Népszava, 1915. január (43. évfolyam, 2–60. sz.)
1915-01-01 / 2. szám
1915 január 4. A kommunista kiáltvány megfelel rá. „Egyrészt a termelő erők bizonyos tömegének kénytelen-kelletlen elpusztítása útján , másrészt új piacok meghódítása és a régiek alaposabb kihasználása révén." Ez az utóbbi megoldás a világháború után nem lesz lehetséges ! Minél tovább tart a háború, annál fenyegetőbb az a veszedelem, hogy Európa — Oroszországot nem számítjuk Európához — olyan ipari válságba jut bele, amelyből az eddigi eszközökkel, az európai ipar piacának újabb kiterjesztésével kiszabadulni nem bír. Mi a föltétele annak, hogy Nyugateurópa ipara termékeinek óriási fölöslegét az idegen világrészek piacain tudja elhelyezni? Nyilván az, hogy Európa olcsóbban tudjon termelni, mint a többi világrész. Csak így lehetséges a mostanáig fönnálló állapot, hogy az idegen országok nyersanyagainak óriási tömege került évről-évre Európába, míg innen megfelelő értékű iparcikkek kerültek kivitelre a többi világrészbe. Hogy Európa olcsóbban tudott iparcikkeket előálítani, ennek vannak természetes okai is, mint óriási, egymás közelében fekvő vas- és szénbányái, kitűnő vízi útjai, stb. Az olcsóbb termelés fő oka azonban szociális természetű : Európában történt a legnagyobb tőkefölhalmozódás ; itt vannak a legmodernebb gépekkel dolgozó üzemek és itt van — ami a legfontosabb — a tanult, begyakorolt ipari munkásság, amelyhez fogható másutt — azUnió kivételével — nem lelhető föl. Európa fölénye az idegen világrészek fölött azonban a háború folytán meg fog rendülni ; minél tovább tart a háború, annál inkább! A békekötés után évekig fog tartani, amíg az európai államok a termelő tőkében beállt, pusztítást ki fogják pótolni. A munkából kiemelt tanult munkaerők új elhelyezkedése sok nehézséggel fog járni, sok becses munkaerő áldozata lesz ennek a háborúnak, a visszatértek is csak bizonyos idő múlva nyerik majd vissza teljes munkateljesítő képességüket. Vagyis a munka termelő képességének csökkenése nem fog a háborúval együtt azonnal megszűnni, hanem egy darabig tovább is fönn fog maradni. Ehhez fog járulni a nagyarányú drágaság. A valóságos javakból kifogyott Európában a mezőgazdasági termények, az állattenyésztés termékei, a bányászati nyersanyagok, a fa és mindenféle egyéb termékek továbbra is nagyon drágák lesznek. Az európai ipar tehát drágább nyersanyaggal a babát a karácsonyfa alá. Azután meggyújtotta a gyertyákat és ragyogó szemmel mondott : — Te vagy a mi ajándékunk, Richárd, tulajdonképen a fa alá kellene tenni téged... Xo, de neked is vettem valamit... Egy pipát és egy megtömött dohányzacskót vett elő. Csókot kapott értük, még pedig jó hosszút. Azután így szólt a férj: — Itt a tárcám, végy, amit akarsz. — Nem kell. Először is már itt vagy te nekem és sokkal olcsóbban viszonozhatod az ajándékomat. Adj még egy ilyen csókot, Richárd, de éppen ilyet! Az öt éves Erzsike egy szomszédasszonynál volt. Amikor bejött a szobába, nagy, bámuló szemekkel megállott. — A baba ! — kiáltott ujjongva és odaszaladt. Azután félénken kérdezte : — Az enyém ? Anyja mosolyogva intett. — Jaj, de nagyszerű ! Óvatosan karjára fektette az ajándékot és alaposan megvizsgálta. — Ezt a Jézuska hozta neked. Nézd csak, ott ül a pamlagon a fa mögött. Erzsike egy lépést tett előre és azután kíváncsian nézte az apját. Majd kérdően tekintett anyjára. — Nohát, nem ismered meg az apádat ! •— Apának nincs ilyen nagy szakálla ! — A szülők fölkacagtak. — Úgy nevet, mint apa, — szólt Erzsike. Majd közelebb és közelebb lépett. — Te vagy az apa ? Hán vetted ezt a nagyszakállt ? Erre az apa magához ragadta. A kislányegy kicsit kapálódzott és görcsösen szorította és megcsökkent produktivitású munkaerővel indul majd neki a termelés új korszakának, tehát termelése az előbbi állapothoz képest tetemesen drágább lesz. Ehhez járul majd az államkölcsönök nyomasztó súlya. Az államkölcsönök kamatait fizetni kell, vagyis az évente termelt értékből egy tetemes részt ki kell hasítani az államkölcsönkötvények birtokosai részére. Mivel nem valószínű, hogy ezt a terhet kizáróan a földjáradékra hárítják át, hanem tetemes részét az ipar lesz kénytelen lődözni, ez végeredményben a termelés újabb megdrágítását jelenti, akár közvetlenül az ipari tőkére, akár közvetve az ipari munkásokra vetik ki fogyasztási adók alakjában. A hadviselés költségeire fölvett óriási hadikölcsönök kamatoztatása óriási súllyal nehezedik majd Európa közgazdaságára ! Az akkumuláció fennakadása, a tanult munkaerő részben való elveszése, a háborút követő általános nyersanyagdrágulás, valamint az óriási arányokban megnövekedett államadósság súlya alatt az európai ipar nem tud majd oly olcsón termelni mint eddig és így nemcsak hogy a háborút követő konjunktúra idején keletkező új vállalatok termékeit nem tudja majd a világpiacon elhelyezni, hanem még a háború előtt való mennyiséget sem. Annál inkább sem, mert a háború alatt az Európán kívül eső világrészek ipari termelése nagy lendületet fog venni és az a folyamat, amelyet Stildebrand volt elvtársunk érdekes könyvében „Die Erschütterung der Industrieherrschaft" megjósolt, hogy t. i. az agrárországok le fogják rázni az iparos Nyugateurópa gazdasági uralmát, a háború folytán nagyon meg fog gyorsulni. Nyugat- európát az a rettenetes csapás fenyegeti, hogy elveszti ipari világuralmát, elveszti annak a lehetőségét, hogy ipari termelésének, óriási fölöslegét a világpiacon elhelyezze és helyette élelmiszereket és nyersanyagokat cseréljen be. Ez pedig az egész mai Európa gazdasági, pénzügyi és kulturális fölényének bukását jelentené, amint ezt legközelebb ki fogjuk mutatni. ••v NÉPSZAVA * Számitótbb és háromszáz gépfegyvert zsákmányoltak. * * ten^eioesságban hat hét alatt szésharminclistesEsrlfaUxa!« «ra» katona ksrUlt fogsát I lsi. — Varsó körÜl tovább folynak a harcok. — A szövetségesek előbbre haladtak. — Galíciában megint visszaverték az oroszokat. — Bukovina nyugati rélében és a Kárpitokban támadásra készülnek az oroszok. — A nnkiai ssorss Höf»! megszüntették az elnyomulást. Az egész vonalon megállás nélkül folyik a harc. A nagy csatatér ez idő szerint való legfontosabb pontján, Oroszlengyelországban, a Visztula mentén, különösen pedig Varsó körül,a szövetséges csapatok állandóan támadják az oroszok új védelmi állásait. Ámbár a legújabb német hivatalos jelentés csak annyit közöl velünk, hogy a szövetséges csapatok támadása előbbre haladt, a történtek után mégis föltehető, magához a babáját. Az apa össze-vissza csókolgatta. — Hát ismersz már ? — Igen, de ezt a nagy szakállt vágasd le... Te hoztad nekem ezt a babát " ... Szép baba! — Mig az asszony ki-be járt s az asztal körül sürgött-forgott, az apa boldogan játszott a gyerekekkel. Majd Erzsike finom, vékony hangocskáján énekelni kezdett: Édes, boldog, szép karácsony ... Az asszony az ajtóban állt boldogságtól ragyogó szemmel. Mögötte a szomszédaszszony hét éves fiával. — Trombitám van, Iluschke néni, igazi trombitám, — suttogta a gyerek. — Itt nem szabad trombitálni, r- szólt rá az attyja. A két asszony meghatva hallgatta a gyerek énekét s nézték Huschkét, aki behunyt szemmel mosolygott. — A fiúnak ez már unalmas volt, kifutott a folyosóra s belefújt a trombitába. De biz az nem szólt. Erőlködött s egyszerre csak kellemetlen hang recsegett ki a trombitából. — Te betyár,— kiáltott rá az anyja, aki utána szaladt. Huschke mereven fölállott és vad tekintettel nézett körül. Erzsike a földön ült és sirt. Mellette a baba eltört nyakkal... — Richárd, mi történt ? Az asszony iparodott őt visszaültetni a pamlagra, de az rákiáltott: — Menj, menj ! Lélegzete elakadt, egyik lábát előre nyújtotta, kezei ökölbe szorultak s még mindig vadul nézett körül, mig végre tekintete megakadt a földön heverő babán, hogy a támadó csapatok már erősen meg-, közelítették a varsói várövezetet és így ezen a területen mihamar döntő mérkőzésnek kell megkezdődnie. Az osztrák-magyar hadvezetőség jelentése szerint az oroszok Bukovinában és a Kárpátokban újra támadásra készülnek. A monarchia seregei Bukovina nyugati részében, a máramarosi havasok lejtőin, továbbá a Nagyág völgyében ökörmezőnél, karjai lehanyatlottak, szeme kimeredt s mormolta:— Meghalt. — De Richárd, Richárd ! Az asszony sirva és megrémülve kiabált: — Térj magadhoz ! Te álmoddl, hisz ez a baba ! — Vér ! !— szólt a férfi s most már engedte, hogy a pamlagra nyomják. — Vér ! — Ez nem vér Richárd, csak fűrészpor ! Az asszony megsimogatta az arcát és folyton ismételgette : — A baba az, Richárd, nem vér, csak fűrészpor. — Lassan kint magához tért. Bágyadtan mosolygott s csodálkozva nézett az as-szonyra. — Mi volt ez Márta ? Valami bolond dolog történhetett. Azt hittem, hogy... De hiszen itthon vagyok !... Miért sírsz Erzsikém ? Apa vesz neked holnap másik babát, sokkal szebbet. — Sokkal szebbet, — mondta a kislány félig szepegve, félig önmagát vigasztalva. — Én pedig, — szólt az anya dühösen, de nem engedek ide több babát! Richárd, mis csoda rettegést álltam én most ki !— Két kezét hevesen hullámzó mellére szorította. A férj még egyszer fürkészve nézett a földre, majd boldogan mosolygott: — Hiszen csak fűrészpor, Márta. Márta asszony pedig fogta a seprőt és gyorsan kisöpörte a szemetet VTT 3