Népszava, 1915. május (43. évfolyam, 184–213. sz.)
1915-05-29 / 211. szám
1915 május 27, NÉPSZAVA 1 * " ••• l szemben minden hozzájárulást megtagadott. I nyeket megkaphattak volna, amelyeket önöknek a múltkor fölolvastam; földet Tirolban, mindenütt, ahol csak olaszul beszélnek, nemzeti óhajok kielégítését, Triesztben, szabad kezet Albániában és Valona értékes kikötőjét. — Miért nem fogadták el? Talán a német Tirolt akarják meghódítani? Vissza velük. (Viharos tetszés.) Olaszország Németországba akart-e belekötni, amelynek annyit köszönhet, hogy nagyhatalommá lett (úgy van) és amelytől semmit. ) érdekellentét nem választja el? Rómában semmi kétséget nem hagytunk afelől, hogy az osztrák-magyar csapatok ellen irányuló támadás német csapatokat is szembe fog találni magával. Miért utasította Róma oly könynyelműen vissza a bécsi ajánlatot? Az olasz hadüzenet, amelyben a rossz lelkiismeret üres frázisok alá rejtőzik, nem ad semmiféle magyarázatot. Nem merték talán nyíltan kimondani azt, amit a sajtóban és a parlamentben a folyosón pertraktáltak, hogy az osztrák-magyar ajánlat elkésve érkezett és nem lehetett hinni neki? Hogy áll ez az ügy a valóságban? A római államférfiaknak semmi joguk más nemzetek szavahihetőségénél ugyanazt a mértéket alkalmazni, amilyent a saját szövetségi hűségüknél alkalmaztak. (Fölkiáltások: Ugy .van! Nagy derültség.) sée.) Az antant térvesztőjében. Németország garantálta az engedmények keresztülvitelét. Itt nem volt helye kétkedésnek (Élénk helyeslés.) és miért lettvolna késő ! Trentino május 4-én nem volt más föld, mint februárban és Trentinohoz még egész sor új engedmény járult, amire februárban még csak nem is gondoltak. Kétségtelenül azért volt késő, mert a római államférfiakat az a körülmény, hogy a hármas szövetség még fönnállóit és ennek létezését már a háború kitörése után úgy az olasz király, mint kormánya kifejezetten elismerték, hogy továbbra is fönn fog állani, (Élénk helyeslés.) nem tartotta vissza attól, hogy az antanttal olyan összeköttetést létesítsenek, amitől azután nem tudtak többé szabadulni. Már decemberben tapasztalható volt a római kabinet ingadozása. Két vasat a tűzben tartani mindig hasznos dolog. Olaszország már azelőtt is megmutatta előszeretetét arra, hogy külön táncot lejtsen. Itt azonban nem volt táncterem. Itt az a véres valóság, hogy Németország és Ausztria-Magyarország egy ellenséges világgal szemben küzd az életéért. (Élénk helyeslés.) — Azt a játékot, amit a római államférfiak ellenünk játszottak, ugyanazt játszották saját népük ellen is. Igaz, hogy az északi határon levő olasznyelvű föld régi időtől fogva álma és óhaja volt minden olasznak. Az olasz nép zöme és a parlament többsége azonban hallani sem akart a háborúról. Még május első napjaiban is az olasz viszonyok legalaposabb ismerői is megállapították, hogy a szenátus négyötöde és a kamara kétharmada a háboru ellen van, közöttük a legkomolyabb és a legtekintélyesebb államférfiak. Hűségnyilatkozat Ausztria-Magyarország számára. — A józan ész azonban már nem jutott szóhoz. Az utca parancsolt. Az utcát, a kabinet vezető állam férfiainak támogatása mellett az ántánt azanya dolgozta meg, lelketlen izgatók véres mámorba ejtették és a királyt forradalommal és minden józanabb embert gyilkossággal fenyegettek, ha nem fújják meg ők is harci riadót. Az osztrák tárgyalások menetéről, az osztrák engedmények nagyságáról a népet nem tájékoztatták. Így történt, hogy a Salandra-kabinet visszalépése után nem akadt többé senki, akinek bátorsága lett volna, hogy új kormányt alakítson és a háborústörvényjavaslat döntő vitájánál egyetlen szónok sem akadt se a szenátusban, se a kamarában, aki méltatni merészelte volna az osztrák engedmények nagy jelentőségét. A háborús mámorban elnémultak a becsületes politikusok. Ha a hadiesemények folytán, amint reméljük és óhajtjuk, az olasz nép kijózanodása fog beállani, akkor majd kinyílnak szemeik is és látni fogják, milyen könnyelműen hajszolták bele ebbe a világháborúba. Mi mindent elkövettünk, hogy megakadályozzuk Olaszország elszakadását a szövetségtől. Nekünk jutott az a hálátlan szerep, hogy hű szövetségesünknek, Ausztria-Magyarországnak, amelynek hadseregével a mi csapataink naponta sebeket, halált és győzelmet osztanak meg, rábeszéljük arra, hogy a harmadik szövetséges hűségét régen megszerzett, területek átengedésével vásárolja meg. Hogy Ausztria-Magyarország az engedmények terén a legvégső határig elment, az ismeretes. Bülow herceg, aki újból aktív szolgálatba lépett, egész diplomáciai ügyességét és egyéniségét, fáradhatatlan munkával latba vetette, hogy a megegyezést létrehozza. (Élénk tetszés.) Ha munkája eredménytelen maradt is, az egész nép köszönettel tartozik neki. Ezt a vihart is ki fogjuk állani. (Élénk tetszés és helyeslés.) Holnapról-hónapra jobban összeforrunk szövetségesünkkel. A Pilicától Bukovináig osztrák-magyar bajtársainkkal hónapokon át szívósan kitartunk egy óriási túlerővel szemben. Azután győzelmesen előretörtünk és előrementünk. A hűség, barátság és bátorság, amely a központi hatalmakat áthatja, az új ellenséget is meg fogja, szégyeníteni. (Élénk tetszés.) Beszámoló a harcterekről. — Törökország ebben a háborúban fényes újjászületését ünnepli. (Tetszés.) Az egész német nép lelkesedéssel figyeli annak a makacs,, győzelmes ellentállásnak minden fázisát, amellyel a hű török hadsereg, és flotta az ellenség támadását hatalmas csapással kivédi. (Élénk tetszés.) — Harcosaink élő sorfala ellen a nyugaton ellenfeleink eddig hiába kísérelték meg a támadást. Ha egyes helyeken ide-oda ingadozott is a küzdelem, ha itt-ott egy lövészárok vagy egy falu el is veszett, a nagy keresztültörés, amit ellenfeleink öt hónap óta hirdettek, nem sikerült és nem is fog sikerülni nekik. (Élénk tetszés.) Meg fog hiusulni hőseink halálmegvető bátorságán. A világ minden hatalmi eszközét megpróbálták ellenünk ellenségeink, de hasztalanul. Az a terv, hogy egy 70 millió főből álló nemzetet asszonyokkal és gyermekekkel együtt kiéheztessenek, csődöt mondott. Amíg az angol kormány hébe-korba helyet ad a hiteles híreknek, amíg néha a hadihelyzetről objektív leírást is közöl, Párisban a cenzúra terrorja uralkodik. Veszteséglista nem jelenik meg, német, osztrák-magyar vezérkari jelentést nem közölnek. A kicserélt, súlyosan megsebesült rokkantakat elzárják hozzátartozóik elől. A kormány valósággal irtózik a valóságtól. Így lehetséges, hogy a nép legszélesebb köreiben mai napig mit sem tudnak még az oroszok súlyos vereségéről, még mindig hisznek az orosz gőzhengerben, amely Berlin felé halad, valamint az éhség és nyomorban és bíznak a nyugati nagy offenzívában, amely hónapok óta nem tud mozdulni a helyéről. Ha az ellenséges államok kormányai azt hiszik, hogy a nép ámításával elterelik magukról a felelősséget e háborúért és kitolhatják a kijózanodás és fölébredés pillanatát, ami jó lelkiismeretünkre és igaz ügyünkre és győztes kardunkra támaszkodva, egy hajszálnyira sem térünk el attól az úttól, amelyet kezdettől fogva helyesnek ismertünk el. Amíg a másik oldalon összezavarodtak az elmék, a német nép nyugodtan és biztosan megy a maga útján. Nem gyűlölettel visszük ezt a háborút, hanem haraggal (Élénk helyeslés.), szent haraggal. (Megújuló lelkes tetszés a Ház minden oldalán.) Bízva abban, hogy valamenynyien egyek vagyunk, győzni fogunk egy ellenséges világ ellen is. (Viharos, szűnni nem akaró lelkes tetszés és taps.) A birodalmi kancellár beszéde után Weisterp gróf (konzervatív) azt javasolta, hogy a ház e beszéd után holnapra napolja el magát. Az indítványt nagy többséggel, a szociáldemokraták egy részének szavazatával elfogadták és az ülést bezárták. A holnapi ülés napirendjén szerepel az az indítvány, hogy a birodalmi gyűlést augusztus 10-ére napolják el. * (Berlin, május 28.) A birodalmi gyűlés költségvetési bizottságában a hadügyminiszter helyettese arra a kérdésre válaszolva, vájjon a hadvezetőség egy hosszabb hadjárat esetén elegendő nyersanyaggal rendelkezik-e, azt válaszolta, hogy még egy újabb téli hadjárat is minden tekintetben fölszerelve találja a birodalmat. Minden "nyers' s anyag elegendő mennyiségben van. Kizártnak tekinthető, hogy valami hiány folytán a hadsereg ereje kárt szenvedne. Az olaszországi szociáldemokrácia a kamara döntése után. A párt vezetőség kiáltványa az olasz proletársághoz. Lugano, május 22. Az Avanti mai száma ugyanazon az oldalon, amelyen az általános mozgósítás közli, közzéteszi azt a kiáltványt is, amelyet az olasz szociáldemokrata párt vezetősége intézett a proletársághoz. Ez a kiáltvány így hangzik: Eldöntetett, hogy Itália beleavatkozik a népek küzdelmébe! A háború minden szabadságot legerőszakosabban elnyomó cselekedettel kezdődik. Értettek hozzá, hogy általános izgalmat, elkeseredést és mértéktelen követelődzést teremtsenek. A háború ennek az egészségtelen állapotnak következménye, amely ellenkezik a valódi nemzeti érdekekkel és a proletártömegek hangulatával és kívánságával. Olasz munkások! Ebben a tragikus pillanatban pártainknak a legnagyobb erővel kell kiemelnie azokat a magasztos eszményi elveket, amelyek magatartásunkat meghatározták és előidézték. Tíz hónap óta szembeszálltunk a háború híveinek árulásával és erőszakosságával. Mi mindent meg nem próbáltunk a gyűlések, értekezletek százain, pártvezetőségünk és csoportjaink munkájával, a parlamenti frakció útján, gazdasági egyesüléseink segítségével! A sajtó összeesküvése és az uralmon levők ellenségeskedése ellenére megmaradt pártunk a nép körében, hogy a proletárság és a népek egyesülése és testvérisége, nemzetközi politikája s a nemzeti szenvedélyeket fölszító uralkodó osztályok politikája közötti szakadékra rámutasson. A szociáldemokrata párt ennek az embertelen világháborúnak irtózatosságait a legmélyebben elítélte és együtt szenvedett mindazokkal, akiket a háború sújtott. Tartózkodtunk azonban attól, hogy a népek háborújában a különböző népek orvosolhatatlan nemzetiségi összeütközését lássuk, mintha e népeket a magasabb kultúra nem egyesíthetné. Tettük ezt abban az erős meggyőződésben, hogy Itáliának a béke művét kellett volna szolgálnia olyképen, hogy igazságos és érdektelen közvetítő legyen a harcolók között és ebben a meggyőződésben az olaszországi szociáldemokrata párt e háborúval