Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)
1915-03-08 / 125. szám
4 A cenzor Franciaországban. * Alfred Capus, a híres író, a „Figaro" szerkesztője, a napokban előadást tartott, a háborús idők sajtójáról. Természetesen soviniszta hangon vázolta a feladatot, amely a sajtóra azért hárul, mert ez a mostani háború nemcsak katonai esemény, hanem kell, hogy Németország kereskedelmének, iparának, bölcsészetének, irodalmának és művészetének végleges megbénítására vezessen. Lefesti a pártközi békét, amely olyan, mint a valóra vált csoda. A sajtó — mondja Capus — megszüntetett minden vitát, közelebb hozta egymáshoz a pártokat, kifejtette az ellentállás és egyesülés eszméit, a régi egyenetlenség emlékeit elfeledtette és minden franciában azt a benyomást keltette, hogy ők alapjában véve egymással mindig egyetértettek és a korábbi viszály vagy gyűlölet nem volt más, mint holmi időtöltés, amíg az ellenségre várakoztak. Leírja ezután azt a jelenetet, amikor Messimy, akkori hadügyminiszter a lapok igazgatóit az Elyséebe hívta, hogy a lázas izgalomban tájékoztassa a sajtót a hirtelen beállott katasztrófával szemben. — Semmit sem fogunk túlozni, semmit sem fogunk elferdíteni, de minden pillanatban kénytelenek leszünk azokat a híreket, amelyek a nemzeti biztosságot veszélyeztetnék, elhallgatni. Így kezdődött a katonai cenzúra, de csakhamar követte ezt a politikái is. Capus erről így nyilatkozik: — Semmi ok nincs arra ma, hogy ne beszéljünk errről szabadon, mert a politikai cenzúra ha nem is szűnt el egészen, de több figyelemmel, jóakarattal és udvariassággal működik. Eleinte máskép volt... Kikből állították össze a cenzori hivatalt? Ezt sohasem tudtuk pontosan. Mindenféle hírek keltek szárnyra és ez is egyik oka volt annak, hogy a cenzúrának sohasem volt nagy tekintélye. Egyébként eleinte mértéktelenül szigorú volt. A közönség egyszerre fehér foltokat kapott a lapok hasábjaiban. A tipográfiában „echoppage"-nak nevezik ezt a tüneményt, mert echoppe a neve annak az ollónak, amivel a klisséből a betűket kikaparják. Valami orosz kaviár-féle volt ez, de sokkal tisztább, mert ez tisztítja a lapot, ahelyett, hogy bepiszkítaná. De ez az előny nem volt elég kárpótlás azért az alkalmatlanságért, ami ebből a lapokra hárult és nem volt alkalmas arra, hogy megkedveltesse velük a politikai cenzúrát, holott a katonai cenzúrát minden hátsó gondolat nélkül fogadták. Mégis kevés újság próbált ellenszegülni. Azt hiszem, Clemenceau volt az egyetlen, aki a hadsereg egészségügyi szolgálatában uralkodó állapotok ellen heves harcot indított. Amikor a cenzúra utasítását nem követte, a „Home libre" (a szabad ember) című lapját 14 napra betiltották. Ez idő után „L'homme enchainé" (a megláncolt ember) címen jelent meg a lap s különben folytatta a harcot. A sajtó és a cenzúra közötti viszonynak van tréfás oldala is. Az érintkezés késő este telefonon történik. A levonatokat fölküldjük a cenzúrához s egy vagy két óra múlva a cenzúra egyik ismeretlen képviselője útján, akinek csak a szigorú hangját halljuk, tudtunkra adja, hogy holnap mit lehet közölni és mit nem. Meg kell azonban adni, hogy az érintkezés a cenzúrával most már udvariasabban történik. A telefonnál lévő úr néha szeretetreméltóan cseveg velünk, illedelmesen kér, hogy ezt vagy azt a politikai fejtegetést, amely szerinte a kormányra kellemetlen vagy a pártközi békére veszedelmes lenne, hagyjuk el. Inkább meggyőzni, mint fenyegetni iparkodik és így úgy tűnik föl a dolog, mintha a lapok a cenzúrának inkább tanácsát, mint parancsát követnék. Általában véve a cenzúra és a sajtó közötti társalgás ilyen formában folyik le . — Megtehetnék Önök azt a szívességet, hogy ezt a pár sort abból a cikkből kihagyják ? Ezzel személyes szívességet tennének nekem. — És ha nem hagyom ki? — Nos, akkor kénytelenek lennénk a lap további megjelenését megtiltani. — Ugyebár, fejezi be Capus csevegését, nehéz dolog az udvariasság és zsarnokság ilyen vegyüléke előtt meg nem hajolni és azért látnak Önök olyan sok fehér foltot a lapokban. NÉPSZAVA 1915 március 8. HÍREK.* * * J — A kenyér. A főváros híreinek a közvetítője, a „Magyar Híradó" jelenti, hogy a közélelmezés ügyosztályának jelentése szerint már valamennyi fűszeres, pék és cukrász megkapta a megfelelő lisztutalványokat, amelyek alapján a tengeri lisztkészletet is beszerezték. Gondoskodás történt aziránt is, hogy ahol erre szükség van, újabb lisztmennyiségre adjanak utalványt, sőt hogy amely üzletekben nagyobb forgalom van és az eddigi mennyiség fölemelését kérik, ennek is eleget tesznek. A fővárosnak és a közönségnek kenyérrel való ellátásában a községi kenyérgyár is fokozottabb feladatokat vállal, amennyiben intézkedés történik aziránt, hogy a kenyérgyár az eddigi teljesítő képességét nagyobb fokra emelhesse. A kenyérgyár ennek érdekében a téglányalakú kenyér gyártására tér át és ily módon már legközelebb abba a helyzetbe jut, hogy eddigi heti 230.000 kilogramnyi kenyér gyártását heti 280.000 kilogramm emelheti föl. A portugáliai zavarok. A lyoni „Republicain" lisszaboni jelentése szerint a politikai tárgyalások nem vezettek megegyezésre. A törvényhozó testület ülését, amelyet szombaton kellett volna megtartani, a kormány elhalasztotta, ami a demokratákra nagyon kellemetlenül hatott. A demokrata képviselők összegyűltek a parlamentben és megérkezésükkor a parlament előtt élénk tüntetések voltak. A tüntetőket lovasság kergette széjjel. A madridi lapok Badajosból jelentik, hogy a portugáliai demokraták Lamegoban tartott összejövetelükön Correia Barreto tábornokot északi Portugália köztársaság elnökévé kiáltották ki. — Leégett malom. Békésgyuláról jelentik: A Rosenthal Márton gőzmalom rt. békésgyulai gőzmalmában szombaton este 6 óra tájban kazánrobbanás következtében túz támadt. A malom mindkét szárnya teljesen leégett, a benne felhalmozott nagymennyiségű liszt- és gabonakészletekkel együtt A malmat két év előtt teljesen újjáépítették. A robbanás okát mindeddig nem sikerült megállapítani — kenyeret raboltak. A rendőri sajtóiroda jelenti: Salich János fuvaros vasárnap délben Erzsébetfalváról Kispest felé hajtott. Kispest határán, a Kálmán király-út sarkán két ember megtámadta. Az egyik lerángatta a bakról és fojtogatni kezdte, mialatt a másik elrabolta a szekéren levő néhány kenyeret. A támadók ezután elmenekültek. A rendőrség keresi őket. — Az élelmiszerek árait jelezni kell! A tanács még a múlt év március 19-én kelt határozatával elrendelte, hogy az élelmiszerek árait ki kell írni. Minthogy ezt a rendeletet a vásárcsarnoki árasok teljesen mellőzték, a vásárcsarnokok igazgatósága is rendeletet adott ki azzal a nyomatékos figyelmeztetéssel, hogy az árakat mindenkor meg kell jelölni. Hogy pedig rendeletének erőt szerezzen, a vásárcsarnokok igazgatósága megkereste a főkapitányságot, hogy a rendelettel kapcsolatban intézkedjék. Ennek folytán Markovich Ince főkapitányhelyettes rendeletet adott ki, amelyben a rendőrfőparancsnokságot, a detektívtestületet és az összes kerületi kapitányságot utasította, hogy a rendelet szigorú betartását ellenőrizzék és az ellene vétőket sürgősen és a legnagyobb szigorral büntessék meg.A budapesti villamos krónikájából. A Rákóczi út 32. számú ház előtt a 687-es számú közúti villamosvasúti kocsi elgázolta Falkó Anna tizennégy éves leányt, aki súlyos sebesülten vittek a mentők a Rókus-kórházba. Eltűnt. Grósz Lipót hatvankilenc éves kereskedő múlt hónap 20-án gabonavásárlás dolgában elutazott Ungvárra, de oda meg nem érkezett és nem adott magáról életjelt Minthogy 10.000 korona készpénz volt nála, nem lehetetlen, hogy bűntény áldozata lett. — Eltűntek még: Gellért Ilona tizenhét éves hivatalnoknő a gróf Zichy Jenő utca 40. szám alatt levő lakásáról és Urdi Aranka huszonkilenc éves gépírónő a Külső Kerepesi-út 164. száma alatt levő lakásáról. * — Nagy hajókatasztrófa a Földközi-tengeren. A Jh. T. H." jelenti. Szikratávíró útján Valeniába érkező jelentések szerint a Földközi-tengeren óriási katasztrófa történt. A Marseilleből Amerikába tartó „La Turenne" nevű kivándorló hajó, amely a Compagnie Generale Transatlantique nevű francia vállalat tulajdona, szombaton este 6 óra 55 perckor szikratávíró útján sürgősen segítséget kért, mert a hajó kigyulladt. A hajó ekkor a Marseille—Valencia útvonalon, de a spanyol partoktól tekintélyes távolságban volt. Több hajó sietett a „La Turenne" segítségére, amelyek ma hajnalban szikratávíró útján jelentést adtak Valenciába arról, hogy a hajó, amely még mindig ég, megközelíthetetlen és helyzete teljesen reménytelen. Végre ma délután egy újabb radiotelegram jelenti, hogy bár a hajó még mindig ég, egy amerikai gőzösnek sikerült az utasok és a személyzet jelentékeny részét fölvennie. A „La Turenne" ez útja alkalmával nem vitt anynyi utast magával, mint máskor. Főképen Amerikába hazatérők utaztak ezen a hajón és azok is a gazdagabbak közül, ugy hogy míg a hajó luxuskabinjai mind el voltak foglalva, addig a harmadik osztály és a fedélköz csak kevésszámú utast vitt. A legutolsó jelentések szerint a hajó, amely nagy árurakományt is vitt magával, még mindig ég. Későbbi newyorki távirat, jelenti, hogy a hajózási körök értesülése szerint a „La Turenne" gőzös legénysége biztonságban van. — A drágasági pótlék. Kérték tőlünk a következő sorok közlését: Hosszú vajúdás után kaptak végre az állami dijnokok a múlt hónap folyamán 10 korona havi drágasági pótlékot. Nem kell azt magyarázni, hogy ez a havi 10 koronás pótlék a mai háborús árakhoz képest mit jelent. A nyilvánosság előtt való tárgyalásra azonban elég okot ad az, hogy a bajnokok ezt a 10 koronát sem kapják meg teljes összegben. A 10 koronát ugyanis két részletben fizetik ki: félhavonként 5—5 koronánkint és minden esetben 14 fillérnyi nyugtabélyeget vonnak le; a levonás tehát a 10 koronából 28 fillér. A 10 koronás drágasági pótlékból így lesz 9 korona 72 filléres drágasági pótlék. Ugyan hány kiló kenyeret lehet venni ebből a drágasági pótlékból a mai kenyérárak mellett? Igazán nem kell érveket fölhozni amellett, hogy ezt a pótlékot vonják ki az bélyegkötelezettség alól, vagy ezt az úgy-: nevezett összeget fizessék ki havonkint. Havonkint minden dijnok 14 fillért takarítana meg ezzel, mert hogy a nyugtabélyeg 5 ko- rona után ugyanannyi, mint 10 korona után. — (Aláirás.) — Elfogott betörők. A Galántay és Társa Deák Ferenc utca 19. száma alatt levő posztókereskedő cég üzletében március első napjaiban betörők jártak, akik néhány száz korona értékű posztót, félig kész ruhaneműt és kétszáz korona készpénzt elvittek. Napokig tartó hajsza után elfogták a betörőket Boné István 23 éves asztalos, Boné József 19 éves és Márton György lakatos személyében. A rablott holmit összesen 27 koronáért eladták Balla Mihály üzleti kihordó szolgának, akinek a lakásán meg is találták. A betörőket és az orgazdát a rendőrség letartóztatta. — A brandeisi gyilkosság. A budapesti rendőrség, mint már megírtuk, a Brandeis am Adler helység rendőrségének megkeresésére elfogta Manka Augustina asszonyt, gyilkosság és rablás gyanúja miatt. A brandeisi rendőrségtől most érkezett meg a magyarázó átirat, amely szerint Manka Augustinat azzal gyanúsítják, hogy 1909-ben megmérgezte Heléna nevű nővérét és most Rudolf nevű öccsét akarta megmérgezni. Ez azonban észrevette és följelentette, amire Menka Augustina megszökött. Csecsemőt találtak még február hó 9-én reggel Nagymaros állomáson a Zsolnáról odaérkezett 1407-es számú személyvonat egyik lépcsőjén. Hat-hét hetesnek látszó fiúcsecsemő volt, akit az állami syermekmenhely vett gondozás alá. A csecsemő ötvennégy centiméter magas, szőke hajú, kék szemű, fehér vászon ing és fehér között főkötő van rajta. A hozzátartozóit keresik. Antimont loptak. A Váci-út 137. szám alatt levő Tudor-akkumulátorgyár raktárhelyiséget ismeretlen tettes fölnyitotta és onnan ellopott 615 kilogram antimont 2000 korona értékben.