Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)
1915-03-10 / 129. szám
1915 március 10. NÉPSZAVA 103 Sztriar fölül csapatokat smdSIít az oisikrtnt. (Stockholm, március 0.) A „Stockholms Dagblad" jelenti Rómából. Egy 30.000 franciából és nagyobb számú indiai csapatokból álló szárazföldi hadsereg készenlétben áll Rabbit-szigetnél (Rabbit-sziget, ez kis sziget északra Tenedostól), hogy innét szállítóhajókkal a török partokra vitessék. Ez a sziget valószínűleg épp úgy, mint Tenedos és a Bessica-öböl az antantszövetségesek támaszpontja a törökök ellen irányuló hadműveletek számára. A főbázis, amint ismeretes, Máltán van. (Róma, március 0.) A „Tolomaida" hajó kapitánya jelenti, hogy Malta szigete előtt huszonhét francia csapatszállító gőzössel találkozott, amelyeket francia hadihajók kísértek a Dardanellák felé. (Turin, március 9.) A „Stampa" angol politikai forrásból a következő információt kapta: Az angol kormány, amely régóta készíti elő a Dardanellák elleni expedíciót, konstatálta, hogy abszolút szükség van a szárazföldi seregek nagyon erős támogatására, ha a tengeri akcióval valamit el akarnak érni. Ezek a csapatok már készen is állanak és kis részletekben indulnak el Franciaországból, de javarészt Egyiptomból. A csapatok nagy része koloniális katonaságból áll. Asquith biztosította újólag a kamarát, hogy a csapatszállítások nem fogják meggyöngíteni azokat az erőket, amelyek a kontinensen küzdenek Bulgária és a Bartic mellett. (Szófia, március 9. — „Meg".) A bolgár kormány egyik tagja nyilatkozott a bukaresti Universal" munkatársa előtt Bulgáriának a Dardanellák ostromára vonatkozó álláspontjáról A miniszter kijelentette, hogy a Dardanellák ostroma Bulgáriát semmiben sem fogja befolyásolni, amennyiben az Bulgária érdekeit nem veszélyezteti. Utazás a Liábám s ICirpifokban * A Népszava haditudósítójától. Sajtóhadiszállás, március 3. (A sajtóhadiszállás engedelmével.) Máramarosszigetről elindult velünk a vonat, érdekes, szép, háborús utazás volt. Éjszaka volt, amikor elindultunk, a vonat méltóságteljes lassúsággal döcögött előre és reggel már a Kárpátok havas hegyei öveztek bennünket, mindenfelől, fehéren. Téli utazás a háborús Kárpátokban: nem utolsó filmsorozat az ámuló szemnek. Szeszélyes völgyekben hegyoldalba fúrt kígyózó alagutakon visz át a vonat és körülöttünk mindenütt a fehér téli tájék. A hegyek között rendszer nélkül épült kis házak, széthintett kis kárpáti falvak ezek. Beérkezünk Hahó község állomására. A rahói állomáson katonavonatokat találunk, huszárok néznek ki az ablakokon és huszárok állanak a vagonok körül, a sínek mentén. Megkérdezem az egyik huszárcsapatot, hogy hová mennek. Az egyik ráfeleli: — Orosz galíciába. A másik megtoldja: — Muszkát ölni. Benézek a vagonokba, a huszárok mindenfelé magyar újságokat olvasnak nagy mohósággal. A lapok nem éppen frissek már, távolról sem a maiak, de a kilences huszároknak újság minden szavuk, olyan lázas érdeklődéssel olvassák őket, mint Pest legnaivabb balekjei szokták olvasni az ordítva kínált "rendkívüli külön kiadások"-at. Február tizenhetedikének reggele volt, itt a rahói állomáson értesültem a vonaton, hogy a Kolomen előtt harcoló osztrák-magyar csapatok nagy győzelmet arattak és kétezer oroszt elfogtak. Az állomási főnök közölte velünk a jó hírt, amelyet még aznap magának Ivolomeának bevétele követett. Megindul a vonatunk, csöndesen tovább döcögünk. A kárpáti tájék egész festői szépségében bontakozik ki. Habzó, zuhogó vízesések között, folyókon és hidakon át visz az utunk, kis erdők mellett, hegyoldalba épített csöndes falvak között vonul el türelmes lassúsággal a vonatunk, minden oldalról sziklák meredeznek felénk, mintha a hegygerincről minden pillanatban ránk akarnának zuhanni. A sokmázsás óriási sziklák az egész kárpáti úton fenyegették a hosszú vonatot, amely vonszolt, vitt bennünket beljebb, mindig beljebb. Fenyőerdők mentén kis magános házak, majd vizek összefolyása között elterülő kis szigetfalvak, egészen békés volna a kép, ha itt is, ott is föl nem tűnne őrhelyén a szuronyos baka alakja. * Erre már mindenütt harcok dúltak. Ezeket a hegyhátakat már katonák vére öntötte. Sok kis házat söpört el erre a gránát, romok mellett, kormos, düledező csonka kémények mellett, omladozó falrészek mellett visz el az utunk. És látva itt a háború beszédes nyomait, nagyon lehet csodálkozni azon, hogy lehet a Kárpátokban hadat viselni? Hogy lehet ezt az irtózatosan nehéz terepet harctérré avatni, hogy lehet a Kárpátokat támadni és hogy lehet megvédelmezni ! Ahogy a behavazott kárpáti hegyek és szakadékok között megyünk előre, fölmerülnek éssek a csudálkozó kérdések és résztvevő bámulattal kell gondolni az itt harcoló katonákra: mennyit szenvedhetnek, mennyit kínlódhatnak ezek és mégis, mégis állják a helyüket. Téli háború a Kárpátokban: bizonyára ez az emberi szenvedések teteje. Hosszú útvonalon át, ismét nem látni semmit a háborús pusztításból, a békés Kárpátok téli szépségei ragyognak felém, kis barna lugasok sorakoznak ott lent a völgyben a fehér havon. A Fekete Tisza kanyarog körülöttünk és Tiszaborkút község mellett elérkezünk a folyó nagy vashídjára. A" Fekete Tisza hídját már ugyancsak megtépdeste a háborús vihar, kis hijja, hogy egészen le nem döntötte a folyó hátáról. A gránát erősen röpködhetett itt, a hídból nagy darabokat szakgatott le. A folyó partján, a híd alatt vasdarbok, letépett hídrészek, rudak, roncsok hevernek nagyon nagy tömegben. A vashíd oldalrészeit és talapzatának egy részét sodorta le a gránát, de azért a Fekete Tisza hidja, csonkán bár, de áll most is: a vonat csöndesen áthalad rajta. Tiszaborkut községen túl a legszebb tájképsorozat vonult föl előttem. Hóval borított, fehér hegycsúcsok, örvénylő szakadékok, szelíden elsimuló völgyek, magános kicsi kunyhókkal. Szurdok község mellett új vashíd köti össze a folyó két partját, ennek a hídnak vastestét is megtépdelte a gránát, a feszakgatott vasdaraboknak egészes dombja emelkedik alant. A hóborította tájon, a víz partján végesvégig muníciós szekerek táboroznak. Az előttünk feltűnő kép egyre változik. Egyik oldalon fehér szőnyegként omlik el a hegyoldalon a hó, szemközt sötét szőnyegként takarja a hegyoldalt a fenyőerdő. A falvakat erre már mindenhol katonaság szállotta meg. A házak udvarán katonák állnak, a házak ablakaiból katonák néznek ki. Úton-útfélen katonákkal zsúfolt vonatokkal találkozunk. Katonavilág van erre, harcok folytak és harcok folynak itt. Mindenfelé marhacsoportokat látunk, a katonák élelmezésére halmozták itt föl őket. Csöndesen döcög velünk a vonat és közeledünk a nagy kárpáti harcok egyik ütköző pontjához a Kőrösmezőhöz. Kőrösmező határának közelében munkások és munkásnők százai álldogálnak. Katonai automobilok robognak e fehér országúton és a város határában trénszekerek álldogálnak, ökrök vannak a szekerekbe befogva. A képek ütemesen, csöndesen peregnek le, néha hófehérbe olvad fel minden. Beérkezünk lassan Kőrösmező állomására. Itt minden csupa rom. A kőrösmezői állomásépület tetejét leszakította a gránát, kitépte az ajtókat, az ablakokat. Az állomásépület körül új faház épült, raktárépület tele zsákokkal. Az egykori árupénztár megrongált épületében szénakazlak, köröskörül, kint, bent katonák, munkások, munkásnők. A mozgalmas, eleven pályaudvaron vonatok és hatalmas vagonok állnak, automobilok indulnak és érkeznek, nagyobb forgalom van a kőrösmezői állomáson, mint valaha. Az állomáson foglalatoskodó magyar bakák között két mosolygóképű orosz fogoly van. Elhagytuk Kőrösmezőt is és csöndesen döcögünk tovább. A magyar határ felé járunk és közeledünk a galíciai hegyekhez. A galíciai határ mentén a hóban végtelen hosszú vonalban húz el mellettünk a trén. Mennek, csak mennek a trénszekerek, egymásután döcög a sok, sok szekér, mintha soha sem volna vége. Havas erdők vékony fái, majd fenyegető, hatalmas sziklák között megyünk, összelőtt házak romjai alattunk. Tartarov község állomásépülete előtt megáll a vonatunk, ezt az épületet is szétrobbantották. Tovább megyünk. "A kárpáti terep itt még zordabb és vadregényesebb lesz. Egymásután maradnak el mögöttünk a kis hegybe épült galíciai falvak. A hegyek magasodnak erre és a hó vastagabb és fehérebb, mint bárhol. Sziklák óriásai merednek elő a hegyoldalakból, egész hatalmas hegydarabok látszanak lógni felénk, fenyegetődzve. Igazán úgy látszik, hogy minden pillanatban rázuhanhatnak a vonatra és egy másodperc alatt maguk alá temethetnek mindent. Tátongó mélységek, szeszélyes vonalban kígyózó szakadékok fölött úszik a vonatunk, alattunk a mély völgyben kis patakok csörgedeznek. Olyan terep ez, ahol úgyszólván minden mozdulat életveszedelmes lehet. És itt harcok dübörögtek és dübörögnek, itt rohamra mennek a katonák, itt beássák magukat a földbe, itt háborította, meredek magaslatokat ostromolnak meg, itt hónapokon keresztül a szabad ég alatt élnek a katonák, itt élelmeznek harcban álló hadseregeket. A legnehezebb és legborzasztóbb föladatok ezek, amelyeket emberek valaha teljesítettek. És hosszú hónapokon át népfölkelők végezték ezeket az irtózatos föladatokat. Sok magyar katona vérzett el a háborította kárpáti hegyeken. És ott maradt persze a sziklák között sok, sok orosz katona, akik soha sem értették meg azt, hogy miért kellett nekik messzi Szibériából, a hómezőkről és az orosz síkról eljönni háborút viselni olyan területen, ahol - még békében is -minden lépésnél ezer veszedelem és száz halál leselkedik az emberre. És hiába isszák a Kárpátok soha sem látott mohósággal a kiontott embervért, mindig uj és uj katonák jönnek a határon túlról és mindig uj és uj katonák állnak elébük. Mikor lesz ennek vége? Mikor fogynak el már Oroszországban azok a katonák, akik vérfolyókon és hulladombokon át újra és újra fölkapaszkodnak a Kárpátok emberirtó magaslataira? * Döcög, csak döcög velünk a vonal !A kárpáti panoráma minden festői változata elvonul a szemem előtt Itt mintha könnyű és finom csipkével futtatták volna be a fehér tájat, amelyet itt-ott művészi hímzéssel díszített föl egy láthatatlan, ihletett kéz. Égbenyúló hegycsúcs tövében egyedülálló kicsi viskó: vájjon ki lakik benne! Ronggyá lőtt házak, fölrobbantott ,vagonok, megvon-