Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-16 / 341. szám

1914­­december 16. KÉPEZAVA ­ bányamunkásoknak körülbelül 13 százaléka, a vasutasoknak pedig talán 15 százaléka lé­pett be a hadseregbe. Emellett figyelembe kell vennünk, hogy a bányamunkások már csak­nem teljes számban szervezettek, a vasutasok pedig (akik egyébként most bizonyos fokig állami alkalmazottak, amennyiben a háború tartama alatt az állam kezeli a vasut­at) nagyobbrészt szervezettek. A bányamunká­soknál csak egyes kerületek mutatnak ki na­gyobb számarányt. Ezzel szemben a többi szakszerv­ezetekben a toborzás eddig nagyon kevés eredménnyel járt. Többek között a következő, igen fontos és nagy taglétszámmal bíró szervezetek nem is kerültek a kimutatásba: a dokkmunkások, a tengerészek és egyéb szállítómunkások, a gépgyári munkások, gépészek és fűtők, az ácsok és asztalosok, a betűszedők és a szabók szövetsége és több más szervezet, a textilmun­kásokról nem is szólva, ahol túlnyomó rész­ben nők dolgoznak. Angolországban a helyzet tehát a követ­kező : Egyrészt a toborzott hadsereg nagy százalékarányban szervezett munkásokból áll, másrészt azonban a toborzás eddig csak nagyon kis mértékben vonta el a szakszerve­zetek harcképes tagjait és gyöngítette a szak­szervezeti mozgalmat. a géppuska. Szerkezete és teljesítőképessége. A háborús eseményekről szóló jelentések legtöbbjében olvasunk a­ gépfegyver félelme­tesen pusztító hatásáról. A géppuska csak­ugyan képes néhány perc alatt egész ezrede­ket elsöpörni. Különösen pusztító a hatása, ha rohamra törtető lovasságot vehet­­célba. Néhány gépfegyver már nem egyszer sem­misítet­t meg egész lovascsapatokat. De nem­csak lovasságra veszedelmes a gépfegyver, hanem a födött állásaiból kiugró vagy ro­hamra, induló gyalogságra is. A géppuska ezért a legfélelmetesebb fegyver a háború­ban, úgy a támadásban, mint a védekezésben. Külső alakja, szállításának módja és ke­zelése következtében a géppuskát kisebb ágyúnak tarthatnánk. A valóságban azon­ban nem egyéb, mint puska, amely gyors egymásutánban rengeteg lövést tud leadni. A lövedékek hatásos kivetésére szolgáló része, mint a közönséges puskánál, egyszerű csőből áll, a szokásos 8 miliméteres kaliberrel. A tüzelés gyorsasága következtében azonban a­ cső igen hamar átmelegszik és ezért hűtő­készülékről kell gondoskodni. Ezért, a csövet fémburokkal veszik körül. Ezért látszik a géppuska kis ágyúnak. A géppuska lényeges része rendkívül el­més, amellett aránylag igen egyszerű és el­lentállóképes töltőkészülék, amely önmű­ködően vezeti a csőbe a töltényt. Hajtóereje a puskapor gázainak taszítása, amely telje­sen maga tartja működésben a gépfegyvert. Német­ katonai technikusok már az 1870-iki német-francia háború után gondoskodni kezd­tek egy olyan szerkezet készítéséről, amely­nél a lövéstől okozott taszítást, amely a kato­nára kellemetlen hatással jár, arra használ­ják, hogy ez újra, lövésre kész helyzetbe hozza a fegyvert. Ebből a célból a taszításnak kell elvégeznie mindazokat a mozdulatokat, amelyeket eddig kézzel végeztek. Ehhez tar­tozik a závárzat kinyitása, a töltényhüve­lyek kidobása, új töltények betolása, a zá­várzat elzárása és végül a puska, elsütése, mire az egész művelet újból kezdődik. Ennek a­ gondolatnak a gyakorlati megvalósítása azonban egy évtizednél is tovább tartott. .Végre 1883-ban Hiram Maxim amerikai föl­találónak sikerült használható gépfegyvert­­ szerkesztenie. " A gépfegyverbe töltényöv segítségével ve­zetik a patront. Egy-egy övön 250 töltény van, amely így körülbelül nyolc kilogram nehéz. Hogy a gépfegyvert működésbe hoz­zák, az öv egyik végét a töltőkészülékbe he­lyezik, az első lövést a kezelő személyzetnek kell megtennie, azután a géppuska magától lő mindaddig, amíg a töltényöv ki nem ürül vagy a gépet le nem állítják. A lövés követ­keztében beállott taszítás visszalöki a csövet a závárzattal együtt. A cső azonban megakad egy készülékben, a závárzat pedig folytatja az útját, miközben a kilőtt töltény hüvelye kiesik; a taszítás azonban a töltényövet is fordította és ez új patront helyez a csőbe. A závárzat visszafutásában megfeszít egy ru­gót, amely az elvégzett mozdulat után előre­tolja a závárzatot, hogy elzárja a csövet és egyúttal a régi helyzetébe hozza vissza. A taszítás megfeszíti az ütőkészüléket is és ez most meggyújtja a csappantyút és ezzel a töltény tartalmát. Mindez a művelet azonban csaknem egy­időben történik, villámgyorsan, úgy hogy a gépfegyver percenként 1­ 500 lövést tud le­adni. Minden egyes lövésnek ugyanaz a ha­tása, mint a közönséges puskalövésnek, amely tudvalevően a célpont távolsága szerint 2­ 6 személyt is keresztül tud fúrni. A gépfegyver hatása azonban a gyors tüzelés következté­ben lényegesen fokozódik. Így egy gépfegy­ver 400 méter távolságból is néhány másod­perc alatt simán levág egy harminc centimé­ter átmérőjű fatörzset. A cső az állandó hőség következtében na­gyon hamar megrongálódna, ha nem hűtenék folyton. Ebből a célból a cső és a burkolat között körülbelül négy liter víznek hagynak helyet, amely lehűti a csövet azzal, hogy föl­fogja ennek a melegét és tovább vezeti. A gépfegyver harminc kilogram­ nehéz és a nagy tömeg muníció miatt, amelyet fölhasz­nál, rendszerint, mint kis ágyút, lovakkal vontatják. A lovasság éppen úgy, mint a gya­­­logság, gépfegyvereket visz magával. A lovas­ság gépfegyverosztályának természetesen na­gyon mozgékonynak kell lennie. A puskát ezért a lovasságnál négyes fogattal lafettán szállítják, a gyalogság gépfegyvere azonban megelégszik a kettős fogattal. Használatnál a fegyvert leemelik a lafettáról, illetve a kocsi­ról és szánkóra helyezik. A kezelésére 2—4 ember kell. A repülő járművek lövésére a gépfegyvert külön készülékkel látták el, ame­lyek segítségével könnyen vihetik föl tor­nyokba, háztetőkre, stöbbire. i Hadihajók a múltban. Az evezőtől a gőzig. Britannia, a tengerek ura, világkereskedelmét félti ifjabb német versenytársától, aki a béke szorgalmas munkájával iparát és kereskedelmét soha nem sejtett magasságra emelte. Anglia azt hiszi, hogy ezt a kereskedelmet hatalmas tengeri flottájával megsemmisítheti, azért indította meg ezt a háborút, annak a dogmának megfelelően: a­ tengeri uralom a világkereskedelmet jelenti. Ez a dogma az angol világuralomból kelet­kezett; a rómaiak világuralma — amely termé­szetesen sem kiterjedés, sem népesség tekin­tetében nem hasonlítható össze a brit uralom­mal, de amely mégis az akkor ismert és a görög­római kultúra körébe tartozó egész világot átfogta — ilyen dogmát nem ismer. A római birodalom csak egyszer s akkor is hosszú törté­nelmének aránylag rövid korszakában épített flottát, még pedig olyan időben, amikor római világuralomról nem lehetett szó, mert Görög­ország és Kisázsia még függetlenek voltak Rómától és Rómának még a Középtenger keleti részén és Spanyolországban kellett Karthagó­val, a nagy kereskedőállammal küzdeni az uralomért. A pun háborúban kellett Rómának flottát építenie. A római hadihajó a görög minta után épült, fából készült evezős hajó, amelynek azonban nem volt bronzból való zúzósarkan­tyúja, mint a görög hajónak, hanem fából való orra. A római tengeri haderő ereje abban állott, hogy az ellenséges hajókat horogra kerítette és a horoghídon áthatolt az ellenséges hajóra és ott folytatta a harcot. Karthago elpusztítása után a tengeren nem volt Rómának komoly versenytársa és így a római hadiflotta gyorsan lehanyatlott. Évszázadok teltek el, míg újra hadihajókat építettek. Ezek a viking-hajók voltak, amelye­ken a normanok rablóhadjáratot folytattak a Keleti- és az Északi-tenger partjain. Ők is hosszú evezőket alkalmaztak, de már volt nagy vitorlájuk és vitorlafájuk is. Fedele nem volt még a hajóknak eleinte, amely nagy, nyitott csónakhoz hasonlított. Az 1000 és 1200 évek kö­zött úgy a terjedelem, mint az építkezés tekin­tetében sokat haladtak és a vitorlázatuk is meg­nagyobbodott Megtanulták az oldalszelet cél­szerű vitorlaállítással kihasználni és lassan­ként mellőzték az evezőt. A viking-hajókhoz hasonlítottak lényegileg a Hansa-szövetség ha­jói is, amely szövetséget a XII. században né­met városok alapították. Ezeknek is volt elől és hátul erődítésszerű részük, amelyen kata­pultokat, kődobó készülékeket állítottak föl és később ezek helyére jöttek az ágyuk. Még az olasz városok, Velence és Génua köztársaságok tengeri harcaiban is túlnyomó volt az evező. A velenceiek gályáin a fedélzet­ alatt több­ egy­más fölötti evezőpadon ültek az evezősök". Emellett a vitorla mind nagyobb tért hódít. A XV. század vége felé tűnik el teljesen az evező, az iránytű fölfedezése után. Ebben az időben kezdenek a portugálok és spanyolok a tengeren föltűnni. A hajók fölszerelésénél főként a ten­geri rablók elleni harc volt az irányadó. Ko­lumbus három hajója közül csak egy volt né­hány kőgolyószóró szerkezettel­ ellátva. A tulajdonképeni hadihajókat akkor kezdik építeni, amikor Anglia és Hollandia versenyre kelnek Spanyolországgal. Ekkor keletkezik az az­ elv, hogy a tengeri hatalom ura a világke­reskedelemnek. A XVI. és XVII. században fej­lődik ki a vitorlás csatahajó és körülbelül a XIX. század közepéig alig változik valamit. A hajók nagyobbak lesznek és több lesz a vitorla. A tengeri állatokkal szemben való véde­kezésből a vízalatti részt rézlemezekkel borítják. A XVI. század eleje óta ágyukat is alkalmaz­nak. A hajók oldalára is vágnak lőréseket, mi­által a hajó oldala különös jelentőséget nyer. Az első ilyen hajót 1512-ben építették, amely kettős födelű­ volt, ezer tonna vízkiszorítással és 54 darab 18 és 9 fontos ágyúval az oldalsó részeken és 26 darab 6 és 1 fontossal a fedél­zetén. Legénysége 700 emberből állott. 125 évvel később építették az első háromfödelüt, 100 ágyú­val. De ennek az egyensúlya nagyon bizony­talan volt, azért átalakították kétfödelűvé. 1735-ben építették a „Victory" nevű nagy háromfödelüt, amely kilenc évig járt a csator­nán s ezer emberrel elsülyedt. Ez a szerencsét­lenség indította meg az egyensúly tudományos feltételeinek nagyobb tanulmányozását, ami a XIX. században a hajóépítés tudományosan biztosított­ alapelveihez vezetett De a nagy vitorlás hajók általános típusa keveset válto­zott. Az utolsó ilyenfajta büszke háromfedelűek közé tartozott az 1839-ben épített „The Queen", amelynek hossza 26 méter, szélessége 18,3 méter és mélysége 7 méter volt. Csak a gőz alkalma­zása hozott létre óriási változást a hajóépítés­ben. Minthogy a gőzerővel együtt a robbanó lövegekkel dolgozó ágyút is megteremtették, a fából készült hadihajók megszűnése csak rövid idő kérdése volt. Sebastopol 1854. évi ostrománál szerzett tapasztalatok a fából való hadihajóra kimondták a halálos ítéletet. TELEFON­SZÁMAINK: Népszava-könyvkereskedés József Párttitkárság József Népszava szerkesztősége József Népszava szerkesztősége József Népszava kiadóhivatala József Népszava-expedíció (hajnali fél 3 órától 6 óráig) József Népszava kiadóhivatala József Szakszervezeti Tanács József Világosság-nyomda József Világosság-nyomda József 3—27. 3—28. 3—28. 3—30. 3—3. 3—31. 3—32. 4—65. 10—16.

Next