Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)

1915-03-09 / 127. szám

6 solygásra szélesedik az egész arca és egy­szerre csak hangosan, hosszan nevetni kezd, tele szájjal, harsányan kacag, mintha nem is tudná abbahagyni, mintha nevetőgörcse támadt volna, jóízűen csak nevet, kacag, szinte már röhög ... Az öreg zsidó hosszú szakálla valósággal hullámzott, az egész teste remegett a nagy nevetésbe. Nekem eleinte nagyon tetszett az örömnek ez az őrjöngő tobzódása, azután már szinte kellemetlenül hatott rám, mert azt­ hittem, hogy a nevető öreg tán hirtelen megzavarodott örömében. A vég nélküli ne­vetésben már a könnyei csordultak ki az öregnek, amikor megszólítottam és megkér­deztem, hogy mit nevet. Alig tudta abba­hagyni, alig tudott szóhoz jutni. Nehezen, reszkető hangon, a kacagástól még mindig meg-megszakítva, mondogatta : — Ma nagyon jó szombatom van. Nagyon jó ünnepem van ma. Régen volt ilyen szép szombatom ... És újra nevetni kezdett és gyönyörködő szemeit nem vette le az elvonuló katonákról. Azután kicsit lecsöndesedett és beszélt to­­vább : — A házamat fölgyújtották a kozákok, mindenem odaégett Nincsen, ahova a feje­met lehajthatnám, semmim sincsen, földön­futóvá lettem vénségemre és ma mégis olyan boldog vagyok, ma nagyon szép, nagyon jó szombatom van. Akik tegnap még a szakál­lamat tépték (most láttam csak : csupa seb a szakálla), azokat most a mi katonáink kisé­rik és még mennyi szép katonánk van... Sohasem hittem volna, hogy megérem ezt a napot. Szép ünnep ez, jó szombat ez ... És tovább mosolygott és ismét nevetett az öreg, kaftános zsidó és nézte, csak nézte a gyönyörűségtől részegülten a végeláthata­tlan sorokban elvonuló katonákat. És a tiszta dél­utáni napsütésben, a galíciai­­ országúton véges-végig,­ a hajléktalanná lett férfiak, nők és gyermekek is igy ünnepelték az ő szombatjukat. * A Tovább járom a galíciai országút csillogó sarát, mindenfelé kint áll a lakosság a sza­bad ég alatt és örvendezve nézik a "sok-sok katonát. Elhamvadt házak, rommá lőtt épü­letek között járok, most egy temető mellett megyek el. Az idetévedt gránátok sírköveket törtek össze, sírdombokat dúltak föl, halotta­kat téptek föl a földből, csontvázakat rob­bantottak föl a föld színére. Ennek a temető­nek a csöndjét ugyancsak fölverték, ezeknek a halottaknak a nyugodalmas békéjét na­gyon megzavarták. A gránát-hulla temető: ez is háborús kép, a legszomorubbak közül való. A gránátnak nincsen lelke, a gránátot azért találták föl, hogy pusztítson. A gránát nem ismer kegyelmet az élővel és nem ismer kegyelmet a halottal szemben. A gránát azért van, hogy robbanjon, hogy tépjen, dúl­jon, öljön, pusztítson. Azért gránát. * Nemcsak álldogálnak az emberek a galí­ciai országúton, hanem sokan sietnek, szinte loholva szaladnak, mennek előre. Önmaguk­kal tehetetlen öregek vonszolják magukat, asszonyok sietnek magánosan, gyermekek futnak , mind, mind keresnek valakit. Van­nak, akik csoportosan haladnak előre , ezek is mind keresik valakijüket. Sok ilyen magá­nosan haladó galíciai vándorral beszéltem. Mind valaki után siettek, maguk sem tud­ták, hová és merre. A galíciai országúton mindenki keres valakit. Valakit, aki kedves volt neki, aki közel állott hozzá és akit el­sodort mellőle a háborús forgatag. Az orosz invázió széttépett majdnem minden családot, a­ férj elvesztette a feleségét, az apa a fiát, az anya a gyermekét, a fivér a nővérét, va­lakit mindenhonnan elragadott ez az, eget, földet rázó vihar. A család egyik része el­menekülhetett még, a másik része ottmaradt, most — hogy megszabadultak az orosz li­dérctől — keresik egymást. Újfajta, szomorú népvándorlás folyik mostanában a galíciai országúton. Emberek indultak neki az országútnak és céltalanul bolyonganak, reményvesztetten keresik egy­mást. A kaftános, öreg zsidó — hetven esz­tendővel roskatag vállain — keresi a gyer­mekeit, a fiát, a leányait, az unokáit, keresi egész elveszett családját. A férj a feleségét, a feleség a férjét, az anya a gyermekét, a gyermek az anyját keresi, a testvérek kere­sik egymást, a vőlegény szomjas szívvel, a messzeségbe meredő tágra nyílt tekintettel A főváros , élelmezési nyomorúsága az utóbbi napokban már élelmezési botránnyá fajult. Drága pénzért, uzsoraáron is alig lehet megkapni a legszükségesebb élelmi­­cikkeket. A megszorult emberek, sápadt proletárasszonyok, akiknek annak idején nem volt tőkéjük, hogy készleteket halmoz­hassanak föl lakásukon, kénytelenek órákig tülekedni, hogy hozzáférhessenek valame­lyik elárusító helyhez és gyakran hiábavaló a várakozás és az öklöződés is. Ez az állapot végre rákényszerítette a főváros tanácsát, hogy­ a nagy nyilvános­ságnak megmondja az igazságot, meg­mondja hol és mi a hiba, ki a felelős érte és mit várhatunk a jövőre. Az alább következő tudósítás — Bódy alpolgármester beszámolója és Vazsonyi­­hozzászólása .— meglehetősen tájékoztatja a közönséget. Mind" a két­ beszédnek az a tendenciája, hogy a felelősséget _a fővárosi", kormányzattól elhárítsa. Mi azonban a föltárt adatok alapján sem mentesíthetjük a tanácsot és a képviselő testületet a fele­lősségtől. Elfogadjuk az ő részükre ment­ségnek, hogy liszt azért nincs, mert, tőlük független szállítási nehézségek voltak és mert a más célra, fölhalmozott készletekből a főváros nem kapott kölcsön. De miért vett a főváros 15.000 disznót ? Azért, hogy engedje a zsír árát 5 koronáig és a húsét is elérhetetlen magasságig emelkedni ? És miért vett a város 15.000 méter mázsa rizst és mikor akarja forgalomba hozni ? Majd amikor 2 korona lesz egy kiló ! És nem elég magas már a mostani 140 filléres ár ! Hát burgonyából miért szerzett be csupán 270 vagont, amely mennyiségnek (napi 2 vagonjával árulva) még ármérséklő hatása sem nagyon lesz. És miért nem szerzett be babot, amelyből volt elegendő készlet, amely könnyen eltartható és amelyre na­gyon nagy szüksége van a szegényebb sorsú lakosságnak ? És általában miért tartogatta a már beszerzett készleteket addig, amíg az uzsoraárak a lomnici csúcs magasságáig emelkedtek ? Ezeket a kérdéseket — és még több mást — joggal intézhetjük a városi kor­mányzathoz. Vázsonyi Vilmosnak a közigazgatási bi­zottságban történt fölszólalásában sok ke­mény­­ igazságot látunk fölcsillanni , indít­ványa is alkalmas a tanya, polgári lelki­ismeret fölébresztésére, habár nem is megy el a szerintünk szükséges határig , a kész­letek hatósági kezelésbe vételéig és fejen­ként való szétosztásáig. Bódy alpolgármester beszámolója. Mit akart tenni a főváros? A tanács — mondotta Bódy alpolgármester — m­ég a múlt év október 6-án határozatot hozott, amely szerint a beállott rendkívüli­ viszonyok következtében a körszűű­lés utániám«­­-iórahatása szalad a menyasszonya után. Városokon, falvakon keresztül, kanyargós országutakon, hegyeken, völgyeken erdőn, bozóton át, hóz­ban, fagyban, sárban, délutáni napsütésben, hajnali ködben, éjszakai vaksötétben, nehéz, szívvel, kisebesedett lábakkal keresik egy-, mást az emberek a galíciai országutak men­­­tén. Azon az enyhe, napos február végi szombat délutánon, amikor ott bolyongtam a galíciai országút roskadó, sziklás hátán, az olvadó hóban és a fénylő sárban százan és ezren siettek el mellettem, akik mind az elmúlt életük, elveszett boldogságuk után szalad­tak, mind kerestek valakit... Göndör Ferenc­ reményében fölhatalmazza a közélelmezési ügy­osztályt, hogy 300.000 métermázsa búzát és rozsot, 50.000 métermázsa árpát, 20.000 méter­mázsa tengerit, 5000 métermázsa rizst, 30.000 métermázsa burgonyát, 10.000 kilogram gyer­mektáplisztet, 3000 darab vágómarhát és 10.000 darab sertést vásároljon. Erre a célra a tanács a kormány jóváhagyása mellett 17 millió koro­nát engedélyez. Megindultak az intézkedések a gabonára nézve a kormány támogatása mel­lett. A kormány ebben a tekintetben oly irány­­ban intézkedett, hogy a Romániából beszer­zendő gabonából a fővárosnak is biztosítja a megfelelő és szükséges mennyiséget. Január elején a kormány a 300.000 métermázsa mennyi­séget oda módosította, hogy csak 200.000 méter­mázsát fog a főváros részére juttatni, viszont a hiányzó 100.000 métermázsa pótlására 250.000 métermázsa tengerit ad a fővárosnak. Összesen tehát "450.000 méter mázsa volt az a mennyiség, ami kenyérmag és tengeri­ alakjában a főváros lakosságának rendelkezésére állott volna. Ha ennek egy része kellő időben beérkezett volna, akkor még átmenetileg sem lettek volna bajok. Így is körülbelül négy hét óta a főváros látja, el a pékeket megfelelő (!) lisztmennyiséggel. Mennyi liszt van a fővárosban? Ismertette ezután a polgármester a főváros területén történt lisztösszeírás eredményét nagy vonásokban. Eszerint háztartásokban 66.151 méter mázsa liszt van, üzletekben és intézetek­ben 17.948 métermázsa, malmokban 285.319 métermázsa, közr­aktárakban 86.657 métermázsa, vasút- és hajóállomásokon 29.750 métermázsa. Ez az utóbbi tétel az, amelynek tekintetében a kormány fölhatalmazást adott a fővárosnak, hogy ezt a maga részére lefoglalhatja. Összesen tehát 186.000 métermázsa liszt van beraktározva Budapesten. Ezzel szemben a szükséglet, fejen­ként 6 kilogramot véve, augusztus 10-ig szá­mítva, 300.000 métermázsa, vagyis a rendelke­zésre álló mennyiségből bőven kitelik a főváros ellátása. A bajok onnan származnak, hogy nem lehet és nem lehetett rendesen fölhozni a gabonát. Tegnapelőtt értekezlet volt és ott a szakközegek kijelentették, hogy minden ember­fölöttit elkövetnek, hogy a főváros a maga gabonamennyiségét megkapja. Figyelembe kell azonban venni, hogy azok, akiktől rekviráltak, nincsenek a legjobb akarattal a főváros iránt. Mit tett a főváros? Március 1-től 7-ig 20.940 métermázsa lisztet szolgáltattak és utalványoztak a­ főváros köz­élelmezési ügyosztályában, ami havi 80.000 métermázsának felel meg. A főváros tehát megtett mindent. A kenyérliszt, amit rendel­kezésre bocsátott, búza- és tengeri- és búza- és árpalisztkeverékből állott, összesen 14.600 méter­mázsa., Főzőlisztet, amely 70 százalék árpa- és 30 százalék búzalisztet, 741 métermázsát, nullás­lisztet — finomsüteményre valót — 398 méter­mázsát, búzadarát 65 métermázsát, tengeri­lisztet 9689 métermázsát Ebből is látszik — úgymond —, hogy a fő­város minden irányban megtette, kötelességét* * # * M közigazgatási bizottság Ülése. — A tanács be­számolóitl. — Vázsonyi bírálata és indítványa. NEPS£A¥A 1915 március 9.

Next