Népszava, 1915. január (43. évfolyam, 2–60. sz.)

1915-01-01 / 2. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ 24.— kor. I negyed évre 1- kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIAI­IZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZABI ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VXXL, CONTI-U­TCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vin., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Keserű gúnynak hangzik, ha ma boldog új esztendőt kivon­nak egymásnak az emberek. Vér és pusztu­lás közepette búcsúzkodik a régi esztendő. ,Vér és pusztulás közben köszönt ránk az uj. S a vér és pusztulás világában nem tud kihajtani, nem tud gyökeret verni a boldog­ság palántája. Aki ma boldogságot vár vagy kiván, az túlkövetelő a sarkaiból ki­fordult élettel szemben. Még azt sem lehet mondani: „ne beszéljünk boldogságról, örüljünk annak, hogy élünk", mert ugyan kinek telik ma öröme abban, hogy él? Soha még olyan értelmetlennek nem lát­szott ez a B. u. é. k. formula, mint manap­ság. Az emberek egy esztendővel ezelőtt buzgón, jókedvűen és talán őszintén is ki­­vonták egymásnak a boldog új évet — és ma nincsen a világon az embernek nagyobb ellensége, mint amilyen a más fajtához tar­tozó ember. Egy fajhoz tartozó élőlények soha annyit el nem pusztítottak még egy­másból, mint amennyi ember ebben az esz­tendőben elpusztította egymást. S ezt a pusztulást, ezt a pusztítást egyetlen állam­ban sem kívánta a nép. Egyetlen államban sem követelték ezt a pusztító munkát azok az emberek, akik ezt ma Európaszerte vég­zik. A háború elkövetkezett, noha az embe­rek túlnyomó nagy többsége nem kívánta és a boldog új év nem jött el, noha az embe­rek túlnyomó nagy többsége magának is, másoknak is igazán kívánta. Úgy látszik, az élet nem kívánságok szerint igazodik, leg­alább is nem a nép, nem a mi, nem a békén dolgozni akaró emberek kívánságai szerint. A háborút nem akarta, nem kívánta egyetlen államban sem az ott élő emberek többsége , a háború mégis elkövetkezett. A nép nagy többsége minden államban gonddal terhelt, ez élettel küzködő dolgos emberekből áll : munkás, földmíves, keres­kedő, hivatalnok, orvos, tanító, mérnök, iparos. Ezek nem kívánták a háborút. A nép fele minden államban anyákból, fele­ségekből, leányokból, gyermekekből áll, ezek sem­ kívánták a háborút A népeknek egymáshoz való viszonya és az egy álla­mon belül élő embereknek a hatalomban való osztozkodása azonban olyan, hogy az emberek túlnyomó nagy többsége kényte­len kívánsága, akarata ellenére végigküz­deni a reá kényszerített háborút Lehet-e véres, fekete újév napon jobbat, nagyob­bat, szédítőbbet kívánni, mint azt, hogy e háborúból úgy kerüljön ki a világ, hogy ezentúl ne legyen lehetséges semmi olyan dolog, ami az emberek nagy többségének kívánsága ellen van ? Egy féltucat angol diplomata vitte bele a háborúba a békeszerető angol népet — mondotta a minap Ramsay Macdonald. A francia nép békés hajlandóságairól minden utazó és minden diplomáciai irat egyként bizonyságot tett. Az orosz muzsiknak, akit most is revol­verrel és kartáccsal kell gyakran táma­dásra hajtani,­­ semmi sze sem kívánta és követelte a háborút. S mit szóljunk magunkról, mit Német­országról­! Nemcsak mi, hanem a magyar, az osztrák, a német kormány is számtalan­szor hangoztatta a magyarországi, az ausztriai, a német nép békés hajlandóságát s tiltakozott az ellen, hogy akár a nép, akár a kormány akarta vagy követelte volna a háborút. Mindenki mint szerencsétlen­ségről, mint az emberiség ellen való rette­netes verbűnről, mint a művelődés elleni merényletről beszélt róla s a kormányok erőfeszítése az utolsó pillanatig arra irá­nyult, hogy­ a háborút meggátolják. így olvasható ez minden kormánynyilatkozat­ban, minden diplomáciai k­ázgy­ű­j­temény­ben, minden felelős helyről elhangzott beszédben. Nemcsak a hadiállapot sajtójoga tiltja meg azt, hogy a kormányoknak ezekben a kijelentéseiben kételkedjünk. Valóban senki sem akarta, senki sem kívánta a háborút. I. Ferenc József kiáltványában azt hangoztatta, hogy legforróbb kíván­sága volt, hogy életét békében fejezhesse be s azokban az országokban, amelyeken uralkodott, ebben senki sem akarta őt meg­akadályozni. A háború nemcsak a népek, nemcsak a kormányok, hanem az uralkodók akarata ellenére, kívánsága ellenére követ­kezett el. Ezt igy mondja mindenki s ezt így el is kell ma hinni. De minél inkább igaz ez s minél inkább elhiszi az ember, annál inkább föl kell vetni a kérdést: hogy lehet az, hogy minden emberi kivált­ság és akarat ellenére így kénytelenek az emberek egymás ellen törni és egymás el­pusztítása útján és árán keresni boldogu­lásukat? Minő rejtelmes és hatalmas erő az, amely az embereket akaratuk ellenére háborúba sodorja, amely ásó és szerszám helyett fegyvert nyom kezükbe, amely békés családapákat más békés családapák megölőivé avat, amely megszünteti a munkát és kitörli az emberek szívéből az irgalmasság ösztönét? Nagyobb vádat az állami és társadalmi rend ellen nem lehet emelni, mint azt, ame­lyet ma népek és kormányok, uralkodók és alattvalók egyaránt hangoztatnak. Ha az emberiség nem akarta a háborút és az mégis itt van , akkor az állami és társadalmi in­tézmények olyanok, hogy az emberek igazi akaratának és kívánságának kifejezésére és érvényesítésére nem alkalmasak, akkor át kell őket világszerte alakítani olyanokká, hogy az emberi akarat és kívánság elle­nére ilyen események ne zúdulhassanak az emberiségre. Ha valamely gát nem véd meg egy vidéket az árvíz ellen : újat, hatalma­sabbat, biztosabbat, másfajtát kell építeni. Az állam és társadalom eddigi rendje nem óvta meg a háború árvizétől az emberisé­­get: észszerű követelés az, hogy ezt az elég­,­telen rendet mással kell helyettesíteni, olyannal, amely mellett lehetetlenné válik, hogy az emberiség az emberiség kívánsága és akarata ellenére háborúba legyen kény­telen indulni. Sokan azt hiszik, hogy ez lehetetlenség, meddő álmodozás, üres utópia, de nem nézte-e a nagy Napóleon bolondnak Ful­­tont, aki a gőzhajózást ajánlotta neki­­. Nem gúnyolták-e ki a józanok évszázado­kon keresztül azokat, akik az ember szá­mára szárnyat kerestek s nem hajigálnak ma a repülőgépek bombákat békés polgá­rokra ? Nem volt-e félszáz esztendővel eev­előtt utópia, üres álom a dróttalan távira­tozás, a veszettség leküzdése, a szifilits gyógyítása, a gép, amely egymaga sokszáz ember munkáját végzi, a Röntgen-sugár, amellyel keresztülnézünk a tárgyakon és belenézünk a testbe ? A tegnap utópiája túlhaladott valóság lesz holnap; ami teg­nap forradalom volt, az holnap konzerva­tív reakció lesz. Minden valóság az utópia, az elgondolás, a kívánság rostjaiból van szőve. Az, hogy olyan emberi rend alakuljon, amelyben semmi ne történhessék, amit az emberek többsége valóban nem akar: ma álom és utópia. De nem inkább álom és nem inkább utópia, mint amennyire az volt a természeten való uralmunk száz év előtt. Utópiából valóság lett, amikor az ember megfékezte a természeti erőket; a társa­dalmi utópiából valóság lesz, amikor az ember meg fogja fékezni a társadalmi erő­ket. A természeti erők megfékezése, az em­ber uraiból az ember szolgáivá tétele, ez a­ természettudomány müve. * A társadalmi erők megfékezése, az ember uraiból az em­ber szolgáivá t­étele: ez a szocializmus müve, lesz . . . és«­ " . . . Állottam egyszer a Niagara-vizesés mélységei fölött. Sok milliónyi métermázsa viz zúdul le ott percenként, dübörögve, taj­tékozva, h­sz,szilánkká törve, szétmorzsolva minden élőt, növényt, állatot, embert, ami a­ forgatagba kerül. A természetnek ez a ret­tenetes pusztító energiája, dühe, amellyel a víz kergetődzik, amellyel a habok egymásra vetik magukat, amellyel egyik vakon követi a másikat: ez a pusztító erejében is nagy­szerű, fenséges kép sokszor jutott eszembe a háború alatt. Néhány száz méterrel odább­ állanak a nagy villamos művek, amelyek fölfogják a víz egy csekély részét, arra ve­zetik, amerre az emberi tudás és akarat Lapunk mai száma 12 oldal

Next