Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)

1915-03-30 / 153. szám

6M-t« fl, . .11.,,.,..,.,.,,,„,,.!,, „ . A Balkán és a világháború. * Szerfela és Bulgária. — Tért asantáni A szerbek és bolgárok között állandóak a, 'csetepaték, amelyeknek ugyan nagyobb jelentőségük nincs, de mind mélyebbé teszik a két szláv nemzet között való ellentétet és azokat a bolgárokat, is, akik még oroszbarátok voltak, elidegeníti az ántánttól. Úgy, mint Bulgáriában, Görögország közvéleményében is napról-napra veszít, tért az ántánt politikája és kizártnak látszik, hogy a Venizelos-féle törekvések Görögország politikájának irányításában egyhamar szerepet játszhassanak. .. V. A szerb-bolgár határon. (Szófia,, március 29.) A szerb-bolgár határról jelentik, hogy Gradec falunál 14 macedón bolgár, akik a szerb terror elől bolgár területre menekültek, összeütközött a szerb határőrséggel. Az ütközet késő estig tartott. A csatában bolgár részről hárman, szerb részről 15-en estek el. Az életben maradt bolgároknak sikerült hazájuk területére jutni. Angol szüfrazsettek Szerbiában. (Milano, március 29.) Kragujevácba ötven angol szuffrazsett érkezett, mindannyian az előkelő társaságból és saját költségükön az arzenál közelében hadikórházat csináltak és az ápolást maguk végzik. Az arzenált nagyon megnagyobbították és éjjel-nappal négyezer munkás dolgozik a muníció és a kézigránát gyártásán. Bulgária semlegessége. (Szófia, március 29.) Radoszlavov miniszterelnök az ellenzéki pártvezérekkel folytatott tanácskozások után kihallgatáson jelent meg a királynál és jelentést tett a tárgyalások eredményéről, továbbá egyes nagyhatalmak újabb ajánlatairól és a bolgár követektől beérkezett jelentésekről. A miniszterelnök ma Tarnovszky gróf osztrák-magyar követet, Derussi román követet és a román államvasutak egyik ideérkezett igazgatóját fogadta. Az ellenzéki pártvezérek egybehangzóan kijelentették, hogy a politikai helyzet nem vetette föl a bolgár semlegesség megváltoztatásának szükségét. A nacionalista lapok azt hangoztatják, hogy Przemysl eleste a harctéri helyzetet lényegesen nem változtatta meg. Genadiev lapja, a „Volja" kifejti, hogy az esemény csak Oroszországra nézve kedvező epizód és Bulgáriának nem szabad azt túlbecsülni. Feltűnést keltett, hogy a félhivatalos „Narodni Prava" a Przemysl elestét, követő napon arról vezércikkezett, hogy a bolgár nép nem tűrheti tovább macedóniai véreinek rendszeres pusztítását. A megtévesztett Görögország. (Milánó, március 29.) A „Corriere della Sera" athéni munkatársa beszélgetést folytaatott Stratos Nicola görög tengerészeti miniszterrel, aki a következőket mondotta: " Egyik utóbbi minisztertanácson, amely még Venizelos miniszterelnöksége alatt folyt le, én is azt a nézetet vallottam, hogy Görögországnak érdeke a szövetségeseknek a Dardanellák ellen megindított operációit támogatni. Most azonban kénytelen vagyok belátni álláspontom helytelenségét és azt, hogy akkoriban félrevezettek. Venizelos ugyanis azt mondotta, hogy az antant hatalmak a görög támogatás fejében nemcsak Görögország területének integritását biztosítják, hanem kárpótlásul Kisázsia nyugati partjain is értékes területeket fognak adni. Ezt állította Venizelos, igaz pedig csak annyi volt, hogy a szövetséges hatalmak akkoriban is csupán azokat az ígéreteket újították meg, amelyeket Szerbiának a monarchia elleni támogatása fejében már régebben tettek. Venizelos azt is elhallgatta, hogy az orosz kormány Görögország résztvételét rossz szemmel nézné és helyteleníti. Mikor ezek tudomásomra jutottak, természetesen minden igyekezetemet latba vetettem, hogy Görögországot semleges álláspontja melletti kitartásra bírjam. De nemcsak én, hanem a megtévedt közvélemény pálfordulását is ezek a körülmények okozták. A helyzet most — mondotta Stratos — nagyon tisztázatlan, mindenesetre sok függ Bulgáriának jövő magatartásától. Az antant-hatalmak Bulgáriát saját céljaiknak igyekszenek megnyerni és semmiféle ígéretektől nem riadnak vissza, mert jól tudják, hogy a Dardanellák ellen eredményt csakis nagyobb szárazföldi csapatokkal lehetne elérni és Bulgária ezért nagy segítséget nyújthatna nekik. Ha Bulgária föladná semlegességét, ez a mi állásfoglalásunkra döntő hatást gyakorolna. Tilos a toborzás. (Athén, március 29.) A görög szigeteken még Venizelos kormányelnöksége idején megindult önkéntes toborzás határozott kudarccal végződött. Az „Agence Havas" távirata szerint Marseillebe mindössze csak ötszáz görög önkéntes érkezett. Hir szerint a Gunaris-kabinet be fogja tiltani a toborzások folytatását. Albánok testvérharca, (Róma, március 29.) A" Stefani-ügynökség jelenti Durazzóból. E hó 25-én a felkelők ágyutüzet kezdtek a város ellen, amely azonban kárt nem okozott és amelynek áldozatai sem voltak. A durazzói ágyuk jól irányzott tüzeléssel válaszoltak. 27-én reggel és délután a felkelők újból tüzelni kezdtek, a tüzelés azonban csak gyenge volt és szintén nem okozott kárt. 28-án már hevesebb volt a fölkelők bombázása. Néhány ház kissé megrongálódott, egy ember megsebesült. KÖZSÉGI ÜGYEK * * * Motolérk a B. V., v. y. igazgatásában. -' :>." A *.Íí l'T Sf'.S"' "Vi;" ." ; i- ' Takarékos gazdálkodással akarják behozni a város veszteségét. — Hűvös Ivánt kiakolbólitják. — De mi lesz a teljes községesítéssel? Sokszor írtunk már arról a nagyon rossz és eléggé el nem ítélhető üzletről, amelyet a székesfőváros a Budapesti Villamos Városi Vasúttal kötött. A főváros összevásároltatta a vállalat részvényeinek többségét 420 és 413 koronás áron ás ilyen módon körülbelül 29 millió koronát fektetett, be a vállalatba. Azóta a részvények árfolyama egyre csökkent, a tavasszal — amikor a háborúról még szó sem volt — 310 koronáig szállott le, a háború előtti napokban pedig 260 koronára esett. Ilyen módon a fővárost, körülbelül 10 millió korona árfolyamveszteség érte. Ezt a veszteséget azonban esetleg átmenetinek is lehetne tekinteni, mert hiszen egy része az árfolyam javulása révén idővel visszatérülhet. De nem átmeneti, hanem végleges az a kár, amely a fővárost kamatveszteség címén érte, ugyanis a megvásárolt részvények osztaléka évenként körülbelül 400.000 koronával kevesebb, mint amennyibe a fővárosnak a befektetett pénz kerül. Ilyen horribilis összeget fizetünk rá az üzletre évek óta. Nem tudjuk, miért. Mert hiszen a vállalat vezetésében a mai napig semmiféle komolyabb reform nem történt annak a közönségenek a javára, amelynek zsebéből ez a deficit kikerül. És ha illetékes helyen megvolt a szándék komoly reformok keresztülvitelére, akkor sem volt szükséges azt a nagyszabású tőzsdemanővert keresztülvinni, mert a fővárosnak joga lett volna a B. V. V. V. szerződését 1914. évi december 31-én fölmondani és az egész üzemet 1917. évi január 1-én egyetlen fillérnyi befektetés nélkül saját tulajdonába és kezelésébe átvenni. Sokszor megírtuk már ezt, de ismételnünk kell minden alkalommal, hogy rámutassunk avárosi kormányzatnak egytipikus bűnére. Most azonban — „Az Est" értesülése szerint — változások készülnek a vállalatnál. Dr. Bárczy István polgármester, mint a részvénytársaság új elnöke, nagyobb arányú és a mi részünkről csak helyeselhető takarékoskodással akarja behozni azt a veszteséget, amely a várost a B. V. V. V.-nél osztalék- és kamatkülönbözet címén éri. Például erősen meg akarják nyirbálni azt a 140.000 koronányi összeget, amelyet az elnök és a vezérigazgató különféle címeken évenként kap. Véleményünk szerint ennek az összegnek legalább kilenctized részét törülni lehetne és kellene, mert hiszen a részvénytársaság mostani elnöke, dr. Bárczy István, aki a fővárosnak fizetett tisztviselője, bizonyára nem reflektál a város vállalatánál külön díjazásra; a vezérigazgató pedig a botfai Hűvös Iván úr — 10.000 koronával is túlságosan meg volna fizetve, ha azt nézzük, hogy ennek az urnak mekkora a szakértelme és hogy a vállalatnak mekkora szüksége van az ő közreműködésére. Másik kiadási tétel: 100.000 korona rendelkezési alap, amely a vezérigazgató rendelkezésére áll, diszkrét kiadások födözésére. Nem kell sokat magyarázni, hogy mi a célja az ilyen rendelkezési alapnak: ilyen pénzekkel szokták a „kapható" hírlapokat a vállalat és annak vezető emberei iránt barátságosan hangolni. Márpedig a tisztességes sajtó elismerését nem ilyen úton, hanem csak a közérdek buzgó és becsületes szolgálatával lehet megnyerni; a megvásárolható sajtó elismerésére pedig jóravaló ember egyáltalában nem is reflektál. Ezt a rendelkezési alapot tehát — mint, a föntnevezett, lap írja — törölni fogják a költségvetésből. Ilyenformán, sajnos, a jövőben le kell majd mondanunk arról az élvezetről, hogy bizonyos lapokban Hűvös Iván úrnak és a Hűvös-család más tagjainak kitűnőségéről olvassunk cikkeket. De hát majd csak beletörődünk ebbe is, mint sok más csapásba. Továbbá a vállalat urainak nyolc darab automobil áll a rendelkezésére. Ezt a tekintélyes hadilétszámot 213 darabra akarják csökkenteni. Úgyszintén apasztani akarják az igazgatóság és a felügyelő bizottság túlságos nagy létszámát és az ezzel járó nagy kiadást, valamint a végrehajtó bizottság tagjainak jelentékeny díjazását, amelyet az illető urak legtöbbnyire munkabeli ellenszolgáltatás nélkül kaptak. Végül túlságos drágának tartják a vállalat jogügyi kiszolgálását, amelyet ez idő szerint dr. Lengyel Endre úr lát el, a Hűvös család sógora, aki ezt az, ügyészi állást, valamint a városatyaságot hozományul kapta. Bizonyára lesz még a költségvetésben sok egyéb törülni való is; ha az igazgatóság az ilyen irányú takarékosságot következetesen keresztülviszi, akkor valóban be lehet hozni azt a veszteséget, amely a várost a B. V. V. V. révén ezidő szerint éri. Másik örvendetes újítás, hogy a vezérigazgatói hatáskört, amelyet ezidő szerint botfai Hűvös Iván úr tölt be, jelentékenyen megszorítják. Az ő jogkörét a részvénytársaság elnökére ruházzák át, akit az alelnök — ezidő szerint dr. Bódy Tivadar alpolgármestert állandóan helyettesít, a vezérigazgató pedig az elnököt és alelnököt csak tartós akadályoztatásuk esetén helyettesítheti. Ilyen módon Hűvös Iván úr és a Hűvös-dinasztia uralma véget ér a vállalatnál. Ezekért az újításokért, mindenesetre elismerés illeti a polgármestert, aki ily módon legalább részben jóváteszi azt a hibát, amelyet, ő és a törvényhatósági közgyűlés elkövettek. Azonban ez csak félmunka lesz. A főváros népe ezzel nem érheti be, hanem követelnie kell a B. V. V. V. teljes községesítését. A városnak joga van most már a vállalat szerződését bármely napon fölmondani és a fölmondástól számított, két év múlva az egész üzemet minden újabb befektetés vagy részvényvásárlás nélkül saját tulajdonába ég I 1915 március 30. .