Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)
1914-12-16 / 341. szám
1914december 16. KÉPEZAVA bányamunkásoknak körülbelül 13 százaléka, a vasutasoknak pedig talán 15 százaléka lépett be a hadseregbe. Emellett figyelembe kell vennünk, hogy a bányamunkások már csaknem teljes számban szervezettek, a vasutasok pedig (akik egyébként most bizonyos fokig állami alkalmazottak, amennyiben a háború tartama alatt az állam kezeli a vasutat) nagyobbrészt szervezettek. A bányamunkásoknál csak egyes kerületek mutatnak ki nagyobb számarányt. Ezzel szemben a többi szakszervezetekben a toborzás eddig nagyon kevés eredménnyel járt. Többek között a következő, igen fontos és nagy taglétszámmal bíró szervezetek nem is kerültek a kimutatásba: a dokkmunkások, a tengerészek és egyéb szállítómunkások, a gépgyári munkások, gépészek és fűtők, az ácsok és asztalosok, a betűszedők és a szabók szövetsége és több más szervezet, a textilmunkásokról nem is szólva, ahol túlnyomó részben nők dolgoznak. Angolországban a helyzet tehát a következő : Egyrészt a toborzott hadsereg nagy százalékarányban szervezett munkásokból áll, másrészt azonban a toborzás eddig csak nagyon kis mértékben vonta el a szakszervezetek harcképes tagjait és gyöngítette a szakszervezeti mozgalmat. a géppuska. Szerkezete és teljesítőképessége. A háborús eseményekről szóló jelentések legtöbbjében olvasunk a gépfegyver félelmetesen pusztító hatásáról. A géppuska csakugyan képes néhány perc alatt egész ezredeket elsöpörni. Különösen pusztító a hatása, ha rohamra törtető lovasságot vehetcélba. Néhány gépfegyver már nem egyszer semmisített meg egész lovascsapatokat. De nemcsak lovasságra veszedelmes a gépfegyver, hanem a födött állásaiból kiugró vagy rohamra, induló gyalogságra is. A géppuska ezért a legfélelmetesebb fegyver a háborúban, úgy a támadásban, mint a védekezésben. Külső alakja, szállításának módja és kezelése következtében a géppuskát kisebb ágyúnak tarthatnánk. A valóságban azonban nem egyéb, mint puska, amely gyors egymásutánban rengeteg lövést tud leadni. A lövedékek hatásos kivetésére szolgáló része, mint a közönséges puskánál, egyszerű csőből áll, a szokásos 8 miliméteres kaliberrel. A tüzelés gyorsasága következtében azonban a cső igen hamar átmelegszik és ezért hűtőkészülékről kell gondoskodni. Ezért, a csövet fémburokkal veszik körül. Ezért látszik a géppuska kis ágyúnak. A géppuska lényeges része rendkívül elmés, amellett aránylag igen egyszerű és ellentállóképes töltőkészülék, amely önműködően vezeti a csőbe a töltényt. Hajtóereje a puskapor gázainak taszítása, amely teljesen maga tartja működésben a gépfegyvert. Német katonai technikusok már az 1870-iki német-francia háború után gondoskodni kezdtek egy olyan szerkezet készítéséről, amelynél a lövéstől okozott taszítást, amely a katonára kellemetlen hatással jár, arra használják, hogy ez újra, lövésre kész helyzetbe hozza a fegyvert. Ebből a célból a taszításnak kell elvégeznie mindazokat a mozdulatokat, amelyeket eddig kézzel végeztek. Ehhez tartozik a závárzat kinyitása, a töltényhüvelyek kidobása, új töltények betolása, a závárzat elzárása és végül a puska, elsütése, mire az egész művelet újból kezdődik. Ennek a gondolatnak a gyakorlati megvalósítása azonban egy évtizednél is tovább tartott. .Végre 1883-ban Hiram Maxim amerikai föltalálónak sikerült használható gépfegyvert szerkesztenie. " A gépfegyverbe töltényöv segítségével vezetik a patront. Egy-egy övön 250 töltény van, amely így körülbelül nyolc kilogram nehéz. Hogy a gépfegyvert működésbe hozzák, az öv egyik végét a töltőkészülékbe helyezik, az első lövést a kezelő személyzetnek kell megtennie, azután a géppuska magától lő mindaddig, amíg a töltényöv ki nem ürül vagy a gépet le nem állítják. A lövés következtében beállott taszítás visszalöki a csövet a závárzattal együtt. A cső azonban megakad egy készülékben, a závárzat pedig folytatja az útját, miközben a kilőtt töltény hüvelye kiesik; a taszítás azonban a töltényövet is fordította és ez új patront helyez a csőbe. A závárzat visszafutásában megfeszít egy rugót, amely az elvégzett mozdulat után előretolja a závárzatot, hogy elzárja a csövet és egyúttal a régi helyzetébe hozza vissza. A taszítás megfeszíti az ütőkészüléket is és ez most meggyújtja a csappantyút és ezzel a töltény tartalmát. Mindez a művelet azonban csaknem egyidőben történik, villámgyorsan, úgy hogy a gépfegyver percenként 1 500 lövést tud leadni. Minden egyes lövésnek ugyanaz a hatása, mint a közönséges puskalövésnek, amely tudvalevően a célpont távolsága szerint 2 6 személyt is keresztül tud fúrni. A gépfegyver hatása azonban a gyors tüzelés következtében lényegesen fokozódik. Így egy gépfegyver 400 méter távolságból is néhány másodperc alatt simán levág egy harminc centiméter átmérőjű fatörzset. A cső az állandó hőség következtében nagyon hamar megrongálódna, ha nem hűtenék folyton. Ebből a célból a cső és a burkolat között körülbelül négy liter víznek hagynak helyet, amely lehűti a csövet azzal, hogy fölfogja ennek a melegét és tovább vezeti. A gépfegyver harminc kilogram nehéz és a nagy tömeg muníció miatt, amelyet fölhasznál, rendszerint, mint kis ágyút, lovakkal vontatják. A lovasság éppen úgy, mint a gyalogság, gépfegyvereket visz magával. A lovasság gépfegyverosztályának természetesen nagyon mozgékonynak kell lennie. A puskát ezért a lovasságnál négyes fogattal lafettán szállítják, a gyalogság gépfegyvere azonban megelégszik a kettős fogattal. Használatnál a fegyvert leemelik a lafettáról, illetve a kocsiról és szánkóra helyezik. A kezelésére 2—4 ember kell. A repülő járművek lövésére a gépfegyvert külön készülékkel látták el, amelyek segítségével könnyen vihetik föl tornyokba, háztetőkre, stöbbire. i Hadihajók a múltban. Az evezőtől a gőzig. Britannia, a tengerek ura, világkereskedelmét félti ifjabb német versenytársától, aki a béke szorgalmas munkájával iparát és kereskedelmét soha nem sejtett magasságra emelte. Anglia azt hiszi, hogy ezt a kereskedelmet hatalmas tengeri flottájával megsemmisítheti, azért indította meg ezt a háborút, annak a dogmának megfelelően: a tengeri uralom a világkereskedelmet jelenti. Ez a dogma az angol világuralomból keletkezett; a rómaiak világuralma — amely természetesen sem kiterjedés, sem népesség tekintetében nem hasonlítható össze a brit uralommal, de amely mégis az akkor ismert és a görögrómai kultúra körébe tartozó egész világot átfogta — ilyen dogmát nem ismer. A római birodalom csak egyszer s akkor is hosszú történelmének aránylag rövid korszakában épített flottát, még pedig olyan időben, amikor római világuralomról nem lehetett szó, mert Görögország és Kisázsia még függetlenek voltak Rómától és Rómának még a Középtenger keleti részén és Spanyolországban kellett Karthagóval, a nagy kereskedőállammal küzdeni az uralomért. A pun háborúban kellett Rómának flottát építenie. A római hadihajó a görög minta után épült, fából készült evezős hajó, amelynek azonban nem volt bronzból való zúzósarkantyúja, mint a görög hajónak, hanem fából való orra. A római tengeri haderő ereje abban állott, hogy az ellenséges hajókat horogra kerítette és a horoghídon áthatolt az ellenséges hajóra és ott folytatta a harcot. Karthago elpusztítása után a tengeren nem volt Rómának komoly versenytársa és így a római hadiflotta gyorsan lehanyatlott. Évszázadok teltek el, míg újra hadihajókat építettek. Ezek a viking-hajók voltak, amelyeken a normanok rablóhadjáratot folytattak a Keleti- és az Északi-tenger partjain. Ők is hosszú evezőket alkalmaztak, de már volt nagy vitorlájuk és vitorlafájuk is. Fedele nem volt még a hajóknak eleinte, amely nagy, nyitott csónakhoz hasonlított. Az 1000 és 1200 évek között úgy a terjedelem, mint az építkezés tekintetében sokat haladtak és a vitorlázatuk is megnagyobbodott Megtanulták az oldalszelet célszerű vitorlaállítással kihasználni és lassanként mellőzték az evezőt. A viking-hajókhoz hasonlítottak lényegileg a Hansa-szövetség hajói is, amely szövetséget a XII. században német városok alapították. Ezeknek is volt elől és hátul erődítésszerű részük, amelyen katapultokat, kődobó készülékeket állítottak föl és később ezek helyére jöttek az ágyuk. Még az olasz városok, Velence és Génua köztársaságok tengeri harcaiban is túlnyomó volt az evező. A velenceiek gályáin a fedélzet alatt több egymás fölötti evezőpadon ültek az evezősök". Emellett a vitorla mind nagyobb tért hódít. A XV. század vége felé tűnik el teljesen az evező, az iránytű fölfedezése után. Ebben az időben kezdenek a portugálok és spanyolok a tengeren föltűnni. A hajók fölszerelésénél főként a tengeri rablók elleni harc volt az irányadó. Kolumbus három hajója közül csak egy volt néhány kőgolyószóró szerkezettel ellátva. A tulajdonképeni hadihajókat akkor kezdik építeni, amikor Anglia és Hollandia versenyre kelnek Spanyolországgal. Ekkor keletkezik az az elv, hogy a tengeri hatalom ura a világkereskedelemnek. A XVI. és XVII. században fejlődik ki a vitorlás csatahajó és körülbelül a XIX. század közepéig alig változik valamit. A hajók nagyobbak lesznek és több lesz a vitorla. A tengeri állatokkal szemben való védekezésből a vízalatti részt rézlemezekkel borítják. A XVI. század eleje óta ágyukat is alkalmaznak. A hajók oldalára is vágnak lőréseket, miáltal a hajó oldala különös jelentőséget nyer. Az első ilyen hajót 1512-ben építették, amely kettős födelű volt, ezer tonna vízkiszorítással és 54 darab 18 és 9 fontos ágyúval az oldalsó részeken és 26 darab 6 és 1 fontossal a fedélzetén. Legénysége 700 emberből állott. 125 évvel később építették az első háromfödelüt, 100 ágyúval. De ennek az egyensúlya nagyon bizonytalan volt, azért átalakították kétfödelűvé. 1735-ben építették a „Victory" nevű nagy háromfödelüt, amely kilenc évig járt a csatornán s ezer emberrel elsülyedt. Ez a szerencsétlenség indította meg az egyensúly tudományos feltételeinek nagyobb tanulmányozását, ami a XIX. században a hajóépítés tudományosan biztosított alapelveihez vezetett De a nagy vitorlás hajók általános típusa keveset változott. Az utolsó ilyenfajta büszke háromfedelűek közé tartozott az 1839-ben épített „The Queen", amelynek hossza 26 méter, szélessége 18,3 méter és mélysége 7 méter volt. Csak a gőz alkalmazása hozott létre óriási változást a hajóépítésben. Minthogy a gőzerővel együtt a robbanó lövegekkel dolgozó ágyút is megteremtették, a fából készült hadihajók megszűnése csak rövid idő kérdése volt. Sebastopol 1854. évi ostrománál szerzett tapasztalatok a fából való hadihajóra kimondták a halálos ítéletet. TELEFONSZÁMAINK: Népszava-könyvkereskedés József Párttitkárság József Népszava szerkesztősége József Népszava szerkesztősége József Népszava kiadóhivatala József Népszava-expedíció (hajnali fél 3 órától 6 óráig) József Népszava kiadóhivatala József Szakszervezeti Tanács József Világosság-nyomda József Világosság-nyomda József 3—27. 3—28. 3—28. 3—30. 3—3. 3—31. 3—32. 4—65. 10—16.