Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-01 / 311. szám

1914 december 1. NÉPSZAVA hadműveleteket még nem lehet befejezettek­nek tekinteni. A közönséget rendkívül megdöbbentette ez a váratlan orosz kommüniké, amely mögött súlyos vereséget sejtenek. Zeppelinek Oroszlenigyelországbban.­ ­Zürich, november 30.) Pétervárról jelen­tik. Tegnapelőtt egy Zeppelin léghajó je­lent meg Varsó fölött és két bombát dobott­­le. Egy másik Zeppelin Plock fölött ejtett le két bombát. újabb sifcei*es fkarcost. — Elfog­lalták a Suvobov legmagasabb pontját. 1254 szer*b fogoly, 14 gépfegyver*. — Három­ szerb Hadtest megsemmisült. A déli harctérről ismét ujabb sikerekről érkezett hivatalos jelentés«. Folyik a harc az egész vonalon és a monarchia csapatai egyre beljebb és beljebb hatolnak Szerbia testében. Pénteken rohammal elfoglalták a Suvobor-hegynek legmagasabb pontját, ezekben a harcokban 1254 szerb került fog­ságba és 34 gépfegyver került az osztrák­magyar csapatok kezébe. A szerb foglyok száma egyre növekedik, a szerbek veszte­sége is egyre nagyobb. Bolgár hírforrás szerint az osztrák-magyar csapatok három szerb hadtestet teljesen megsemmisítettek.' * * 0 Újabb 1204 szerb fogoly. Hivatalos jelentés. (November 30.) A déli hadszíntéren foly­tonos harcok­ vannak. Tegnap Valjevo— Cacak útvonalnak szívósan védett Suvobor nevű legmagasabb pontját erős harc után rohammal elfoglaltuk. Ez alkalommal kü­lönösen kitüntette magát a 70. zászlóalj. "Az utóbbi napokban ismét kitűnt a 10­. ezred és a 23. honvédezred is. Tegnap össze­ 1254 szerbet ejtettünk foglyul. 14 gép­puskát zsákmányoltunk. Uzsicen sok fegy­vert és lőszert találtunk. (Cacak szerb város Valjevotól délkeletre 60 kilométernyire, a Drinától 65 kilométernyire, a Szerb-Moraca-folyó mellett. Suvobor-hegység Valjevotól délkeletre vagy 30 kilométerre, leg­m­­agasabb csúcsa 802 méter.) Megsemmisült szerb hadtestek. (Szófia, november 30.) A „Kambana" je­lenti, hogy a legutóbbi harcokban az osztrák­magyar csapatok teljesen megsemmisítet­ték a második, negyedik és hatodik szerb hadtestet. A győzők kezébe jutott e had­testek teljes tüzérsége. A leghangosabb russzofil lapok is azt mondják immár, hogy az osztrák-magyar hadsereg f­öltartózhatat­lan offenzívája Szerbiában a királyság el­háríthatatlan összeomlását jelenti. Szerb szocialista lap Szerbiáról. (Nis, november 30. — Szófián át. — „Pol. Hír.4") A Radnicske Novine, a szerb szociál­demokrata párt hivatalos közlönye konsta­tálja, hogy Szerbia helyzete nagyon kedve­zőtlen és félni kell az ínségtől. Paracsinban 1 dinár 25 par­át­ fizetnek egy kiló kenyérért. Az orosz vigasztalás, hogy Szerbia azzal di­csekedhetik, hogy mint a belgák hasonlóan heroikusan viselkedtek, még nem jelenti a megpróbáltatások végét. Köszönjük az ily kedves véleményeket, de dicsőség helyett ne­künk jövő, kenyér és exisztencia kell. A cik­ket a szerb polgársághoz való apellálás fe­jezi be, hogy ne törődjön többé a kormány­nyal, hanem maga vegye kezébe saját ügyét. * * a­u­lkán népei« Románia népe békét akar. (Bukarest, november 30.) A „Diminatoa" jelenti: Tegnap a szervezett munkások igen látogatott népgyűlést tartottak, amely zajos helyeslés mellett oly értelmű határozati ja­vaslatot fogadott el, amely szerint a román nép és különösen a román munkásság hatá­rozottan ellene van minden háborús tervnek és hogy a román nép föltétlenül elvárja a kormánytól, hogy Románia semlegességét és ezzel együtt a béke föntartását biztosítani fogja tudni. Parvan tanár, a Kulturliga központi bi­zottságának tagja,­­tegnap az Athenaeumban előadást tartott, amelynek tárgya volt: „Ro­mánia és a hadi készülődések." Parvan tanár kifejtette, hogy Románia nincsen abban a helyzetben, hogy bármely hatalom oldalán is beavatkozhassék a háborúba. Azután így folytatta: „Azok a román polgárok, akik Romániát háborúra akarják rábírni, közön­séges gonosztevők, akik a román állam fönn­állását a legkomolyabban veszélyeztetik. Ezek az urak úgynevezett politikai sarlatá­szok, akik akaratlanul is a román nemzettől távol álló, teljesen idegen érdekeket szol­gálnak."" hadjárata Az angolok megint kikaptak a Sauesh csatornánél. — A törökök sikerei a Kaukázusb­an. — Ellensé­ges flotta a Dardanellák előtt. — Perzsiában is szorongatják az oro­szokat. A napról-napra beérkező jelentésekből megállapítható, hogy a félhold bizakodó, lelkes serege a teljes siker biztos reményé­vel indította meg hadjáratát az antant el­len. A mohamedánok akciója már az első napokban is jelentős eredményeket hozott és azóta is folyton új meg új sikereket ér el. A legújabb jelentések egytől-egyig kedvezőek a félholdra nézve. A török csa­patok a Szuezi-csatornánál újból megver­ték az angolokat, akik meglehetősen nagy kudarcuk után kénytelenek voltak vissza­vonulni. Az angolok ez új vereségéből is látnivaló, hogy egészen híven fedi a ténye­ket az a pár nap előtti török jelentés, amely arról számolt be, hogy a török csapatok pozíciója a Szuezi-csatornánál lényegesen kedvezőbb, mint az angoloké. Az orosszal szemben is sikeresen foly­tatja hadműveleteit a félhold serege. A hi­vatalos török jelentés az oroszok újabb visszaszorításáról ad hírt, jelezvén egy­úttal, hogy a török sereg újabb támadásra készen, az orosz sereggel szemközt foglalt állást. Az ellenséges szövetség, amely a száraz­földön nem tud eredményt elérni a moha­medán erőkkel szemben, most újból a ten­ger felől próbálkozik. Konstantinápolyból jelentik, hogy az angol-francia flotta meg­jelent a Dardanellák előtt és bombázni kezdte ott a török hajókat. A bombázás azonban nem sokáig tartott, mert a török ágyúk hamarosan elkergették az ellenséges hajórajt. * * Újabb angol vereség a Szuezi-csatornánál. (Konstantinápoly, november 30.) El Arik és Kantara között, egyiptomi területen egy angol csapat, amelyet Chape angol kapitány vezetett, megtámadta az előrenyomuló törö­köket. A harcban, amely több óra hosszat tartott, az angolokat súlyos veszteség érte és kénytelenek voltak Kantarába vissza­vonulni. A Szuezi-csatorna elzárása. (Kopenhága, november 30.) A „Politiken"' mai száma, nagyon érdekesen ismerteti a Szuezi csatorna körül folyó küzdelmek je­lentőségét. A dán félhivatalos cikke a követ­kezőket mondja: Török előcsapatok — valószínűleg lovasság — előrenyomultak a Szuezi-csatornáig, ahol Kantara mellett ütközet volt. Egy angol táv­irat ugyan azt állítja, hogy ez csak előőrsök csatározása lehetett. Csakhogy azt a tényt, hogy a törökök, habár egyelőre csak kisebb erőkkel, előrenyomultak a csatornáig, most már nem lehet elvitázni. Az angolok számára most talán az volna a legelőnyösebb, hogyha állást foglalnának a csatorna nyugati partján és a törököket megtámadnák, amikor azok át akarnak kelni a csatornán. De a Szuezi-csa­torna egészen különös jellegű viziut. Folyam­nál vagy folyónál egészen alárendelt annak je­lentősége, hogy egy ideig hajók közlekednek-e rajta vagy sem. Ide a Szuezi-csatorna az India felé vezető rövidebb út és az angoloknak az az érdekük, hogy ezt az utat nyitva tartsák. En­nélfogva az angoloknak oly módon kellene lődözni a csatornát, hogy már annak keleti partján állanak föl és itt veszik fel a h­arcot. Ez azonban nagyon nagy erőket igényelne, mi­vel a Szuezi-csatorna 160 kilométer hosszú. A csatornát, amely igen-igen kényes vízb­an, el lehet már zárni egynéhány hajó elsü­lyesz­tésével. Hogyha ez az elzárás csak egyetlen egy helyen történik is meg, ezzel már el van zárva az egész csatorna. A hajók pedig ismét a régi útjukat kénytelenek venni: az utat Afrika körül! Egyiptomiad hűségnyilatkozata a szultánhoz. (Konstantinápoly, november 30.) Az „Agence Ottomane" megbízható forrásból arról értesül, hogy Egyiptom összes előkelő­ségei a szultán-kalifához feliratot intéztek, amelyben rendíthetetlen odaadásukról és ra­gaszkodásukról biztosítják a kalifát. Harmincezer muzulmán csatlakozása a szent háborúhoz. (Konstantinápoly, november 30.) Az „Agence Ottoman" medinai értesülése szerint 30 ezer muzulmán csetjidek, ulemák, sherifek, beduinok a szent zászló köré gyűltek, amelyet nagy pompával elhoztak a szent helyről. A lakosság lelkesedése óriási. Sok ezer önkén­tes, közöttük a síiták 65 éves muftija, beírat­ták magukat és Mohamed sírjánál megesküd­tek, hogy előbb nem teszik le a fegyvert, míg a haza és a kalifátus jogait el nem ismerik­. A kaukázusi háború. (Konstantinápoly, november 30. — .,M. T. I.") A főhadiszállás egy kommünikéje je­lenti : Az oroszok, akiket november 22-én Tutak környékén legyőztünk és északi irány­ban vetettünk vissza, most,­­ miután erősíté­seket kaptak, Küttsgendeph­inél foglaltak állást. Csapataink az ellenséggel szemközt foglaltak helyet. (Tutak a­ kisázsiai orosz határtól mintegy 1?0 kilométerre d­élre az Eu­frát-folyó partján van. Tőle nyugatra fekszik Kilitsgendephi.) Az oroszok összeesküvéstől félnett. (Konstantinápoly, november 30.) A Kauká­zusban élő törököket és tatárokat az oroszok tömegesen hurcolják Jekaterinoszla­vba és ott a legkegyetlenebb­ül bánnak velük, így akarják elejét venni, hogy ezek az elemek a Kaukázusban ne szervezhessenek fölkelést az orosz uralom ellen és ezáltal ne segíthes­sék a török sereget. Az orosz börtönök tömve vannak ártatlan törökökkel és tatárokkal. 3

Next