Népszava, 1915. április (43. évfolyam, 155–183. sz.)
1915-04-01 / 155. szám
1915 április 2. NÉPSZAVA ség hagyja el a hajót, amely körülbelül 4—5 tengeri mérföldnyire volt a castellastuai parttól. Amikor Pachner fregattkapitány abban a hitben, hogy mint utolsó hagyta el a hajót, már úszva visszapillantott, észrevette a hátulsó fedélzeten, amelyet a tűz következtében a parancsnoki hídról nem figyelhetett meg, Kramer Miksa tengerészzászlóst több más tengerésszel. A parancsnok visszaúszott, fölmászott a hajóra és mindaddig ott maradt, amíg az utóbbiak is a tengerbe ugrottak. Azután hagyta el másodízben a hajót. Pachner fregattkapitány alig volt meg száz méternyire, amikor a „Zenta" orrával kiemelkedett a tengerből és hátulsó részével lefelé, lobogó zászlókkal, elmerült a mélységben. A hullámokkal küzdő hajólegénység sokszoros spontán hurrá-kiáltása kísérte a küzdelem ez utolsó aktusát. Ez délelőtt 9 óra 40 perckor történt. Az ellenség, amely e percig folytatta a tüzelést, dél felé fordult és eltávozott a harc színteréről, anélkül, hogy csak kísérletet is tett volna a hajótöröttek megmentésére. Négy-öt órányi tisztis után a „Zentá"-t túlélő legénység elérte a castellastuai partot. Az egyik csoportot, amelynél a hajó parancsnoka is volt, a part közelében a genfi konvenció lobogójával ellátott csónakok halászták ki és a menekülteket kérésükre S. Domenico zátonyra vitték, nehogy montenegrói fogságba jussanak. Néhány órával később azonban mégis montenegrói katonaság érkezett és elvitte a védtelen, kimerült menekülteket. ül történt a B. MfivSs 3%-éttfi — UJ szerve«s«5 sssfeátysafi. — (Be mi 8ess a Gc›$ss£¦}›esitéssel ? Jeleztük, hogy a Budapesti Villamos Városi Vasút igazgatósága szerdán folytatni fogja tanácskozásait az életbeléptetendő reformokról. Ez meg is történt és a tanácskozásról a következő értesítést adták ki: A Budapesti Villamos Városi Vasút igazgatósága a mai napon tartott ülésében elhatároz, hogy a Hűvös József elhalálozása folytán megüresedett vezérigazgatói állást nem tölti be. A vezérigazgatói teendők ellátásával az igazgatóság elnökét dr. Bárczy István polgármestert, az ő állandó helyettesítésével pedig dr. Bódy Tivadar ügyvezető alelnököt bízták meg. Egyben kimondotta az igazgatóság, hogy az elnökigazgatót és az ügyvezető alelnököt tartós akadályoztatásuk esetén Hűvös Iván címzetes vezérigazgató helyettesíti és azután megállapította a vasút új szervezeti szabályzatát. Végül Sztrókay István műszaki főtanácsost műszaki igazgatóvá, Chatel Vilmos műszaki tanácsost műszaki főtanácsossá és Becher Rezső cégjegyzőt főfelügyelővé nevezte ki az igazgatóság. Tehát csakugyan bekövetkezett az, amit már hírül adtunk: Hűvös Iván korlátlan rendelkezési joga megszűnt , már csak ötödik kerék lesz a szekérben. Az alkalmazottak bizonyára örülni fognak ennek a változásnak, mert ez a különben nagyon jelentéktelen ember kitűnően értett a basáskodáshoz és kitűnően tudott gondoskodni arról, hogy a forgalmi személyzet gutaütést ne kapjon a jóléttől. Igaz, hogy másrészt bőkezű is tudott lenni: jelentékeny rendelkezési alap volt a kezén, jóbarátait a B. V. V. V. terhére jutalmazta (például Urs Nándor nyugalmazott rendőrtanácsos, a Józsefvárosi Kör tagja részére új hivatalt szervezett úgyszintén Nagy Vilmos volt színházi kórista részére is fontos forgalmi hivatalt szervezett.) Hogy egyébként mit határozott az igazgatóság, hogy mivan az új szervezeti szabályzatban, arról nem szól a kiadott jelentés. Pedig ez fontos, ide. nék tehát a közönséget tájékoztatni. A személyes ügyeknek most történt elintézésével egyáltalában nincsenek elintézve még a személyi kérdések sem. A polgármester és az alpolgármester nem lehetnek állandó igazgatói a villamosvasútnak, az ő képességeikre és teljes munkaerejükre más téren van szüksége a főváros közönségének. Viszont Hűvös Iván úrra semmiféle minőségben nincs szüksége a vállalatnak, mert semmiféle kvalifikációja nincs arra, hogy ilyen vállalatnál vezető állást töltsön be. A személyi kérdésnek meg a helyes rendszerváltozásnak végleges és a közérdeknek megfelelő megoldása csak a vállalat teljes községesítése útján következhetik be. Mi tehát újra és újra sürgetjük a községesítést Egyéb okokon kívül ezt most már financiális okok is sürgőssé teszik. A háború után a főváros kiadásai jelentékenyen meg fognak nőni, a közönség teherviselő képessége azonban alig fog lépést tartani a megnövekedő szükséglettel. A városnak tehát új községi üzemek segítségével is szaporítania kell jövedelmét Erre a célra magától kínálkozik a B. V. V. V., amelynek forgalma és jövedelmezősége a jövőben csak emelkedhetik. Nincs annak értelme, hogy a főváros ezen a jövedelmen tovább is osztozzék a részvényesekkel. A községesítés mellett szóló egyéb okokat most nem szükséges ismételnünk. De újra és újra meg kell állapítanunk, hogy a Városival kötött nagyon rossz üzletet kireparálni, az elkövetett bűnöket jóvátenni csak az egész vállalatnak községi üzembe vétele útján lehet. Elsülyesztett angol gőzös. (London, március 31. — Reuter.)A „Flamenian" nevű angol gőzöst, amely Glasgowból Kapba haladt, kedden 50 mérföldnyire a Scilly-szigetektől, elsülyesztették. A hajó 31 főből álló legénységét a „Finnlandia" nevű dán gőzös vette föl és Holyheadban partraszállította. (Scilly-szigetek angol kicsi szigetcsoport, a La Manche-csatorna bejáratának közelében.) * * * 'S lesz, hogy a kínaiaknak több időt enged majd a tanácskozásra. Ha a japánok a tárgyalások folyamán kevésbé kétértelműen nyilatkoznának, úgy könnyebben megtalálnák a bonyodalmakból kivezető utat. Közben a japán csapatok megérkezése nagy nyugtalanságban tartja az országot (London, március 31.) A „Morningpost" jelenti Tient sínből. Kína kérdést intézett aziránt, hogy a japán garnizonokat miért erősítették meg, mire Japán kijelentette, hogy a csapatok a már ott tartózkodó csa*patok felváltására szolgálnak, azonban tomnácsosabbnak tartották, hogy a tárgyalások tartama alatt mindkét csapatot ott tartsák, mert a japánellenes hangulat nagyon megnövekedett. A távoli keleten az angol közvélemény egyhangúlag Japán követelései ellen van. Ha a helyzet nem volna annyira komoly, úgy nagyszerű tréfának lehetne tekinteni azt a Tokióból érkezett jelentést, amely hangsúlyozza, hogy Japán a legbarátságosabb indulattal van Kína iránt és Kína területi épségét fönn óhajtja tartani. Japán- ellenes mozgalmakat csakis az elnök erélyes föllépése tudott megakadályozni. « A tárgyalás folyik. — Újabb csapat« szállítások. (Lásd a 8. oldalt.) (London, március 31.) A „Times"' jelenti Pekingből e hó 28-áról. A tegnapi konferencián megegyezés jött létre, amely szerint Kína Japánnak jogot ad arra, hogy Dél-Mandzsúriában bányászatra területeket válasszon ki és ott az üzemet fönn is tarthassa, anélkül azonban, hogy ezáltal a más nemzeteknek adott koncessziókat befolyásolná. Hosszabb tanácskozást folytattak, a japánoknak Mandzsúriában való letelepedéséről, de ez nem vezetett eredményre. A tárgyalások jellege továbbra is barátságos indulata. A japánok engedékenységre ugyan nem hajlandók, de készek a tanácskozást folytatni. Az a tény, hogy a legkomolyabb kérdések, amelyeket a kínaiak úgy tekintenek, mint szuverén jogaik megsértését, még elintézetlenek lévén, nagy nyugtalanságot kelt. Minthogy Okuma pártja győzött alapos a remény, hogy a japán kormány abban a helyzetben # * # A Punkásmakedvelők Szövetsége. * Az emberi kultúra verejtékkel öntözött vetéseit pusztulással fenyegeti a háború orkánja. De az Ember nem veszíti el reményeit A bóra fagyos, pusztító szele lehordja a karszti sziklákról a termőtalajt és az ember verejtékező fáradsággal visszahordja a termőföldet és elveti belnné, az életet, adó magvakat... A háború, zivatara sem lesz képes elpusztítani a emberi kultúra virágait, mert az ember föléje hajol és testével védi meg... Milliók állanak fegyverben, srapnelzápor hull, gépfegyverek ontják a halált osztó golyókat és e pusztítás közepette sem áll meg kétségbeesetten az emberiség, hanem dolgozik tovább. Ez a héroszi erő legfenségesebben a munkások osztályának nagy tömegében nyilatkozik meg. A munkások vesztenek ebben a vérzivataros időkben a legtöbbet és mégis ők állják legkeményebben az idők zordonságát Nem kell idegen országokba elmenni példákért Magyarország munkásosztálya fényes példáját mutatja az erőnek és bizalomnak. A békés idők napsütésében alkotott intézményeit nem engedi át a pusztulásnak és az áldozatkészsége ezekben az időkben is erején fölüli. A szakszervezetek százezreket fizettek ki segélyezésekre, a munkásfillérek tartják életben a Népszavát és a munkások azok, akik testükkel föléje hajolnak a munkásmozgalom egyik gyönge csemetéjének, a munkás színjátszásnak, hogy a háború szélvésze el ne pusztítsa, el ne sodorja. Munkás színjátszás... A budapesti munkások már megmutatták az érdeklődésüket iránta és ez adja a fölhatalmazást arra, hogy a Munkásműkedvelők Szövetsége most újból odaálljon a szocialista munkások nyilvánossága elé és beszéljen céljairól. A Munkásműkedvelők Szövetségének az a célja, hogy a munkásokat megtanítsa a „nép” szeretetére, hogy igazi értékeket juttasson a munkásoknak , hogy színpadot teremtsen azoknak az igazságoknak a számára, amelyeket a polgári színházak színpadairól száműznek. E távolabbi célok mellett már most is érték a munkát, végez a Szövetség. És erre a munkára a mai időkben nagy szükség van. A Munkás Műkedvelők Szövetsége alkalmat teremt arra, hogy a budapesti munkások ezen időkben is összejöjjenek és ha a szószékről nem, a színpadról hallják meg azokat a gondolatokat amelyek a szocializmus eszméiből táplálkoznak. A Munkásműkedvelők Szövetsége ilyen alkalmat teremt azzal a nagyobbszabású ünnepséggel is, amelyet május másodikán fog rendezni az egyik budapesti színházban. A Munkásműkedvelők Szövetsége joggal hiszi az eddigi