Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)

1915-03-04 / 118. szám

misszió, a m­ai jelentés szerint, meg fogja ál­­­­lapítani, hogy az osztrák és magyar monar­chia által annak idején megszállott területe­ken a monarchia katonái nem követtek-e el kegyetlenséget? Egyben az ínségbe jutott­­lakosság fölsegítésének ügyével is foglal­kozik. A szerb szocialista lap betiltása. • (Nist március 3. — Szófián át. — „Pol. Hír.") J A szerb kormány betiltotta a szociáldemo­krata Radnicske No­vine című újság megje­lenését, mert a lap a szerb-bolgár uniót és a szerb köztársaságot, tehát a Karagyorgye­vics-di­nasztia detronizálását sürgető cikkei­vel a hadviselés érdekeit súlyosan megsér­tette. A lap betiltása ellen az egész ellenzéki sajtó tiltakozott. Ennek agitációja folytán nagy tömegek demonstráltak Protics belügy­miniszter ellen, aki a betiltó rendeletet ki­adta. A tüntetéseknek és a közvélemény nyo­másának olyan ereje lett, hogy a kormány kénytelen volt két nap múlva a lap betiltását­­ visszavonni. Iffabte albán teatörés Szerbiába. (Bukarest, március 3. — „Meg".) Nisből jelentik: A sajtóiroda közli, hogy az albánok újabb betörést kíséreltek meg a Drina felső részén. A betörők nem nyomulhattak mélyen szerb területre, mert a szerb csapatok vis­szaszorították őket. A szerbek vesztesége nem nagy. A f­áborús aisziták ellen. (Milano, március 3.) A „Corriere della Sera" jelenti Reggio d' Emiliából, hogy egy háborúspárti gyűlés ellen a városkában nagy tüntetés volt, amelyen két embert megöltek és többen súlyosan megsérültek. Az el­ső és a mostani háborúkban. Erős­ angol-francia flotta támadja a Dar­danellák bejáratát. A Fekete-tenger meg­nyitása, a legvégső és legfőbb célja ennek a flottának. A tengertől mindenfelől elzárt Oroszország akkor sokkal közelebbi uton megközelíthető volna, mint a szibériai vasút, könnyebben kaphatna fegyvert és más szük­séges szállítmányt . Anglia számára is meg­nyílnának az élelmiszerforrások, amelyek a délorosz aratás fölöslegéből bőven fakadna. Végül az antant Konstantinápoly meghódí­tásától a Balkán államok magatartásának azt a megváltozását remélhetné, amelyet diplomáciája mindeddig nem tudott sem fe­nyegetéssel sem hízelgéssel elérni. A Dardanellák főerősségüket a természet­nek köszönhetik, amennyiben a 45 kilométer hosszú tengerszoros sehol sem szélesebb öt kilométernél s ahol legszűkebb, ott csak 1,9 kilométer. A háború hét hónapját a törö­kök bizonyára fölhasználták a védelem elő­készítésére. Négy hatalmas erőd áll a bejá­rat két oldalán. Ezek már a háború előtt 21 és 28 centiméteres ágyukkal voltak fölsze­relve. S ezenkívül még több erődben köny­nyebb és nehezebb tüzérség van. Azonkívül aknák is segítik a védelmet. Az aknákra nézve nem kedvező a szabálytalan és erős áram, amelyet ellentétes irányú, szintén gyors alsó áram keresztez. Tor­pedóhaj­ók­ról és tengeralattjárókról, amely­eknek itt nagy terük volna a működésre, nincs biztos értesülésünk. 1913-ban Törökországának 12 torpedóautója OS 22 torpedóhajója volt. Ez a szám azóta bizonyára nagyobb lett s ten­geralattjárói is vannak már Törökország­nak. A Dardanellák elleni vállalkozás ne­hézsége nyilvánvaló már a történelemből is. Minden újabb háborúban fontos szerepet­­játszott a két tengerszoros és Konstantiná­poly birtoka. Azonban végső erőmegfeszí­tésig soha sem ment a harc ezekért. A krími háborúban a Boszporus és Konstantinápoly elleni támadást az angol-francia flotta aka­dályozta meg. Az orosz-török háborúban, 1877 és 78 között Oroszországnak nem v­olt támadásra képes .tengeri hadereje a Fekete­tengeren, míg a Keleti-tengeri flottája An­glia ellenséges magatartása miatt ezt a ten­gert nem hagyhatta el. Ekkor a törökök erő­sebbek voltak a tengeren s ennek jelentősége kiderült akkor, amikor Plevna eleste után a törökök Szulejmán pasa haderejét, ame­lyet az oroszok az Aegei-tengeren Enos felé szorítottak, a szabad tengeren a Dardanel­lákon Konstantinápoly védelmére siethe­tett. Végül az angol flottának a Márvány­tengeren való megjelenése megállást paran­csolt az oroszoknak. A két utolsó háború­ban, a tripoliszi és a Balkán-háborúban a Dardanellák hadműveleti célpontok voltak. Amikor az olaszok Tripoliszban alig bírtak hajóágyúik hordképességének megfelelő tá­volságig behatolni az országba, az Aegei­tengeren való fenyegető demonstrációval tettek kísérletet, amelynek legfontosabb eredménye természetesen a védtelen szige­tek elfoglalása volt. 1912 április 18-án két óra hosszáig ágyúzták a Dardanellák külső erődjeit, de ezek teljesen sértetlenek marad­tak. Később, júliusban sem mentek többre, mert az öt torpedóhajót az erődök tüzelése visszaszorította. Sokkal nagyobb szerepet játszottak a Dardanellák a balkáni háború­ban, habár a görög flotta, amelyik támadó­lag föllépett, sokkal gyengébb volt az olasz flottánál. Itt arról volt szó, hogy az Aegei­tengeren megakadályozzák a törökök szá­mára Kisázsiából és Szíriából érkező erő­sítéseket. A görögök már a háború első hó­napjában megszállták Lemnos szigetén a Madros-öblöt, mely az Aegei-tenger északi részén a legjobb kikötő és innen tervszerűleg figyelhették meg a Dardanellákat és a tö­rök flottát. A Balkán-háborúban a tengeri haderő teljesen a szárazföldi harc szolgála­tában állott. Ezért fejlődött ki a tulajdon­képeni küzdelem a Dardanellákért, akkor, amikor a törökök csalárdzsai állásukat, szi­lárdan tartották es a 11)oig­ ír'(S kírai Konstan­­­­tinápoly ellen „való előnyomulását megaka­dályozták. 1912 december­ 16-án a törökök támadást próbáltak nyílt tengeren a görög flotta ellen, de éppen ezért nem a legszélsőbb elhatározottsággal, mert kímélni kellett a flottát, amelynek ágyúi Csataldzsa védel­ménél oly hasznosaknak bizonyultak. Ami­kor 1913 elején a háború ismét kitört, ugye a török, mint a b­olgár támadás főképen Gallipoli-félsziget ellen irányult. A törökök ugyanis a csatardzsai állás csekély kiterje­dése miatt közben jelentékenyen meggya­rapodott erejüket nem­ tudták kifejteni, a bolgárok pedig szárazföldről akarták a hel­lespontosi erődítéseket, bevenni, hogy a gö­rögöknek utat­­nyissanak, amire az ő flottá­juk gyönge volt. A vállalkozás mindkét részről sikertelen maradt, főképen azon po­litikai események folytán, amelyek a máso­dik Balkán-háborúra vezettek. Fölvetődött azonban a Dardanelláknak a szárazföld fe­lől való meghódítása, amit most partraszál­lított csapatok segítségével ismét meg lehe­hetne kísérelni. Hogy a keskeny földnyel­veken, amelyek főként az európai oldalon jönnek tekintetbe, a támadás milyen nehéz, azt a bolgárok előnyomulásának megaka­dása mutatja. De nehéz a védekezés is. Ha ugyanis az ellenség oly korlátlan mérték­ben­ rendelkezik szállító eszközökről, csata­hajókról és azokat kísérő hadihajókról, mint az antánt, akkor az a­ veszedelem fenyegeti a védelmet, hogy csapatait a part mentén felaprózza s a döntő és valóságos támadás helyén nem tud kellő időben és elegendő számban megjelenni. A Dardanellák os­troma annyit jelent, hogy a törökök kény­telenek a kaukázusi és egyiptomi harctérről a Dardanelláknál és a szomszédos partvidék védelmére jelentékeny haderőket elvonni. E mellett figyelembe kell venni, hogy a török flottának éppen elégű munkát ad a Fekete­tengeren megakadályozni az orosz flotta uralomra jutását, amely most, északról fe­nyegeti a Boszporus bejáratát, ágyúzással vagy csapatok partraszállításának kísérleté­vel. A török flotta tehát csak korlátolt mér­tékben fordíthatja figyelmét a délről fenye­gető ellenség felé. A nyugati harctérről. * Éjjeli megérkkezés Httlete. Köster Adolf elvtárs, az Arbeiter-Zeitung haditudósítója írja: A gyorsvonaton Aachen és Lille között egy pilóta ült velem szem­ben, aki Keletről jött. Csütörtökön indult el a Bzura mellől autóval Posen felé. Pénteken reggel Kölnben volt, délben Brüsszelben és este 6 órakor Lilleben. 36 óra alatt tehát a­ Bolimovtól keletre eső lengyel lövészárkok­tól a csatorna menti angol hadállásokig lehet jutni. Ez az a nagy különbség az öt hónap előtti utazáshoz képest. Ma az Auchan—Brüsszelt Lille-i fővonalon gyorsvonattal és étkezőko­csiban lehet utazni, mint békeidőben. Nin­csenek már órákig tartó várakozások a kis falvakban ,vagy a nyílt pályán. De vége a regényes össze-visszaságnak is. Óramű pon­tossággal halad minden. Egész sereg keres­kedő utazik az országban. És daloló csapa­tok vonatai helyett teherszállító kocsik hosszú sorával találkozunk, amelyek jószág-, gal és cukorrépával vannak tele. A termékeny Brabant békésen terül itt el, a földeken szántanak, a kertekben is dolgoz­nak, mindenütt folyik a munka. Csak itt-ott emlékeztet valami a háborúra. Egy helyen a vasúti vonal mellett egész vasút hever a földön, a kocs­ik keresztül-kasul össze-vissza egymáson. Egyike volt az azoknak a „vad" vonatoknak, amelyeket a belgák reánk eresztettek. Ezeket legtöbbször mestersége­e­sen kisiklattuk. Nem tudom, azóta megvál­tozott-e a belgák hangulata. Az úton csak két belgával ismerkedtem meg. Az egyik 4 feketerrdiás hölgy volt, a másik egy keres­kedő. A hölgy az­­étkezőkocsiban tüntetően kért francia bort, francia kenyeret és fran­cia­ likőrt. A kereskedő azzal dicsekedett, hogy néhány nap előtt egy német tiszt je­lenlétében a tilalmas „Matin"-t olvasta. Már sok angol pénzt beváltott a német hatósá­goknál és keresett is rajta, de belga vagy francia pénzt nem, ezt tiltja a­ becsület. Tournainél elhagyjuk a belga földet és fran­cia területre lépünk. A belga vasutak most erre a célra alakított belga polgári vasút-, igazgatóság alatt állanak. Tournainél azon­ban megkezdődik a valódi katonai vasút igazgatás. Aki Brüsszelben nem válthatott jegyet és Lilleben akarja azt pótolni, annak Tourneben rá kell fizetni. Akinek nincs apró­pénze, annak Tourneben át kell menni egy vonaton, mer­t a jegypénztáros nem tud vál­tani s „a menetjegy ára­ készen tartandó". Ilyen nagy rendben megy itt minden. Egé­szen máskép, mint szeptemberben. Lilleben az északi pályaudvar friss zöld gallyal és bajor színekkel volt díszítve. Itt is nagy a rend. Senki sem sejthetné, hogy tíz kilométernyire van innen az a vonal, amely-­ nek áttöréséről egész Franciaország álmoz.. dozik. A városnak a pályaudvar és a vásártér közötti része szenvedett legtöbbet a bombád­zástól, amely két napon és három éjen át tar-­ tott. Az utcák ma már egészen tiszták. A vá­ros legnagyobb és legmodernebb házai közül néhány romokban hever. Óriási vasgerendák, merednek az esti jégbe. Csodálatos m módon a romok, között épségben elil a Saint-Marice­templom és az új épületek közül a színház és a tőzsde. Olvastam a lillei polgármester sa­játkezű levelét, amelyben megköszöni, hogy a német katonák megfeszített munkájával ezeket az épületeket a tűztől megmentették. Mi elmélyedve haladunk tova, hirtelen hosszú dörgés hatol hozzánk a távolból. Ta­lán nem is az első, amely ma hallatszik, de bizonyára az első, amelyet észrevettünk. És egyszerre tudjuk, hogy hol és merre járunk. Tudjuk, hogy ezek a házak, ezek a romok.

Next