyveres erejé­nek fölemeléséről november 9-én benyújtot­ták a kamarához. N­a Oroszországnak nem sikerült is Tö­rökországot, Európa beteg emberét meg­ölni és a Dardanellákhoz vezető utat­ magá­nak biztosítani, mégis a Boszporushoz ve­zető úton fölszabadította a balkán-szlávo­kat a török iga alól — nem a népek önálló­sága iránti szeretetből, hanem saját önző céljainak érdekében. A cári diplomácia és annak irodalmi csatlósai azonban a cárt, mint szabadítót ünnepelték és ezt a törté­neti hagyományt saját céljaikra kihasználták. Anglia politikájában gyökeres változás állott be. 1856-ban Törökország sértetlensé­gét biztosította és 1878-ban védelmére moz­gósított. Akkor fegyveres segítséget ígért Törökországnak, ha orosz támadás érné ázsiai birtokain és a megijedt szultánt rá­vette, hogy ez ígéretének könnyebb teljesít­hetése végett engedje át Ciprus szigetét, amelynek lakói a brit csapatok fentartásá­hoz hozzájáruljanak. Sőt még a szultánt illető adó is Anglia pénztárába folyik a hadi célokra. Most csak nem Törökország védelmére szolgálnak ezek az adók­­ ? Cip­rus a hadmű­ködés alapja a Dardanellák és Kisázsia ellen föllépő angol-francia flotta részére. Az angol politika ezen teljes pálfordulása azon a fölfogáson alapszik, hogy a kapita­lizmus behatolásától megbontott Oroszor­szág épp oly képtelen India elleni táma­dásra,­­ mint arra, hogy Keletázsiában túlsúlyra jutó állást foglaljon el és hogy az Indiába vezető utat nemn kell az orosz Fe­kete-tengeri flottától különösebben megvé­deni. Az angol uralom már nem attól fél, hogy az európai egyensúlyt Oroszország za­varja meg, hanem attól, hogy a gazdasági­lag és politikailag hatalmasan előretörő Né­metország. * Monten­egróban. * Támadnak a monarchia csapatai. (London, november 10.) A „Daily Tele­ _­graph" cettinjei jelentése szerint az osztrák­magyar csapatok az utóbbi időben élénk tevé­kenységet fejtenek ki. A montenegróiak ál­lásait erősen ágyúzták tüzérséggel és hadi­hajókral. Az osztrák-magyar csapatoknak nagy szolgálatot tesznek a pilóták, akik ál­landóan kikémlelik a montenegróiak had-­ állásait és irányítják a tüzérség tüzelését* * * Létszámemelés Bulgáriában. 6 A macedón-kérdés a sobranje előtt. (Szófia, november 10.) A sobranje legutóbbi ülésén érdekes nyilatkozatot tett Radoszlavov miniszterelnök. A strumicai közigazgatási ke­rület költségvetését tárgyalták és a költségve­tés elfogadása ellen Torjakov ellenzéki kép­viselő azzal érvelt, hogy Strumicában nem mű­ködik rendes bolgár közigazgatás. Radoszlavov miniszterelnök erre azt felelte, hogy Strumi­cában állami megbízatással rendes bolgár köz­igazgatás működik és kéri a Házat, fogadja el a költségvetést annál is inkább, mert nincs ki­zárva, hogy holnap vagy holnapután a monasz­tiri és ochridai bolgár közigazgatás költségve­tésével foglalkozik ugyanaz a sobranje. A mi­niszterelnök diplomatikus nyilatkozatát óriási taps követte. (A monasztiri és ochridai kerületek, ame­lyekben sok bolgár lakik, Szerbiához tartoznak a legutóbbi balkáni háború óta.) Bulgária és a nagy háború. (Szófia, november 10.) Az orosz kormány is­mételten csábító ajánlatokat tett Bulgáriának az esetre, ha Törökországot megtámadja. A bolgár kormány azzal utasította vissza az oroszokat, hogy népének nyugalom kell és sem­legességét meg akarja őrizni. Még az orosz­barát sajtó sem merészel irni a törökök ellen. A bukaresti „Epoka" jelentése szerint Bulgá­ria azt a megnyugtatást adta Romániának, hogy hat korosztály tartalékosainak behívása nem jelent mozgósítást és Bulgária tovább is semleges marad. I nagy nyugati háború * A németek harcai a francia­angol csapatok ellen* — Angol vereség, — Párist nem védik» Elvesztett német hajók* Új német sikerekről számol be a nagy­vezérkar új jelentése. A németek kitartó küzdelme állandóan eredményes és lassan, de biztosan hódit tért a német előnyomulás. A legutóbbi nagy harcokban a franciákon kívül az angolok szenvedtek jelentékeny vereséget. A hivatalos francia és belga je­lentések sem tudják teljesen letagadni azt, hogy a német hadműveletek eredményesen folynak. Már féltik Párist is s ha a külső erődök elesnek, a város népe csak mérhetet­len szenvedésen menne keresztül, műkincsei elpusztulnának, de a várost a németek ostroma ellen tartani úgy sem lehetne, elv­társaink erélyes föllépésére, olasz hírforrás szerint, kimondotta a francia kormány, hogy a várost nem védelmezi, hanem nyílt városnak fogja nyilvánítani. Ámde a né­meteket nagy sikereik mellett súlyos vesz­teségek is érték, még­pedig ott, ahol leg­szebb diadalukat aratták­­ a tengeren. Egy hadihajója zátonyra futott, másikat a nemzetközi egyezmény szerint Amerikában internálták a h­áború végéig. Az angoloknak sok gondot ad a burok fölkelése. Oranje államból Transzválba is átterjedt már a lázadás. Legújabb híreink a­ következők: * * Megmerték az angolokat. (Berlin, november 10. — Nagy főhadi­szállás, november 10-én délelőtt.) Ypernél támadásaink tegnap is lassanként előre­haladtak. Több mint 500 franciát, szines­bőrű­t és angolt foglyul ejtettünk és több gépfegyvert zsákmányoltunk. Az innen délre eső területen is előbbre küzdötték magukat csapataink. Az angolok­nak heves ellentámadásait visszavertük. Az argonnei­ erdőben jól haladtunk előre. Az

Next