Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)

1915-03-29 / 152. szám

4 Tárgyalások a bolgár ellenzékkel. (Szófia, március 27.) Radoszlavov minisz­terelnök pénteken három óra hosszat tartó kihallgatáson volt a királynál. Ez alkalom­mal a miniszterelnök előterjesztette a kül­földi bolgár követek jelentéseit és egyben megismertette a királyt az ellenzéki pártve­zérekkel folytatott tanácskozások eddigi eredményével. A kihallgatás után Radoszlavov folytatta a tanácskozást az ellenzékkel, amelynek ve­zérei egymás között is tárgyalnak. Pénte­ken Danevvel, szombaton pedig Zamoval, a radikálisok vezérével tanácskozott Radosz­lavov. Parlamenti körökben élénk figyelem­mel kísérik ezeket a tárgyalásokat és erősen kommentálják. Abból a körülményből, h­ogy a miniszter­elnök az ellenzék vezéreit külön-külön fo­gadja, megállapítják, hogy Radoszlavov súlyt helyez arra, hogy a kormány és az el­lenzék politikája között a távolságot csök­kentse és a külső politika dolgában lehetőleg minél egységesebb fölfogást alakítson ki, amely a II..corus események minden további fázisában lényegesen megkönnyítené a kor­mány feladatát. A miniszterelnök tanácskozásaival párhu­zamosan a király is sorban fogadja az ellen­zék vezéreit. Malinov és Gesov után Dancv pártvezér jelent meg nála kihallgatáson. A bolgár miniszterelnök Bulgária politikájáról. (Berlin, március 27.) A „Berliner Tageblatt" szófiai tudósítója beszélgetést folytatott Ra­doszlavov bolgár miniszterelnökkel. A beszél­getés folyamán a miniszterelnök kijelentette, hogy Bulgáriának elhatározott szándéka, hogy semleges marad mindaddig­, amíg ez a politika összeegyeztethető az ország érdekeivel. Ha azonban ezek az érdekek valamely oldalról ve­szélyeztetve lennének, akkor Bulgária nem fog habozni, hogy érdekeinek védelmére keljen és azért a kormány az európai eseményeket és az általános helyzet fejlődését feszült figyelem­mel kíséri. Bulgária nagy súlyt helyez emellett arra, hogy Németországgal fennálló barátsá­gos viszonyát megtartsa. A tudósító megkérdezte ezután a miniszter­elnöktől, hogy mi a véleménye egy esetleges koncentrációs kormány alakításáról és hogy mire lehet következtetni abból, hogy utóbbi időben angol és orosz ügynökök tartózkodtak Szófiában. Radoszlavov miniszterelnök kifejtette, hogy­­új kormány alakítására egyelőre semmi ok nincsen, mert a jelenlegi kormánynak többsége van a kamarában és politikáját az egész or­szág helyesli Ami a hírlapíró második kérdé­sét illeti, politikai személyiségek megjelenésé­ből semmiféle következtetést nem lehet levonni, mert hiszen Szófia a középpontja annak az út­nak, amely keletről nyugat felé vezet a had­viselő államok kellős közepén. -román repülök katasztrófája. (Bukarest, március 28.) A cotrocei aero­dromban súlyos repülőkatasztrófa történt. Egy hadi­repülőgép, amelynek a pilótája egy őrmester volt, hatvan méter magasságból le­zuhant, a pilóta nagyon súlyosan megsebe­sült. A repülőgép másik utasa Paul Sándor hadnagy szörnyethalt. Lezuhant egy Ha­merman-típusú repülőgép­ig, amelyen a pi­lótaiskola parancsnoka ü­lt, aki szintén sú­lyos sérüléseket szenvedett Két más repülő­gép összeütközött, de az aviátor­ tisztek sze­rencsés véletlen folytán csore könnyű sérü­léseket szenvedtek. Cserkészek mint postások. (Bukarest, március 28.) "A­ román posta igazgatósága felhívást intézett a közönség­hez, amelyben bejelenti, hogy ezentúl cser­készfiúk fogják a sürgönyöket kézbesíteni. Az igazgatóság kéri a közönséget, hogy a cserkészfiukat akik hazafiasságból vállal­koztak erre, támogassák szolgálatukban. MINDEN CÍMVÁLTOZÁS alkalmával szüksé­ges az előbbi lakcím­ pontos megadása. Vi­dékre utazó olvasóinknak is csak azon eset­ben küldhetünk lapot, ha fővárosi lakcímü­ket közölik velünk. A kiadóhivatal. HEPSSATO 3915 március 29. UTOLSÓ HÍREK # * A przemyli kirohanás. (Baj főhadiszállás, március 28. — Érkezett éjjel 12 óra 30 perckor.) A legutolsó prze­mysli kirohanásnál veszített tízezer em­berre vonatkozólag illetékes helyről azt a fölvilágosítást adják, hogy korántsem tízezer halottról van szó, hanem tízezer el­tűntről, akiknek nagyobb része a kimerült­ség miatt képtelen volt tovább menni és a visszavonulásnál természetesen az oroszok kezébe esett. Az ellenség fogságába került helyőrség kimutatásában 44.000 ember van kitüntetve, ebből leszámítva a, kirohanás­nál" eltűnt 10.000 emberi, marad 34.000 ka­tona, 45.000 hadiszolgálatra kötelezett munkás és 28.000 beteg, összesen 107.000 ember. Ennyi került kimutatásunk szerint az ellenség fogságába. Miután pedig az oroszok kimutatása szerint Przemyslben 117.000 foglyot ejtettek, világos, hogy a ki­rohanásnál veszteségként fölemlített 10.000 ember majdnem teljes számban élve jutott az ellenség kezébe. * * * Orosz hadihajóit a Sosporusban. (Konstantinápoly, március 28.) A főhadi­szállás közli: Ma reggel megfigyelő állomá­saink a Bosporusban néhány orosz hadiha­jót vettek észre, amelyek nagyon nagy tá­volságból néhány gránátot lőttek a mi őr­hajóinkra és azután gyorsan eltávoztak. A többi hadiszintérről nincs jelenteni való. * * * A töröstök elsülyesztettek egy francia cirkálót? (Athén, március 28.) Az „Estia" külön tu­dósítója jelenti Mudrosból, hogy egy francia cirkálót e hó 22-én a Dare­nos török erőd közelében torpedólövés érte és a cirkáló más­fél perc alatt legénységével együtt elsül­lyedt A cirkáló nevét titokban tartják. (Török részről ezt a hírt még nem erősítet­­ték meg.) * * * Az angol kikötőmunkások sztrájkja. (London, március 28.) Liverpoolban 2000 kikötőmunkás a kormány figyelmeztetése ellenére folytatja a hétvégi sztrájkot. Pén­tek délután 4 órakor hazamentek és csak hétfőn reggel akarják újból megkezdeni a munkát. * * * Német repülőgép támadása. (London, március 28.) Egy ellenséges re­pülőgép Gurudnál új támadást kísérelt meg a táborba. A repülőgép hajnalhasadáskor közeledett, szokatlan magasan röpült és nagy ívben kört ért le észak felé. Néhány bombát és kézi gránátot dobott le, amitől egy ember könnyen megsebesült. Újságírók gyűlése. * fix új sajtóh­­rvényrFor. rA­ Budapesti Újságírók Egyesülete vasár­nap tartotta közgyűlését Márkus Miksa el­nöklésével, aki kegyeletes szavakban emlé­kezett meg a harctér­en elesett két újságíró­ról, Freund Sándorról és Ruszkó Dezsőről. Beszéde további folyamán­­többek között a következőket mondotta: A háború előtt tele voltunk­ szociális tervek­kel — ilyen törekvések forrongása volt, ami belső békénket megbontotta ér­te meghiggadás­nnak, a magunkra eszmélésnek és az egymásra találásnak nagy eredménye az, amit szociális közvélemény kialakulásának mernék nevezni a magyar újságíráson belül. Valamennyien át­értjük és átérezzü­k, hogy mialatt a köznek minden küzdelmét mi vittük és mi harcoltuk ki sok eredményét, magunkkal nem értünk rá eléggé törődni és messze elmaradtunk a ver­senyben, amelyben a társadalom minden rendje és foglalkozása előretör és biztosítja he­lyét, jelentőségét és ellátottságát. Mihelyt a háború okozta bizonytalanságok az újságíróknak amúgy sem túlságosan bizto­sított exisztenciáját­ kezdték megrendíteni, egyesületünk nyomban fölkérte tagjait, hogy az állásban levők önkéntes adóba adják ide a h­adbavonuoltak, a bajba jutottak és azok hozzá­tartozói megsegítésére szolgáló alapra fizetésük két százalékát — és nem volt­ újságíró, aki az alól kivonta volna magát és hónapról hónapra pontosan begyül ez a pénz... Megacélozva a háború próbájában és meg­erősödve az önérzettel, amely mostani mun­kánk után méltán foghat el bennünket, kettő­zött erővel látunk majd neki, hogy a mulasz­tottakat pótoljuk és egy nagy lépéssel, akár ugrással jussunk el odáig, ahová mások lé­pésről-lépésre jutottak, hogy újságírónak tenni jogot, szabadságot, függetlenséget, biz­tosságot és ellátottságot jelentsen az egyes számára és tekintélyt haladást és befolyásra való jogot a kar számára. Ez volt a mi­sssoritusi programunk a háború előtt, ez lesz tenniva­lónk a háború után. Purjesz Lajos főtitkár ismertette az évi jelentést, amely az új sajtótörvényről ezeket mondja : A nagy világkrízis hátterébe szorította a mi házi krízisünket: azt a veszedelmet, amelyet a magyar sajtó munkásaira és a magyar sajtó szabadságára az új sajtótörvény hozott A tör­vényhozás kevés változtatással úgy fogadta el a javaslatot amint az első fórumjában mutat­kozott ott benne hagyta mindazokat az intéz­kedéseket, amelyek a sajtót teljesen kiszolgál­tatják a hatalomnak és a közönség rosszindu­latú zaklatásának. A hivatalos lap múlt évi március 20-iki száma közölte az új sajtótör­vény szentesítését és az új törvény április 11-én lépett életbe. A sors ironikus gunyolódásaké­pen éppen azon a nemzeti ünnepnapon, am­e­lyet a sajtó szabadságát is kimondó negyven­nyolcas törvények szentesít­ésének emlékére szoktunk megtartani. Az elmúlt évnek kellett volna kipróbálnia az­­ új sajtótörvényt Normális viszonyok között most már körülbelül eléggé tiszta képünk le­hetne arról, hogy az új törvény hogyan vált be a gyakorlatban, bekövetkeztek-e azok a vesze­delmek, amelyektől előre tartottunk és hogy a bíróság gyakorlata és józansága mit mérsé­kelt azon a törvényen, amelynek minden so­rából kiütközik a nyomtatott betű iránt való rosszakarat. A rendkívüli idők azonban meg­akadályozták ennek a tiszta, képnek a kiala­kulását. Az új sajtótörvény alig­­egynéhány hó­napig volt érvényben, amikor kiütött a há­ború és a sajtó még az új törvénynél is szi­­gor­úbb ellenőrzés: a háborús veszély idejére s­ióló kivételes törvény rendelkezései alá ke­rült. Ám ez a rövid tapasztalati idő is elég volt annak a megállapítására, hogy nem vol­tunk rémlátók, amikor ettől a törvénytől a magyar sajtószabadság gyökereit féltettük. Alig lépett az új sajtótörvény életbe, máris megindult a lapok zaklatása. Jöttek először tömegesen az alaptalan helyreigazítások. Bete­ges érzékenykedések, szereplési viszketeg, rajta kapott bűnösök vakmerősége sugalták ezek­nek a helyreigazításoknak a nagy részét. A la­pok csak a legindokoltabb esetekben adtak he­lyet a helyreigazításoknak, aminek a követke­zése az lett, hogy hosszú sora támadt a helyre­igazítást kérő pöröknek és több ízben bírói után kötelezték egyik-másik lapot helyreiga­zítás közlésére. Megtörtént az is, hogy egy tán­cosnő horribilis összegű kártérítési pert indí­tott, mert a róla írott kritikával nem volt meg­elégedve ... A háború miatt arról sincsen teljesen kielé­gítő képünk, hogy a sajtótörvényben adott jo­gokkal hogyan éltek volna a kormány és a ha­tóságok. A kivételes törvény alkalmazása óta a lapok különben is csak olyan tartalommal jelenhetnek meg, ami már kiállta a felsőbb megbírálást és elnyerte a jóváhagyást. Végül láttuk azt hogy egy vidéki hatóság azzal az indokolással nem vette tudomásul egy új lap megindítását, hogy az illető városban ilyen irányú újságra nincsen szükség. Igaz, hogy ti belügyminisztérium azután megváltoztatta ezt a határozatot azonban — csak egy félév múlva. Közben egy félévig annak a meg sem született lapnak nem volt módja arra, hogy megjelen­jen, a belügyminisztérium döntéséig pedig, úgy lehet, annyira megváltoztak a konjunktú­rák, hogy a lapot talán nem is érdemes többé megindítani. Mindez elég ízelítő arra, hogy az új sajtótörvény hogyan válik be a gyakor­latban. Az új sajtótörvény életbeléptetése aii még nem is volt igazi ellenzéki harc, holott csak a leghevesebb és legélesebb politikai har­cok idején fog megmutatkozni az, hogy az új sajtótörvény szakaszai között a kormánynak és a hatóságoknak mennyi rejtett eszköz kí­nálkozik arra, hogy a sajtóban a nekik nem tetsző véleményt teljesen megfojtsák és eltün­tessék. Megemlékezik a jelentés a két elesett új­ságíró mellett a sebesültekről is, közöttük Madarász Emilről, Pogány Józsefről és Vár­­nai Dánielről. Eötvös Leó hangsúlyozta, hogy a szociális terveket a háború miatt kellett elhalasztani, de annak idején napirendre tűzik. A háborús akcióban kifejtett tevékenységért a vezető­ség teljes elismerést érdemel.

Next