Népszava, 1915. április (43. évfolyam, 155–183. sz.)

1915-04-04 / 158. szám

Másnap öt szakasz gyalogsággal megyünk lőre újabb munkára. Közvetlenül az Aisne partján van egy kis erdő, azon keresztül kell nemű. Mi, hidászok beosztjuk a távolságot ma­gunk között és azután, amilyen gyorsan csak adunk, lyukat ásunk magunknak, hogy némi öltözékünk legyen, mert az ellenséges őr 30 méternyire sincs tőlünk. Azonkívül egy másik őr a túlsó parton lévő gyár kéményében is ül. É s®akas8vezetőkül beosztott pionirok ellenőr­ik a földmunka haladását és segítenek min­denhol. Itt egy vastag gyökér miatt nem halad­­ munka, a pionir előveszi fűrésszel ellátott idalfegyverét is egyszeriben el van hárítva a akadály. Emitt egy másik nem tudja, hogy milyen mélyre és milyen szélesre ássa az ár­ut, a pionir megmagyar­ázza és így megy gyíktól a másikhoz, majd buzdítva, majd nyu­galomra intve. Bármilyen óvatosak voltunk, a ellenség mégis észrevett bennünket és esti oldás gyanánt jön ám a srapnel a folyón át. A lakók bebújnak lyukaikba, a pionirok földre tetik magukat, nekik nincs fedezékük, ők csak­iem mindig enélkül dolgoznak. Csak ki kell fzrtani, még ha nyakunkban ver is a szívünk , ha az orrunk előtt robog is el a halál. Az ellenséges tüzérség csalódott, lövegei caknem száz méternyire hullottak le tőlünk. lést rendezhessünk. Épen ezért az országos nő­szervező bizottság NŐK Napja-emlékimepélyt­ rendez az Építőmunkások Otthonában 1915 április 18-án, vasárnap délután 4 órakor. Szép műsort állított össze, hogy mindenképen méltó legyen a nap emlékére. A műsor a következő: 1. Nyitány. Zongorán előadja * * * 2. Spitzer Andor szaval. Várnai: Asszonyok májusa. Csizmadia : Az asszony. 3. Ünnepi beszéd. Tartja Buchingerné L. Sze­réna. 4. Kis Kató szaval. Várnai: Jövünk... G­ya­gyovszky: Nők. 5. Weil Hella opera énekesnő. Schubert: Gretchen am Spinnrad. Thomas: Mignon dala. Kurucdal. 6. Várnai Zseni új verseit olvassa föl. 7. Belustyák Manci énekel. 8. Balogh Imre énekel. .Belépődíj nem lesz. A műsor ára 30 fillér. Elvtársak! Agitáljatok, hogy minél több munkásnő vegyen részt ünnepélyünkön. |iiiiHiiM'miiiiiWn« "inll"i HMMUl'iwi'ln"I iiiiiii.i nurmrniii timiMiTmwirTmBTf * Szabadalom a dum-dam lövegekre! A most folyó háborúban az emberies elvek egész sorozatát lábbal tiporták éppen azok, akik hangosan hirdették azokat. A legocs­mányabb példát erre a nagy északamerikai köztársaság adta, amelynek elnöki székében egy bölcsész és az emberszeretet hirdetője ül, aki azonban nyugodtan tűri, hogy Német­ország ellenségei számára mindenféle hadi­szükségletet gyártanak és a háborút ezzel a különös „semlegességgel" végtelenre nyújt­ják, áldozatait pedig hegyek magasságáig halmozzák. Bölcs mondások „az egész embe­riségért", gránátok, srapnelek és ágyuk a hármas ántantnak, csengő arany, egész mil­liárdok nekünk: ez az Egyesült Államok politikája a háború kezdete óta. Egyébként ez a magatartás megfelel a kapitalizmus er­kölcseinek. Ha lehetséges volna, Amerika burzsoáziája szívesen kötne hasonló üzlete­ket a központi hatalmakkal is. De a profit­vágynak is kellene, hogy határa legyen. Amit azonban az Egyesült Államok művelnek, az egyszerűen gyalázatosság. Most kapjuk a hírt, hogy október 20-án, tehát oly időben, amikor Európában már dü­höngött a világháború, az amerikai szaba­dalmi hivatal megadta a szabadalmat olyan találmányra, amely az emberiesség paran­csait fölrúgja. A dum-dum löveg szabadal­máról van szó, amelynek használatát a nem­zetközi jog tiltja. Azonban az üzlethajhász amerikaiak remélik, hogy találmányuk érdek­­­lődést fog kelteni a hadviselő államoknál, kitűnik ez már abból a reklámból is, amelyet e löveg mellett csapnak. Egyébként a dum­dum löveg használata ebben a háborúban angol-francia részen már nem újság. A föltaláló így írja le találmányát: A ta­lálmány célja olyan löveg előállítása, amely egyesíti magába a közönséges burkolt löveg minden tulajdonságát s emellett a találatnál gombaalakuvá válik, vagyis kiterjed, szét­lapul. Ezt az eredményt úgy értem el, hogy a golyó hegyének köpenyegén bevágásokat tettem, amelyek az egész fémen áthatolnak, de olyképen, hogy a szélek szorosan zárva maradnak. E bevágásoknak, amelyek a leg­különbözőbb formájúak lehetnek, abban áll a hatásuk, hogy a burkolatot gyöngítik, anél­kül, hogy a fém, amellyel a golyó magva födve van, leválnék. Egyébként nem tekintve a bevágásokat, a lövedék épp olyan, mint más közönséges burkolt lövedék. Amikor azonban behatol a tárgyba, mint egy gomba, szétterjed olyanformán, mint a közönséges burkolatlan hegyű lövedék s a golyó hegyé­nek köpenyege széttárul, mint egy esernyő. És ezt az ördögi találmányt szabadal­mazták. Egy őrnagy, aki a keleti harctéren küzd, ezt írja erről a találmányról­. Alkalmam volt az ilyen elvek szerint szerkesztett dum-dum lövegek hatását tanul­mányozni. Míg a katonának olyan lövegre van s­züksége, amely az ellenséget harckép­telenné tegye, de ne ölje meg, a vadásznak hasznosabb az a löveg, amely minél gyor­sabban öl, minél erősebben sebesít. Ez a lö­veg nagyon alkalmas a vadászatra, mert meg­vannak mindazok a tulajdonságai, amel­­yek pusztítóan hatnak az eltalált testre, azonban Németországban legalább egyálta­­­lán nem használják, mert hatása rettenetes. Én, csakhogy a hatását kipróbáljam, őz­, bakokra lőttem vele. Bár a löveg rendes ka­liberű volt, az első őzbakon tenyérnyinél is nagyobb volt a sebesülés. A löveg rendkí­vüli pusztítása akitép megy végbe, hogy meghasogatott kupakja a találásnál szétre­ped, tenyérformája szétterjed és csipkés, éles széleivel a főcsatorna közelében min­dent összetép, úgy hogy rendkívüli nagy lő­seb támad. A kupak a legtöbb esetben nem marad meg az ólomfejen, hanem attól el­válik és a testben külön pusztító utat tesz meg és benne marad. S ezt a löveget, amely­nek hatása egyenesen borzalmas, amely tul­­­ságos erős még a vadászathoz is, most em­­berek ellen fogják használni! Milyen nyomorúságos kontárok voltak tehát a középkori hóhérlegények a XX-ik század föltalálóihoz képest. A karóba húzás és hüvelyszorítás ésatöbbi bizonyára aljas dolgok, voltak, de a kéziipar körében marad­tak. A mai fölvilágosodott technikusok és nagyműveltségű gyárvezetők azonban gyár­­ilag űzik ugyanezt. Amint a modern cipő, gyár kinőtt Hans Sachs szűk műhelyéből, úgy áll az ő tömeges mészárlásuknak tech­nikája a régi fajta hóhérolás fölött. És mily nyomorúságosak a régi ipari rendszabályok, amelyek­ a kon­tár versenyt megtiltották, a­­ jelen kor magas szabadalmi hivatalához ké­­­pest, amely a tömegmészárlás lángelméjén­­ek biztosítja a tisztességes hasznot! Valóban sokra vittük! Ii «IH^PT — | II» llHulll« ||| IM« ­ Nők Napja-evalékÜnnepély. * jffr opsz&g&s nőszemiezö bizottsági aikciója. háború lehetetlenné tette az európai álla­mi kiisin a nemzetközi megnyilvánulás minden fámáját. A nemzetközi érzés ápolására, a nők jogainak követeléséért, a második nemzetközi nőkongresszus határozata szerint, minden esz­tendőben, minden országban a proletár nők inenzív agitációt rendeztek, hogy egy ugyan­aon a napon, amelyet Nők Napjának neveztek e, gyűléseken, értekezleteken, röpirattal és minden alkalmas eszközzel agitáljanak a munkásnők között és ébresszék ezek öntudatát. És 1910 óta minden esztendőben sok európai illám rendezett Nők Napját, évenként gyara­podott azon országok száma, amelyek szintén ártották Nők Napját: bővítették a nőinterna­tionalet A magyarországi munkásnők 1913-ban csat­akoztak ehhez a mozgalomhoz először, amikor 10.000 példányban röpiratot osztottak szét az egész országban a Nők Napján. 1914-ben tovább nőhettü­nk. Március 8-án hatalmas gyűlést s föl­vonulást tartottunk itt Budapesten. Az ország más 25 városában gyűlést vagy összejövetelt rendeztek a munkásnők, ahol elvtársnőink méltatták a nap jelentőségét. Egy alkalmi la­pot, a „Nők Napjá"-t is adtak ki, amely 10.000 példányban fogyott el Minden tekintetben siker koronázta az agi­tátorok munkáját és minden reményük meg­volt arra, hogy 1915-ben még hatalmasabb, még nagyobb arányú lesz a Nők Napja, a ma­gyarországi munkásnők ezen nemzetközi meg­nyilatkozása. De jött a háború ... És azok az asszonyok, akiket nem is tekintenek embernek, ma két embernek a munkáját látják el, a hadbavonult férjét és az önmagukét. A gyönge asszony vi­seli most a nyomorúságnak, a fájdalomnak, a szenvedésnek­ mérhetetlen súlyát. A könnyező asszonyok, siránkozó gyerekek és a küzdő ka­tonák alkotják ma azt az internacionálét, amelyben valamennyien benne vagyunk. A háború azonban még nem ok arra, hogy ölbetát kézzel üljünk. A Nők Napját valami módon mégis meg akarjuk ünnepelni ez évben is. A svájci és a skandináv államok munkásnői gyűléseket rendeztek ez évben március 7-én, a Nők Naisián, az ausztriai és németországi elv­társnőint pedig úgy határoztak, hogy a viszo­nyokhoz akalmazkodva, az ország különböző városaiban gyűléseket, értekezleteket tartanak különböző időben és ilyen formán emlékeznek meg a Nők Napja jelentőségéről. Nálunk sncs gyülekezési jog, most, háború­ban még gondolni sem lehet arra, hogy gyű­ PÁRTÜGYEK * * * Veszteségül­k. Ábrahám József kistárcsái, vasöntő elvtársunk még a múlt évi szeptember 8-án az északi harctéren elesett. Mindössze 29 éves volt. Feleségén kívül szaktársai és elv­társai gyászolják az elhunytat. A soroksári pártszervezet vasárnap délután 3 órakor értekezletet tart a Hack-féle vendéglő­ben (Grassalkovich-utca 75). A soroksári végrehajtó bizottság vasárnap délután 2 órakor fontos értekezletet tart, amelyre a régi, valamint az új vezetőségi ta­gok megjelenését kéri az elnökség. * * A budapesti kisipari kovács- és kocsila­katosmunkások e hó 4-én, vasárnap délelőtt éi 10 órakor egyleti helyiségükben (VIII. Kemény Zsigmond­ utca 11. szám, II. emelet) általános értekezletet tartanak a következő napirenddel: 1. A vezetőség jelentése. 2. Folyó ügyek. 3. In­dítványok és interpellációk. — Szaktársak! Hozzátok szólunk, akik még idehaza vagytok, hogy teljesítsétek ezen nehéz időkben szerve­zeti kötelességteket és ezen tagértekezleten ok­vetlen és pontos időben jelenjetek meg. Szük­séges, hogy ezen a tagértekezleten minden tag­társ jelen legyen azért is, mivel messze kiható ügyek kerülnek napirendre. Tagsági könyv el­hozandó. A budapesti kisipari kovács- és ko­csilakatosmunkások szervező bizottsága. A bőröndös, szíjgyártó, nyerges stbi mun­kások szövetsége április 4-én, vasárnap dél-­­előtt fél 9 órakor tartja rendes évi közgyűlé­sét. A központi vezetőség felhívja az összes szakmák vezetőségeit, hogy a közgyűlés ér­dekében a legnagyobb agitációt fejtsék ki. A központi vezetőség.

Next