Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)
1915-03-04 / 118. szám
misszió, a mai jelentés szerint, meg fogja állapítani, hogy az osztrák és magyar monarchia által annak idején megszállott területeken a monarchia katonái nem követtek-e el kegyetlenséget? Egyben az ínségbe jutottlakosság fölsegítésének ügyével is foglalkozik. A szerb szocialista lap betiltása. • (Nist március 3. — Szófián át. — „Pol. Hír.") J A szerb kormány betiltotta a szociáldemokrata Radnicske Novine című újság megjelenését, mert a lap a szerb-bolgár uniót és a szerb köztársaságot, tehát a Karagyorgyevics-dinasztia detronizálását sürgető cikkeivel a hadviselés érdekeit súlyosan megsértette. A lap betiltása ellen az egész ellenzéki sajtó tiltakozott. Ennek agitációja folytán nagy tömegek demonstráltak Protics belügyminiszter ellen, aki a betiltó rendeletet kiadta. A tüntetéseknek és a közvélemény nyomásának olyan ereje lett, hogy a kormány kénytelen volt két nap múlva a lap betiltását visszavonni. Iffabte albán teatörés Szerbiába. (Bukarest, március 3. — „Meg".) Nisből jelentik: A sajtóiroda közli, hogy az albánok újabb betörést kíséreltek meg a Drina felső részén. A betörők nem nyomulhattak mélyen szerb területre, mert a szerb csapatok visszaszorították őket. A szerbek vesztesége nem nagy. A fáborús aisziták ellen. (Milano, március 3.) A „Corriere della Sera" jelenti Reggio d' Emiliából, hogy egy háborúspárti gyűlés ellen a városkában nagy tüntetés volt, amelyen két embert megöltek és többen súlyosan megsérültek. Az első és a mostani háborúkban. Erős angol-francia flotta támadja a Dardanellák bejáratát. A Fekete-tenger megnyitása, a legvégső és legfőbb célja ennek a flottának. A tengertől mindenfelől elzárt Oroszország akkor sokkal közelebbi uton megközelíthető volna, mint a szibériai vasút, könnyebben kaphatna fegyvert és más szükséges szállítmányt . Anglia számára is megnyílnának az élelmiszerforrások, amelyek a délorosz aratás fölöslegéből bőven fakadna. Végül az antant Konstantinápoly meghódításától a Balkán államok magatartásának azt a megváltozását remélhetné, amelyet diplomáciája mindeddig nem tudott sem fenyegetéssel sem hízelgéssel elérni. A Dardanellák főerősségüket a természetnek köszönhetik, amennyiben a 45 kilométer hosszú tengerszoros sehol sem szélesebb öt kilométernél s ahol legszűkebb, ott csak 1,9 kilométer. A háború hét hónapját a törökök bizonyára fölhasználták a védelem előkészítésére. Négy hatalmas erőd áll a bejárat két oldalán. Ezek már a háború előtt 21 és 28 centiméteres ágyukkal voltak fölszerelve. S ezenkívül még több erődben könynyebb és nehezebb tüzérség van. Azonkívül aknák is segítik a védelmet. Az aknákra nézve nem kedvező a szabálytalan és erős áram, amelyet ellentétes irányú, szintén gyors alsó áram keresztez. Torpedóhajókról és tengeralattjárókról, amelyeknek itt nagy terük volna a működésre, nincs biztos értesülésünk. 1913-ban Törökországának 12 torpedóautója OS 22 torpedóhajója volt. Ez a szám azóta bizonyára nagyobb lett s tengeralattjárói is vannak már Törökországnak. A Dardanellák elleni vállalkozás nehézsége nyilvánvaló már a történelemből is. Minden újabb háborúban fontos szerepetjátszott a két tengerszoros és Konstantinápoly birtoka. Azonban végső erőmegfeszítésig soha sem ment a harc ezekért. A krími háborúban a Boszporus és Konstantinápoly elleni támadást az angol-francia flotta akadályozta meg. Az orosz-török háborúban, 1877 és 78 között Oroszországnak nem volt támadásra képes .tengeri hadereje a Feketetengeren, míg a Keleti-tengeri flottája Anglia ellenséges magatartása miatt ezt a tengert nem hagyhatta el. Ekkor a törökök erősebbek voltak a tengeren s ennek jelentősége kiderült akkor, amikor Plevna eleste után a törökök Szulejmán pasa haderejét, amelyet az oroszok az Aegei-tengeren Enos felé szorítottak, a szabad tengeren a Dardanellákon Konstantinápoly védelmére siethetett. Végül az angol flottának a Márványtengeren való megjelenése megállást parancsolt az oroszoknak. A két utolsó háborúban, a tripoliszi és a Balkán-háborúban a Dardanellák hadműveleti célpontok voltak. Amikor az olaszok Tripoliszban alig bírtak hajóágyúik hordképességének megfelelő távolságig behatolni az országba, az Aegeitengeren való fenyegető demonstrációval tettek kísérletet, amelynek legfontosabb eredménye természetesen a védtelen szigetek elfoglalása volt. 1912 április 18-án két óra hosszáig ágyúzták a Dardanellák külső erődjeit, de ezek teljesen sértetlenek maradtak. Később, júliusban sem mentek többre, mert az öt torpedóhajót az erődök tüzelése visszaszorította. Sokkal nagyobb szerepet játszottak a Dardanellák a balkáni háborúban, habár a görög flotta, amelyik támadólag föllépett, sokkal gyengébb volt az olasz flottánál. Itt arról volt szó, hogy az Aegeitengeren megakadályozzák a törökök számára Kisázsiából és Szíriából érkező erősítéseket. A görögök már a háború első hónapjában megszállták Lemnos szigetén a Madros-öblöt, mely az Aegei-tenger északi részén a legjobb kikötő és innen tervszerűleg figyelhették meg a Dardanellákat és a török flottát. A Balkán-háborúban a tengeri haderő teljesen a szárazföldi harc szolgálatában állott. Ezért fejlődött ki a tulajdonképeni küzdelem a Dardanellákért, akkor, amikor a törökök csalárdzsai állásukat, szilárdan tartották es a 11)oig ír'(S kírai Konstantinápoly ellen „való előnyomulását megakadályozták. 1912 december 16-án a törökök támadást próbáltak nyílt tengeren a görög flotta ellen, de éppen ezért nem a legszélsőbb elhatározottsággal, mert kímélni kellett a flottát, amelynek ágyúi Csataldzsa védelménél oly hasznosaknak bizonyultak. Amikor 1913 elején a háború ismét kitört, ugye a török, mint a bolgár támadás főképen Gallipoli-félsziget ellen irányult. A törökök ugyanis a csatardzsai állás csekély kiterjedése miatt közben jelentékenyen meggyarapodott erejüket nem tudták kifejteni, a bolgárok pedig szárazföldről akarták a hellespontosi erődítéseket, bevenni, hogy a görögöknek utatnyissanak, amire az ő flottájuk gyönge volt. A vállalkozás mindkét részről sikertelen maradt, főképen azon politikai események folytán, amelyek a második Balkán-háborúra vezettek. Fölvetődött azonban a Dardanelláknak a szárazföld felől való meghódítása, amit most partraszállított csapatok segítségével ismét meg lehehetne kísérelni. Hogy a keskeny földnyelveken, amelyek főként az európai oldalon jönnek tekintetbe, a támadás milyen nehéz, azt a bolgárok előnyomulásának megakadása mutatja. De nehéz a védekezés is. Ha ugyanis az ellenség oly korlátlan mértékben rendelkezik szállító eszközökről, csatahajókról és azokat kísérő hadihajókról, mint az antánt, akkor az a veszedelem fenyegeti a védelmet, hogy csapatait a part mentén felaprózza s a döntő és valóságos támadás helyén nem tud kellő időben és elegendő számban megjelenni. A Dardanellák ostroma annyit jelent, hogy a törökök kénytelenek a kaukázusi és egyiptomi harctérről a Dardanelláknál és a szomszédos partvidék védelmére jelentékeny haderőket elvonni. E mellett figyelembe kell venni, hogy a török flottának éppen elégű munkát ad a Feketetengeren megakadályozni az orosz flotta uralomra jutását, amely most, északról fenyegeti a Boszporus bejáratát, ágyúzással vagy csapatok partraszállításának kísérletével. A török flotta tehát csak korlátolt mértékben fordíthatja figyelmét a délről fenyegető ellenség felé. A nyugati harctérről. * Éjjeli megérkkezés Httlete. Köster Adolf elvtárs, az Arbeiter-Zeitung haditudósítója írja: A gyorsvonaton Aachen és Lille között egy pilóta ült velem szemben, aki Keletről jött. Csütörtökön indult el a Bzura mellől autóval Posen felé. Pénteken reggel Kölnben volt, délben Brüsszelben és este 6 órakor Lilleben. 36 óra alatt tehát a Bolimovtól keletre eső lengyel lövészárkoktól a csatorna menti angol hadállásokig lehet jutni. Ez az a nagy különbség az öt hónap előtti utazáshoz képest. Ma az Auchan—Brüsszelt Lille-i fővonalon gyorsvonattal és étkezőkocsiban lehet utazni, mint békeidőben. Nincsenek már órákig tartó várakozások a kis falvakban ,vagy a nyílt pályán. De vége a regényes össze-visszaságnak is. Óramű pontossággal halad minden. Egész sereg kereskedő utazik az országban. És daloló csapatok vonatai helyett teherszállító kocsik hosszú sorával találkozunk, amelyek jószág-, gal és cukorrépával vannak tele. A termékeny Brabant békésen terül itt el, a földeken szántanak, a kertekben is dolgoznak, mindenütt folyik a munka. Csak itt-ott emlékeztet valami a háborúra. Egy helyen a vasúti vonal mellett egész vasút hever a földön, a kocsik keresztül-kasul össze-vissza egymáson. Egyike volt az azoknak a „vad" vonatoknak, amelyeket a belgák reánk eresztettek. Ezeket legtöbbször mesterségeesen kisiklattuk. Nem tudom, azóta megváltozott-e a belgák hangulata. Az úton csak két belgával ismerkedtem meg. Az egyik 4 feketerrdiás hölgy volt, a másik egy kereskedő. A hölgy azétkezőkocsiban tüntetően kért francia bort, francia kenyeret és francia likőrt. A kereskedő azzal dicsekedett, hogy néhány nap előtt egy német tiszt jelenlétében a tilalmas „Matin"-t olvasta. Már sok angol pénzt beváltott a német hatóságoknál és keresett is rajta, de belga vagy francia pénzt nem, ezt tiltja a becsület. Tournainél elhagyjuk a belga földet és francia területre lépünk. A belga vasutak most erre a célra alakított belga polgári vasút-, igazgatóság alatt állanak. Tournainél azonban megkezdődik a valódi katonai vasút igazgatás. Aki Brüsszelben nem válthatott jegyet és Lilleben akarja azt pótolni, annak Tourneben rá kell fizetni. Akinek nincs aprópénze, annak Tourneben át kell menni egy vonaton, mert a jegypénztáros nem tud váltani s „a menetjegy ára készen tartandó". Ilyen nagy rendben megy itt minden. Egészen máskép, mint szeptemberben. Lilleben az északi pályaudvar friss zöld gallyal és bajor színekkel volt díszítve. Itt is nagy a rend. Senki sem sejthetné, hogy tíz kilométernyire van innen az a vonal, amely- nek áttöréséről egész Franciaország álmoz.. dozik. A városnak a pályaudvar és a vásártér közötti része szenvedett legtöbbet a bombádzástól, amely két napon és három éjen át tar- tott. Az utcák ma már egészen tiszták. A város legnagyobb és legmodernebb házai közül néhány romokban hever. Óriási vasgerendák, merednek az esti jégbe. Csodálatos m módon a romok, között épségben elil a Saint-Maricetemplom és az új épületek közül a színház és a tőzsde. Olvastam a lillei polgármester sajátkezű levelét, amelyben megköszöni, hogy a német katonák megfeszített munkájával ezeket az épületeket a tűztől megmentették. Mi elmélyedve haladunk tova, hirtelen hosszú dörgés hatol hozzánk a távolból. Talán nem is az első, amely ma hallatszik, de bizonyára az első, amelyet észrevettünk. És egyszerre tudjuk, hogy hol és merre járunk. Tudjuk, hogy ezek a házak, ezek a romok.