Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)

1915-03-08 / 125. szám

4 A cenzor Franciaországban. * Alfred Capus, a híres író, a „Figaro" szer­kesztője, a napokban előadást tartott, a hábo­rús idők sajtójáról. Természetesen soviniszta hangon vázolta a feladatot, amely a sajtóra azért hárul, mert ez a mostani háború nemcsak katonai esemény, hanem kell, hogy Német­ország kereskedelmének, iparának, bölcsészeté­nek, irodalmának és művészetének végleges megbénítására vezessen. Lefesti a pártközi békét, amely olyan, mint a valóra vált csoda. A sajtó — mondja Capus — megszüntetett minden vitát, közelebb hozta egymáshoz a pár­tokat, kifejtette az ellentállás és egyesülés esz­méit, a régi egyenetlenség emlékeit elfeledtette és minden franciában azt a benyomást keltette, hogy ők alapjában véve egymással mindig egyetértettek és a­ korábbi viszály vagy gyűlö­let nem volt más, mint holmi időtöltés, amíg az ellenségre várakoztak. Leírja ezután azt a jelenetet, amikor Mes­simy, akkori hadügyminiszter a lapok igazga­tóit az Elyséebe hívta, hogy a lázas izgalomban tájékoztassa a sajtót a hirtelen beállott katasz­trófával szemben. — Semmit sem fogunk túlozni, semmit sem fogunk elferdíteni, de minden pillanatban kény­telenek leszünk azokat a híreket, amelyek a nemzeti biztosságot veszélyeztetnék, elhallgatni. Így kezdődött a katonai cenzúra, de csak­hamar követte ezt­ a politikái is. Capus erről így nyilatkozik: — Semmi ok nincs arra ma, hogy ne beszél­jünk errről szabadon, mert a politikai cenzúra ha nem is szűnt el egészen, de több figyelemmel, jóakarattal és udvariassággal működik. Eleinte máskép volt... Kikből állították össze a cen­zori hivatalt? Ezt sohasem tudtuk pontosan. Mindenféle hírek keltek szárnyra és ez is egyik oka volt annak, hogy a cenzúrának sohasem volt nagy tekintélye. Egyébként eleinte mértéktelenül szigorú volt. A közönség egyszerre fehér foltokat kapott a lapok hasáb­jaiban. A tipográfiában „echoppage"-nak ne­vezik ezt a tüneményt, mert echoppe a neve annak az ollónak, amivel a klisséből a betűket kikaparják. Valami orosz kaviár-féle volt ez, de sokkal tisztább, mert ez tisztítja a lapot, ahelyett, hogy bepiszkítaná. De ez az előny nem volt elég kárpótlás azért az alkalmatlan­ságért, ami ebből a lapokra hárult és nem volt alkalmas arra, hogy megkedveltesse velük a politikai cenzúrát, holott a katonai cenzúrát minden hátsó gondolat nélkül fogadták. Mégis kevés újság próbált ellenszegülni. Azt hiszem, Clemenceau volt az eg­yetlen, aki a hadsereg egészségügyi szolgálatában uralkodó állapotok ellen heves harcot indított. Amikor a cenzúra utasítását nem követte, a „Home libre" (a sza­bad ember) című lapját 14 napra betiltották. Ez idő után „L'homme enchainé" (a megláncolt ember) címen jelent meg a lap s különben foly­tatta a harcot. A sajtó és a cenzúra közötti viszonynak van tréfás oldala is. Az érintkezés késő este telefo­non történik. A levonatokat fölküldjük a cen­zúrához s egy vagy két óra múlva a cenzúra egyik ismeretlen képviselője útján, akinek csak a szigorú hangját halljuk, tudtunkra adja, hogy holnap mit lehet közölni és mit nem. Meg kell azonban adni, hogy az érintkezés a cenzú­rával most már udvariasabban történik. A te­lefonnál lévő úr néha szeretetreméltóan cseveg velünk, illedelmesen kér, hogy ezt vagy azt a politikai fejtegetést, amely szerinte a kor­mányra kellemetlen vagy a pártközi békére veszedelmes lenne, hagyjuk el. Inkább meg­győzni, mint fenyegetni iparkodik és így úgy tűnik föl a dolog, mintha a lapok a cenzúrának inkább tanácsát, mint parancsát követnék. Ál­talában véve a cenzúra és a sajtó közötti tár­salgás ilyen formában folyik le . — Megtehetnék Önök azt a szívességet, hogy ezt a pár sort abból a cikkből kihagyják ? Ez­zel személyes szívességet tennének nekem. — És ha nem hagyom ki? — Nos, akkor kénytelenek lennénk a lap to­vábbi megjelenését megtiltani. — Ugyebár, fejezi be Capus csevegését, nehéz dolog az udvariasság és zsarnokság ilyen ve­gyüléke előtt meg nem hajolni és azért látnak Önök olyan sok fehér foltot a lapokban. NÉPSZAVA 1915 március 8. HÍREK.­­* * * J­ ­— A kenyér. A főváros híreinek a közve­títője, a „Magyar Híradó" jelenti, hogy a közélelmezés ügyosztályának jelentése sze­rint már valamennyi fűszeres, pék és cuk­rász megkapta a megfelelő lisztutalványokat, amelyek alapján a tengeri lisztkészletet is beszerezték. Gondoskodás történt aziránt is, hogy ahol erre szükség van, újabb liszt­mennyiségre adjanak utalványt, sőt hogy amely üzletekben nagyobb forgalom van és az eddigi mennyiség fölemelését kérik, ennek is eleget tesznek. A fővárosnak és a közön­ségnek kenyérrel való ellátásában a községi kenyérgyár is fokozottabb feladatokat vál­lal, amennyiben intézkedés történik aziránt, hogy a kenyérgyár az eddigi teljesítő képes­ségét nagyobb fokra emelhesse. A kenyér­gyár ennek érdekében a téglányalakú kenyér gyártására tér át és ily módon már legköze­lebb abba a helyzetbe jut, hogy eddigi heti 230.000 kilogramnyi kenyér gyártását heti 280.000 kilogramm emelheti föl.­­ A portugáliai zavarok. A lyoni „Re­publicain" lisszaboni jelentése szerint a po­litikai tárgyalások nem vezettek megegye­zésre. A törvényhozó testület ülését, amelyet szombaton kellett volna megtartani, a kor­mány elhalasztotta, ami a demokratákra nagyon kellemetlenül hatott. A demokrata képviselők összegyűltek a parlamentben és megérkezésükkor a parlament előtt élénk tüntetések voltak. A tüntetőket lovasság kergette széjjel.­­ A madridi lapok Bada­josból jelentik, hogy a portugáliai demo­kraták Lamegoban tartott összejövetelükön Correia Barreto tábornokot északi Portu­gália köztársaság elnökévé kiáltották ki. — Leégett malom. Békésgyuláról jelentik: A Rosenthal Márton gőzmalom rt. békés­gyulai gőzmalmában szombaton este 6 óra tájban kazánrobbanás következtében túz tá­madt. A malom mindkét szárnya teljesen le­égett, a benne felhalmozott nagymennyiségű liszt- és gabonakészletekkel együtt A mal­mat két év előtt teljesen újjáépítették. A robbanás okát mindeddig nem sikerült m­eg­állapítani — kenyeret raboltak. A rendőri sajtóiroda jelenti: Salich János fuvaros vasárnap dél­ben Erzsébetfalváról Kispest felé hajtott. Kis­pest határán, a Kálmán király-út sarkán két ember megtámadta. Az egyik lerángatta a bakról és fojtogatni kezdte, mialatt a másik elrabolta a szekéren levő néhány kenyeret. A támadók ezután elmenekültek. A rendőrség keresi őket. — Az élelmiszerek árait jelezni kell! A tanács még a múlt év március 19-én kelt határozatá­val elrendelte, hogy az élelmiszerek árait ki kell írni. Minthogy ezt a rendeletet a vásár­csarnoki árasok teljesen mellőzték, a vásár­csarnokok igazgatósága is rendeletet adott ki azzal a nyomatékos figyelmeztetéssel, hogy az árakat mindenkor meg kell jelölni. Hogy pedig rendeletének erőt szerezzen, a vásárcsarnokok igazgatósága megkereste a főkapitányságot, hogy a rendelettel kapcsolatban intézkedjék. Ennek folytán Markovich Ince főkapitányhe­lyettes rendeletet adott ki, amelyben a rendőr­főparancsnokságot, a detektívtestületet és az összes kerületi kapitányságot utasította, hogy a rendelet szigorú betartását ellenőrizzék és az ellene vétőket sürgősen és a legnagyobb szi­gorral büntessék meg.­­A budapesti villamos krónikájából. A Rákóczi­ út 32. számú ház előtt a 687-es számú közúti villamosvasúti kocsi elgázolta Falkó Anna tizennégy éves leányt, aki súlyos se­besülten vittek a mentők a Rókus-kórházba.­­ Eltűnt. Grósz Lipót hatvankilenc éves ke­reskedő múlt hónap 20-án gabonavásárlás dol­gában elutazott Ungvárra, de oda meg nem érkezett és nem adott magáról életjelt Mint­hogy 10.000 korona készpénz volt nála, nem le­hetetlen, hogy bűntény áldozata lett. — Eltűn­tek még: Gellért Ilona tizenhét éves hivatal­noknő a gróf Zichy Jenő­ utca 40. szám alatt levő lakásáról és Urdi Aranka huszonkilenc éves gépírónő a Külső Kerepesi-út 164. száma alatt levő lakásáról. * — Nagy hajókatasztrófa a Földközi-tengeren. A Jh. T. H." jelenti. Szikratávíró útján Vale­niába érkező jelentések szerint a Földközi-ten­geren óriási katasztrófa történt. A Marseille­ből Amerikába tartó „La Turenne" nevű ki­vándorló hajó, amely a Compagnie Generale Transatlantique nevű francia vállalat tulaj­dona, szombaton este 6 óra 55 perckor szikra­távíró útján sürgősen segítséget kért, mert a hajó kigyulladt. A hajó ekkor a Marseille—Va­lencia útvonalon, de a spanyol partoktól tekin­télyes távolságban volt. Több hajó sietett a „La Turenne" segítségére, amelyek ma hajnal­ban szikratávíró útján jelentést adtak Valen­ciába arról, hogy a hajó, amely még mindig ég, megközelíthetetlen és helyzete teljesen remény­telen. Végre ma délután egy újabb radio­telegram jelenti, hogy bár a hajó még mindig ég, egy amerikai gőzösnek sikerült az utasok és a személyzet jelentékeny részét fölvennie. A „La Turenne" ez útja alkalmával nem vitt any­nyi utast magával, mint máskor. Főképen Amerikába hazatérők utaztak ezen a hajón és azok is a gazdagabbak közül, ugy hogy míg a hajó luxuskabinjai mind el voltak foglalva, addig a harmadik osztály és a fedélköz csak ke­vésszámú utast vitt. A legutolsó jelentések sze­rint a hajó, amely nagy árurakományt is vitt magával, még mindig ég. Későbbi newyorki távirat, jelenti, hogy a ha­józási körök értesülése szerint a „La Turenne" gőzös legénysége biztonságban van. — A drágasági pótlék. Kérték tőlünk a következő sorok közlését: Hosszú vajúdás után kaptak végre az állami dijnokok a múlt hónap folyamán 10 korona havi drága­sági pótlékot. Nem kell azt magyarázni, hogy ez a havi 10 koronás pótlék a mai háborús árakhoz képest mit jelent. A nyil­vánosság előtt való tárgyalásra azonban elég okot ad az, hogy a bajnokok ezt a 10 koronát sem kapják meg teljes összegben. A 10 koronát ugyanis két részletben fizetik ki: félhavonként 5—5 koronánkint és min­den esetben 14 fillérnyi nyugtabélyeget von­nak le; a­ levonás tehát a 10 koronából 28 fillér. A 10 koronás drágasági pótlékból így lesz 9 korona 72 filléres drágasági pótlék. Ugyan hány kiló kenyeret lehet venni ebből a drágasági pótlékból a mai kenyérárak mellett? Igazán nem kell érveket fölhozni amellett, hogy ezt a pótlékot vonják ki az bélyegkötelezettség alól, vagy ezt az úgy-: nevezett összeget fizessék ki havonkint. Ha­vonkint minden dijnok 14 fillért takarítana meg ezzel, mert hogy a nyugtabélyeg 5 ko-­ rona után ugyanannyi, mint 10 korona után. — (Aláirás.) — Elfogott betörők. A Galántay és Társa Deák Ferenc­ utca 19. száma alatt levő posztó­kereskedő cég üzletében március első napjaiban betörők jártak, akik néhány száz korona értékű­ posztót, félig kész ruhaneműt és kétszáz korona készpénzt elvittek. Napokig tartó hajsza után elfogták a betörőket Boné István 23 éves aszta­los, Boné József 19 éves és Márton György la­katos személyében. A rablott holmit összesen 27 koronáért eladták Balla Mihály üzleti ki­hordó szolgának, akinek a lakásán meg is ta­lálták. A betörőket és az orgazdát a rendőrség letartóztatta. — A brandeisi gyilkosság. A budapesti rend­őrség, mint már megírtuk, a Brandeis am Adler helység rendőrségének megkeresésére elfogta Manka Augustina asszonyt, gyilkosság és rablás gyanúja miatt. A­ brandeisi rendőr­ségtől most érkezett meg a magyarázó átirat, amely szerint Manka Augustinat azzal gya­núsítják, hogy 1909-ben megmérgezte Heléna nevű nővérét és most Rudolf nevű­ öccsét akarta megmérgezni. Ez azonban észrevette és följelentette, amire Menka Augustina meg­szökött.­­ Csecsemőt találtak még február hó 9-én reggel Nagymaros állomáson a Zsolnáról oda­érkezett 1407-es számú személyvonat egyik lép­csőjén. Hat-hét hetesnek látszó fiúcsecsemő volt, akit az állami sy­ermekmenhely vett gondozás alá. A csecsemő ötvennégy centiméter magas, szőke hajú, kék szemű, fehér vászon ing és fe­hér között főkötő van rajta. A hozzátartozóit keresik.­­ Antimont loptak. A Váci-út 137. szám alatt levő Tudor-akkumulátorgyár raktárhe­lyiség­et ismeretlen tettes fölnyitotta és onnan ellopott 615 kilogram antimont 2000 korona értékben.

Next