Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)

1915-03-22 / 145. szám

1915 március 23. ÍTÉFSZAVA almaznia, hogy a kínai rendőrséget szervez­ik és reformálják.. Politikai, pénzügyi és atonai dolgokban japánokat alkalmazzanak mácsadókul. Japán alattvalóinak joguk le­yen a budhizmust Kínában terjeszteni. A jpánoknak joguk legyen Kína belsejében erdet szerezni, japán iskolákat, templomo­­t és kórházakat emelni.­­Fulkien tartományban Japánnak joga le­yen bányákat kiaknázni, vasutakat építeni, skötöket létesíteni. Ha idegen tőkére lenne­zükség, azt elsősorban Japántól kell kérni. Japánnak joga legyen Vucsangot Kinkiang­gal és Nancsanggal vasútvonallal összekötni, Jancsang és Csaucsufu között, úgyszintén Jancsang és Nangcsu között vasutat épt­eni. A „Manchester Guardian" megjegyzi: Min­denki, aki ezt a csodálatos programot vizs­gálja, azonnal észreveheti, hova irányul, mennyire komoly Kína, az angol és más nemzetek érdekei szempontjából és mennyire összeegyeztethetetlenek a feltételek az angol­japán egyezmény világos céljaival. Általános hiatása e program érvényesülésének az volna, hogy Kína függetlensége komoly veszélyben forogna és hogy nagy kiterjedésű provinciák Japán fönhatósága alá kerülnének. Háború előtt? (London, március 21.) A „Morningpost" jelenti Sanghaiból e hó 19-ről. Tegnap több szer benszülött tüntetett és határozati javas­atban követelte a háborút Japán ellen, mert jobb a csatatéren meghalni, mint Japán szol­gájává lesülyedni. (London, március 21.) A „Morningpost" jelenti Sanghajból. Hír szerint tegnap két zászlóalj japán Tiencsingben partraszállt. Az Unió és Japán. (Washington, március 21. —­ Reuter.) A külügyminisztériumban elismerik, hogy az Egyesült Államok a japán-kínai tárgyalások megindulása óta érvényesítette befolyását abban az irányban, hogy Japán módosítsa követeléseit és kerülje el az amerikai szerző­déses kötelezettségekbe ütköző cselekvéseket. Kijelentik, hogy az amerikai és a brit kor­mány nem folytatott tanácskozásokat a japán követeléseknek a szerződéses kötele­zettségekre való hatásáról. A Balkán Montenegro enged az albánoknak. — Szer­bia nem enged. — Görögország visszavonta a behívásokat. Montenegro Mr szerint két városát, Dja­kovát és Ipeket, mind a kettő az albán ha­tárhoz közel, kiürítette. A montenegróiak tehát engednek az albán követeléseknek. A szerbek ellenben hallani sem akarnak arról, hogy a megszállott albán területeket kiürítsék. A balkáni semleges államok ma­gatartása egyébként nem változott. * * JDjakovát és Ipeket kiürítették a monte­negróiak. (Skutari, március 21.) Djakovát és Ipeket a montenegróiak kiürítették. Prizrendet a szerbek szintén ki akarták üríteni és erre a célra a prizrendi, a hazi-i és prisztinai moha­medánokkal tárgyalást kezdtek. Ezek azon­ban kijelentették, hogy csak abban az eset­ben bocsátkoznak tárgyalásba, ha a szerbek a balkáni háború idején általuk megszállott albán területek kiürítésére hajlandók. A szerbek erre kijelentették, hogy azt nem te­hetik meg. Szerb megbízott Rómában. (Róma, március 21.) Benadinovics, Szerbia s volt konstantinápolyi követe, külön misszió­sal ideérkezett. • A szerbek Hervé ellen. (Szófia, március 21.) A párisi Guerre Sociale­ban Gustave Hervé a napokban azt ajánlotta az orosz kormánynak, hogy a bolgárok jogos macedóniai igényeinek kielégítésével ne késle­kedjék. A belgrádi „Stampa" ezért megveszte­getett sarlatánnak, a belgrádi „Strazsa" tangó­politikusnak nevezi Hervét, aki pénzért eladta magát a bolgároknak. Nincs behívás Görögországban. (Milano, március 21.) A „Corriere della Sera" jelenti: Az Olaszországban élő görög alattvalóknak küldött behívókat március 16-án táviratilag visszavonták. A görög had­seregbe semmi újabb behivás nem lesz. Kerülgetik Görögországot. (Bukarest, március 21.) Galacból jelentik. Az itteni görög kolónia tagjai köréből nyert információk szerint az antantnak sikertelen kísérletei után, hogy Görögországot Török­ország elleni akcióra bírja, az orosz cár most György herceghez, a görög királynak Párisban élő fivéréhez fordult. Az orosz cár kéri a her­ceget, hasson oda, hogy fivérét más meggyőző­désre hangolja. György herceg és Miklós cár között régi baráti viszony áll fönn. A cár még trónörökös korában György herceg társaságá­ban Japánba utazott. Egy fanatikus japán akkor merényletet követett el az orosz trón­örökös, a mai cár ellen, György herceg azon­ban, aki herkulesi termetű férfiú, lefegyverezte a merénylőt és megmentette a cárt a biztos haláltól. Az antantellenes Bulgária. (Szófia, március 21.) A „Novoje Vremja" leg­újabb száma szerint Pau tábornok a lap tudósí­tója előtt így nyilatkozott: Bulgáriából igen rossz benyomásokkal jövök. Ez az ország egé­szen odaadta magát a németeknek. Ahová néz az ember, német és bolgár falragaszokat lát, amelyeken a német, osztrák és magyar Vörös­kereszt Egyletek javára való adakozásra szó­lítják föl a közönséget Tengerpart és ágyu. A Dardanellák ostroma. Most a Dardanellák erődeinek­ parti ágyúira került a sor. E harcoktól nagymér­tékben függ a mostani háború végeredménye. De tisztán hadi szempontból is elég fontos a helyzet: arról van szó, hogy a támadás és védelem váltakozó játékában a nagy hajó­ágyúk győznek-e és lehetséges-e a parti erő­dítményeket bevenni, ami eddig a tenger fe­lől a legerősebb támadásnak sem sikerült. A törökök a Dardanellák katonai megerő­sítésére mindig nagy áldozatokat hoztak, már régen óriási ágyukat állítottak a parti ütegekbe. Körülbelül ötven éve, hogy Abdul Asis szultán az angol kormánynak ajándékozott egy ágyút, amelyet II. Mohamed alatt, Kon­stantinápoly bevétele idején, tehát a XV. század közepén öntöttek. Ez az ágyú 400 év múlva is teljesen használható volt és nem­csak az ottománok korábbi erejéről tett ta­núságot, hanem értékével és méreteinek nagyszerűségével a Kelet fényére és pompá­jára is emlékeztet. Hatvan centiméter volt a kalibere, tehát nagyobb, mint a mostani leg­nagyobb német mozsáré. Csöve 5 méter hos­­ozú volt, 15 kilogram lőpor és 300 kilogram súlyú löveg járt belé. Később még nagyobb ágyuk kerültek a Dardanella-erődökbe. Így 1829-ben Moldke porosz őrnagy írja, hogy a Dardanellák part­jain hatvanhárom ágyu áll, amelyek 700 kilo­gramnál súlyosabb kőgolyókat lőnek ki. Van közöttük 65­ centiméteres kaliberű is. A töl­tésükre 50 kilogramig való lőpor kellett. A törökök a Dardanellák megerősítésével ma is a technika magas színvonalán álla­nak. A háború nem találja őket készületlen­­ül és a török kormány az utóbbi években Kruppnál nagy megrendeléseket tett Tisz­­­tán katonai szempontból az itt a kérdés, hogy sikerül-e a törököknek a tüzérségi harcot már a távoli küzdelemben is sikeresen föl-­ venni és a közéig küzdelemben az elzárt be-*­járatokat keresztültörni. Hatalmas angol, francia és orosz flotta egyesült most. Az an­gol sajtó közli, hogy az egyik első bombázás­ban részt vett a „Queen Elisabeth" nevű an­gol új óriási dreadnought is. Ez a leghatal­masabb hadihajó, amely valaha tengeren volt. Vízkiszorítása 27.500 tonna, sebessége 25 csomó, kizárólag olajjal fűtik és nyolc da­a­rab 38­ centiméteres ágyúval van fölszerelve. („Harc a Dardanellákért" című tudósítá­sunkban jelentjük, hogy a „Queen Elisabeth" dreadnoughtot a legutóbbi csatában öt nagy török gránát találta. ( A szerk.) Még öt ilyen hajó készül most Angliában és a kormány annyira sietteti a munkát, hogy még a Dardanellákban kiállhassák a tűzpró­bát. A többi francia és orosz hadihajók szin­tén ilyen erősen vannak fölfegyverezve. Ezek a messzejövő óriási ágyukkal föl-, szerelt úszó erődök akarják most a török erődöket összelövöldözni. Az egymásnak ellentmondó sajtóközleményekből annyi megállapítható, hogy a törökök eddig dere­kasan védekeztek. Parti tüzérségük eredmé­nyesen verte vissza a támadásokat. Mert a mai parti ágyuk is óriási hadiszerszámok. Megdöbbentő az a hatás, amit Krupp ágyu­gyárában az ilyen kész parti ágyu gyakorol a látogatóra. A műhely szűk határai között még jobban érvényesül a fegyver nagysága. Gyakran két ágyút együtt építenek, mintha ikrek volnának. Sötéten fenyegetve mered­nek ki az alsó építményből az óriási csö­vek, de a titáni erő itten is könnyű mozgé­konysággal párosul. Különös szerkezetekkel a csövek előre és oldalt irányíthatók. Ha az ilyen parti ágyút beépítik, kívül­i­ről nem sok látnivalót mutat. Mintha egy-, egy kis ház volna az ilyen nagykaliberű ágyu, ezért találóan nevezték el páncéltor­­­nyoknak. Mint valami kútba, úgy van be­építve az egész ágyu egy betonfalba. Fölül laposan iveit páncélkupola, amelynek szélén van a lőrés. Külön gépezet szolgál a cső mozgatására és a muníció elhelyezésére. A­ parti ágyúk úgynevezett eltűnő ágyutalpai­i­ban olyan művészileg vannak beépítve, hogy­ kívülről egyáttalán nem láthatók. Zárt to­­­ronyban töltik meg és irányítják, pár kéz­fogás a kormánykeréken hirtelen fölemeli a csövet a magasba, a löveget kiröpíti és ismét eltűnik a mélybe. A támadás és védelem itt is láthatatlan harchoz vezetett. Hogy nagy tü­zelés­ hatásokról van szó, azt mutatják a következő számok: 30,5 centiméteres parti ágyú páncélgránátja 8000 méter távolságban még átüti a 390—425 milliméter vastagságú edzett Krupp-féle nickelacéllemezt. A la­pok közölték is, hogy a török parti ágyúk néhány jó lövése súlyos kárt okozott a tá­­­madó hajók páncélján. Emellett a könnyű és közép hajótüzérség-­ nek megfelelő fokozatban kisebb ágyúk is működnek a közeli harcban, különösen, ha kis hajókkel meg akarják kísérelni a partra­, szállást Valószínűleg a tengeri aknák is szerep-­­hez fognak jutni. A német tengerészetnek­ Anglia elleni fellépése alkalmából az aknák kérdését bőven tárgyalta a sajtó. De amíg az Északi-tengeren csaknem kizárólag úszó ak­nákat helyeztek el, a Dardanellákban való­­ színüleg kötött aknákkal kell számolniok a szövetségeseknek, amely utóbbiak a parti megfigyelő állomásról kapják a robbanó­­áramot. A parti megfigyelő állomás „camera ob­skura"-val (sötét kamra) működik, amely-­­nek lemezére egy távcső lencséje az egész NÉPSZAVA 235

Next